Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-02 / 127. szám

6 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1994. JÚN. 2. OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 481-460 Futok a pénzem után. Decemberben lettem munkanélküli, és így saját magamnak kellett megcsinálni a/, adóbevallásomat, ez meg is tortént. 1994. II. 2-án feladtam a bevallást. Körülbelül egy hónapra rá telefonáltam az adóhivatalba, és megtudtam, hogy menjek be, mert nem szerepelek a számítógépben. Hát be is ment az édesapám, bevitte a másolatot. Ott közölték vele, semmi baj nincs, benne van a név és a clm a számítógépben, postázni fogják a pénzt. Eltelt egy kis idő, pénz sehol, türelem is elfogyott. A családom biztatására felhívtam megint a hivatalt, ott egy hölgy végignézte a számítógépet és azt mondta, hogy valami baj van, mert nem szerepelek a számítógépben... Megadott egy melléket, hogy keressem meg az illetékes ügyintézőt. Újra telefonáltam, kértem a melléket, megint egy hölgy vette fel, kérdezte, mit akarok. Mondtam, hogy kivel szeretnék beszélni, erre ő: „nem tudja hol van, mondjam neki meg, hogy mit akarok." Közben megkerült a már említett ügyintéző, szólt neki a hölgy, de nem volt hajlandó a telefonhoz fáradni. Azt a választ kaptam, hogy március elején kipostázták a pénzt. Megint eltelt egy kis idő, pénz sehol. Utólag derült ki, hogy az adóhivatal félrepostázta a pénzt. Majd újra postázzák az adóvisszatérítést. Megint vártunk, semmi pénz nem jött. Június l-jén telefonáltam, azt a választ kaptam, hogy elpostázták a pénzt, de rossz címre és majd ha visszajön, újból kiküldik. Újabb telefonhívás. Megkérdeztem: akkor mi lesz a pénzzel? Válasz: Menjek be, kapok egy postafiókszámot, menjek oda a pénzemért. Itt tartunk ma, június l-jén. Lázár Györgyi Lapunk új rovatában régi fényképeket szeretnénk közölni. Olyanokat, amelyek Szegeden vagy városunk környékén készültek, s fölelevenítik a régmúlt időket. Kedvcsinálónak mindjárt mutatunk is egy ilyen fotót - aki ráismer az épületre, s összeveti mai megjelenésével, megfigyelheti a különbséget... KÜLDJÖN EGY FOTÓT Kérjük olvasóinkat, keressék elő a nagyszülők fotóalbumát,nézzenek a fiókok mélyére, hátha akad ott egy megsárgult fotográfia, amely értékes dokumentuma a város, a régió történetének. (Ha a beküldő kívánja, a fényképet visszajuttatjuk.) Tehát: küldjenek egy fotót! A Fehértói Halászcsárda 1939-ben. A fényképet dr. Csizmazia Györgytől kaptuk A hatalomváltás trójai falova Dokmmnltmok és velemenyek a bos-nagymarosi vízlépcsőrendszertől A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer körül közel másfél évtizede folynak viták, sorra születtek a döntések, akadémiai állásfoglalások, üléseztek az ad hoc bizottságok, adták tanácsaikat felkért „független" szakértők és külföldi „professzorok", nyilatkoztak hangadó „környezetvédők", ás készülődnek a nemzetközi jogászok Hágában. A vízlépcsőrendszer megvalósítása az indokolt politikai hatalomváltás időszakára esett és vált ennek trójai falovává. Ez pecsételte meg eddigi sorsát. A vízlépcsőellenes intézkedések mind az előző, mind a mai politikai rendszerben meggondolatlan politikai elképzeléseken alapultak. Sajnálatos, hogy nem akadt hazánkban olyan államférfi, aki a hatalomváltást követően kinyilvánította volna, hogy a vízlépcsőrendszer ellen mesterségesen és szakmailag megalapozatlanul gerjesztett hangulat kihasználása a rendszerváltást lett volna hivatott elősegíteni. Így azután a döntésekben sem érvényesülhetett a környezetvédelem modern irányzatának világszerte elismert azon alapelve, hogy a villamosenergia-termelésnek a vízienergia hasznosítása a környezetet legjobban kímélő módja, amely által a természet energiakészleteinek megújuló felhasználása valósul meg. Egyes politikusok és hírközlő szervek egyaránt feljogosítva érezték magukat a magyar vízimérnöki társadalom meghurcolására. Ez a hajsza — a külföldi szakkörök megdöbbenésére - olykor már a középkori boszorkányüldözésekre emlékeztető méreteket ért el. Az előzmények alapján számos hazai és külföldi magyar vízügyi szakember időszerűnek látta a most megjelent kiadvány közzétételét, mert közvéleményünknek joga a valóság megismerése. A vízlépcső pártolása ugyanis Magyarországon bűnpártolássá lett. A „bűn" tárgyi bizonyítéka maga a mű lehetne, de a vízlépcsőt ellenzők azért szeretnék magát a művet semmivé tenni, mert a mű üzeme az állításaikkal ellenkezőket bizonyítaná. A kiadvány a közreadott írásokkal megkísérli nyomon követni a vfzlépcsőépítés eseményeit, bepillantást nyújtani a döntések szakmai és tudományos előkészítésébe, és választ keresni arra, kinek az érdeke volt és kinek az érdeke, hogy ide jutottunk, s hogy nemzetközi bíróság előtt próbáljuk „igazunkat" keresni. A kiadványban közölt írások különböző szemléletűek, és azok stílusa és hangvétele sem egységes. Abban azonban közösek, hogy a vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos, 1989 tavasza óta hozott döntések nélkülözték a megalapozottságot. A közvélemény tájékoztatása a vízlépcső körül keltett hisztéria fenntartásában érdekelt „környezetvédők" hangján történt. A jövő döntéshozóinak el kell gondolkodniuk a vízlépcsőrendszer körül kialakult helyzeten és annak rendezésén. A kiadvány szerzői még egyszer megkísérlik a felelős döntéshozókat meggyőzni a vízlépcsőrendszerrel szemben felhozott, jelenleg hivatalos érvek tarthatatlanságáról. A hatalom által kierőszakolt szakszerűtlen döntéseket, rágalmakat a történelem mindig elsöpörte. A szlovákokkal közös vízlépcsőrendszer újra közössé válása és annak teljes megépítése még lehetséges! Az összeállítók reménykedve ajánlották munkájukat az új magyar parlamentnek és kormánynak, hogy a dogmatikus és fundamentalista „környezetvédők" által megtévesztett elődeik tévedését sok megpróbáltatáson átesett nemzedékünk javára helyrehozzák, és. hazánk jó hírnevét helyreállítsák. Tisz, telettel ajánlották munkájukat azoknak a mérnököknek és tudósoknak, akik hazájuk, nemzetük és az emberiség érdekeire is józanul és lelkiismeretesen ügyelnek, és ezek védelmében mertek bátrak lenni, amikor sokan meghunyászkodtak. Elismeréssel ajánlották munkájukat szlovák kollégáiknak, akik létre tudtak hozni egy olyan alkotást, amely egyszerre szolgálta a társadalom igényeit és a természeti környezet értelmes gondozását. Várakozással ajánlották munkájukat a Hágai Nemzetközi Bíróságnak, hogy bölcs ítéletével elsimítsa a két nemzet közötti ellentéteket. Ajánlották végül munkájukat az igazi környezet- és természetbarátoknak. A fizikai törvények sohasem a napi politikának engedelmeskedtek. Valótlanságokra napi politikát alapítani nem lehet, mert az igazság előbb vagy utóbb utat tör magának. Hiszszük, hogy a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer felépül, és üzemével bizonyságot tesz a két szomszéd nép barátságáról. A kiadvány szerzői ennek jegyében bocsátották közre művüket. Dr. Vágás István Nincs kegyelem Keményedő építésügyi törvény Mint már beszámoltunk róla, az Országgyűlés 1994. júliusi hatályba lépéssel megszigorította az építésügyi törvény engedély nélküli és engedélytől eltérő építkezésekre vonatkozó rendelkezéseit. Az alábbiakban ennek részleteit adjuk közre. Eddig az építésügyi hatóságoknak lehetőségük volt mérlegelni az építési szabálytalanságok súlyosságát, és megítélésüktől függő tűréshatáron belül maradó szabálytalanságok esetében fennmaradási engedélyt adhattak. Az 1994. évi XXXVIII. módosító törvény értelmében az építési engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően megépített épületekre csak akkor adható fennmaradási engedély, ha az építési munkára az építési engedély megadásának féltéUjab fejezet Tápén Pihen a komp? Régóta húzódik a tápéi komp ügye, mely most egy újabb fejezet előtt áll. Június 30-án ugyanis a közgyűlés határozata alapján megszűnik a komp működésének támogatása abban az esetben, amennyiben a privatizáció során a Homoktrans-szal kötött szerződés felülvizsgálata alapján a vállalkozó részéről a kötelezettségek teljesítésének hiánya merül fel. Időközben az üzemeltető kft. tevékenységéről levált a komp fk] IfL A TORONY ALÓL Csípős téma: telei is fennállnak vagy megteremthetők, illetve a szabályos állapot a megfelelő átalakítás elrendelésével elérhető. Amennyiben az előzőekre nincs lehetőség, vagy a kötelezett munkák elvégzését nem vállalja, a szabálytalan épületek, épületrészek lebontását kell elrendelni. A törvény szigorítása az építési rend és fegyelem megszilárdulása érdekében vált szükségessé, mert a jelentős számban előforduló szabálytalan építkezések gyakorlata maradandóan, károsan befolyásolják legszebb történelmi tájainkat, illetve szűkebb környezetünk város- és utcaképét. Az új rendelkezéseket az 1994. július 1. napja után végzett szabálytalan építkezések esetében kell alkalmazni. • Még egy hónapig: Be kell jelenteni az adószámot Az adózás rendjéről szóló törvénymódosítás értelmében az egyéni vállalkozók 1994. január l-jétől csak akkor kezdhették meg vállalkozási tevékenységüket, ha előtte bejelentkeztek az adóhatóságnál, s adószámot kaptak. Ez év elejétől fogva a vállalkozói igazolványba így már az adószámot is bejegyzik. Azok az egyéni vállalkozók, akik 1990. április 1. és 1993. december 31-e közötti időszak alatt, tehát a fent hivatkozott törvénymódosítás hatálybalépése előtt már rendelkeztek vállalkozói igazolvánnyal, legkésőbb 1994. június 30-ig kötelesek adószámukat az egyéni vállalkozói igazolványba való bejegyzés végett bejelenteni. Kéri ezért a polgármesteri hivatal vagyonkezelő és vállalkozási irodája (Szeged, Széchenyi tér 11. II. emelet 226-227. szoba), hogy az adószám bejegyzése érdekében a vállalkozói igazolvánnyal és az adóhatóságnál kapott bejelentkezési adatlap másolatával szíveskedjenek a vállalkozók a hivatalban ügyfélfogadási napokon (hétfő és szerda) megjelenni a jelzett határidóig. működtetése, s a Banga és Társa Bt. látja el ezt a feladatot. Az előzményekhez az is hozzátartozik. hogy a komp üzemeltetéséhez a közutakhoz való kapcsolódás címén támogatást kért a szegedi önkormányzat a hírközlési és vízügyi minisztériumtól. A válasz nemleges volt a minisztérium részéről, ugyanis a jelenlegi jogszabályok alapján nem látják lehetségesnek a támogatást. Ezek után hozta a városi közgyűlés 1994. március 31 -én azt a határozatot, mely szerint június 30ig vállalja az üzemeltetés anyagi támogatását, ezt követően a fent említett vizsgálat eredménye határozza meg, hogy jár-e tovább a tápéi komp. Az ügyben interpellált Rózsa Edit szegedi országgyűlési képviselő, s kezdeményezte, hogy az ide vonatkozó jogszabályt módosítsák úgy, hogy a kompot is tekintsék a közút részének, ezzel mód nyílna a működtetés központi finanszírozására. A miniszteri válasz lényegében elvetette a javaslatot. Az önkormányzat illetékes irodájának vezetője és dr. Lippai Pál polgármester tárgyalásokat folytatott az ügyben, ám pozitív választ ők sem kaptak. A minisztérium illetékesei megállapították ugyan, hogy a Szegedi Közúti Igazgatóság a kompüzem privatizációja során szabályosan járt el, de a már említett jogszabály miatt nem tudja támogatni a komp üzemeltetését. Döntés tehát június 9-én, a város közgyűlése kezében lesz. A lakossági igény óriási, a költségvetési támogatás meghosszabbítása az év végéig újabb időnyerést jelentene arra, hogy az illetékesek megtalálják a végső megoldást. A szúnyogirtásról Tavasz végén és a nyár eleji hónapokban a különböző szúnyogfajták hirtelen nagyszámban történő megjelenése okoz gondot valamennyi lakos számára. Az idei csapadékos időjárás kedvezett a különböző fajták szaporodásának, az ártéri fajok megjelenése a vizek áradását követő jelentős felmelegedés miatt következett be. Az ősszel és az elmúlt évek Száraz, csapadékszegény időjárása idején lerakott petékből rövid idő alatt megtörtént a szúnyogok tömeges kifejlődése. A többi csípő szúnyog az úgynevezett házi fajok, melyek szinte mindenhol jelen vannak, a vízgyülemekben, tócsákban, árkokban, pangó vizekben tenyészve szintén az előbbiekkel egy időben nagy számban jelentek meg. Ez a jelenség nemcsak Szegeden, hanem a megye és az ország más településén is észlelhető volt és nem kevés bosszúságot okozott a lakosságnak. Több bejelentés érkezett az utóbbi hetekben a polgármesteri hivatalhoz a város különböző területeiről szúnyogirtás ügyben. Ezúton is szeretnénk tájékoztatni ismételten a lakosságot a szúnyogirtás ügyében tett intézkedésekről. Szeged város önkormányzata költségvetésében minden évben - idén is - jelentős összeget fordított rágcsáló- és rovarirtásra. A kártevők elleni védekezés szakszerű végrehajtásáról és ellenőrzéséről erre a feladatra specializálódott szakemberek gondoskodtak. Az utóbbi aszályos években a szúnyogtenyészés elviselhető szinten volt, mivel az életfeltételek'a kifejlődésükhöz nem kedveztek. Ennek ellenére is szükség volt a rendszeres és szakszerűen tervezett és elvégzett szúnyogirtásra, elsősorban azokon a területeken, ahol szaporodásuk várható volt. 1994-ben az önkormányzat anyagi lehetőségeinek figyelembe vételével Szegeden májustól augusztusig öt légi irtást tervezett, alkalmanként 1100 hektáron, és kettő melegködképzéssel történő föld felszíni szúnyogirtást. Az invázióra való tekintettel a korábban megtervezett szúnyogirtási terület nagyságát módosítottuk, a város egész területére kiterjesztettük a védekezést, mely 5500 hektárt jelent. A szúnyoginvázió mielőbbi leküzdése érdekében az irtás időpontjait is módosítottuk a légi-kémiai módszer gyakoribb alkalmazásával. 1994. május 21-én, majd 27-én, 28-án és 29-én történt légi irtás, a következő kitűzött időpont június 3-4-5. Amennyiben az időjárási viszonyok nem teszik lehetővé az irtás kivitelezését, egy hét múlva tervezzük annak pótlását. Amennyiben a szúnyoginvázió nem csökken, a nyár folyamán még várhatóan két alJ kalommal lenne szükség irtásra, melynek költségeire 5 millió forint biztosítása szükséges.