Délmagyarország, 1994. augusztus (84. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-19 / 194. szám

ÜNNEP 15 PÉNTEK, 1994. AUG. 19. Otelló: Desdemona (Tokody Ilona) és Otelló (Gianfranco Cecchele). (Fotó: Nagy László) Miss Saigon: Kim (Bíró FJszter) és John (Sasvári Sándor). (Fotó: Schmidt Andrea) Miklós - Lodovico) valamint a Szegedi Nemzeti Színház ma­gánénekesei (Erdélyi Erzsébet - Emília és Szakály Péter ­Montano) alakították. A Sze­gedi Fesztiválzenekart a ta­valyi Aida után visszatérő olasz karmester, Piergiorgio Morandi vezényelte. Ebben az előadásban Csikós Attila veretes, monumentális díszle­teihez használták először az újonan elkészült forgószínpa­dot, ami - Vámos Lászó sze­rint - forradalmasítani fogja a Dóm téri díszletezést. Az Otelló két előadására körül­belül 5800 jegyet adtak el, s annak ellenére, hogy eredeti nyelven játszották, és talán ez a legnehezebb Verdi-opera, nagy sikert aratott. Szorosan kapcsolódik a sza­badtéri játékok előadásaihoz a hagyományos nyári operagála. Az idei Tisza Szálló-beli ren­dezvény a korábbi évekhez ké­pest csúfosan sikerült: a pla­kátokon nemzetközinek hir­dették, de csak egy provinciális koncert lett belőle. Hogy nem lett nagy botrány, az csak egy­két kiváló énekes személyes érdeme, no meg annak köszön­hető, hogy a szabadtéri igaz­gatója a másnapi Otello-elő­adásra szóló jegyekkel és Cecchele műsoros kazettáival igyekezett kárpótolni a közön­séget. Ilyen formában, ennyire igénytelenül jövőre nem is érdemes megrendezni. Át kell gondolni, helyes-e az az el­gondolás, hogy valamelyik operaelőadás szereplőire épül a műsor. Az operagála nem lehet filléres, spórolós rendezvény, rossz taktika arra számítani, hogy az úgyis Szegeden tartóz­kodó művészek majd szíves­ségből elénekelnek egy-egy áriát. Jobb szervezéssel és marketinggel akár a szabadtéri nézőterét is meg lehetne tölteni egy igazán igényes opera­gálára, de ahhoz nagy nevek és szimfonikus zenekari kíséret szükséges. Az idei nyár kétségkívül legnagyobb szabású produk­ciója A. Boublil és C. M. Schönberg Miss Saigon ctmű musical-je volt. A Rock Szín­házzal és a Fővárosi Operett Színházzal együttműködésben kettős szereposztásban létrejött bemutató országos visszhangot váltott ki, a nagy lapok, a televízió és rádió is nyomon követték a próbák kezdetétől a premierig. A címszerepet egy tizenhét éves budapesti gimna­zista, Bíró Eszter alakította, akit új musicalcsillagként fo­szinte minden jegy elkelt, és a hatalmas siker is igazolja a vá­lasztás helyességét. Kerényi Miklós Gábor Kentaur ötletes díszleteivel - és persze a Pintér Művek helikopterével - lát­ványos, dinamikus előadást hozott létre, amelyről a darab neves producere, Cameron Mackintosh azt nyilatkozta, hogy a londoni és New York-i előadásoknál is hatásosabb. A Dóm tér idei évadja összességében nem sikerült rosszul. A 13 előadás (két bemutató és két kölcsön­produkció) talán kevésnek tűnik, de ismerve az anyagi korlátokat nem lehetünk elé­gedetlenek. Végül arra is kíváncsi vol­tam, hogy a szegedi szállás­adók számára üzleti szempont­ból mit jelentenek a szabadtéri játékok. A Hungária Szálloda egyik vezetője szerint a sza­badtéri nem befolyásolja a forgalmukat, idén - miként már évek óta - elvétve akadt kifejezetten a szabadtérire érkező vendégük. A Napfény, a Forrás és a Tisza hotelekben azt modják, körülbelül 10 százalékkal nőtt a forgalmuk a fesztivál idején, és erre a minimális növekedésre is nagy szükségük van. A kisebb panziók tulajdonosai többnyire hasonlóan vélekednek. Hollósi Zsolt Bánk bán: Melinda (Csavlek Etelka) és Gertrudis (Mészöly Katalin). (Fotó: Schmidt Andrea) A felújított, kisebbé és szét­bonthatóvá vált nézőtér előtt július 15-én Erkel Ferenc Bánk bán című operájával kezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok. A megnyitó beszédében dr. Lippai Pál polgármester annak a reményének adott hangot, hogy a nagy beruházás új kor­szakot nyit a játékok történe­tében. Az első bemutató tulajdon­képpen egy kész operaházi produkció adaptálása volt. Ke­rényi Imre a Madách Színház igazgató-rendezője 1993 ta­vaszán állította színpadra a Bánk bánt. Hosszú idő óta elő­ször sikerült a főszerepre egy autentikus énekes-egyéniséget találni. Molnár András alapo­san felkészült a szerepre, hi­szen pontosan tudta, hogy nemcsak a szólam nehézsé-' geivel, hanem Simándy József ma is elevenen élő legendá­jával is meg kell küzdenie. Az operaházi premier remekül sikerült, ráadásul Oberfrank Géza irányításával Molnár Andrással, Marton Évával és Kertesi Ingriddel a főszerep­ben egy reprezentatív CD is megjelent. Idén tavasszal ­minden bizonnyal a Bánk bán­alakításának is köszönhető ­Molnár András megkapta a legmagasabb művészeti kitün­tetést, a Kossuth-díjat. A szegedi szabadtérin 1961 és 1976 között hat nyáron 18 előadásban csendültek fel a gadott a sajtó. A nyolc elő­adásra már hetekkel korábban • Szabadtéri gyorsmérleg Nagy beruházás Bánk bán dallamai, minden alkalommal Simándy József énekelte a címszerepet. 18 éves szünet után nagy várakozás előzte meg a jó hírű operaházi előadás szegedi bemutatóját. Az adaptálás nem volt tökéle­tes. Csikós Attila zsinórpad­lásra tervezett díszletei csak többé-kevésbé funkcionáltak, s világossá vált, hogy szuffitákat és függönyt alkalmazó díszlet­konstrukció nem életképes a dóm előtti színpadon, s az sem szerencsés, ha régóta játszott, s ráadásul a televízióban is bemutatott produkciót hoznak Szegedre. A Bánk bán mindkét előadása háromnegyed házzal ment (ez összesen kb. 6 ezer nézőt jelent), s hűvös fogad­tatásra talált. Az egyébként kitűnő Molnár András most mindkét előadáson kissé rekedt, indiszponált volt, s ez nagyban befolyásolta a közön­séget. A jelenetváltáskor hasz­nált óriási selyemfüggöny is szerzett kínos pillanatokat. A neves szereplőgárda (Csavlek Etelka - Meinda, Mészöly Katalin - Gertrudis, Berkes János - Ottó, Gyimesi Kálmán - Tiborc, Németh József ­Petur és a Molnár László di­rigálta Szegedi Fesztiválzene­Az Amerikát járt Magyar Állami Népi együttes. (Fotó: Nagy László) kar) összességében megbízható színvonalat hozott. A következő előadás a Ma­gyar Állami Népi Együttes „Elindultam szép hazámból" című amerikai műsora volt, amelyre 2500 jegyet adtak el. A néptánc, a folklór biztos pontja a szabadtéri program­jának, nagy és lelkes közön­sége van, mindig óriási siker. A Tímár Sándor művészeti vezetésével működő együttes ezúttal is a Kárpát-medence sokszínű népi tánckultúráját mutatta be egy jó hangulatú, kellemes estén. Az idei-nyár első igazi be­mutatója a Magyar Állami Operaházzal közös produk­cióban július 28-án bemutatott Verdi-opera, az Otelló volt. A darabot Vámos László, az Ope­raház főrendezője állította színpadra nemzetközi szerep­lőgárdával. Otelló szerepében Gianfranco Cecchele, Desde­monaként a Szegedről indult Tokody Ilona, Jagóként egy kitűnő, kolozsvári származású Németországban élő barito­nista, Szilágyi Károly mutat­kozott be. A további szere­peket az Operaház művészei (Berkes János - Cassio, Wend­ler Attila - Roderigo és Király

Next

/
Thumbnails
Contents