Délmagyarország, 1994. augusztus (84. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-06 / 183. szám

SZOMBAT, 1994. AUG. 6. UARKERT T 13 Alkalmasabb személyeket nem is találhattunk volna a krónika megrajzolására, hiszen Döme Béla már a kezdetektől aktív szerepet vállalt a szegedi vitorlázósportban. Kortörténeti dokumentumnak számít segédoktatói szakszolgálati engedélye, melyet még 1942ben állítottak ki. A II. világháború után pedig fáradtságot nem kímélve támasztotta fel ezt a sportot, s nem kis része volt abban, hogy 1947-ben újra megindulhatott a sportrepülés Szegeden. Az algyői repülőtér parancsnoka lett 1950-ben, majd az '56-os esztendőt követően félreállították. Az ármánykodó emberek ugyan annyit elértek, hogy távozott a repülésből, ám ezzel csak a magyar motorcsónaksport gazdagodott, hiszen ezt követően itt nyerte egyre-másra a díjakat. De ez már egy másik krónika része... Klárafalvi Aladár is sportrepülő volt a II. világháború előtt, majd utána rövid repülés után átnyergelt egy másik égi sportra: az ejtőernyőzésre. Valódi megszállottja a repülésnek, több kötetnyi anyagot gyűjtött már össze a történetéről. Még számszerűen is megdöbbentő a mennyiség: 29 770 fotó és 2 mázsa 40 kilónyi anyag várja az esetleges kiadót. Legalább három autó ára elment erre a szenvedélyre - mondja miheztartás végett -, de természesen nem bánja... Libalegelőn kezdődött... A legelső szegedi repülőesemény francia vonatkozású, 1909-ben ugyanis Montigny gróf és Zsélyi Aladár tartott repülőbemutatót a lóversenytéren - a mai Cserepes sori piac helyén. Ez a repülőtér még minden volt csak nem reptér, leginkább libalegelőre hasonlított... Az első világháborúban jelentek meg először szervezetten a légieszközök.,A kötött kosaras megfigyelő léggömbökkel debütáltak a repülő emberek, majd ezt követően gyorsan kialakult az új fegyvernem: a légierő. Ami azért is fontos, mert 1915-től már Aradon állomásozik egy k.u.k. repülőosztály, melynek parancsnoka, Kloss Erik százados kiképző repülőtér keresésére indult az ország belseje felé, pilótája Kaszala Károly volt. A Maros ezüstszalagja mentén repültek, ám esőzónák keresztezték az útjukat. Felhők fölé szálló füst mutatta nekik az utat, míg két óriási gyárkémény végképp bizonyossá tette előttük: városhoz érkeztek. Leszálltak a határában, monoplánjuk pedig a mai Bajai útnál állt meg. Megfelelőnek tartották a terepet, egy utász ezredet vezényeltek ide, s alig egy hónap múlva már folyt az első pilóták kiképzése Szegeden. Aradról Szeged érintésével repült Budapestre Stromfeld Aurél 1919 tavaszán. Azért is érdekes ez az eseLassan már háromnegyed évszázadot ölel fel a szegedi repülés krónikája. E hosszú időszak eseményeiből szemelgetünk most, a hőskorszak megidézésében két veteránrepülő segített, Döme Béla, egykori repülőtérparancsnok, és Klárafalvi Aladár repülőtörténész. Szent-Györgyi Albert repülőnövendék és Döme Béla indltóoktató - valamint a Vöcsök 1941-ben A repülés veszélyes üzem: egy átvágódott Gerle A szegedi repülés története I. A (h) őskortól napjainkig Repülővirtus: Guelmino László oktató kimászott a Cimbora törzsére - repülés közben Döme Béla még cserkészrepülőként a „Harag" műrepülőgép előtt mény, mert csak ekkor kezdett kialakulni Mátyásföldön a repülőtér - Szegeden tehát hamarabb volt! 1919 novemberétől Szegeden három gép állt az ellenforradalmi erők szolgálatában, hírvivőként repültek Szeged és Siófok között, pilótáik: Mészáros, Újváry, Király. Mészáros egyébként csendőr törzsőrmesterként szolgáltak, hiszen ebben az időszakban megtiltották a repülést, s így rejtették el a fegyvernemet az Antant-ellenőrzés elől. 1920 tavaszán repülőiskola verbuválódik Szegeden, január 12-én pedig Magyar Aero Frogalmi Rt. (MEFORT) járat indul Szeged-Budapest között. Erre az időszakra datálódik az első magyarországi ejtőernyős ugrás is, melyet Kovács Endre főhadnagy hajtőt végre repülőgéphez rögzített szállóernyővel (ezt az ernyőt akkor még nem hajtogatták össze), A filmesek miatt megismétlik az ugrást, melyet a szegédi Korányi Lajos századírnok hajtott végre 1920 november 20án. Az ugratógép pilótája pedig Magyar Sándor volt a későbbi magyar ógeánrepülő duó egyik tagja. Az első repülő vagány A megkötött békeszerződésnek „köszönhetően" 1922-ben megszűnik a szegedi repülő iskola, azonban augusztus 22-én már postajárat indul Budapestre, melynek pilótája Minár Gyula valódi legendás repülőember. Az első komolyabb műrepülőfigura (Immelmann) végrehajtója ő volt Szegeden, 1927 és 30 között kiképző őrmesterként tevékenykedett. Átrepült a híd alatt és a fogadalmi templom két tornya között - ráadásul egy elég termetes fesztávú géppel. 1937 augusztusában pedig az első befűzött loopingot (bukfencet) szintén ő hajtja végre kötelékben. 1923-ban megalakul a Magyar Légügyi Hivatal, márciusban pedig Szegeden létrejön az időjáráskutató állomás Boros József kórházi főorvos, valamint Hille Alfréd anyagi és erkölcsi támogatásával. Magas.sági repülő iskola fedőnéven kiképzés itt is folyik Phönix, Loyd és Berg típusú gépeken. A magaslégköri kutatásoknak természetesen más célja is van: a volt tábori pilóták gyakorlatban tartása. így kerül sor az első tízezer méteren felüli repülésre Magyarországon, melyet Háry László és Hille Alfréd hajtottak végre. A mesterkedéseknek vége szakad 1927-ben, amikor megalakul a légierő. Mátyásföld és Székesfehérvár mellett Szeged lesz kulcsfontosságú, felderítő század alakul itt. Heinkel biplánok repülnek (HD 22) 400 lóerős Jupiter motorokkal. A sportrepülés kezdete 1930. március 15-e jeles dátum, hiszen ekkor alakul meg a Délvidéki Aero Club, a reptérparancsnok Vilhem Károly főhadnagy. Oktatók: Sváger János, Háry László, 1931-től pedig Minár Gyula. Érdemes elidőzni Vilhem Károly személyénél, hiszen vakmerő pilóta volt - kapott is sokszor szobafogságot ezért. Rászállt Horthy különvonatára, a Dóm két tornya és a híd alatt ő is átrepült, „rácsapott" a strandolókra, és lefokozták, mert egyszer meg fektette Swoj Kálmán altábornagyot. Rengeteg légifényképet készített az akkoriban épülő-szépülő Szegedről. Végül 1931-ben Székesfehérvárra helyezték át berepülő pilótának, itt egy új GB. rendszerű géppuskákkal felszerelt CR 20 bis típusú vadászgéppel lezuhant. 1931 szeptemberében Farkashegyen tett C-vizsgát Papp János szegedi vitorlázórepülő, aki később az 1939-ben alakult Ikarus modellező kör vezetője lett Szegeden. (Az A vizsga egyedüli egyenes vonalú repülést, a B öt iskolakört, míg a C levegőben töltött 10 percet takar.) 1935-ben gondolnak először egy új repülőtér kialakítására, mert a hadirepülés lehetetlenné tette a sportrepülést. 1938 októberében avatják fel az algyői HMNRA repülőteret hangáraival, majd megalakul a Délvidéki Kiképző Keret, gépeik Bükkerek HM 5 Hist-motorokkal. Dr. Valter Tibor főoktató Szegedre jövetelével indult be Algyőn az oktatás, 1940ben pedig a vitorlázórepülők főoktatója Guelmino László lett. 1942-ben az első szegedi ezüstkoszorús pilóta Döme Béla, aki a vizsga feltételeként 1000 méteres magassági repülést, 50 kilométeres távrepülést és 5 órás időtartamrepülést hajtott végre. Nagy dolog volt ez, mutatja ezt, hogy akkoriban sokan oktattak ezüstkoszorú nélkül... Első időben a repülésért lelkesedő fiatalok egy öreg Zöglinggel ízlelték meg a siklás élményét. A szó szoros értelmében a siklásét, hiszen a gumiköteles startot nem síkvidékre találták ki, s így itt csak 8-10 méter magasan „röpködtek". Algyőn tett pilótavizsgát Szent-Györgyi Albert Nobeldíjas biokémikus, mint pilótanövendék 1941-ben. Az iskolaparancsnok Tóth Mátyás, Takács Zoltán. Oktatók: Nagypál Gyula, Lőrinc István. S ekkor alakul meg Szegeden a hírhedt boszorkányszázad, CR 42-es gépeikre és CA 135-ös bombázóikra ráfestik a paprikán lovagoló boszorkányt. A sportrepülésnek a háború miatt befellegzik, a vitorlázórepülést a katonai céloknak rendelik alá, a vadászpilóták előképzettségét biztosítják tulajdonképpen. 1944-ben bekövetkezik a német megszállás, márc 16án a délutáni órákban 12 ME 210 romboló gép érkezik Szegedre. Június 2-án hajtja végre Szeged ellen az első bombatámadását a szövetséges légierő, ekkor a mintegy 600 Magyarországra berepülő gépből 38 nehézbombázó válik ki, hogy szőnyegbombázást hajtson végre a rendező pályaudvar ellen. A célt ugyan nem semmisítették meg, de nagyon sok lakóházat romba döntöttek. Szeptember 3-án Felsővárost éri súlyos bombatámadás, amikor a RAF gépek célba vették a Szeged-Makó távvezeték Tisza fölött átívelő két traverzét, melyet olajfúrótoronynak néztek. 130 rombolóbomba hullott a környékre. Szovjet páncélosok fogják körül a szegedi repülőteret október 10-én éjfél körül, majd öt nap múlva megérkezik 50 szovjet vadászgép a hídfők védelmére. Újrakezdés a háború után Döme Béla 1946-ban jött haza az amerikai hadifogságból, s első útja mindjárt az algyői repülőtérre vezetett. Döbbenetes látvány fogadta: ekék szántották a földet. Nagy küzdelmek után sikerült megmenteni a drága pénzért épített, korszerűen alagcsövezett repülőteret, így a sportrepülés 1947ben indult meg újra Szegeden. Az alakuló repülőklubnak - mely a Textilművek támogatásával jöhetett létre - díszelnöke lett SzentGyörgyi Albert. A sportrepülők otthona az algyői repülőtér, míg a Bajai út melleti területen utasrepülés folyik az ötvenes évek elején. A MASZOVLET orosz gépeivel olcsón és gyorsan lehetett Pestre járni, tele is voltak a járatok. A repteret 1952 márciusától 1955 szeptemberéig a Magyar Szabadságharcos Szövetség ejtőernyősei használják, itt zajlanak le az első tömeges ugrások. 1957-ben rendezik meg az első szegedi repülőnapot. Jó tíz esztendő múltán, 1968-ban költözni kellett a sportrepülőknek, mivel az Algyőn feltárt olajmező a repülőtérre is kiterjedt. Az új hely a régi, a Bajai úti repülőtéren találtak otthonra a repülősök. Itt rendezik 1971 -ben meg az első Alföldi Vitorlázórepülő Bajnokságot, melyet idén már a XI. követett. A néhány évvel ezelőtti módosításnak köszönhetően ma ugyanúgy hívják a repülőklubot, mint hajdanán: Délvidéki Aerco Club. „Az elmúlt évek alatt legtöbbet a szegedi repülésért Podolcsák András, a repülőtér jelenlegi vezetője tette. Nagy szeretettel és tisztelettel nézem a munkáját" - hangsúlyozta Döme Béla, a repülőtér egykori parancsnoka. S mivel a jelennel természetesen nem zárul le a repülés története, így Podolcsák Andrással a jövő felvázolásával folytatjuk. T. V.