Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-22 / 170. szám

PÉNTEK, 1994. JÚL. 22. AJÁNLÓ 13 Sokakat irritál már a puszta gondolata is, sokakban pedig éppen az ellenkezőjét, egyfajta jól megérdemelt „disznólkodás" képzetét váltja ki, amely teljesen tisztességes az Állam Apó tiszességtelen - munkanélküliséget eredményező - gazdaságpolitikájával szemben. Megjelent a HDS & Délmadár legfrissebb száma! Egy érdekes és szines hétvégi lap a szegedi és a Csongrád megyei családoknak, pletykákkal, hihetetlen sztorikkal, bűnügyi történetekkel, sztárokkal és - sok-sok sporttal! A tartalomból: Régóta „szaglászom" a témát, mint kutya a saját piszkát, de különféle okoknál fogva csak most szántam el magam a „mű" megalkotására. Nem mintha különösképpen óvatosnak kellene lennem, vannak ennél lényegesen kényesebb témák is, hanem inkább a reagálások sokszínűsége, az lepett meg. • Kinyitással fenyegettek m Gyári tankkal Érdemes csempészni Olajpiaci körséta Dragan" bekeményített - Möszijö Geiszt és a varázspálca - Kamionos történetek - Guóth nem várja Domokos telefonját - Ferjáncz eljött dr. Tandari városába - Ducsai Nusserrel is tárgyalt! - Aki egy vázát kapott Kőváritól Keresse a bojtokban és az újságárusoknál! Csak mennek, csak mennek • Anélkül, hogy a saját voksomat (is) beletenném az urnába, kényszerűségből jegyzem meg csupán, az olaj- és a benzincsempészet derék és szorgos hangyái (s korántsem heréi), szijite minden egyes átlépéssel megvalósítják a vámszabálysértés-, vagy bűncselekmény valamely változatát, nem ritkán megspékelve egy kis devizakihágással is, hogy aztán a jól végzett munka örömét, a pénzt, a boldogság tárgyiasult formáira történő átváltásával, demokratikus jogállamunk minden apró morzsáját felcsipegetve élvezni tudják. Némelyek a megfeszített tempó következtében rövid idő alatt mesés vagyonokra tesznek szert, mások, a kevésbé törtetőek viszont megelégszenek az átlagkereset többszörösével, s nem kínozzák magukat. Már hallom is sokuk hangját, bezzeg, ha munkanélküli lennék, nem poénkodnék ennyit, hanem talán még én is beállnék a sorba. Mások meg kész volnának a válasszal, böngésszenek a csempészek gyakrabban munkanélküliek számára ajánlott hirdetéseket, biztosan találnának megfelelő elfoglaltságot. Na, ezért hagyom ki most a szavazást, helyette testközelből számolok be ezeknek az „üzemanyag-kereskedőknek" a néha bizony Figyelőállás. (Fotók: Enyedi Zoltán, Nagy László, Révész Róbert, Schmidt Andrea) getre esküszik. Közös vonásuk, hogy mindkettőt érdemes megfelelő mennyiségű nyugtatóval megközelíteni, mert a tett helyszínére érve szinte bizonyos, hogy hirtelenjében adrenalin szag kezd terjengeni a levegőben. Ez ennek a munkának az egyik ún. rizikófaktora. Az átlagos várakozási idő nem skatulyázható, átlag 1-6 óra, de nem ritka a 8 órás totyogás sem. Hiába, nagy a konkurencia, sok a munkanélküli, meg aki nem szeret dolgozni. A lebukás veszélye igen kicsinyke. Bár a magyar vámosok jó ideje megfegatni teli tankkal, még háborús övezetben is, ha úgy tartja kedve. Néha a vámos önérzete szab határt az eseményeknek. Ha - mondjuk - teljesen hülyének tartják, esetleg aznap már nem először, előfordul, hogy fáradtság ide vagy oda, bizony alaposabban utánanéz a dolgoknak. A nagy rutinnal rendelkező galamblelkű „kereskedők" esküsznek a jómodorra. Vagyis, ha van dugdosnivaló, inkább valljunk be belőle egy keveset, mielőtt az egészet megtalálják, mert ilyenkor az áldott szívű vámos (talán megértő, sokgyerembert próbáló tevékenységéről... Rizikófaktor = totyogás + vámvizsgálat A Szeged környéki határátkelőhelyek közül van, aki Röszkére, s van, aki Tiszasziszített tempóban teszik dolgukat, a küzdelem kilátástalan. Mindenki tudja, miről van szó, csak annyi más elv érvényes még ebben a világban... A nagy kocsikat alul megtükrözik, néha kárpitot bontanak, póttartályt, kannákat keresnek, sokszor nem is hiába, de a többség nem reszkíroz: egyszerűen a nagy kocsi nagy gyári tankjába ereszti a folyékony aranyat és a dolog innentől kezdve már egyszerű. Ez az a pillanat, amikor a bizonyítás is nehézkessé válik, merthogy az állampolgárnak joga van utazMessziről Szeged a béke szigete mekes családapa) különösebb vizslatás nélkül valószínűleg továbbot int, ellenkező esetben meg ki tudja... A pofátlanabb, aznap már többször felbukkanó „kereskedőt" néha még így is viszszafordítják, gázolaját elveszik, mert azért mindennek van egy bizonyos határa. Maguk az üzemanyaggal seftelők egyben abszolút egyetértenek: a magyar vámosok viszonylag szigorúak és tisztességesek. Nem fogadnak el még kisebb ajándékokat sem (nagyobbat nem éri meg adni), nem úgy, mint szerb kollégáik. Itt sem kötnek életbiztosítást... Persze, a vámosok sem egyformák. Van közöttük szigorúbb, van engedékenyebb, van úriember és kevésbé jómodorú. Közös jellemzőjük, hogy egyikőjüknek sem könnyű a kötelesség teljesítése. Itt van mindjárt a „Dragan" becenévre hallgató magyar vámos esete. „Dragan" nagy szigorúságával vívott ki elismerést(?) a seftelők körében. Egyik nap, amikor még a sor is hosszabb volt a szokásosnál, a forróság is nagyobb volt a szaunáénál, szóval ezen a napon „Dragan" is jobban bekeményített. Fül- és szemtanúk állítása szerint olyan „kijelentést eszközölt", hogy attól a pillanattól kezdve márpedig több Mercedes a határon aznap nem fog átmenni. Véletlenül(?) éppen akkor kellett volna három darab említett márkájú mozgó olajbányának a jugó határszakaszt átlépnie, de „Dragan" szinte élő falat vont a haladás útjába. A sorból ekkor kiemelkedett egy nagyon vastag nyakú, nagyon mobil telefonos, nagyon barna legény, állítólag miskolci illetőségű, további ismertetőjele, hogy az említett három Mercedes tulajdonosa, és nagyon ingerülten azt találta mondani a munkáját végző vámosnak, hogy rendben van, itt most ő az úr, de a szolgálat befejeződik, akkor a hatóságnak el kell hagynia a szolgálati helyet és korántsem biztos, hogy onnan élve hazakerül, vagy ha mégis, a családját élve viszontlátja. Többen látták a három Mercedest aznap még fordulni... Mondom, nem irigylésre méltó a vámosok helyzete, bár ahogy hallom, némelyikük magának (is) köszönheti, amit zsebre tesz. Csak a legendától dagad a buksza? Az embargó miatt, legyünk őszinték, remélni sem lehet a „turizmus" eme válfajának háttérbe szorulását. Két héttel ezelőtti, tehát nem a legfrisebb adatok szerint a benzin (98 és 95 oktános) literenkénti ára odaát 1,761,80 DM között mozgott, míg a gázolajért 1,35-1,45 DM körül adtak. Ez 64 forintos márkaárfolyam és szorgalmas meló mellett igen tisztes jövedelmet jelent különösen azok számára, akik nem röstellnek naponta többször is beállni a tülekedésbe. Tiszaszigeten át rendes piacon szabadulhat portékájától az ember, Röszke másik oldalán viszont jobban teszi, ha meghatározott helyre viszi a szajrét, mert könynyen üzemanyag és pénz nélkül találja magát. Úgy át találják dobni a palánkon ugyanis, hogy a határra alig talál vissza. Ettől függetlenül sokan választják a boldogulás e fajtáját, mert csábítólag hat rájuk a mesés haszonról, a fél év alatt vásárolt házakról, kocsikról és egyéb földi javakról szóló legendák garmada. De, hogy odáig eljussanak határon innen, határon túl, sok apró meglepetést kell még túlélniük. Erről szól a következő rész... IGE Ezekben a kannákban sem üdítőt visznek