Délmagyarország, 1994. augusztus (84. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-25 / 198. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. AUG. 25. RIPORT 7 Zajos béke Ha nem vigyáz az ember, könnyen nyakára hághat földön fekvő embertársának, miként az tette a mellette heverő borosüveggel. A színpadi védőkorlátot ostromló, csapzott hajú csápolok némelyikének tekintetéből kiolvasható: nem tudja pontosan, melyik zenekarnak örül. Ez is a diáksziget. Olyanok tapsolnak a színházi előadásokon, akik egyébként soha az életben nem tennék be lábukat, bakancsukat kőszínházba. Csavargó srácok vért adnak, miközben 2 hónapja nem láta szigeten ták a családjukat. Ez is az Eurowoodstockról rajzolandó képhez tartozik. A piások hatalmas család a szigeten. A másik nagy csapat viszont a kólázóké, akik reggelig beszélgetve váltják a világot. A virágos arcú tinilányok barna feneke virít a pengével, ollóval és persze nagy műgonddal felhasított farmerből. Cikázó, ismerős képek. Déry Popfesztiváljába csöppentünk. Vagy „személyesen" Woodstockra érkeztünk? Nem. '94-et írunk, 59 forintos csapolt Kaiser társaságában szemlélődünk. A sok erősfiú rendező és a „szakadtak " látványával először nehéz barátkozni. Egy-két óra elteltével, ha a fesztivál részévé válik az ember, akkor már nem vészes a helyzet. Ezrek hömpölyögnek egyik színpadtól a másikig. Néhány kapatos „indiánt" leszámítva nyugi van és zajos béke. Hogy a nevén túl mi köze az egésznek Woodstockhoz? Nem sok, és ez igy „oké". A hajógyári szigeten másról szól a nóta, mint 25 éve Amerikában. Ha nem Igy lenne, hamisan csengene. V. F. S. • Egy nap a Diákszigeten m „Kiüllek e bugyidból" • lomé jon e Husic Television • A világegyetemisták hosszú tömött sorokban vonulnak a Sziget felé, a bejárat közelében lévő Autószalon előtt feltűnik a happening első jele: terepszínű gyakorlóba bújt „hölgy" áll ott méretes kutyával, oldalán tonfa, mellén pedig a „security brigád" kitűzője. Eddig csak hallottuk, hogy rend van most már érezzük is... Odabent minden képzeletet felülmúló a tömeg, bár a jártasabbak megjegyzik, hogy most délután öt órakor még elég kevesen vannak. A sátortábor is nyugodt, tart a szieszta - mely még tegnap késő este kezdődött... Mindössze a „Hare Krisha „Fesztivál" résztvevői zenélnek elszántan és mantráznak folyamatosan. A zenénél azonban jobban tetszik a fiataloknak a szent étek, amit ingyen osztanak... Egyáltalán nem túlzók azok a jelentések, melyek arról szólnak, hogy Budapest újabb kerülettel gyarapodott egy hétre. Több óra is eltelik mire bebarangoljuk az egész területet. Két nagyszínpad, hat kisebb pódium, kertmozi nagyságú videoprojektor, vetítősátrak, performance-színpad, alternatív színházi bemutatók és még számtalan a helyre jellemző csoda. Van itt például házasságkötő- és válósátor is. így szól a mindenre elszánt fiatalok fogadalma: „Az itt alulírottak tudomásul vesszük, hogy ezen levél alapján a Diáksziget teljes időtartamára házasságra tévedtünk. Tudomásul veszszük, hogy újdonsült társunkat a rendezvény időtartama alatt csak ellenkező neművel csalhatjuk meg. Vállaljuk, hogy egymást zoknimosásra nem kényszerítjük, és a sörivásról nem tiltjuk le. Más kötelezettséget egymás iránt nem vállalunk." Ezt természetesen aláítják a felek - már mint férj és feleség a két tanú, az anyakönyvvezető és Virág elvtárs (!). Az öt nap alatt egyébként 1500 házasságot kötöttek és mindössze 30 esetben mondták ki a válást. Hűségesek a fiatalokJellemző a Sziget nagyságára, hogy a két óriásszínpadon egy időben muzsikálnak - a cucc közel akkora, mint amekkorán Bryan May játszott a Kisstadionban -, s mégsem hallatszik át a zene egyiktől a másikig. Az egyes számú nagyszínpadon éppen a Zydelo hazai mesterének számító Palermo Boogie Gang izzítja a hangulatot. De nem egyedül, hiszen itt van a fekete bluesszaxofonos, B. Jay McNeely is Amerikából. Kis keresgélés után megtalálom: a tömeg kellős közepén énekel. A bizegy ötvenesem. Van rengeteg páncélosom - értsd: konzerv löncshús sokszor elmegyek a krishnásokhoz kajáért, de bármelyik sátorban adnak egy szelet kenyeret. Ez a jó egyébként a Szigetben: itt vagyunk rengetegen, különféle emberek, de mindenkit befogadnak, nincsenek csoportok. Hasznos információkkal lát el még bennünket: legolcsóbb hely a Jazz Kocsma. Igen, jól hallották, a szegedi műintézményről van szó. A tábor vendéglátó sátraiban ugyanis az ország ismert zenés kocsmái működnek, itt van a Bahnhof, a Vian Club és a Molotov Koktélbár is. Az árak elviselhetők, a Kaiser korsókénti 59 forintos ára pedig kifejezetten jutányos. A legfontosabb információkat a szervezőktől kaptuk, Pál Péter, gazdasági ügyeletes szívesen avat be a kulisszatitkokba. - Mintegy 7-8 ezer hetijegyet adtunk el, a Jethro Tollkoncert napján pedig összesen 30 ezer napijegy fogyott. Szombaton voltak a legtöbben, mintegy 60 ezren, a népi létszám átlagosan 50 ezer fő. • Hallottunk halálesetekről... - Sajnos, egy valóban történt. Hárman úsztak volna be hátizsákkal a Szigetre. A biztonságiak közülük kettőt kimentettek, a harmadikat azonban már nem érték el. Több átúszási kísérlet nem volt, hiszen mindkét partszakaszt őrizzük. • Súlyosabb balesetek...? - Egy srác majdnem megvakult, mert a koncerten hátradobott műanyag kólásüveg a kontaktlencséjét találta el. Volt egy gerincrepedés is, mikor részegen hanyatt esett egy fiú. Detox- és drogproblémák nem fordultak elő. - Majd kisvártatva hozzáteszi -, amíg a városban elvitetik a kissé inasabbakat, addig itt lefektetik a fűbe, s kialhatja a mámorát... Szinte természetes, hogy van AIDS- és drogsátor is, érdekes színfolt azonban a Véradó-centrum. A vöröskeresztes sátor környéke már elcsendesedett, a dolgozók megérdemelt sörüket szopogatják. Hétfőn összesen 271 -en adtak vért, az előzetes várakozásokat felülmúlta ez a szám, hiszen eredetileg „csak" napi 150 fiatalra számítottak. No de lehet, hogy a segítőkészség mellett némi vonzerőt jelentett a két üveg sör és szendvics, amit a véradók kaptak. Az állomás dolgozói szerint ugyanis ahogy teltek a napok, fogyott a diákok pénze, úgy nőtt a véradásra vállalkozók száma... Takács Viktor Életünket és vérünket Woodstockért tonsági embereknek izzad a homlokuk - teljesen alaptalanul. A fiatalok nem bántanák istenüket... Ébred a sátortábor is, szállingóznak az ifjak. Elgyönyörködünk mi is a graffiti-művészet gyöngyszemeiben... a pólókon. Az „Én egy világegyetemista vagyok..." öntudatos kijelentés már elbújhat a nagy példányszámban nyomott „Kiütlek a bugyidból!" fenyegetés mellett. Kicsit provokatívabb a kihívó leányzó hátán díszelgő felirat: „Mikő genya?"" Mint egy rendes városban, itt is vannak névtáblák, legtöbbször sátorra festve. Büszkén hirdetik a lakók nevét: „A lassú táncos és a csibepatkány". Bővebbet nem tudunk meg róluk, de a közelben álldogáló lány szívesen bemutatja két kutyáját: - A nagyobbikat Pillanatnak hívják, a kisebbik neve pedig „Kurva élet"... A világ minden részéről érkeznek a Szigetre, Király Balázs a példának okáért Vácról. Öreg fesztiválvándornak számít a szakmában: - Voltam az Efott-on, a Csörge Napokon, jártunk Párizsban a Jim Morrison fesztiválon is. A legjobbnak azonban a Csörgét tartom. • Mi a baj a Diákszigettel? - Túl sok a jó program. Most is három olyan filmet vetítenek egyszerre, amit Fotók: Nagy László szeretnék megnézni. Egyébként frankó az egész. • Mennyiből lehet itt kijönni? - Hárman 15 ezer forintot hoztunk, abból mára maradt