Délmagyarország, 1994. augusztus (84. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-06 / 183. szám

14 JAMBUS SZOMBAT, 1994. AUG. 6. Baka István Szekér Agyagos úton vánszorgó kerék Klnlodva-lassan fordul el a Nap Sárdarabok ragacsos napok éjek Keringnek föl s hogy a szekér halad Visszapotyognak Igy kapom fel én is És ejtem vissza versem szavait Szekér vagyok rozoga és nehézkes Nyikorgok fájok már csak egy szelíd Fészerre vágyom korhadozni békén Nem is tudom mi kényszerít vakon Sáros dűlőket járni körbe-körbe Holdatlan éjen naptalan napon Fáradt vagyok hiszen végül kifárad A lelke-fosztott faragott fa és A vasszögek s a formába feszített Abroncs elernyed sírva az egész Fáradt vagyok régóta nem tudom már Miféle ló húz ki ül a bakon És nem tudom miféle terhet hordok Holdatlan éjem? naptalan napom? Lengyel Zoltán Kutyaföld (Belányi Györgynek) Néha érzem, testem a föld. Valahol talán ott, hol mások toporognak, s reggelig várnak nélkülem: szavaik helyén csak megy haza a haza, ahol minden a kés, meg az asztalon felejtett kenyér. Mennek fölöttem és halott nem vagyok. Én csak mondok dolgokat, ahogy kitalálnak mondatok, mint a kenyér a hiányzó a kést. írom a napokat, a közelgő estet. De minek is? Na most, van egy fehér kutyánk, a kertben van fü, és néha virágoznak a fák. Ez mind van, ugye, ahogy ülök itt, néha már-már csak mozdulatlan, csak föld lehet köztünk - s a rim kedvéért most e sor bezár Néha érzem, testem a köd. - Tudod, van itt egy kávé. Milyen jó! Őrölt tartalék. De mondani, egyre kevés: van itt bor és van más egyéb, elesik minden fény: ott volt egy fa, most kettő is elég. Vagy épp érzem a tavaszt: a télből kitakartalak, egy fehér kutya jön, nézi egymást négy szem: - kettő csupa könny. Most csal a mondat, de hogy mi ez? Ki csal és ki marad? Hosszú az éjnek ruhája - akartam mondani, de! Néha érzem, testem akár a föld - milyen is rajta a fü? a nyírott, kutyaszaros fü? Körbe, csak körbe járni egy kert is elég, nyírott füvek, kutyakönnyek és a holnap, a holnap - de mára ennyi elég! Vecsernyés Imre Alagút A kőluk alá osontam mezítláb, mikor még jószagü volt az út pora, s reszkettem, mert körbenyalt az éjszaka, sőt nem tudtam, ki hallhat engem, s ki lát, mégis szfvszakadva szaladtam oda, hogy megérkezzek, mfg a vonat zihált. A régi éjbe egy indián kiált, most meg aki lett, kinek nincs otthona, aki a mozdonyt magához ölelné, vagy e sikolyban keresné éneit, de ha azt az egyet is meglelné, mlg sikít s vele reszket a borostyán, elviszi a vonat az éveit. Egyedül van. És öreg. És aggastyán. Pópity Richárd A karabélytól a golyókkal Keresek egy tollat , golyósat , és amikor elkezd , van szél által cibált vászon , kalandfilm kalózokkal , majd örülök a tinta illatának , lehet érezni - négy frissen nyomott lapra emlékszem amikből sárkányt csináltam áprilisban , és amelyeken a betűk távolról nézve valami megdöbbentő mintázatot mutattak , de csak egy egészen pici ideig , talán a fény miatt volt, már nem tudom , de lehet, hogy túlzok is egy kicsit , ami a megdöbbenést illeti , merthogy ez ritkán történik meg velem . így az látszik valószínűbbnek a hónapok elteltét is figyelembe véve , hogy finoman de gyorsan villant fel nekem akkor az a papírsárkány , még talán az egyébként kivehetetlen fűszerpark szót is kiejthettem magamban , a MOZI járhatott a fejemben , filmek , sok halott, lövések és golyók ; a tinta illatát elkapja a szél , ami a mozi felől fúj vagy nem arról , onnan , de lehet, hogy mégis . A MÁSODIK SZEMÉLY semmiképp sem maradhat ki , talán nem kéne felhoznom a falba vert ujjakat , de ezért keveredhetett ő a golyók közé , egy értelmezés okán , nagyon is itt él most , kék füst száll a művirágok felett , szemben ül az asztalnál és néha megszólal , figyelek , néha kérdezek is , szó van valakiről , aki nem látott valamilyen filmet de közben a többiek erről a filmről beszélgettek és ez nagyon idegesítette , megkérdeztem , hogy miért, a válasz nem volt egészen érthető önmagában ; úgy indultam , hogy itt van most , most mégis elcsúszott minden az időben , hogy csak voltunk egyszer ott , emlékezhetem a fejtegetésre az irigységről , hogy úgy viselkedtem , mint aki nincs tisztában az emberi beszéddel , sem azzal , ami előtte van , egy papírdarabra firkáltam a kérdéseimet és odatoltam elé , és jegyzeteltem is a hitelesség miatt ahogy beszélt , közben a szomszéd asztalnál rendelt valaki fura akcentussal , elkezdtem felépíteni egy mondatot az érzékelés alapján , egyszerre sokfelé kellett figyelni és sok lett a füst,meg a zaj,meg a beszéd és a toll , elhagyható lett hirtelen minden', mert nagyon akartam : legyen valami más ; hirtelen hagytam abba. Bár az óra be van ágyazva mégis hallani a ketyegését a szivacson keresztül így letett fejjel és a tévé csak megy NEM LEHET KIKAPCSOLNI valami nagy állat határozott léptekkel falja a távolságot zum zum műanyag papucs van a lábán a trolit a foga közé kapja és jobb is így a pirossal szeretem ezt a színt meg a mélykéket ami sűrűn egy könyv ami már nem az első ilyen de valahogyan mégis annyira nyugtalanító a golyó a sírna felületen nincs befejezve a helyzet bármikor megeshet bármi az út vagy ösvény elvezet valahová barátom talán a kúthoz az erdőben amikor elég erőt érzünk ahhoz hogy a cipő megkötésével belevágjunk és a mondat valahonnan olyan ismerős elinduljunk dúdolva az ősi vepsze dalt már igazából nem ragaszkodva annyira a házhoz merthogy az teljesen kész van nem lehet semmi újat kihozni belőle bevinni meg még annyira sem felmerül a rombolás gondolata de látszik a téglák olyan szépen illeszkednek a falba hogy elfutja a szemet a könny elfordulás van nem maradt más csak egy harkály röpdös időről időre a ház körül mindig visszatér ide ösvény nélkül a kert állandó színben tűnik fel nekem neki nem azt hiszem a magasból elhalad a folyó felett illatokat érez aztán leszáll arra a fára amely legközelebb áll a kaptárakhoz amikor egy reggel arra ébredt hogy csend van már nem tudott vele mit kezdeni délután pedig Szegi Amondó: Létezésvonalak be kellett vallania magának hogy el kell költözni a zuhataghoz vagy szerezhet egy írógépet az utóbbi mellett döntött annak ellenére hogy jó ideig nem tudott mit kezdeni a géppel csak szokta a billentyűk helyét aztán az írás mégis természetes folyamattá vált ahogy a ph értéket rendezi a szájában az ember úgy gépelt egykedvűen dolgozott akkor is amikor megjöttek néha a szomszéd törzs harcosai húsz - harminc zsák csigával amit üveggolyóra szerettek volna cserélni ilyenkor heves alkudozás kezdődött a benszülöttek és az öreg komornyik között néhány francia utazó járt arrafelé egy évszázada akik csigát cseréltek egy marék üveggolyóra emiatt támadt az olthatatlan vágyakozás az őslakosokban újabbak után nem jött több utazó többé de a törzs a GOLYÓLÁZ hatalmába kerülve azután napjait a csigagyűjtésnek szentelte azt a pár darabot a varázsló meg a főpap őrizte felváltva ez a történet tűnt a leghihetőbbnek arról sosem nyilatkoztak a csigagyüjtők hogy mostmár mégis miért? a komornyik általában egész délutánokat vitázott a benszülöttekkel és azok rendre üres kézzel kényszerültek hazatérni de fennállt a "veszély hogy egy nap elveszítik addigi nyugalmukat és végső elkeseredésükben a kormornyikra meg a gazdájára rontanak golyókat követelve ők ketten azelőtt golyógyárban dolgoztak egy futószalag mellett helyükre simították az összetorlódott golyókat gyorsan romlottak meg az idegeik így menekültek aztán az őserdőbe még épp időben úgy gondolták annak is fennállt hát az esélye hogy ők vesztik el türelmüket a csigák is veszélyforrást jelentettek ugyanis az eredménytelen tárgyalások végeztével a benszülöttek valamennyit szélnek eresztették és azok felmérhetetlen károkat okoztak a szamócaültetvényekben Hol hagytam abba? Vagy , muszáj csinálni valamit . Laza kohézióként működnek a golyók , nevezzük indítógolyóknak őket , a puska néhol, itt vége is a szöveg egyértelműségének , jobb vigyázni . Üres lap . Már késő . Elmondhatnám egy mondatban is , de nem visz rá a nyelv , és hogy csak ilyen foszlányok jutnak neked , azt akár a tragédiámnak is nevezhetném , hogy inkább a csend , mint olyan semmi , mit magyarázzam azt , amit már úgyis tudnod kell . Esetleg még úgy tűnnék fel , mint az örökös magyarázó, be leszek csukva és akkor csak óvatosan fogsz néha beszélni hozzám , én meg arra sem foglak tudni megkérni, hogy ugyan beszélj, mert ahhoz rövid lesz az idő , jössz és már menned is kell , és közös időnkből is lecsíp egy csomót az , amikor én az elszorult torkommal bajlódok, ami rosszabb , mintha szempilla került volna a szemembe , az legalább jól jönne , a könnyre gondolok , esetleg sajnálnál és az teljesen nekem szólna . Igy járt az az ember is , valahol írógéppel a vadonban , eltévedt néhány mondat után és amikor érezte hogy túlságosan személyesen ismétlődnek a sorok és már a betűk is , sokat került elé a második személy és egy mélykék könyv , amikor a mondatban járva elfelejtette honnan is indult , túl azon , hogy izgalmas felfedezés voll megtölteni a lapokat , szóval megérezte hogy baj van vagy hogy ez így nem mehet tovább , vagy valami ilyesmit érzett , és többet nem fűzte ki a lapot , csak visszahajtotta amikor a végére ért . Sötétülő papír volt ettől kezdve és megnyugtató kopogás , foszlásig és újra . Nem olvasott, félt talán vagy tudta , hogy a problémák a helytelen olvasással kezdődnek , bár egy idő után ebben is elbizonytalnodott , mint minden másban, versek félredobása a kezdet,az értelmetlenségre hivatkozva , kiesik a fészekből a madár, de ne félj madár, mondjuk neki , visszaviszünk a fészekbe , akkor majd nyeregben leszel , ezeket mondjuk a madárnak , hogy mélykéken ismételjek , de a madár se érti , hogy miért nem a fészekbqp lesz , ha egyszer oda visszük vissza , miért a nyeregben , ez már igazán fasza hogy a madár se ért meg pedig még meg sincs Írva , izgalmában vagy ingerültségében a vesszőket is hagyja az ember , a kép anélkül is megnevezhetetlen helyen fog állandóan változó közelségben kísérni , mert ez se , meg a vers se egy narancs műhold a sötétkék égen ami dalol magában , mint a pacsirta , ugye , közeli lesz , mint a test , ami valaha teljesen idegen volt , de aztán történt valami , legjobb ennyit mondani , a többi a líráé , EGY FRÁSZT! , szóval elkezdődik egyszer valahol , aztán a csiga zárlatot csinál az elektromos rendszerben , lám a mozi I , csigagyüjtők I , golyók!, összefügg itt minden , P. ! , a szálak meg mindig összekeverednek , nem érdemes kerekítgetni meg körbejárni , hátha máshonnan máshogy mutat , a vérkeringésnek mindegy , hogy fekete a lap vagy csak egyszer van gépelve rá , minden valami miatt , talán csak van egy pont ahol abba kell hagyni mert álmossá válik az ember, esetleg mindjárt jön valaki és szereti , vagy nem