Délmagyarország, 1994. augusztus (84. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-13 / 189. szám

12 KINCSKERESŐ SZOMBAT, 1994. AUG. 13. Küldjetek egy képeslapot! Kedves Kincskeresők! A nyarat bizonyára ti is igyekeztek felhasználni arra, hogy megismerjétek hazátokat, sőt, ha módotok van rá, akár az egész világot. Aki utazik, szívesen küld képeslapot az otthon maradottaknak, hadd lássanak ők is valamit és hadd irigyeljék azt, aki mindezt nem képeslapon láthatja. Küldjetek hát nekünk ti is egy képeslapot! Persze ne olyat, amit megvesztek, az csak sok pénzbe kerül, de a legfontosabb hiányzik róla: az, aki küldte. Rajzoljatok nekünk képeslapot, amelyen látható az is, amit ti láttok, és az is, amit mi szeretnénk látni, mit csinál éppen az, aki képeslapot küld nekünk. Az ilyen rajzolt képeslapoknak Nyugat-Európában már nagy a divatja. Számos változatot meg lehet vásárolni, de az igazi érték az, amit maga készít küldője. Én is kaptam egyszer egy olyat, amelyiken barátom egy állatkertben rajzolta meg magát, ahogy éppen a majomketrecet nézegeti. Saját ábrázolása mellé csillagot tett, a lap aljára pedig azt írta a csillag mellé: ez vagyok én. Egy ilyen képeslapnak az aláírása is fontos. Ha például a képen viharos szél ragadja el a sátrat a táborozó feje fölül, akkor okvetlenül azt kell alá írni: derűs nappalok és éjszakák teszik vidámmá életünket. A képeslapotokra írjátok rá, hogy Kincskereső képeslap-pályázat. A legjobb képeslapokat egész nyáron folyamatosan közöljük. Szeptember 1-jén lezárjuk a pályázatot és az első három helyen végzett képeslaptervezőt megjutalmazzuk. Egér és nyertesek Labirintusunk bejárata előtt szomorúan toporgott Ementáli, a kisegér. Nem tudta, melyik út vezet a sajthoz. Szerencsére, sokan akadtak, akik megkeresték a helyes útvonalat. Gasztány Noémi (Szeged, Csap u. 59.) - micsoda véletlen! ismét a szerencsés nyertesek közé került, s ha már így történt, örömmel közöljük újabb rajzos megoldását. További nyerteseink: Körmöczi Nikolett, Szeged, Cserzy Mihály u. 25., Nagypál Anikó, Szatymaz, 4. körzet, 128., Tari Attila, Bordány, Toldy u. 4., valamint Simicz Ágnes, Deszk, Alkotmány u. 46. Gratulálunk, a nyereményeket postán küldjük el! R

ingéi írországi óriás volt. De Skóciában élt egy másik óriás is, s ez hallhatott valamit Ringéiről, mert így szólt: - Ki ez a Ringéi? Meglátogatom, mert látni szeretném. Egy szép napon aztán át is lábalt az ír-csatornán, és partra lépett Írországban. Mikor ezt Ringéi meghallotta, megijedt, mert tudta, hogy a skót óriás egy fejjel nála is nagyobb. De már jött is az óriás látogatóba, közeledett Ringéi otthonához. Az ír óriás, amilyen gyorsan csak tudott, berohant a konyhába, és így szólt a feleségéhez: - Asszony, az óriási skót itt lesz hamarosan. Én az ágyba bújok, és ha kérdi, ki fekszik az ágyban, mondd, hogy a gyereked. Ezzel Ringéi ágyba is bújt, és alighogy a felesége rádobta a takarót, már be is állított a skót. - Hol van az a vadállat Ringéi?! - üvöltötte vérszomjasán. - Azonnal mutasd meg, hova bújt, alaposan el akarom látni a baját! - Pszt! Pszt! - suttogta az asszony. - Még felébreszted a gyermekemet. - A gyermekedet? Miféle gyermekedet? - üvöltötte az óriás. - Ringéi gyermekét - felelte az asszony, és fejével az ágyban fekvő óriás test felé intett. - Ó, te magasságos mindenható - kiáltotta az óriás -, már itt sem vagyok! Ha ez a gyermeke, mekkora lehet maga Ringéi?! Ezzel hanyatt-homlok kirohant a házból, amilyen gyorsan csak tudott. Se evett, se ivott, amíg haza nem ért, és újra biztonságban nem érezhette magát. Ringéi pedig felkelt az ágyból, és jóízűet nevetett, hogy ilyen pompásan sikerült becsapnia a másikat. A becsapott óriás Német mese Amíg a kereket föl nem találták, ha valaki haza akart vinni valamit, vagy a vállára vette, vagy húzta, tolta. Az ókor hajnalán valaki vitt egy követ az erdőben. Rálépett egy kidőlt fatörzsre, és az kigurult a talpa alól, ő pedig hasra esett. Jól beverte a tejét, és addig dörzsölte, amíg rájött, hogy ha nem a lábát, hanem a követ teszi a fatörzsre, azon guríthatja is. Ha egy tutajszerű építményt ácsol, több görgőt is használhat: utolsó pár előre fuss! És a teher vígan halad... Csakhogy a görgők a teher alatt koptak, elvékonyodtak, míg egyszerre reccs! - eltörtek. Csak a két kerek végük maradt meg. Mit lehetne tenni velük, hogy megint összetartozzanak? Akinek szüksége volt rá, addig törte a fejét, amíg észbe nem vette, hogy kifúrja a maradék görgővégek közepét, és egy ereős, egyenes ágat dug közéjük: egyik vége itt, a másik ott! S ha már ennyit kitalált, nem volt rest még egy ágat faragni, és középen, keresztben hozzákötni a Találmányok, feltalálók Fatörzsből lett a kerék? járgányhoz, amit éppen akkor talált föl! Gurult a talilga rendesen. Annyira megörült neki, hogy sebtiben ráültette egész tisztelt családját, és addig lótott-futott velük föl és alá, míg csak a nyelve lógott a fáradtságtól. - A szekér jó - gondolta -, csak túl sok munkát ad! S meglátta az elefántot, amint gondtalanul legelészett. íziben befogta az ormányost a taliga elé. Annak semmiség volt a teher, mirí emberünk második, mec harmadik pár kereket is szerkesztett alá. Annyi ke rékre volt már szükség hogy föl kellett találni a ke rékgyártót is... Húsz esztendő kincseiből Benjámin László Változat népmesére >31 Elsötétült az alvilági lyuk, a követ ráhengerítették. Vége! A legkisebb fiút a sárkánydöggel együtt eltemették. Vitték a kisasszonyt a bátyók Búslakodott a harmadik; mígnem emberi hangon rászólt a mesebeli griff: „Ülj a háramra, hazaviszlek, nem tűr meg ez a tartomány!" S megülte a fiú a griffet, szédült és borzadt bár tollas lován, Viharverő két szárny - azontúl se éj, se nap, se ég, se föld. Holdon, Napon, csillagokon túl szelték a méretlen időt. S hogy szárnycsapása egyre lassult, a griff megszólalt: „Éhezem! Vágj ki magadból egy darab húst!" S a fiú: „Itt a balkezem." Véget vetvén az etetésnek, szólt a griff újra: „Szomjazom! Víz híjján innom add a véred!" S felet a legkisebb: „Adom." S mind követelőbb a parancsszó: „Most éhezem!" s „Most szomjazom!" S mind tétovább, gyöngülve hangzó a válasz, hogy „adom" s „adom." És egyszer aztán látható lett: Kettéválik a „fönt" s a „lent", ketté a vizek és földek, éj gyászol és hajnal dereng, Nap süt és Hold süt, nyár van és tél s a madár akkor hátraszólt: „Vége a kínnak, hazaértél!" De már senki sem válaszolt. (Megjelent a Kincskereső 1977. áprilisi számában.) Küldj egy rajzot! „Nyár 55 Engi Anikótól (Domaszék, Ady Endre u. 20.), aki annyit árult el magáról, hogy 11 éves, és iskolás, két rajzot is kaptunk. Az egyiken árad a napfény - ha jól látjuk, a Napocska éppen epret majszolgat -, a vízben gyerekek pancsolnak; a másikon őszi eső zuhog a levelüket már féli elhullajtott fákra. Mindkét rajzot köszönjük! Mi most természetese a nyárról szóló munkát mi tatjuk be, de megígérjül hogy ha beköszönt az ős; előkeressük a másikat is. Továbbra is várjuk szebbnél szebb rajzokat! C münk a régi: 6740 Szegei Stefánia 10. A címzés mel ne felejtsétek odaírni: „Gyí rekoldal - Küldj egy rajzot!'