Délmagyarország, 1994. július (84. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-19 / 167. szám

KEDD, 1994. JÚL. 19. • Pályázat, elődöntő nélkül Melyik lesz „az év lakóháza"? Három hónap áll az érdekló'dők rendelkezésére. hogy eldöntsék, részt vesznek-e az idei, Az év lakóháza cím elnyerésére meghirdetett pályázaton. S ha igen a válaszuk, felkészüljenek ró. A következőkben elsősorban azokat szeretnénk informálni, akik még fontolgatják, újonnan épült/átépült lakóházuk tervdokumentációját benyújtsák-e elbírálásra. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium az idén a Családi Ház, a Lakáskultúra és Az Otthon című szakfolyóiratok szerkesztőségeire bízta az építészeti és környezetkultúra népszerűsítését, a sajáterős otthonteremtés jó példáinak bemutatását célzó verseny lebonyolítását. (A pályázók a kiírást a Családi Ház 1026 Budapest, Trombitás utca 26. szám alatti szerkesztőségében vehetik át.) Az idén nem lesznek a házak vetélkedőjében megyei fordulók - valamennyi pályamunkát ugyanaz az országos zsűri bírálja el. (Mint érdeklődésünkre a területi főépítészi irodán elmondták, a verseny egyfordulóssá tételét nem csak az indokolta, hogy az utóbbi évek tapasztalatai szerint a vártnál kevesebben pályáznak, hanem az elbírálási szempontok egységesítésének igénye is.) A pályázaton a versenybe benevezett lakóépület építtetői, tervezői és kivitelezői együtt és külön-külön is részt vehetnek - utóbbi esetben a megvalósításban közreműködő partnerek (rásbeli beleegyezését be kell szerezniük. (Erre azért van szükség, mert a díjazott pályamunkákat a sajtó bemutatja - tehát a pályázat maga egyúttal beleegyezés a sajtószerepléshez.) Nem csupán az október 17ig elkészítendő és benyújtandó pályázati dokumentációk alapján dönt majd a zsűri, hanem a lakóépületeket meg is tekinti. Az eredményhirdetés december közepén várható. Azok az intézmények, cégek, vállalkozások, alapítványok, vagy magánszemélyek, melyek és akik a pályázat lebonyolításához anyagilag hozzájárulnak, a zsűri által díjazott lakóépületek közül kiválaszthatják, melyiknek adják felajánlott különdíjukat. A pályázat további részleteiről vagy a Családi Ház szerkesztőségében (T.: 212-2376, 212-2377, 212-2378), vagy a területi, megyei, illetve városi főépítészi hivatalokban lehet tájékozódni. és belbecs. Vajon mi lelkesítheti a lakóházépfttetőt, -tervezőt vagy -kivitelezőt, hogy ízlését, ötleteit, gondosságát, szakértelmét országszerte mintának állítsák? Az ugye nyilvánvaló, hogy valamelyik, a házépítés költségeinek ezrelékében kifejezhető díj elnyerésének 'ehetősége nem igazán teszi vonzóvá a pályázatot. De már az erkölcsi siker többet nyom a latban! - gondolhatnánk, ha nem ábrándítana ki egy korábbi években díjnyertes építtető. Azt mondja, soha többet nem járulna hozzá, hogy pontos címével, nevével ellátott ismertetések jelenjenek meg az újságokban a családja házáról. Még az érdeklődő, otthonteremtés előtt álló sorstársak kíváncsiságát, jótanácskérő bejelentkezéseit elviselte volna, de hogy arra a - hivatalos helyről föltett - kérdésre is választ kelljen adnia, miből tellett neki ilyen igényesen kialakított házra, az azért már több a soknál! Az övék történetesen építőiparból kiebrudalt, majdnem minden szakiparban jártas família - csoda-e hát, hogy többszáz ezer forint értékű munkáról nem tudtak kivitelezői számlát fölmutatni? Hát kellett ez nekem? - kérdi az illető még ma is, amikor már rég túl van az ellenőrzés megpróbáltatásain. (Végülis persze semmi hátránya nem származott, ha csak az erkölcsi sérelmeket nem tekinti annak...) E példa fölemlegetésével persze igazán nem szeretném lebeszélni a lehetséges pályázókat. Remélem, ritka, vagy még inkább már elő nem fordulható kivétel a történet főhőséé. Ma a látszat, a külcsín ilyenfajta, indokolatlan következtetések levonására, a belbecs túlértékelésére nem késztetheti a munkakultúrájára többet adó hivatalt. Ugye?... P. K. Kim Ir Szen Még a neve sem igaz? Az elhunyt észak-koreai diktátornak, Kim Ir Szennek fogalma sem volt a marxizmus-leninizmusról, sokkötetes művét szovjet tanácsadók irták, és még a neve sem „valódi" - idézi Pjotr Alexandrovics II Pak orosz-koreai filozófust, a marxizmus-leninizmus egykori phenjani docensét a „Corriere della Sera" milánói napilap. A kazah fővárosban, Almatiben élő Pak szerint a 83 éves korában elhunyt diktátor fia és utódja még tudatlanabb, mint apja volt. Pakot a második világháború után Phenjanba küldték, hogy Észak-Korea jövendőbeli káderelitjét bevezesse a marxizmus tanításaiba. Egyik tanítványa Kim Ir Szen volt. „Teljesen tudatlan volt, és semmit sem értett" - mondta az almati nyugdíjas a lapnak. Kim legendákkal övezett hősi küzdelme a japán megszállókkal pedig merő kitaláció. Ahelyett, hogy az észak-koreai hegyekben harcolt volna a betolakodók ellen, a későbbi „nagy vezér" Oroszországban krumpliföldön dolgozott. Ott, Habarovszk környékén született fia, de anyja nem partizán-generális volt, hanem koreai szakácsnő. Kim felemelkedését a szovjet Rotnanenko tábornoknak köszönhette. A Kim Ir Szen név egy partizánvezéré volt, aki valóban harcolt a japánok ellen, de semmi köze a későbbi diktátorhoz - állítja Pjotr Alexandrovics II Pak. Pulykafólia a háztájiban • Új falu van a halom lábánál, talán 1948-ban kezdték építeni. László Gyula régészprofesszor azonban itt talált rá hazánk elsőnek föltárt honfoglalás kori falujára. Majdnem tíz éve épülgettek már az új házak, nyiladoztak az új utcák, amikor a legjelesebb földmunkásokkal, a csongrádi öregkubikosokkal elkezdte vallatni a Geda-halom környékét. Nem vaktában indult, a csongrádi Lajos tanító úr korábban már kiásta a honfoglalás kori temetőt, sőt Párducz Mihállyal közösen le is írta. Csongrád tudós kutatója, Tari László is tudósított már az Árpád-kor legelejéről való néhány leletről. Történelmet kutatott és talált! - László Gyula, de időközben történelemmé vált maga a kutatás és megtalálás is. Van-e még ember a faluban, aki megbízhatóan tud visszaemlékezni ezekre az évekre? Biztosan több is van, de közvetlen közelről legjobban mégis Nagyistók Sándor és felesége figyelhette meg a nagyszabású munkát. Náluk lakott a professzor. A régészet leginkább úgy dolgozik, hogy kiás egy csomó encsömbencsömöt, egymás mellé rakja, és elkezd következtetni belőle. Találtak egy bizonyíthatóan honfoglalás kori nyílhegyet, tehát biztosan harcosok is laktak és haltak meg itt. Keresték a házak nyomait, de nem nagyon akartak előjönni. Perdöntő tényezővé lépett elő tehát egy csomó olyan körülmény, amit nem találtak meg. A nincsből, a semmiből van nálunk mindig a legtöbb, ilyen alapon az ország bármely pontját kikiálthatnánk a leggazdagabb lelőhelynek. A Geda-halom tetején állva mutogatja Sándor például, hol találták meg a titokzatos nyomokat. Szántás volt akkor még a mostani falu helyén, és fölülről nézve nyolc-tíz sárgás folt tűnt elő. Ott valaminek lennie kell! Dolgoztak a kubikosok, de nem találtak semmit. Pedig okának kell lennie, ha előtűnt a földfelszín alatti réteg, mégpedig majdnem pontosan kimérve, koszorúba hajlítva. Hát persze! Ott álltak magán az okon! És ott állunk mi is most. Ha olvassuk Szent István törvényeinek azt a kis paszszusát, hogy minden tfz falu építsen templomot, és az Nagyistók Sándor nyugdíjasként vállalkozó Falu a Geda körül Lánctalpas a régi temetőben. (Fotó: Hárs László) egyiknek itt vannak az alaptéglái a talpunk alatt, a domb tetején, akkor nyilvánvaló, ezt a dombot a tlz falu lakossága a közvetlen környékről hordta össze. Nem akárhová tette, hanem egy bronzkori halomsír tetejére. Ezt szerette volna eladni Nagyistók Sándor az útépítőknek? Erre mondta László Gyula, lesz ennek még akkora jelentősége Felgyő múltjában, mint Kölnében a kölni dómnak. A körülményekhez képest igen alaposan föltárt történelmi falu adatai nyilván pontosan rögzítve vannak az ásatási naplókban, de a magamfajta nyájas idegen nem nagyon jár naplókkal és leírásokkal fölfegyverkezve, főnyeremény tehát az időközben már nyugdíjba vonult Sándor minden ismerete, ami ide vonatkozik. Ott lenn, a Csizmazia-halom alatt volt az a bizonyos honfoglalás kori temető, amit Lajos tanító úr vallatott meg, az ellenkező oldalon, a Vidreér partján pedig az avar kori temető, ahol szarmaták is nyugosznak. Ott találták meg a kétágú sípot, amit végül meg is szólaltattak, és állítólag pentaton hangsorokat lehetett kifújni rajta. A szintén nevezetessé vált Ürmös-tanya adta a ngvét ehhez a temetőhöz, de már annak a helyét is benőtték a. kiskertek. A mostanában megint föltámadó bolondéria ingáival és varázspálcáival se találná meg talán egyetlen mai mágus se. Álljunk csak meg! Otthon még azt mondta Sándor, hamarosan eltűnik a falu közepéről a legrégibb és legócskább hajdani tanyaépület, a Csizmazia-halom tehát hamarosan megvallatható lesz megint, szólni kéne László Gyulának, innen meg azt látjuk, lánctalpas kerülgeti már a tanyát, hatalmas tolólappal. Még sürgősebb tehát fölhívni rá a régész figyelmét! Még ma este! Délidőben értünk le a traktorhoz, összeszaladgálta Sándor a környékbeli házakat és hivatalokat, hátha ott ebédel a masiniszta. Segédszemélyzet került csak elő, kérdezni se tudtuk, és figyelmeztetni se, hogy nagyon vigyázzon. Kis fagylaltosbódé nyílt viszont a másik utca szélén, meg is kérdeztük a menyecskét, hogyan érzi magát régi temető fölött? - Úgy látszik, azért mondják rám, hogy szellemes vagyok. Ez a szellemesség, lám csak, nincsen korokhoz kötve. A mostani temetők környékén is ez a mondás járja, és íme, a honfoglalásból is ez maradt meg? Minden új falu optimista, az volt Felgyó is, amikor építeni kezdték. Állítólag volt egy atyafi, aki szinte rongyokban járt, de fölajánlott volna egymilliót, hogy temploma is legyen a falunak. Mert micsoda falu ez, ha még temploma sincsen? Mire az akkoriban igen kényes gondolat egyáltalán eljuthatott volna az akkori hatalmasságok fülébe, meghalt az illető. Fia időközben ugyanolyan ágrólszakadt szegény ember öltözetében jár-kel, de a pénzről már semmit se tud. Eldugta? Elásta? Lehet, későbbi korok régészeinek nagy fölfedezése lesz, ha rátalálnak. Az új templom viszont itt áll már a halom tövében. László Gyula skicces terveiben még csak egy kultúrház-féle látszik a dombon, házasságkötő-teremmel kiegészítve, és annak van Árpád-kori lelkületű tornya. Abból viszont föltehetően nem lesz már semmi. Miközben azt várjuk, megszólal-e délben az új templom új harangja, azon is meditálhatunk. fölállítódik-e valaha a harangláb közelébe álmodott jurta, mongol bőrből, és fölépül-e a mellé álmodott boronafalú iparosház, és földművesház. Mert ezek adhatnák a felgyői múzeum kereteit. Most úgy látszik, van elég mai gondja az új falunak, föltehetően elhalasztódik minden, ahogy a mai déli harangszó is elhalasztódott. Leshettük-várhattuk, nem húzta meg senki egyik harangot se, pedig már három is van belőle. Kettő a toronyban, egy meg a templom mellett, haranglábon. Tanyai harang volt ez a harmadik, akkor menekítették be a faluba, amikor sorra kezdték ellopkodni névtelen műgyűjtők a tanyák viharharangjait. Milyen a falusi ember? Sándor azt mondja, neki még föl se tűnt, hogy nem harangozzák a delet. Azelőtt se harangozták, amikor még harang se volt. • Még egy pillanatra álljunk meg. Sándor! Iparosházat mondtál, a közhitben pedig még mindig az él, hogy a honfoglalók nomádok voltak. - Látod, László professzornak erről is más a véleménye, és én sok mindent tőle tanultam. El tudod te képzelni, hogy azokat a finom nyergeket maga a lovas kókányolta volna öszsze? Olyan is lett volna az! Vagy a szépmtvű íjakat vágtában csinálták volna? Az előkerült téglák is azt bizonyítják, masszív épületek is voltak már. csak alapot nem ástak nekik. Szerszámkészítőnek, íjasnak, nyergesnek, fegyverkovácsnak, sőt téglából építő iparosnak is lennie kellett, az iparosházhoz bőven van tehát történelmi alap. Horváth Dezső • Adolf Jáklének hívják és magyarországi üzleti kapcsolatokkal is rendelkezett az az 52 éves német üzletember, kinek házában, a Bodeni-tóhoz közel fekvő Tengen településen nemrég atombomba gyártásánál felhasználható plutóniumra bukkantak. Mint a Der Spiegel hétfőn utcára került számában olvasható, Jakle sokféle üzleti vállalkozásba fogott, Magyarországhoz egy fékbetétet gyártó üzem, illetve Fékbetét, krumplisütő és atombomba krumplisütő berendezések értékesítése kötötte. Már korábbi jelentések is szóltak arról, hogy Magyarország és Svájc érintésével kerülhetett Németországba az az orosz hadiipari üzemből származó hatvan grammnyi radioaktív anyag, amelyet a nyomozók Jakle házának garázsában találtak meg, miközben pénzhamisítás gyanúja miatt üldözték az üzletembert. A hatvan grammnyi anyag tíz százaléka igen tiszta plutónium 239-es: a mennyiség önmagában nem veszélyes, de szakemberek azt sejtik, hogy ennél sokkal nagyobb mennyiséget rejtegetnek valahol. Az eset német körökben olyan nagy aggodalmat kelt, hogy Kohl kancellár is szólt róla legutóbb Nápolyban Jelcin orosz elnöknek, s szakvéleményt is átadott neki. A német fél az ügy kapcsán maffiaszerű orosz struktúrákról beszél, amelyeknek magas rangú minisztériumi, követségi, üzemi és kutatóintézeti személyek is tagjai.