Délmagyarország, 1994. augusztus (84. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-16 / 191. szám

2 KÜLFÖLD DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1994. ALG. 16. TÖRTÉNELMI KRÓNIKA Augusztus 16. 1402. Zsigmond király Bécsben megállapodik Vil­mos, IV. Albert és Ernő osztrák hercegekkel, hogy örökös nélküli haláluk esetén kölcsönösen öröklik egymás trónját. 1419. Meghal IV. Vencel cseh király. Öccse, Zsig­mond magyar király a cseh trón várományosa. 1443. III. Frigyes német király Bécsújhelyen szövet­ségre lép a Ciliéi grófokkal, elsősorban I. Ulászló ellen. 1458. Mátyás király meg­erősíti a szegediek régóta gyakorolt kegyúri jogát a Szent Demeter- és Szent György-plébániák, valamint a Szent Erzsébet- és Szent Péter-ispotályok vonatkozá­sában. Mizsér János a főbíró. 1526. Thuróczy Miklós személynök ítéletet hoz a fölkelő besztercebányai bá­nyászok ügyében. Az elfo­gott vezetőket kivégzik. 1538. Fráter György, Já­nos király kincstartója érte­síti I. Ferdinándot, hogy a ta­vasz óta készülő török táma­dás célja Moldva hódoltatá­sa, majd Erdély és Magyar­ország megtámadása. 1570. A Speyerben kötött egyezmény szerint, amely II. Miksa császár és János Zsig­mond között jön létre, János Zsigmond lemond a királyi címről és fejedelemként uralkodik Erdély és Partium fölött. Halála után fiai az örökösök, a család kihalása, esetén Erdély és a Partium a magyar királyra száll. 1645. Az erdélyi hadak 1. Rákóczi György utasítására elvonulnak Brünn alól. 1717. Savoyai Jenő her­ceg Belgrád előtt megveri a vár fölmentésére érkezó Hadzsi Halil pasa nagyvezér seregét. 1744. II. (Nagy) Frigyes porosz király kéthetes ost­rom után beveszi Prága vá­rosát. 1754. Mária Terézia uta­sítása szabályozza a Magyar kir. Helytartótanács szerve­zeti beosztását és ügyrendjét. 1790. Az országgyűlés felirata II. Lipóthoz. Kéri, jöjjön sürgősen Budára, hogy megtárgyalják a koro­názási hitlevél pontjait és a koronázás előtti törvényeket. 1794. Sándor Lipót főher­ceg nádor elfogatja Pest-Bu­dán Hajnóczy Józsefet. Laczkovics Jánost és Szent­marjay Ferencet, a magyar jakobinus szervezkedés igaz­gatóit. 1796. Szilber Jánost vá­lasztják meg Szegeden pol­gármesterré. 1845. A király Széchenyi István grófot kinevezi a Ma­gyar Királyi Helytartótanács kebelében felállított közleke­désügyi bizottság elnökévé. 1960. Makariosz érsek ál­lamelnökké való megválasz­tása után kikiáltja a Ciprusi Köztársaságnak Nagy-Bri­tanniától való függetlenségét. 1972. Münchenben meg­rendezik a szeptember 11-ig tartó XX. nyári olimpiát. 1977. Elvis Presley ame­rikai rockénekes meghal a Tennessee állambeli Mem­phisben. 1991. Budapestre érkezik II. János Pál pápa. A katoli­kus egyházfő délután misét tart az esztergomi székes­egyházban, majd a Parla­mentben négyszemközti meg­beszélést folytat Göncz Árpáddal, illetve Antal Józseffel. • A világ egyik leghirhedtebb terroristája, aki 1976-tól nap­jainkig szerepelt az Interpol körözési listáinak élén, lllich Ramírez Sanchez néven 1949. október 19-én született az 1000 méter magasan fekvő San Cristobal venezuelai városká­ban. Apja gazdag ügyvéd volt, jó barátja egy venezuelai kom­munista vezetőnek. Bár millió­kat keresett különböző ingat­lanügyletekkel, politikai meg­győződését úgy juttatta kife­jezésre, hogy fiainak a világ­forradalom vezetőjének neveit adta. így lett a három fiú közül az első lllich, a második Lenin, a harmadik Vladimír. A későbbi Carlos kozmopo­lita nevelést kapott, egész Amerikát beutazta, és egy nyá­ron Kuba szigetén kis úttörő­ként magával Fidel Castróval is kezet szoríthatott. A vándor­évek alatt megtanult angolul, jelentős előrehaladást tett a matematika és a vegyészet terén. 19 évesen aztán apja a londoni kapitalista fertőből Moszkvába, a Lumumba egye­temre küldte. Az- itt töltött rövid idő alatt Carlos botrányt botrányra hal­moz, kispolgári módon tivor­nyákat szervez, lányokat visz szobájába, majd bejelentés nél­kül fél évre eltűnik, hogy Jor­dániában a palesztin ügyet szolgálja. 1970-ben aztán ki­csapják az egyetemről és fel­szólítják, hagyja el az országot. (Ez persze csak jelképes lépés volt, hisz a már neves terro­ristát később számtalanszor fo­gadta a KGB.) Carlos ezek után a Közel-Keletre utazott, ahol terrorista kiképzést ka­pott. Egy ideig London, Párizs és Bejrút között működött összekötőként, majd 1973-ban egy kisebb szervezet irányítá­sát veszi át. 1974-től egyre ko­molyabb akciók szervezésébe fog, kommandó élén terroris­tákat szabadít ki, repülőgé­peket próbál felrobbantani. • Százmillió dollárt kárt az elnök meggyilkolásáért Carlos, a Sakál Hl 1975-ben érkezik el a fordu­lóponthoz, amikor három őt le­tartóztatni akaró francia rend­őrrel végez. Innen már nincs visszaút: Carlos, azaz a Sakál „alámerül," üldözőivel nyomá­ban Algériába, majd Irakba menekül. 1975. december 21-én végrehajtja azt az akciót, amely megalapozta mítoszát: Bécsben elfoglalja az OPEC székházát, foglyul ejti az ott ta­nácskozó minisztereket, felté­teleket diktál a hatóságoknak, végül túszaival együtt egy DC 9-es repülőgépen távozik. Megbízói azonban elégedet­lenek, a miniszterek ugyanis életben maradtak. Carlos - no­ha a terroristák között hőssé vált - munka nélkül marad, és úgy dönt, önállósítja magát. Az idealista forradalmár helyébe a számító terrorista lép, aki pénzért, megbízásból dolgozik. Líbiai olajjal keres­kedik, fegyvereket ad el, me­rényleteket szervez és hajt vég­re. Fő támaszpontja Dél-Je­menben volt, de hamar nekil­átott, hogy kiépítse kelet-euró­pai hálózatát. 1979-ben Buda­pesten is berendezkedett, és kapcsolatba került a keletné­met Stasival, a szovj< t KGB­vel, a román, a bolgár :s a cseh titkosszolgálattal is. f gy dara­big biztonságban érez ette ma­gát, hiszen hiába ki 'özte az Interpol, a szocialista országok nem voltak tagjai ezen szerve­zetnek, Carlos segítését pedig politikai ügyként, a felszaba­dító mozgalmak támogatása­ként könyvelték el. Carlos 1981-ben megpró­bálta felrobbantani a Szabad Európa Rádió müncheni szék­házát, 1982-ben egy párizsi arab lap irodája ellen hajtott végre merényletet, és felrob­bantotta a Párizs-Toulouse közt közlekedő vonat egyik kocsiját. 1983-ban Nyugat­Berlinben a francia konzulátus épülete ellen hajtott végre me­rényletet. Ezzel azonban a Sta­si haragját hívta ki maga ellen, így 1984-ben távoznia kellett az NDK-ból. aztán 1985-ben Magyarországról, majd hama­rosan Csehszlovákiából is. Az enyhülés nyomán végül Moszk­vában is persona non grata lett. Ezután Carlos lassan kiko­pott a szakmából; állítólag 100 millió dollárért hajlandó lett volna meggyilkolni az amerikai elnököt, de Kadhafi sokallta az árat. Személyesen senki sem látta, életjelet nem adott, több ízben halálhíre is lábra kapott. A köztudatból csak azért nem tűnt el teljesen, mert alakja több írót is megihletett, regé­nyek tucatjaiban bukkant fel neve, az így született művek pedig a mítoszt erősítették to­vább. Sokan tudni vélték, hogy Damaszkuszban békés család­apaként él szintén terrorista fe­leségével, a Vörös Hadsereg Frakció volt tagjával és leány­gyermekükkel. A világsajtó hasábjain neve csak akkor bukkant fel, amikor Budapes­ten a rendszerváltozás utáni el­ső kormány nyilvánosságra hozta a Carlos és a kommunis­ta titkosszolgálatok kapcsola­tát bizonyító dokumentumokat. 1991-ben aztán a közel-keleti rendezési folyamat megindu­lásakor Szíria, hogy lemossa magáról a terrorizmus támoga­tásának bélyegét, kiutasította Carlost. Damaszkuszból Tripo­liba toloncolták, onnan vissza Szíriába, végül jemeni diplo­mata-útlevéllel ismeretlen helyre távozott. 1992. június I­jén távollétében egy francia bí­róság életfogytiglani börtönre ítélte az 1975-ös rendőr gyil­kosságok miatt. Mostanában állítólag végleg visszavonult, és Skóciában egy kis faluban emlékiratain kezdett dolgozni. Hogy a hír igaz-e, nem tudni, de ha valóban rács mögé kerül a Sakál, előbb-utóbb megszü­letnek a memoárok. Vladái Tamás Orvlövészek A szarajevói orvlövészek akcióinak megakadályozásáról aláírt muzulmán-szerb egyez­mény életbe lépése ellenére újabb incidensek voltak a boszniai fővárosban. Rob An­nink szóvivő szerint az orvlö­vészek két negyedben, Luka­vicában és Nedzaricában lövöl­döztek, azonban még nem le­het tudni, hogy vannak-e ál­dozatok. Hozzátette, hogy bár mindkét negyed a szerbek el­lenőrzése alatt áll, egyelőre nem ismeretes, hogy melyik fél fegyveresei szegték meg a va­sárnap aláírt egyezményt. Az utóbbi hónapokban több mint száz emberéletet oltottak ki a szarajevói orvlövészek. • Belgium történelmének fon­tos pontjához érkezett: ha fe­lülkerekednek az újabb állam­reformot követelő flamand po­litikai erők, akkor megbomlik a kialakult állami berendezke­dés egyensúlya és bekövet­kezhet az ország kettésza­kadása. Erre figyelmeztetett Charles Picqué, a brüsszeli ré­gió miniszterelnöke. A politi­kus emlékeztetett arra. hogy a politikai intézményrendszer többszöri átalakítása után - az alkotmányt legutóbb tavaly módosították - jött létre a sajá­tos állami szerkezet, amelynek egyik kulcseleme az önálló kormánnyal is rendelkező fla­mand, vallon és - a mindkét közösség által lakott - brüssze­li régió kialakítása. A flamand miniszterelnök és egyes fla­mand pártvezetők az utóbbi időben új reformokat sürget­nek: így a társadalombiztosítás részleges szétválasztását, a brüsszeli régió alárendelését a két másik területi egységnek. Picqué szerint ezek a köve­telések elfogadhatatlanok, mert a különválás irányában vissza­fordíthatatlan lépést jelente­nének. A brüsszeli kormányfő úgy véli, hogy a fővárosban sok flamand nem támogatja a sze­peratista törekvéseket, sokkal inkább a munkanélküliség fog­lalkoztatja őket. Reményét fe­jezte ki egyidejűleg, hogy a különválást elvető flamand pártok képesek lesznek ellen­állni a radikális erók nyomá­sának. Szükség lenne arra is, hogy a francia nyelvűek to­vábbra is támogassák Vallónia és a brüsszeli régió egyenrangú viszonyának megőrzését. Pic­qué szerint a flamandoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy amennyiben az elszaka­dást akarják, akkor azt Brüsz­szel nélkül kell megvalósí­taniuk. A vallonok hozzájá­rulása nélkül nem fogják tudni megszerezni a várost, hacsak nem folyamodnak erőszakhoz. A világgazdasághoz vezető nacionalista út A román kormány napilapjának, a Vocea Romaniei hétfői szá­mában Mircea Cosea gazdasági stratégiai és reformügyi állammi­niszter elvi cikkben fejtegeti azt a tételt, hogy a viliággazdaságba való román kitörésnek - amiként Japán, Németország, Svájc, Franciaország és más gazdasági nagyhatalmak példája igazolja - az útja a gazdasági nacionalizmuson át vezet. Mindez azt jelenti, hogy a románoknak mindenekelőtt saját gazdaságukat, saját termékeiket kell pártolniuk, még akkor is, ha kezdetben a valóság ténylegesen azt igazolja, hogy a hazai ter­mék nem minőségi, nem versenyképes. Az általa megjelölt intéz­kedések azonban jobbára csak a propagandára hárítják a problé­mával szükségesnek érzett áttörést és inkább a mentalitás meg­változtatásáról beszél, mint a gazdasági struktúrák kor­szerűsítéséről és átszervezéséről. A román államminiszter elkép­zelésével a román gazdasági nacionalizmus inkább a szavak, mint a tettek függvénye. Egyértelmű megbánás Szívből jövő együttérzését és mély megbánásátjuttatta ki­fejezésre Murajama Tomiicsi japán miniszterelnök azokért a* lefrhatatlanul tragikus szeve­désekért, amelyeket országa a második világháborúban kény­szerített rá a környező ázsiai népekre és a világ más államai­ra. A japán fegyverletétel 49. évfordulóján tartott beszédé­ben a kormányfő eddig példa nélkül álló nyíltsággal beszélt hazája háborús cselekedeteiről, megállapítva, hogy Japán „ko­moly lelkiismeretvizsgálatot" folytat történelmének ezekkel a tényeivel kapcsolatban. Az idei megemlékezésen, amelyen a császári pár is részt vett, a kor­mányfő elődeinél egyértel­műbben hangsúlyozta a meg­bánás mozzanatát, a lelkiisme­retvizsgálatról és a tragikus ál­dozatokról szóló kijelentéseket pedig maga iktatta be a számá­ra előre megírt beszédbe. Az elnök, aki távozott • 4 távozóról semmit, az ér­kezőről csupa jól írunk. Ha átlapozzuk az újságokat, ak­kor leginkább erre a megálla­pításra juthatunk, mármint a politikusok esetében. Sőt, a leköszönt, vagy a megbízatási idejét letöltött tisztségviselők­ről gyakran jelenik meg igen­csak elmarasztaló „mélta­tás". Ez a szokás. Rossz szo­kás. A közelmúltban iktatták be hivatalába Román Herzogot, Németország új államfőjét. Életrajz, méltatás, kommentá­rok, előrejelzések mindenütt. A „lelépő" Richárd von We­izsdckerről szinte semmi... Pedig, azt mondják, írják, be­szélik, hogy ő volt az újkori német történelem legyna­gyobb úriembere. Talpig gentleman, aki méltó volt arra, hogy előbb az NSZK, majd az egyesülés után, a több, mint 80 milliós Német­ország első embere legyen. Ki is volt ez a szelíd, csupa jóságot, méltóságot sugárzó ember? Svábország fővárosá­ban, Stuttgartban született, 1920-ban. Nős, három fiú és egy lány apja. Jogi és törté­nelmi tanulmányait a berlini, oxfordi, göttingeni, Grentb­le-i egyetemeken végezte, ké­sőbb jogászként Düsseldorf­ban, Essenben, Berlinben dolgozott. A CDU tagja 1954-től, parlamenti képvise­lő, 1981-84 között Nyugat­Berlin főpolgármestere, 1984-től 1994. júliusáig köz­társasági elnök. Több jelen­tős tudományos munkát jelen­tetett meg, főleg történelmi és aktuálpolitikai tanulmányo­kat. Számos nemzetközi kitün­tetés birtokosa. Dióhéjban ennyit lehet el­mondani a jeles német politi­kusról. Ezek a száraz tények, adatok. Weizsacker megnyi­latkozásait, beszédeit hallgat­va/olvasva azonban megis­merhetjük e mélyen humánus, széles látókörű, toleráns em­ber igazi arcát. Idén, május 8-án, a korábban Győzelem napjának nevezett ünnepen, éppen Berlinben tartózkod­tam. Richárd von Weizsacker köztársasági elnök a Német Parlament Plenáris Nagyter­mében tartott beszédét ott hallgattam végig. Az európai háború és a nemzetiszocialis­ta önkényuralom befejezésé­nek évfordulóján beszélt. Ér­demes néhány gondolatot idézni e kiválóan felépített beszámolóból. „Mi németek együtt emlé­kezünk erre a napra, és ez szükséges is. Együtt kell meg­találnunk az igazság mércé­jét. Érzelmeink kímélete, saját magunk, vagy mások által, nem segít. Erőre van szüksé­günk, sok erőre, hogy az igaz­ság szemébe nézzünk, ameny­nyire csak tudunk, mindenféle szépítgetés, és elfogultság nélkül. Úgy érzem ehhez van elég erőnk....A jelzett nap, a németek számára nem ünnep­nap. Mert: a legtöbb német annak idején, azt gondolta, hogy saját országa jó ügyéért szenved. Végül minden kide­rült: nemcsak hiábavaló és értelmetlen volt minden, ha­nem egy bűnös vezetés em­bertelen céljait is szolgálta. Végül világossá vált és ma is az: május 8-a a felszabadulás egyik napja volt, amely mindannyiunkat megszabadí­tott a nemzetiszocialista ön­kényuralom embert megvető rendszerétől." A távozó elnök fenti szavai érzékletesen jellemzik emberi nagyságát. Ezért (is) volt, le­hetett 10 éven keresztül a németek első embere. K. F. Ismerik a nőket Az ír rablók úgy találták, hogy a patkány hatékonyabb fegyver a pisztolynál. Patká­nyok bevetésével arra lehet kényszeríteni az áldozatokat ­főleg nőket -, hogy otthagyják kocsijukat és értéktárgyaikat. A dublini rendőrség szóvivője elmondta, hogy a találékony rablók patkányokat eresztenek be a lakásokba a nyitott abla­kon át, és várnak, amíg a lakók kimenekülnek. Más esetekben, amikor a hölgyvezetők megáll­nak a lámpa piros jelzésénél, a rablók bedobják a patkányokat a kocsiba. A hölgy rendszerint kiugrik, a rablók pedig garáz­dálkodnak. A dublini rendőr­ség figyelmeztette a potenciális áldozatokat, ne ijedjenek meg a patkányoktól. A hölgy na­gyobb biztonságban van. ha a kocsijában marad a patkányok­kal együtt. Különben kétlábú patkányokkal találkozik...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents