Délmagyarország, 1994. augusztus (84. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-04 / 181. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. AUG. 4. • A fentiekről írtunk mi is, bár akkor csak „szőrmentén" fog­lalkoztunk ezzel az üggyel. Tudniillik, mind dr. Torgyán József elnök, mind Gyimóthy Géza főtitkár arra kért ben­nünket, hogy hagyjuk őket bé­kében, ne foglalkozzunk a belsó villongásokkal, mert ez pártbelügy. Csak részben. Mert az azóta eltelt csaknem két hó­nap alatt sok olyan visszajelzés érkezett, ami azt bizonyítja, hogy abban az időszakban valóban történt valami... Ezt a „valamit" próbálta előttünk megvilágítani minapi zsombóí találkozásunk alkal­mával Zádor Iván, a Független Kisgazda-, Földmunkás - és Polgári Párt megyei tisztelet­beli elnöke (61 éve tagja a pártnak!), Molnár György szóvivő, a párt országgyűlési képviselőjelöltje, Gács Sándor, az ellenőrző bizottság elnöke és Kálmán Zoltán, a zsombói kisgazda szervezet titkára. Nem kevés keserűség csordult ki a négytagú társaságból és a több, mint egyórás beszélgetés alkalmával ki-ki elmondta a véleményét a kisgazda párt helyzetéről, jövőjéről, de a magnetofon szalag bizony őriz olyan vádakat is, amelyek még nem hangzottak el például a kisgazdák vezetője, dr. Tor­gyán József, illetve felesége ellen. A diktatúra Zádor Iván bácsi pontról­pontra elemzi a helyzetet, mégpedig a június 12-én kelt, úgynevezett Zsombói mani­fesztum szellemében, amelyet a megyei nagyválasztmány mintegy ötven tagjának részvé­telével alkottak és lapunk is közölte annak idején. (Rövi­den: a megyei tagság elégedet­len a párt vezetésével, Tör­gyánt el kell távolítani, s azo­kat is, akik okirathamisítással és csalással jutnak területi listás képviselői mandátumhoz, ugyanakkor Rácz Sándort be kell hozni a vezetésbe, stb.) Most Zádor Iván tiszteletbeli elnök imígyen kezdi: - Torgyán József diktató­rikus rémuralma a Csongrád megyei Fkgp-ben című dolgo­zatomat szeretném ismertetni, amelyben az áll, hogy ez a szervezet 1993 végére meg­Nem újkeietű a kis­gazda viszálykodás me­gyénkben. Az alábbi tör­ténet még a választások előtti időkben kezdődött, pontosabban akkor, amikor a megyei válasz­tási listát „átírták". Egé­szen konkrétan: Szigethi Ferenc megyei elnök ve­zette ezt a listát, de né­hány héttel a májusi vá­lasztások első fordulóját megelőzően, már nem ő volt az első, hanem Pan­cza István országgyűlési képviselőjelölt, aki kü­lönben a megyei 3. vá­lasztókerületben indult mandátumért. RIPORT 7 A Zsombói manifesztumról Zsombón (balról jobbra): Gács Sánmdor, Kálmán Zoltán, Zádor Iván és Molnár György. (Fotó: Gyenes Kálmán) Még él a „Zsombói manifesztum Torgyánt leváltani, Ráczot 99 tisztult a Pintér István, Szabó Lajos és a Hatvani Zoltán-féle csoportosulástól, így remény­kedve készült az 1994-es or­szággyűlési választásokra. A listát még januárban összeállí­tottuk a megyében és ennek a vezetője Szigethi Ferenc lett, a második pedig Pancza István, főtitkár. Az országos vezetőség már akkor sem nézte jó szem­mel, hogy az első helyre egy „nem vasalt nadrágost" jelöl­tünk... Mivel Szigethi nem tetszett nekik, így olyanokat kerestek, akik a megyei elnö­köt valamilyen koholt vádak­kal illetni tudják, elsősorban azért, mert Szigethi mindig ki merte mondani az igazságot! Ezt elsősorban Torgyán József irányította, az az ember, aki a kisgazda pártban Torgyán­pártot, illetve Torgyán Kft.-t alakított! - Elnök úr, igen súlyos szavak, minősítések hang­zottak el az ön részéről. Úgy érzem, ön, aki több, mint hat évizede tagja a pártnak, mély­ségesen csalódott a kis­gazdákban... - Igen. Az említett időszak­ban soha ilyen piszkos, aljas munkát nem láttam a kisgaz­dáknál, mint ami most folyik! Pártbelügy Gács Sándor, a sándorfalvi szervezet titkára, a megyei kis­gazdák ellenőrző bizottságának elnöke, említést tesz arról a körlevélről, amelyet a párt adott ki annak érdekében, hogy a választások idején ne le­gyenek belső villongások, illetve, ha vannak ezeket ne teregessék a nyilvánosság elé. Ezután pedig azt ecseteli, hogy a „szakadárok" többször is látogatást tettek Torgyánnál, és megpróbálták különféle rágal­makkal lejáratni a tisztességes kisgazdákat. De ez nem sike­rült, még Szigethi elnök úr ese­tében sem, akit azzal vádoltak, hogy valamilyen pénzzel nem tudott elszámolni, de az orszá­gos ellenőrző bizottság egyik tagja ezt határozottan cáfolta. Egyszóval, ők úgy érzik, nincs a kisgazdáknak képviselőjük. - Az előző és a mostani par­lamenti megbízatási idószak­ban volt, illetve van kisgazda­párti képviseló... - Ez így van, de azok sem, s ez a mostani sem minket kép­visel! Négy óv múlva a Parlamentbe sem jutunk be! - Molnár úr, ön a párt or­szággyűlési képviselője volt. Lát valamilyen kiutat ebből a helyzetből? - Régen mondom: ha to­vábbra is Torgyán lesz az el­nökünk, akkor négy év múlva az Országygűlés padsoraiban nem foglal helyet egyetlen egy kisgazda képviselő sem! Ilyen becstelen vezetési módszerek mellett, a tagság véleményé­nek ilyen mértékű sutba vágá­sával, a csalásnak és a szélhá­mosságnak a polgárjogra eme­lésével, sehova nem jutunk. Molnár György elmondta azt is, hogy:nem igaz az az állítás, hogy Torgyán szava­zatai „voksokat hoztak a kony­hára", ellenkezőleg, inkább vittek... Nevetségessé és hitel nélkülivé tette a pártot az, hogy a vidéki haknizó színját­szás öreg hölgye, Torgyánné ott pöffeszkedik a Parlament­ben! Kit képvisel ez a hölgy a Parlamentben? - S kit látnának ott szíve­sen? - Például Maczó Ágnest, Rácz Sándort... - A Zsombói manifesztum egyik sarkallatos pontja, hogy Rácz Sándort kell a pártba hozni. A párt élére? - Mindenképpen. Egy olyan vezetőt akarunk, akit az ország minden kisgazdája elfogad. Rácz Sándor élete követhető, ismerik a múltját, nincs takar­gatni valója... Diktátum fölülről Kálmán Zoltán, a kisgazdák zsombói szervezetének titkára, a legifjabb a társaságban: - Nagy elkeseredéssel ta­pasztaltam, hogy miként lehet egy alulról építkező demokra­tikus pártot szétzilálni, mégpe­dig diktatórikus, önkényuralmi módszerekkel. Emiatt kellett összehívni a megyei nagygyű­lésünket, hogy tisztázzuk a dolgokat: a párton belül van-e demokrácia, vagy pedig elfo­gadjuk azt amit néhányan onnan „fölülről" diktálnak nekünk? Megfogalmazódott ezen az összejövetelen, hogy: mi igenis, demokráciát aka­runk, s az, hogy amit itt lent eldöntünk. az úgy is legyen: te­hát, akit mi jelölünk, az kerül­jön be a Parlamentbe. Kálmán úr azt is elmondta, hogy a megyei nagygyűlésen 110-an voltak azok, akik a fen­ti demokratikus irányvonal kö­vetői.Hozzá tette azt is, hogy az előzőkhöz csatlakozva úgy érzi: Torgyán úr és környezete semmibe veszi őket. és a ha­talom pozíciójából kiindulva mindent megtehet ellenük. Ha mi ez ellen nem lépünk, nem nyitjuk fel az emberek szemét, akkor késő lesz... Táviratok A Szigethi-Pancza rivalitás­ban sok-sok momentum tisztá­zatlan. Ám egy dolog bizo­nyos: maga a pártközpont sem volt határozott abban, hogy mi is történik a megyében. Molnár úr, a párt megyei szóvivője, amikor értesült arról, hogy nem Szigethi a listavezető, akkor azonnal tiltakozó távira­tot küldött a kisgazdák orszá­gos választási irodájának. Egy napon, 1994. április 27-én, két táviratot is kapott az ő általa elküldöttre. Áz elsó, amely délelőtt 10 óra 40 perckor ér­kezett, a következőket tartal­mazza: „ Tiltakozó táviratára értesítjük, hogy nem Pancza István vezeti a Csongrád me­gyei listát, hanem Szigethi Fe­renc. így információja téves volt. Aláírás: Független Kis­gazda Párt- választási iroda." A másik távirat ugyanazon a napon érkezett, csak 12. 52 órakor. így hangzik:,. Az előző táviratban leadott közlés téves, a helyes lista vezető Pancza István. Független Kisgazda Párt - Választási Iroda." Nem az újság és a hírlapíró feladata, hogy kommentálja a fentieket, de az alábbi magnó­felvétel, amelyen Zádor Iván úr mondje el dr. Torgyánnál tett látogatásuk legfontosabb részletét, nyilván felkelti az érdeklődők figyelmét, mert első alkalommal lát napvilágot: „ Torgyán úr azt mondta, amikor Pesten tárgyaltunk vele, arról, hogy Szigethi Ferenc legyen a listavezető, hogy: Ferikém, ne haragudj, de nem kerülhetsz be a Par­lamentbe, mert nem szégyen­kezhetek egy paraszttal az Országházban." Kisimre Feranc 1 1 ^ Jj I t ir f • • 1 • m 1 Ceti tesza! kadl t a nepszeruse 91 ll IS ia V S*M.1 mm m _ rm ílése a keleti országrészben L: • Vajon a választások óta ho­gyan alakult az emberek ér­tékítéletében a politikusok nép­szerűsége, hogyan vélekednek az újonnan reflektorfénybe került közéleti személyiségek­ről, mennyiben változott az exkormánytagok megítélése és mennyiben az újonnan kineve­zetteké? A Szonda Ipsos legújabb közvélemény-kutatásának eredményei jól tükrözik a vá­lasztók jűnius 8-án kinyil­vánított politikai akaratát: az egykori lista teljesen kettésza­Göncz Árpád Horn Gyula Kuncze Gábor Pető Iván Békési László Fodor Gábor Szekeres Imre Gál Zoltán Nagy Sándor Deutsch Tamás Surján László Kövér László Orbán Viktor Für Lajos Füzessy Tibor Torgyán József Boross Péter Kulin Ferenc G. Nagyné Maczó Ágnes Lezsák Sándor x = az előző hónapban nem kadt, egyrészt a most megvá­lasztott kormánykoalíció poli­tikusaira, másrészt a válasz­tások után ellenzékbe szorult ­egykor javarészt kormányzati pozíciókat betöltő - pártok képviselőire. Megszűnt a régi népszerűségi rangsor azon vonása, hogy az élvonalban, a középmezőnyben és a sereg­hajtók között egyaránt talál­tunk ellenzéki és kormánypárti politikusokat. A 20 fós névsor elsó 9 he­lyezettje (eltekintve a legnép­szerűbb közéleti személyiség­ként továbbra is 74 pontot elért Göncz Árpádtól, mint pártok­tól független politikustól) végig szocialista, illetve sza­baddemokrata miniszter, vagy parlamenti képviselő, míg a másik 11 fő kivétel nélkül a jelenlegi ellenzék padsoraiban foglal helyet. A népszerűségi lista 20 tag­jának ismertségét tekintve, a választások óta látványos el­mozdulásoknak lehettünk szemtanúi. A legfontosabbak­nak tartott közéleti személyisé­gek ismertsége egy-két kivé­teltől eltekintve mind jelentős, 5-10 százalékos mértékben csökkent. Ez alól mindössze két miniszter képez kivételt: Békési Lászlónak sikerült megtartania áprilisi 62 szá­zalékos ismertségét, Kuncze Gábor belügyminisztert pedig az ország keleti megyéiben a lakosság 73, országosan pedig immár 77 százaléka ismeri, amely 5, illetve 8 százalékkal haladja meg korábbi ered­ményét. • Az adatfelvétel ideje: 1994. június. Az adatfelvétel módja: sze­mélyes, kérdőíves megkér­dezés. A megkérdezettek száma: 1000 fő, akik az egész orszá­got képviselik, ebből 471 fő a keleti országrész lakosságát reprezentálja. Alapsokaság: 18 éves és idősebb állandó kelet-magyar­országi lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár. Az alapsokaság és a meg­kérdezettek összetétele korcso­port, nem és lakóhely típusa szerint megegyezik. A népszerűségi pontszám 0­tól 100-ig terjedhet, ahol a 0 pont nagy ellenszenvet, a 100­as nagy rokonszenvet jelent. A -4 és +4 közötti pont-_ számkülönbségek statisztikai­lag nem jelentősek. Az azonos pontszámú politikusokat a tizedpontszámoknak megfelelő sorrendben szerepeltetjük. (FEB) A politikusak népszerűségi mutatói az ország keleti megyéiben: Keleti országrész Ország népszerűség (pontszám) Június Változás áprilishoz képest 74 73 67 62 61 60 60 57 56 53 52 50 49 45 42 38 35 34 33 33 szerepelt í 0 +8 +8 +8 +6 +2 x +3 +1 -4 -3 +5 -5 -10 x +2 -15 -9 x -13 listán. Június 76 70 67 61 62 59 58 54 53 54 48 46 47 43 39 37 33 33 32 31 népszerűség (pontszám) Változás áprilishoz képest -1 +3 +8 +6 +6 -2 x -1 0 -1 -4 +2 -6 -12 x +4 -16 -8 x -12 A politikusok ismertségi mutatói az ország keleti megyéiben: Keleti országrész Ország ismertség ismertség százalék százalék Göncz Árpád 80 84 Torgyán József 79 ' 82 Horn Gyula 79 83 Boross Péter 76 81 Orbán Viktor 74 79 Surján László 74 78 Für Lajos 73 76 Kuncze Gábor 73 77 Pető Iván 71 75 Fodor Gábor 67 72 Deutsch Tamás 65 69 Békési László 62 65 G. Nagyné Maczó Ágnes 58 64 Nagy Sándor 56 61 Lezsák Sándor 54 59 Kulin Ferenc 37 40 Szekeres Imre 36 38 Gál Zoltán 34 38 Kövér László 33 38 Füzessy Tibor 26 26

Next

/
Thumbnails
Contents