Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-02 / 127. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. JUN. 2. \ RIPORT 7 • Gránátként viselkedett a szeméttároló „Üzenet" a robbanó tejeszacskóban? j . A detonációtól kissé meggörnyedt... (Fotó: Gyenes Kálmán) ja megmagyarázni a történ­teket. A templom személyzete egytől egyig önkéntes nyug­díjasokból áll; mindahányan a vasárnapi 9 órás szentmise utá­ni úrnapi körmenetre készül­nek. A történteket telefonon je­lentette Gyulay püspök úrnak, akinek a véleményét azonban nem tudtuk kikérni, ugyanis Budapestre utazott. Néhány tényszerű adalék: a Rókusi plébánián minden szer­dán segélycsomagokat osz­tanak a délvidéki menekül­teknek. Tegnap ezt egy héttel elodázták. Kretovics László plébános börtönmissziós tevé­kenységet is folytat - a Csillag katolikus lakóinak lelki gon­dozását vállalja. Havass Géza plébánossal együtt. Gyulay Endre, a szeged-csanádi püs­pök - kinevezése előtt - rókusi plébános volt. A sugárúton A Budapestről érkezett tűzs­zerészek minden lelhető, a robbanás szétszórta tárgyat és repeszdarabot összegyűjtöttek. A kék szalaggal körbe zárt te­rep egyetlen centimétere sem Pokolgép lobbant Szabadkán is Szabadkán szerda hajnalban pokolgép robbant a Feren­ces templom bejáratánál is. A nagy erejű robbanás darabok­ra törte az ajtót, s megrongálódott a templom berendezése. A detonáció következtében betörtek a szomszédos házak ablakai. Személyi sérülés nem történt. Szabadkán ez már a harmadik eset, hogy pokolgép robbant templomnál. • Mintegy 300 kilométerre a boszniai fronttól, ahol, remél­jük, csak a balkáni, s nem a vi­lágtörténelmet alakítják. Sze­ged lakóinak harcászati tapasz­talatai hónapról hónapra gyara­podnak. A Z. Nagy-gyilkosság után egy ház becserkészése, a nyom nélküli bűntény kérdés­köre volt a beszédtéma; Magda Marinko letartóztatásakor a hatlövetű, hangtompítóval föl­szerelt fegyverek előnyeiről csevegtek szörnyülködve az emberek, tegnap óta azonban a plasztikbomba és a gránát kö­zötti különbségről cserélnek véleményt...Mindezt nem ügybuzgalomból teszik. Az élet, a nagy tanítómester rá­kényszerít mindannyiunkat az ismeretanyag bővítésére. A 9­es trolin egy második világhá­borús veteránnak kinéző öreg­úr (könnyű neki !?> tömörebben fogalmazott: - Sok van még a légi riadóig... Mit idegesked­nek? Rendőrségi sajtóközlemény „Tegnap 5.55 órakor a Sze­ged, Kossuth Lajos sugárúton levő Rókusi templommal szemben, a helyi járatú busz­megállóban robbanás történt. A buszmegállót jelző oszlopon a szemetesláda, ismeretlen ok­ból és anyagtól származóan, felrobbant. A helyszíntől né­hány méter távolságra tartóz­kodott egy 42 éves hölgy, aki alkarján 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett a repe­szektől. A robbanás következté­ben kisebb anyagi kár keletke­zett. Az ügyben a szegedi rendőr­kapitányság, szakértők bevo­násával, megkezdte a nyomo­zást, és kéri a lakosság segít­ségét: akik 5 és 6 óra között a Kossuth Lajos sugárút ezen részt közlekedtek, sétáltak, • A gépkocsifelépítmény­gyártással. alkatrész-előállítás­sal és -javítással, valamint márkakereskedéssel foglalkozó cég a hazai autóipar gondjai ellenére tavaly még szerény nyereséggel zárta az évet, ám privatizációja nem kezdődött túl nagy sikerrel: a tavaly meg­hirdetett pályázat ugyanis ered­ménytelenül zárult. Ez önma­gában nem is lett volna még nagy gond, a dolgozókat azon­ban az aggasztja, hogy végleg elvesztik a tulajdonszerzés esé­lyét, hiszen élénken emléke­znek még az előzményekre... Ki tudja, miért, a társaság alapításakor a cég 10 százalé­kát kitevő 20 millió forintos részvénycsomag 90 százalékát négy vezető vásárolta fel ­mindössze tízszázalékos áron. Természetesen minden jogsze­rű, csak... Csak éppen a dolgo­zók későn ébredtek, de mára rájöttek: szép csendben ki­hagyták őket a vagyon elosztá­sából. Azután jött a második a ballépés: a dolgozókból alakult - és a privatizációra egyedül pályázó - MRP-szervezet el­vérzett a tavaly februári első fordulóban. - Túl keveset kínáltak a dolgozók saját cégükért - véle­kedik dr. Tarajossy Béla ügy­vezető igazgató. - A vagyon­ügynökség nem adta oda a tár­saságot 25 százalékos árfolya­mon. Meggyőződésem, ha va­lamivel többet kínálnak, már régen lezárult volna a cég pri­vatizációja. De nem így történt. Ki tud­ja, miért az alkalmazottak vagy inkább főnökeik, olcsón szeret­ték volna végleg birtokba venni az állami vagyont. Ezután a céget egy külső szakértővel, az lnnterber Kft.-vs 1 világíttatta át az ÁVÜ, majd döntött a máso­dik forduló kiírásáról. így már vagy valamilyen gyanús ese­ményt észleltek, a felderítés ér­dekében jelentkezzenek a helyi rendőrkapitányság nyomozó alosztályán a 477-577-es tele­fon 14-34-es mellékszámán, vagy a 07-es telefonon. " A templomkertben Ami bizonyos: szerda az egyik kereskedelmi csúcsnap a közeli Mars téren. Szeged környékéről 5 és 7 óra között számtalan vidéki busz fut be a pályaudvarra, s több helyi járat indul a Rókusi templom mel­letti utcából. Ilyenkor az átla­gosnál több hívő - köztük vi­dékiek -,keresi fel a templo­mot. Lapunk Szertartások ro­vata szerint hétköznapokon reggel 7 órakor szentmisére várják a betérőket, az elmélke­désben elmélyülőket. A templomkertben tegnap két kapálgató hölggyel beszél­gettem. A virágokat gon­dozták. az utat gyomtalanítot­ták. - Veronka néni jött elsőnek. Tőle kellene kérdezni... Mi ingyen, szeretetből, jóságból dolgozunk. Tuska Árpád az egyik kán­tor. Ő a Zákány utcában is hal­lotta a robbanást. Nem is gon­dolt arra, hogy az a „valami" a Rókusi templomot is veszé­lyeztette. Később a fiatalember kalauzol át a Kossuth sugárút túloldalára a plébániára, addig azonban kérdezősködöm. Több vélemény elhangzása után az alábbi kép alakult ki bennem a történtekről: a temp­lomajtót 6 órakor szándékoztak kinyitni; a bejáratnál műanyag tasakot találtak. Ránézésre úgy tűnt, hogy a tasakban tejes­zacskók lapulnak - aki „el­hagyta", azért tehette, mivel a tej romlott, régi... Kukában a helye! A közeli szeméttárolóba dobták. S néhány perc múlva lehetővé vált, hogy nemcsak készpénzes ajánlattal, hanem lízingkonstrukcióban is gon­dolkodhattak a leendő vásár­lók. Hamar kiderült, a cég nem érdektelen a pályázók számára, hiszen a tavaly decemberben meghirdetett versenykiírásra h­eten is nyújtottak be vételi ajánlatot: a Pre Holding - Ti­sza Volán - Dégáz Rt. konzor­ciuma, az Emte Kft., az Orbók Csaba és Társai Lízingközös­ség, Csányi László és Társai, dr. Reszegi László és Társa Lí­zingközösség, Farkas Béla és Társai, valamint az Alaska Kft. és Jumbolit Kft. konzorciuma. - A február 15-i tenderbon­táson derült ki, hogy a hét robbant a szeméttároló. Grá­nátként „viselkedett", ugyanis repeszei szanaszét szóródtak, s a mintegy hat méterre álló, 42 éves asszonyt megsebesítették. A kórházban Nem mi jártunk ott, hanem Botka László országgyűlési képviselő. Felkeresett a szer­ajánlat közül három érvény­telen - mondja a versenyből kiesett egyik szegedi pályázó, Csányi László. - Mégis az egyik érvénytelennek, az Or­bók Csaba és Társai Lízingkö­zösségnek adta el a céget az ÁVÜ. Miért? Halmi Gábor, a va­gyonügynökség képviseletében nyilvánosan, a Duna Tévé adá­sában indokolta, miért nem ra­gaszkodik az ÁVÜ még saját szabályaihoz sem: „A vételi árfolyamok a kö­vetkezőképpen alakultak: a legmagasabb árfolyamot Or­bók Csaba és társai lízing­közösség tette, 108 százalékos árfolyamon, részükre kerül ér­tékesítésre a cég. A többi vételi kesztőségben, s elmondta: a kezelőorvos szerint a karján és arcán elég súlyosan sérült asszony számára nagyobb te­her az a lelki megrázkódtatás, ami érte. Pár napos ellátás után hazaengedik. A plébánián Kretovics László plébános érthetően szűkszavú. Nem tud­ajánlat 52 százalék, 36 száza­lék... A hét pályázó közül saj­nálatos módon a pályázók kel­lően trehánvok... A formai hiba abból állt egyébként Orbókék esetében, hogy a 90 napos pá­lyázati kötöttség helyett a pá­lyázatukba 60 napot írtak. Utá­na, persze, pótolták... Ilyenkor lehet az ember roppant merev és makacs, hogy fúj, disznó, rosszul pályáztál, menj el. Nyilvánvalóan szebben kellene fogalmaznom..." Valóban. Halmi úr rendkí­vül „érzékletes" példabeszéde azonban nem győzte meg a többieket. - Az érvényes pályázók kö­zött kellett volna további licitre bocsátani a céget - állítja Csá­nyi László. Egyébként is többen vitat­ják, vajon mennyit ér a nyolc év alatt kifizetett 207 millió, és az azonnal, készpénzben letett 100-120 millió? Az egyszerű kamatszámítást elvégezve min­den bizonnyal közel állna egy­máshoz a két érték. Lehet, hogy nemcsak a pályázók, ha­nem az ÁVÜ is követett el for­mai hibát? - Minden jogszerűen zajlott - állítja az ügyvezető igazgató -, hiszen az eredménytelen pá­lyázat után azzal tárgyalhat az ÁVÜ, akivel akar. De van itt még egy apró gond, amit a va­gyonügynökségnek valaho­gyan át kell majd hidalnia. • Mi ez? - Hogy a dolgozóknak meghirdetett 15 százalékos tu­lajdonszerzést hogyan teszi majd lehetővé. Az ugyanis pályázati alap­szabály, hogy a dolgozóknak ugyanolyan feltételek mellett kell a részvények megszerzését garantálni, mint a legnagyobb tulajdonosnak. Mi történt? A dolgozók már megértették, itt az utolsó lehetőség, hogy ne hagyják „kigolyózni" magu­kat: 27-en bejelentették, ha­sonló lízingközösséget hoztak létre, mint Orbókék. Erre azon­ban az ÁVÜ levélben azt vála­szolta az alkalmazottakat kép­viselő Tóth Mihálynak, hogy ez a megoldás az ő esetükben mindössze „teoretikus" lehető­ség, mivel két lízingközösség egyazon cég megvételére nem alakulhat. Alighanem erre is illik a mondás: „Amit szabad Jupiternek...". Úgy tűnik, a dolgozói kö­zösség nem nyugszik bele ab­ba, hogy birtokon belül kész­pénzzel kelljen fizetnie, míg a kívülről jött vevőnél megelég­szenek a nyolcéves lízinggel. Ez pedig a befektető számára vajmi kevés kockázatot jelent. Ha ugyanis mégsem tudna fi­zetni, a cég egyszerűen vissza­szállna az államra. Aki viszont E-hitelre vásárol, saját vagyo­nát kockáztatja, ha csődbe megy a vállalkozás. Az eredménytelenné nyilvá­nított pályázat ellenére mégis miért egy lízingközösségnek adhatta a céget az ÁVÜ? Erre is akad magyarázat. A lízingdíj az ÁVÜ bevételének számít, míg az E-hitel törlesztőrészle­teit az államadósság törleszté­sére fordítják. A vagyonügynö­kök feltették hát a „szemellen­zőt". Bár a szakemberek ma­kerülte el vizslató tekintetüket. Dr. Szőke Péter ezredes, sze­gedi rendőrkapitány szerint írásban fogják eljuttatni a labo­ratóriumi vizsgálatok eredmé­nyeit. Akkor válhat bizonyossá (?), mi robbant a szeméttároló­ban. Dr. Németh Károly őrna­gyot, a megyei rendőr-főkapi­tányság sajtóreferensét meg­kérdeztük, hallottak-e a sza­badkai robbanásról. Az őmagy szerint a szakértői vélemények tudatában állapítják meg a pa­rancsnokok, hogy szükség van­e információcserére. A szabad­kai polgármesteri hivataltól szerzett kiegészítés szerint az ottani robbanás tegnap hajnal­ban 4 órakor történt. ...Tegnap estig senki sem vállalta (szervezet, csoport stb.) a merényletkísérletet. Va­jon kinek üzentek a robbantást kitervelők? Mit szeretnének ki­provokálni? A detonáció ugyanis nem lehetett a vélet­lenek összejátszásának műve. Annak a szakértőnek a véle­ményét osztjuk, aki megállapí­totta: nagy szerencse, hogy ez a „valami" nem zárt térben robbant. A templomajtó előtti műanyag tasakot ugyanis vé­letlenszerűen valaki bevihette volna az Isten házába... P. S. guk is elismerték, pénzügyileg Farkasék terve volt a legmeg­alapozottabb, hiszen ők több tízmilliós működőtőkét is ter­veztek „belepumpálni" a szer­kezetváltás előtt álló Autófer­be. Az Orbók-konzorciumot egyébként a híres autóverseny­ző, Ferjáncz Attila saját vállal­kozása, a versenyautó-szerelő műhely fémjelzi. Csak hírlik, a megvásárolt cégnél is hasonló üzleti elképzeléseik vannak az­zal megtoldva, hogy a Déli Autópálya szegélykorlátainak gyártását is új cégüknek kíván­ják megszerezni. Csak hát ez még több év. Márpedig az Au­tófernek most kellene a segít­ség. - A Denzel-cég, a Mitshu­bishi forgalmazója már jelezte, a június végén lejáró szerző­dést nem kívánja az állammal meghosszabftani. Privát tulaj­donossal szeretne tárgyalni. De máig nincs aláírva az előkészí­tett szerződés Orbókék és az ÁVÜ között - mondja dr. Ta­rajossy Béla. - Az egész priva­tizációs rétestészta-nyújtogatás sok kárt okoz az Autófernek. Látszik, az egész cég átalakí­tásra szorul. Ezen múlik 140 dolgozó jövője. A profilváltás­sal már nem lehet tovább kés­lekedni. Akárcsak a tőkeinjek­cióval. Most mindenki vár és reménykedik. A siker sem kizárt, hiszen miért ne éppen Orbókék virá­goztathatnák fel az Autófert? De akkor miért volt szükség az egész privatizációs cirkuszra? Egy olyan pályáztatásra, amely nem éppen ízléses történetek­kel is tarkított. Ha a vagyon­ügynökség a saját szabályait sem tartja be maradéktalanul, akkor vajon mit és hogyan kér majd számon később a pályá­zóktól? Rafai Gábor • Az ÁVÜ „szemellenzője" m A „ teoretikus" vagyonügynök • Versenyautók, pályakorláttal Privaíizációs patthelyzet az Autófernél? Itt az utolsó lehetó'ség, hogy ne „golyózzanak ki" minket! (Fotó: Révész Róbert)

Next

/
Thumbnails
Contents