Délmagyarország, 1994. augusztus (84. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-03 / 180. szám

6 RÖVIDEN DÉLMAQYARORSZÁQ SZERDA, 1994. AUG. 3. Dér István: Galambját sirató fiú (1973) Életteli csend Dér István (1937-1993) emlékkiállítása Képein alig kaptak helyet az érett, telt koronájú fák, a zöldes tónusok. Inkább a szikárabb, nyitottabb évsza­kokat kedvelte. Amolyan őszi egyéniség volt. Másrészt meg a fold fiát tiszteltük Dér István festőművészben. Aki Csanád palotáról jött: a kétkezi, paraszt emberek vilá­gából. Ám szegedi polgárként és festőként is mindvégig hű maradt eredendő környezetéhez. Úgyhogy egy zárt tartású, szigorú tekintetű, méltóságos, konok, de meleg szívű alkotó művei között vagyunk (Móra Ferenc Mú­zeum, II. emeleti nagyterme.) • Miből, s hogyan élünk? Egy teremben harminchat diák Már korai munkái is ér­dekesek, tanulságosak. Egy fortyogó indulatú, erőtől feszülő fiatalember jelenik meg előttünk, akinek a téma­választás nem okoz külö­nösebb gondot. Mert először a gyerekkorát akarja kifesteni magából. A tágas puszta él­ményét, majd vaskos ökröket és szépséges lovakat, nem is szólva a karakteres paraszt­figurákról. Mégsem enged a témák szeszélyes, szirénes csábításainak. Őt az élet át­fogóbb érvényű, kitüntetett helyzetei érdeklik. Az élet és a halál, a munka és a pihenés, vagy az ünnepek és hétköz­napok képi alternatívái (pl. Kenyérevő, Itatás, Hét ló). Niss Hungary 94 • Szegeden Szegeden rendezik a MISS HUNGARY '94 szépségki­rálynő-választás területi elő­döntőjét, a Hotel Hungaria ét­termében, augusztus 5-én, pén­teken este 8 órakor. Sorrend­ben ez az ötödik és egyben utolsó elődöntő, ezt már csak a budapesti augusztus 9-i közép­döntő követi, és augusztus 13­án a végső verseny: a döntő. A szegedi elődöntőn 24 hölgy indul a zsűri pontjaiért és a közönség szavazatáért, a zsűri hét, míg a jelenlévő kö­zönség egy hölgyet juttat tovább. A zsűri elsősorban szegedi „szakértőkből" áll, de a ver­seny tisztaságát az szavatolja, hogy a versenyzők nem ismer­nek senkit sem a zsűriből, s a zsűri tagjai olyan későn kapják meg a felkérést, hogy vélet­lenül se tudjanak még a pró­bára se elmenni. A díj itt a továbbjutás. De akik a végső összecsapáson in­dulnak és nyernek, azok egy­egy csodaszép Renault gépko­csi tulajdonosai lesznek. Az első három helyezett hölgy már így távozhat a Budapesti Kongresszusi Központból. Az első lépcsőfok tehát a szegedi elődöntő, amelyre szeretettel vár a rendező MISS HUNGARY versenyigazgató­ság minden érdeklődőt. (Előre is lehet helyet foglalni a Hun­garia Hotel recepcióján.) Festői beszédmódját is az összefogottság, a zártság jel­lemzi ekkoriban (60-as évek). Az egyik oldalon sötét, vaskos, szerkezeti elvű kontúrokat alkalmaz, másfelől pedig a grafikus traktálású kontrasztok és dekoratív színakkordokra • Szellemes meglepetéssel is szolgált a kiváló humorú mű­vész: ha jól sejtem, az „Ott fogsz majd sími, ahol senki se lát" kezdetű magyar sláger még bizonyára soha, sehol nem szólalt meg ilyen feldol­gozásban, mint most, a néhai Louis Amstrong világhírű kla­rinétosának hangszerén. • Amerikában szülelett. Hogyan és mikor kerültek a szülők Amerikába? - Apám 1927-ben indult el szerencsét próbálni Mezőkö­vesdről. Egy acélgyárban talált munkát, de volt házmester is. Engem villamosmérnöknek akart taníttatni, de én a mu­zsika mellett döntöttem. Nem bántam meg a választást, pedig a villamosmérnökök legtöbbje milliomos lett. A barátom me­sélte, hogy látta egyszer egyik koncertünkön apámat, amint a könnyeit törölgette. Talán akkor bocsátott meg. Ha úgy tetszik, a háborúnak köszön­hetem a diplomámat. Önkén­tesnek jelentkeztem az ameri­kai hadseregbe, ezért a háború befejezésekor a katonaság vállalta az akadémiai taníttatá­somat. • Hogyan lett Amstrong klarinétosa? - Véletlenül. Volt egy fe­kete barátja, akivel több mint húsz évig muzsikált együtt. Ez a szenzációs klarinétos meg­halt és akkor jutottam eszébe Amstrong menedzserének. hagyatkozik. így képei hatás­rendjében a drámaiság, a lírai finomság és a monumentalitás ötvöződik. Egészében azonban a mértanias formateremtés ha­tározottsága dominál e műve­ken. Ami óhatatlanul elárulja, hogy Dér Istvánból az elemen­Mikor bemutatkoztam kide­rült, hogy a mester emlékszik rám, hallott már muzsikálni az akkori együttesemmel. El sem tudom mondani, milyen bol­dog voltam, hiszen Amstrong a jazzmuzsika csúcsművésze. Nála jobban senki nem érezte tárisabb szobrászi véna sem hiányzott. És mégis: a Paraszt pietá drámai expresszivitá­sában egy korai festői remek­lésről kell tudomást vennünk. A 70-es évek környékétől viszont nyitottabbá, dinami­kusabbá és egyre lírikusabbá válik Dér István piktúrája. Ha korábban a természet, a munka é's a közösség dimenzióiban gondolkodott (pl. Mártélyi gótika, Tavaszvárók), akkor most a családi szeretet intimi­tása és a meditatív, magányos létezés titkai lépnek előtérbe (pl. Apám galambokkal, Piró, Galambját sirató fiú). Az alkotó valójában itt talált rá legjobb, legigazibb festői énjére. Felfedezte a monokróm barnás, sárgás tónusok belső gazdagságát, ahogyan az or­ganikus, levegős képszer­kesztést is magáévá tette. Igaz, figurái ezúttal már kisebbek, törékenyebbek lettek. Ám ezek az alakok ilyenformán is be­ágyazódnak a természet, a koz­mikusabb létezés átfogóbb rendjébe. Szó, ami szó: itt már a festői térteremtés megkapó, mágikus közegében vagyunk. Ahol minduntalan levelek su­sognak, nádak zizegnek és fények szikráznak. Pedig a felületeken csend honol. De életteli csend. A 75-ös esztendő egy újabb periódus kezdetét és végét is jelzi. A művész maga mögött hagyja a realisztikusabb látvá­nyokat, hogy a lírai absztrak­ciók birodalmába is utat töijön magának. Mint ahogy ezt meg is tette (pl. Szitakötő nász. Tiszavirág). Dér István festőművész - a vásárhelyi iskolával együtt - a természet- és embercentrikus művészet egyik utolsó, szá­mottevő mohikánja volt. Még­sem tudta létrehozni monu­mentálisabb művészi katedrá­lisát. A nagy életművet. Holott képességei adva voltak ehhez! Ámde egy értékekkel teli, tisz­tesebb „templomnak" is meg­van a maga távlatosabb becsü­lete. Sznromi Pál ezt a zenét. Amellett, szerény és halk szavú ember volt. És nagyon kitartó. Nemrég újra láttam a Jó reggelt Vietnam! című filmet. Azokat a fekete­fehér felvételeket velünk ké­szítették. Emlékszem, igen hi­deg, szeles idő volt. Alig tud­Az általános iskolákban évről évre alacsonyabb a lét­szám: Csongrád megyében például az 1990/91-es tan­évben 25 492 volt az 5-8. osz­tályba járók száma, 1992/93­ban pedig már csak 22 417. Egy osztályteremre a fent említett két évben 24, illetve 22 tanuló jutott. A középis­kolába járók ennél jóval mos­tohább körülmények közé kényszerültek ugyanezen idő­szakban: 1990/9l-ben egy osztályteremben 35 diáknak kellett tanulnia. 1992/93-ban pedig 36-nak. A nappali tago­zatos gimnazisták létszáma megyénkben 1990/9 l-ben 5670 fő volt, 1992/93-ban 6374, a szakközépiskolásoké pedig 9252, illetve 10 186. Csongrád ezzel azok közé a megyék közé tartozik, ame­lyekben a 15-18 éves korú né­pességből a legtöbben tanul­nak. Az országban az idén zárult tanévben egyébként az alap- és középfokú oktatásban 19// ezren, az előző tanévinél 36 ezerrel (a három évvel koráb­binál pedig 98 ezerrel) keve­sebben vettek részt. A tanuló­létszám megoszlása a különbö­ző iskolatípusokban jelentős különbségeket mutat. Országos méretekben elsősorban a szak­munkásképző iskolai képzés szűkült, míg az alacsonyabb szakképesítést adó szakiskolai oktatás bővült. A középisko­lákban taulók létszáma 1990­92-ben 31 ezerrel, tavaly további 7600 fővel növekedett. Csongrád megyében a leg­utóbbi tanévben szakközép­tuk nyomkodni a billentyűket, semmi kedvünk nem volt a muzsikáláshoz. Amstrong ad­dig lelkesített bennünket, hogy végül kiválóan megcsináltuk a felvételt. Mikor meghalt, mi a zenészei ott álltunk a kopor­sója mellett, de a menedzsere A demográfiai hullám és a gazdasági változá­sok alakulása erőtelje­sen kihatott az utóbbi négy-öt évben az okta­tásra, a szakképzésre. iskolába a diákok 41 százaléka járt, szakmunkásképzőben 30 százalékuk tanult, gimná­ziumban 26 százalékuk, szak­iskolában 3 százalékuk. Növe­kedett ebben az időszakban a gimnáziumok népszerűsége (szerepet játszva ebben a konk­rét szakmaválasztás ily módon való elodázhatósága, illetve a felsőfokú képzési keretszámok bővítése). Az 1993/94-es tanévben szűkebb pátriánkban a középfokú iskolában tanuló minden száz diák közül a négy évvel korábbihoz képest néggyel több a gimnazista. A szakmunkásképzők népsze­rűségének csökkenése mellett ­jelenleg 10 százalékkai keve­sebb diák tanul e képzési for­mában Csongrád megyében, mint az előző tanévben - to­vábbi gond, hogy egyre rosz­szabbodnak a gyakorlati oktatás feltételei. A gazda­ságban végbemenő változások miatt csökkentek, veszélybe kerültek az üzemi oktatási helyek. Tavaly egyébként az ország­ban 72 ezren tettek érettségi, képesítő vizsgát, további 8 ezren szereztek technikusi minősítést. A 18 éves korosz­tálynak egyharmada viszont semmiféle szakképzettséget nem szerzett. már az emlékhangverseny je­gyeit árulta a gyászoló kö­zönségnek. Hiába, Amerika ilyen furcsa világ. • Hogyan ismerkedett meg Molnárékkal és miért vál­lalja velük már sokadszor a fellépést? - Egy New York-i barátom adott a kezembe egyszer egy Molnár Dixieland lemezt. Meghallgattam és nagyon tet­szett. Molnár Gyula zseniális klarinétos. És a jó szólistához társul még két remek ritmus­érzékű művész, Garay Márta zongorista és Kiszin Miklós bőgős. Ez már egy alaphármas, ehhez jönnek a többiek, akik mindnyájan vérbeli muzsiku­sok. Bár van hagyománya, mégis különlegesség egy nő a dixie- együttesben. Márta fergeteges dinamikája, nagyon kell a jó hangulathoz. Az igaz­ság az, hogy mikor nyolc évvel ezelőtt először idelátogattam, nem is gondoltam, hogy erre­felé is létezik dixie. Szüleim­nek maradt egy-két hazai gra­mofonlemeze, azokról csak a cigányzenét ismertem. Időköz­ben rájöttem, az itteni dixie tel­jesen más, mint az amerikai, ahol született a műfaj. Ez hal­latlan izgalmas felfedezés. Lassan én is kezdek megta­nulni „magyarul" dixiet ját­szani és meg kell mondjam, egyre jobban élvezem. Pacsika EniiH» p ^' ( i . 'Wr A.is. Már a papagáj is tudja, hogy telefonon várjuk hirdetését! 7-19-ig: 481-281 gyaszkozfemenyek) 8-n, it-n-ig: 318-999 DélmaoyarorszAq 7-15-ig: jzu-zjy • Újszegeden, Armstrong klarinétoséval Hello Joe bácsi! Joe bácsi mindent tud, amit klariné­ton, klarinétról, klarinéttal tudni lehet. Egyik pillanatban, mint a vaj, oly puhán olvadnak ki a hangok hangszeréből, másszor trillázva fúj madárdallamokat, néha pedig segélykiáltó, vagy örömteli visftás szakad ki az aranyfúvós kláné­tájából. Joe bácsi az Újvilágban szüle­tett, de magyarul is kiválóan beszél. Louis Amstrongot per Lajosnak emle­geti, mindenkit tegez, búcsúzóul megla­pogatja a hátamat. Joe bácsi, azaz Joe Murányi, a Molnár Dixieland Band va­sárnap esti, szabadtéri koncertjén elbű­völte a közönséget. A klasszikus, nagy dixie- nóták mellett óriási improvizá­ciókkal örvendeztette meg a publikumot. (Fotó: Révész Róbert)

Next

/
Thumbnails
Contents