Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-23 / 171. szám

Drogsüti Érdekes kísérletet végzett kollégáival együtt egy berni orvos: betérve egy étterembe ebédet, majd az ebéd végén mákos süteményt rendelt. Ezután kollégáival tesztet végeztek annak kimutatására, hogy van-e a mákossütemény nyomán morfin a vizeletében. És volt. Az orvosnak ezúttal mákja volt, senki sem sütötte rá a morfinista bélyeget. Akinél azonban pozitív a vizeletteszt, az csak igen nehezen mentesülhet a kábítószer-fogyasztás vádja alól. Nagy Bandó András Minden eladó! Akkor hát itt a vége, futottak még, mi meg speciel ott sem voltunk. USA, Labdarúgó Világbajnokság, 1994. (Még szerencse, hogy Puhl és Márton Sanyi, meg a fütyülőjük! Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos! De mi van olyankor, amikor részt sem vettünk?) Szép lassan hozzáedződünk, a VB-ket nélkülünk szeretik rendezni, mi a francnak is mennénk ki, csak hogy meglegyen a négy csapat a csoportban? Apropó: a magyar válogatott - és annak szakvezetése megfigyelhető! - évek óta csak számolgat egy-egy nagy focitalálkozó sorsolása előtt és után. Már a sorsolás közeledtekor kezdődik a számolgatás, hogy tudniillik melyik csapat lenne számunkra a legkedvezőbb? Mely csapatokkal lenne jó egy csoportba kerülni? Kupáknál dettó! Nézegetik: van-e köztük olyan csapat, amelyiket még le lehet győzni? (Pech: rendszerint nincs vagy alig-alig!) Később mindez igazolódik is, mert piszokul kifogták az albán kupagyőztest. Vegyünk például egy VBvagy EB-sorsolást. Háromnégy csapattal kerülhetünk össze, s a sorsolást követően jön a mustra. Mely csapattól leszünk képesek idegenben pontot - optimizmus óh, pontokat! - rabolni, s a hazai győzelmeken kívül hány pontra lesz még szükségünk a továbbjutáshoz? Papíron minden oké! Biztos továbbjutók vagyunk, legrosszabb esetben a második helyen. A lényeg azonban - tényleg?! hogy ott leszünk ,a vb- vagy EB-döntőben. És mindez tart egészen az első meccsig. Illetve még egy kis reménnyel a másodikig. Esetleg - kis szerencsével - a harmadikig. Na jó, mondjuk a negyedik előtt is van még némi sanszunk. Sőt, ha rossz napot fog ki Izland vagy Málta, akkor az ötödik, hatodik meccsig is reménykedhetünk. Aztán szép lassan szertefoszlanak a sci-fi-jellegű álmaink. Hogy hol rontottuk el, meg hogy ki hibáztatható, azonfölül pedig nem volt szerencsénk, esetleg még annyi, hogy szerencsétlen sorsolást kaptunk, rettentő pechesek voltunk a csoportbeosztást illetően... (Csak sejtem, hogy a szakvezetés és a fiúk észre sem vették, hogy lassan már Európa - és a Világ - összes csapata imádkozik azért, hogy a magyarokkal hozza össze őket a sors!) Na mindegy, én már régóta kerülöm a magyar focit, legföljebb apró észrevételek juttatják eszembe, hogy itthon is rúgják a bőrt. A vb-t nézve jöttem rá, hogy megszűnt minden, ami a fociban varázsos: AZ ÖRÖM! (Tulajdonképpen, mert megszűnt maga az örömszerzés is.) Hogyan lehetséges, hogy jókedvű, gyönyörű lányok százai buzdítják országuk legjobbjait, nálunk meg inkább csak a kiábrándíthatatlan össz-szurkoló és a magából gyakran kivetkőző kemény mag szurkol vagy üvölt a lelátókon? Hol vannak a magyar lányok? (A lányomnak a foci többismeretlenes egyenlet, egyszerűen megoldhatatlan feladat, mert elveszett az a focimámor, ami a lányokat is tűzbe hozta.) Fiúk, aranylábú gyermekeink, fennhangon közlöm: a helyetekben egyszerűen leégne a bőr a fuballról! Hogy ennyi idő után! Meg hogy volt egyszer egy ARANYCSAPAT. Volt egy kis Albert, egy Varga Zoli, egy Kocsis Lajos, egy ezüstcsapat - azért az a Farkas, meg az a Bene Feri sem volt kutya(ütől), egy kis Diósgyőr, egy kis Székesfehérvár, egy kis Újpest és Fradi, talán még az ETO, azon fölül pedig állandó égés, és Zakó-pláne! Mi egyszerű kis magyar szurkolók már nem is szurkolni szeretnénk, éppen csak szép focira vágyunk, amit végre nem Nigéria, Bulgária, Románia vagy Hollandia, még csak nem is Olaszország vagy Brazília sztárjai játszanak, hanem a MIEINK! Ti, gyermekeim! NEKÜNK! ERTÜNK! MIATTUNK! Hogy végre ne csak a szép foci okozzon örömöt, hanem az - is! -, hogy TI GYŐZTÖK! Tehát, hogy Ml GYŐZÜNK! Ez hiányzik nekünk. Most pedig megnyugszik a humorista... Nem idegeskedünk!... Elcsendesedünk egy picit.... Úgy, szépen, higgadtan... És halkan megkérdezi magától, hogy akkor hát mi a teendő?... (Költői kérdés, magára vállalja a választ!) Baló Gyuri tudósít Amerikából: „Árulják a füvet! Azt a füvet, amin nem is olyan régen Buddha talán legismertebb európai híve, Roberto Baggio táncolt, sántikált és a meccs után sírt is a New York Giants stadionjában. ... húsz dolláros darabokban árulják a gyepszőnyeget. Állítólag az olaszok viszik, mint a pizzát." Nos, barátaim, EZ A MEGOLDÁSI! Kezdjük rögtön a Népstadionnál! Annak gyepszőnyegén még Puskás Öcsi, Bozsik Cucu, Hidegkúti Nándor, Grosics, Kocsis, Czibor és a többiek táncoltak és táncoltatták az ellenfelet! Húsz dollárt csak adnának érte a régi focirajongók! Aztán jöhetnének a kapufaszeletek és a hálódarabok. Biztos vagyok benne, jó pénzt adnának az alapvonalakért is, de a kezdőkör is sokat érne, a gólvonalakról nem is beszélve! Természetesen itt még nincs vége a sornak. Következhetnének a lelátó ülőhelyei, aztán a Bközép, majd kilós csomagokban az egész Népstadion... Nem merem megkockáztatni, hogy kiszámolgassam, mennyi lenne a bevétel, de ha a magyar labdarúgás felélesztéséhez kevés lenne a begyűjtött összeg, akkor folytathatnánk a sort: árulhatnánk az MLSZ székházát, vagy akár magukat a csapatokat is... Legföljebb egy tervezett összeg hiányozna a kasszából: a játékosok ára. Mert kétlem, hogy bárki is adna értük akár csak egyetlen huncut vasat is... Kormányőrök. (Fotó: Gyenes Kálmán) Költöznek a kalózok A hamisítás elleni magyar harc másik szakértője Hegedűs László, a Multimédia ügyvezető igazgatója. Ó már nem látta ennyire derűsen a lengyel viszonyokat. A három legnagyobb kazettagyár ugyan szerződést kötött a világ multinacionális lemezcégeivel - a Takt például a BMG-vel ám így is csak a piac kétharmada vált ellenőrizhetővé, ami - az évi 60 millió lengyel honban nyomott hanghordozót tekintve - sovány vigasz. A helyzet azonban Hegedűs László elmondása szerint úgy néz ki, hogy eddig a Mahasz szakemberei lengyelül tudtak, most pedig rákényszerülnek arra, hogy megtanuljanak ukránul és románul is. Amint forró lett a talaj a lábuk alatt, a kalózok ugyanis kereket oldottak, s áttelepítették üzemeiket: eddig 6 került Romániába, 10 viszont Ukrajnába. Hiszen ebben a két országban még nem sújt le a törvény szigora a hamisítókra. Azonban megy minden a maga útján a lemeztársaságok oldalán is, hiszen Hegedűs László épp egy stockholmi konferenciáról érkezett vissza, ahol bejelentették, hogy kezdeményezték az Amerikai Egyesült Államok kongresszusában: kerüljenek figyelőlistára az előbb említett országok. Ez fél éves türelmi időszakot jelent, mely után - ha nem történik semmi előrelépés a hatóságok részéről - következik a teljes szellemi termék-embargó. Már a CD-t is... A hamisítók azonban új területeket keresnek. Kiváló talajnak minősül az olyan ország, ahol törvény nincs, ipar viszont van. A kritériumoknak kiválóan megfelel Kína, s ezt már a kalózok is tudják. A tavalyi esztendőben ugyanis nem kevesebb mint 26 CD-gyár épült a Kínai Népköztársaságban. Ez évi 140 millió CD-t jelent egy olyan országban, ahol kevesebb mint egymillió lézerlemezjátszó van a háztartásokban. Japánban, Ausztráliában és Hongkongban már meg is jelentek az első kínai kalóz CD-k, melyek szépek és jók-ám hamisak. T.V. A hét fotója TÁRSASÁG • KULTÚRA IFJÚSÁG • BŰNÜGY • SPORT Úthenger alá kerülnek a hamis kazetták Vadkeleti kalózparadicsom Hamis a kazetta Egy esztendeje még vígan élték világukat a kazettahamisftók Magyarországon, ám ma már máshol kell keresni a kalózok paradicsomát. A hadszíntér folyamatosan változik, hiszen Lengyelország után most Ukrajnára, Romániára és Kínára figyelnek a kalózokat üldöző szervek. Bár nem a gyorsaság volt a leggyakrabban emlegetett jelzője a leköszönt Parlamentnek, egy esztendővel ezelőtt mégis dicséretesen rövid idő alatt „áthajtották" a t. házon a szerzői jogi törvény módosítását. No, persze a szükség nagy úr, hiszen ha ezt nem teszik meg, akkor ma már lehet, hogy nem nézhetnénk esténként Columbo kalandjait, s ismeretlenek maradtak volna a Baywatch leányzóinak bájai is. Két évvel ezelőtt ugyanis annyira elszaporodtak a kalózok Magyarországon, hogy az amerikai filmexportőrök már embargóval fenyegették hazánkat. Á törvénymódosításnak köszönhetően azonban a szerzői és szomszédos jogok megsértése büntetőtörvénykönyvi tényállás lett, mely már börtönnel is büntethető! Lemezkiadók akciócsoportja A Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége már régóta harcol a kalózok ellen, hiszen létezett az ezüstszínű védőszalag, majd miután ezt is hamisították, következett a hologramos zsiráf. Ezzel egyidőben pedig létrehozták szakértői csoportjukat, akik folyamatosan járják az országot kalózok után kutatva. A csoport természetesen együttműködik a társszervekkel, így a hamisítók elleni küzdelemben résztvesznek a rendőrség, az adó- és a vámhatóság szakemberei is. Lakos György, a Mahasz szakértői csoportjának vezetője egyike azoknak az embereknek az országban - a kalózokon kívül akik a legtöbbet tudják a hamisításról. Egy esztendejei működésükről beszámolva elmondta, hogy 22 295 hamis audiókazettát foglaltak le, s 277 esetben 291 személy ellen Indult eljárás, melyből 51 külföldi állampolgár volt. A hamiskazetták java ugyanis külföldről származik. 1993 májusában még 7 illegális hamisítóüzem működött Magyarországon, ma már azonban csak kettőről tudnak, melyből egy itt valahol a déli végeken rejtőzik. Többet nem árultak el, a nyomozás érdekében, hiszen háromszor már majdnem tetten érték őket. A magyar kalózok számának megcsappanásában természetesen nagy szerepe volt bűnüldözőknek, ám tulajdonképpen a piac törvényei irtották ki őket. Nem bírták ugyanis a versenyt a lengyel kalózokkal, akik óriási mennyiségben, potom pénzért ontották a hamis kazettát. Megtehették, hiszen náluk ezt nem büntette a törvény. Ám a bojkott szele őket is meglegyintette, így a Szejm intézkedésének köszönhetően néhány hónapja bealkonyult a lengyelországi hamisításnak is.