Délmagyarország, 1994. augusztus (84. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-13 / 189. szám

SZOMBAT, 1994. AUG. 13. TINI Várjuk leveleiteket, ingyenes ti ni hirdetéseiteket és verseiteket! Címünk: „Tinimagazin" Délmagyarország Kft., 6740 Szeged, Sajtóház, Pf. 153. Rovatszerkesztő: Takács Viktor Nyertesek Előző heti játékunkon SY­NERGIE termékeket nyer­tek: Kovács Xénia (Hódme­zővásárhely), Borthaiser Angéla (Szeged), Kovács Lászlóné (Szeged). Nyere­ményüket postán küldjük el. Gratulálunk! Divatdmgel Még egyszer a forró napok divatjá­ról: minél kisebb a textil, ami rajtad van, annál üdítőbben hat - a környeze­tedre is. A parányi topok, melltartók, megkö­tött kendők, blúzpótlók, felszabdalt és mell alatt megkötött csomózott pólók szabadon hagyják a szép (!) hasat és köldököt. Divattá váltak a szokatlan testré­szekbe „belőtt" fülbevalók, ékszerek, s gyakran villan ki egy-egy ruhadarab alól a tetoválás. Mivel azonban a divat múlékony dolog, javasoljuk, hogy hasz­náljatok inkább orrklipszeket, fülgyűrű­ket, melyekkel ugyanazt a hatást lehet elérni - maradandóság nélkül. Ugyan­ez vonatkozik a műtetoválásokra is, hi­szen az igazit később már hiába is va­kargatjuk... Az apró felsőkhöz egyébként bármit fel lehet venni: bokáig érő (indiai) • muszlin szoknyát (mondjuk a szabad­térire), kockás, férfi alsót ( a közértbe), kopott farmert (a Mojoba), divatos szuper minit (a Sing-singbe), vagy éppen török bugyogót (a Kárász utcára)... Heti ajánlat: IMIindlQn nistp divsitbirfriutsitcj si Virág teraszén kezdés: 17.00, 20.30 „Nem tudok kategóriákban gondolkodni" Kovács Ákos a zenéről és a mindenességről Megakoncert a Népstadionban Visszatér az Omega Nem túlzás kijelenteni, hogy minden idők legna­gyobb magyar koncertjére készül az Omega. A bulira már csak korlátozott szám­ban lehet jegyeket kapni, a telt ház tehát már valószínű. A nagy bulin egy régi-új Omega lép színpadra, hi­szen 24 év után újra Ome­ga-tag Presser Gábor, a koncerten pedig közremű­ködik a hazai rockműfaj egyik legtehetségesebb gi­tárosa, Szekeres Tamás is. Az esemény jelentőségét tükrözi még, hogy fellép a Scorpions két tagja: az éne­kes Klaus Meine, és a gitá­ros Rudy Schenker. A kon­certen előzenekar is lesz: a Nem búcsú-, hanem régóta halogatott jubileumi koncertjét tartja az Omega szeptember 3-án a Népstadionban. A koncert előtti utolsó sajtótájékoztatót tartották csütörtökön az Átrium Hyattben. fiatal Love nyomulhat bő fél­órán keresztül. A technika döntő részben külföldről származik, a 10x8 méteres óriási videokivetítőt zenekarok közül eddig csak a Genesis és a Rolling Sto­nes használta. A hangtech­nikát egy 190 ezer wattos Meyer Sound cucc képvi­seli, a lézer és egyéb külön­leges effektusok mellett a hagyományos fénytechnika összteljesítménye egymillió 400 ezer watt. A külföldről bérelt techni­ka ára egyékbént a forintle­értékelések miatt nagyon megdrágult, s hogy ezt a nézők zsebe ne érezze, ar­ról a Qaestor Rt. támogatá­sa gondoskodik. A szponzo­rok között szerepel még az Opel cég, mely éppen most rukkolt ki új Omega kocsi­jával. A tárgyalások jelenleg is folynak a Music Television­nal, a jövő héten talán meg­születik a szerződés egy fel­vételről, vagy közvetítésről. HBB-lemezbemutató „Csintalan lányok, rossz fiúk" címmel ké­szített vadonatúj lemezt a Hobo Blues Band, melynek hivatalos bemutatója szep­tember 17-én este lesz a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán. Ezen az estén lép fel először Deák Bili Gyula a bandával, mint új­ra állandó zenekari tag. A lemez stílusában visszatérést jelent a HBB 1979 és 1984 között korszakához, amikor Bili és Hobo együtt nyomult a desz­kákon. Dögös bluesok, húzós rock and rol­lok, középpontban pedig a szex, a politika és a gyűlölet gyűlölete. A koncertre közel egy éve készül a zenekar, így Bili visszaté­rése valódi ünnep lesz - a rajongóknak is. Kovács Akos - U2 előtt a Népstadionban - Milyen volt az a bizo­nyos U2 előtti fellépés? - Amikor a közönség fa­gyosan fogadta a produk­ciómat, mindenki dörzsölte a kezét, s mindjárt meg is kérdezték, milyen a kudarc érzése, őszintém válaszol­tam nekik, s most is elmon­dom, hogy a U2 előtt azért léptem fel, mert a zenekar felkért rá, és ez számomra döbbenetes dolog volt. Elég ijesztő helyzet volt egyéb­ként, amikor szóltak, hiszen gyorsan össze kellett ránta­ni egy zenekart. Éjszakai próbák tömkelege után áll­tunk olyan közönség elé, amelynek jó ha negyven százaléka volt magyar. Áll­tak a fejek, közönyösen hallgatták végig a dalokat, s ez rögtön hírértéket kapott. Hogy mekkora siker volt ez a közönyös fogadtatás, azt három nappal később értet­tem meg, amikor a Depeche Mode játszott az MTK-Sta­dioriban, ahol a Sonic Smellnek üvegzápor, irdat­lan ordibálás és szitokszók közepette kellett lemenekül­ni a színpadról. - Apropó Depeche Mode: nem lett volna sze­rencsésebb előttük fellép­ni a Bonanza Banzainak? - A magyar promóter azt szerette volna, ha mi ját­szunk, de azt kell monda­nom, hogy ide inkább a So­nic Smell volt való, mint a BB. - ??? - Nagyon kellemetlen dolgot fogok mondani. Elő­rebocsátom, hogy nagyon szeretem a Depeche Mode­ot. A Bonanza Banzai a '92­ben kétszer töltötte meg a BS-t, ami 26 ezer embert je­lent. Az MTK-pályán cirka 8 ezer vevő volt a DM-re... - Nem lehet ebben még valami tudatos elzárkó­zás, megszabadulni végre a Depeche Mode-epigon jelzőtől? Kovács Ákos neve hosszú évekig egybeforrt a Bonanza Banzaijal, a közelmúltban azonban változtatott: kitört a tinibálvány skatulyából. Keresztnevével fémjelzett önálló produkcióval jelentkezett. Debütáló szólóalbuma a „Karcolatok" volt, melynek dalait élő koncerten először a U2 előzenekaraként játszotta... - Amikor mi kezdtünk, egyből sikerült betörnünk, ráadásul úgy, hogy nem állt senki a hátunk mögött. Em­lékszem, hogy hoszú ideig fizettük vissza azokat az OTP-kölcsönöket, amelye­ket az első stúdiófelvétel miatt vettünk fel. Óriási si­kert arattunk viszont a Csil­lagfény diszkóban és a DM klubban a Petőfi csarnok­ban, hiszen óriási éhség volt erre a zenére. A műfaj legmarkánsabb képviselőjé­nek kétségtelenül a De­peche Mode számított, azon­ban érdekes, hogy senki nem nevezett bennünket Yazoo- vagy Softcell-epigo­noknak. Ráadásul a dalszö­vegeinkre sok mindent lehe­tett mondani, de hogy ha­sonlítanának a DM-re, azt nem. A sajtó egyébként rög­tön a víz alá akarta nyomni a BB-t. Rögtön az első le­mezünk után egy központi napilap hasábjain jelent meg a következő: mennyi sokkal eredetibb és jobb ze­nekar van, mint ez a vacak. Ki fog emlékezni erre rajta­tok kívül?" Egy év múlva ép­pen ötvenezren emlékeztek, mert annyian vásárolták meg a második albumunkat, s azóta az összeset arany­lemezig vették. Igazán kacskaringós kérdést sem lehet már nekem feltenni, mert az első évben mindent megkérdeztek tőlem, sze­rettek volna ugyanis betalál­ni valahol. Akkor jött, hogy homoszexuális a zenekar, meg fasiszták vagyunk. Megalázó lenne most fejte­getni, hogy ez mennyire nem igaz. Mindez abból táp­lálkozott, hogy iszonyú irigy­ség vett körül egy ilyen fia­talokból álló, semmiből jött ­sikeres zenekart. - Bár én nem számltom magam a skatulyázok kö­zé, mégis meglepődtem, amikor tavaly a Metállica koncerten a Snakepitben álltam... - ...igen, ott voltam én is. Nagyon sok fajta zenét ked­velek, nem vagyok én olyan kockafejű, amilyennek el­könyveltek. Szeretem a De­peche Mode-ot, a szinti-pop csapatait, viszont a modern technot, például a 2 Unlimi­tedet nem bírom elviselni, ennél jobban talán semmit nem utálok. A Metallica „fe­kete-lemezét" nagyon sze­retem, kifejezetten igényes, jól hangszerelt zene. S ami a legfontosabb: ez ugyanaz a harmónia-világ, mint a De­peche Mode, a Jethro Tull, vagy Suzanne Vega, s ez nem más, mint az ír-kelta népzenei alapú muzsika. A hangszerelés, a külsősé­gek, a fejrázás pedig nem zavar, mert hallom a zenét. Nem tudok olyan kategó­riákban gondolkodni, mint metál vagy techno. S ponto­san ezért tudom a BB mel­lett az Ákos produkciót csi­nálni, és lehet, hogy ezért tudok majd komolyzenei ihletésű nagyzenekarra írott színházi zenét írni Eszenyi Enikőnek. - A közgazdasági egye­temen végeztél, most fő­állású zenész vagy? - Saját céget alapítottam White Falcon néven, mely a produkciók körüli ügyeket intézi elsősorban. Megem­líteném itt, hogy megalakult a Magyar Zeneműkiadók Szövetsége, ahol elnökségi taggá választottak, ami azért érdekes, mert egy nyikhaj rockzenész vagyok és mit keresek ott a nagytu­dású emberek között... Hát csak annyit, hogy közgaz­dász vagyok és ebből írtam a diplomamunkámat. - Nem okoz törést, ill. kettősséget, hogy zenész és producer vagy? - Ez egy dolgot okoz: nem alszom. Nappal futok a produkció dolgai után, este muzsikus vagyok, aki pró­bál, éjjel pedig zeneszerző. Természetesen van feszült­ség, hiszen állandó késés­ben vagyok magammal szemben, de valahol ez biz­tosan így jó. Lehet, hogy ezt én így szeretem. Takács

Next

/
Thumbnails
Contents