Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-09 / 133. szám

8 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1994. JÚN. 9. 4 OLVASÓSZOLGÁLAT E i' I Levélcímünk: Délmagyarország Szerkesztősége, Szeged, Sajtóház, PF.: 153. 6740. telefon: 481460 Szövetség és szolgálat a rákbetegekkel a rákbetegekért! A Szeged, Dr. Boross Jó­zsef utca 3. szám alatti szék­helyű Napfordulós Szolgálat a Rákbetegek Országos Szö­vetségének Területi Irodája, a gyógyulás folyamatában, a rehabilitációban nyújt kü­lönféle térítésmentes szol­gáltatásokat a daganatos be­tegek és hozzátartozóik szá­mára. Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye kórház igazgató főorvosai, sebész orvosai, onkológusai és ápo­lóinak segítőkészsége foly­tán önkéntes, érdekmentes kórházlátogató szolgálatunk gyógyult emlöműtott mun­katársai felkeresik és formá­zott textil elsó protézissel ajándékozzák meg a műtétei követóen emlőműtött nőtár­saikat. Személyes példa­adással és a gyógyulás reha­bilitáció lehetőségét bemu­tatva, térítésmentesen, a se­gítségnyújtás öröméért te­szik dolgukat! A gyógyító személyzettől kapott konstruktív segítség folytán az emlőműtött bete­gek ellátása, rehabilitációja a Napforduló Szolgálatnál mindinkább komplexebbé válik. Az utókezelések alatt és után a szolgálatot felkereső hölgyek a testkontúr, opti­mális testkép visszaállításá­hoz teljes és részleges emlő­protézisek, speciális melltar­tók széles választékát talál­ják itt, gyógyászati segéd­eszköz vényre akár térítés­mentesen is! Gyógyult sorstársaik se­gítenek abban, hogy együtt kiválasszák a számukra leg­inkább megfelelőt, hogy is­A függöny legördült. Lezaj­lott a második, legújabb kori szabad választás Magyarorszá­gon. Az eredmények ismertek és némileg meglepőek. A pilla­natnyi hangulatjelentéseken és érzelemnyilvánításokon túlme­nően, érdemes elgondolkodni ezen a történelmi színjátékon. Egy kicsit alaposabb elemzésre lesz majd szükség. Bízván a ránkszakadt igazi sajtószabad­ságban, szeretnék néhány gon­dolatot előrebocsájtani. Nem titkolom, hogy a kialakult helyzet számomra logikus, de nem megnyugtató. A végső eredmények alap­ján, a szocialista párt 54,1 szá­zalékos többséggel rendelkezik az új parlamentben. Az esetleg szocialista—szabad demokrata koalíció 72,2 százalékos fölé­nye pedig egyenesen nyomasz­tónak tűnik. Ez már igazi párt­állami szituáció. Összefoglaló­an, azt a tényt lehet megállapí­tani, hogy az 1994. évi válasz­tásokon, az MSZP kivételével minden párt vesztett. Az egyes pártok hűtlen hívei és az „új" szavazók döntő többsége a szocialistákra, a rózsaszín szo­ciális piacgazdaságra szava­zott. Az MDF megalázó vere­séget szenvedett. A pártlistákra leadott szavazatok szerint, az 1990. évi parlamenti választá­sokhoz képest, az MDF hívei­nek mintegy 48 százaléka el­mét csinosak legyenek! Sok esetben tapasztaltuk, hogy a gyógyuló betegek sze­retnék viszonozni a segít­séget annak a szervezetnek, aki számukra önzetlen se­gítséget nyújtott betegségé­ben. Anyagi lehetőségeik ­talán éppen betegség miatt ­korlátozottak. Ám, ha emlő­műtött hölgyeink a gyó­gyászati segédeszközt a Napforduló Szolgálatnál váltják ki, később is folya­matosan, ezzel - egyben tu­datosan a Napforduló Szol­gálat számukra is térítés­mentes szolgálatatásait tá­mogatják. A beváltott vények után kapott minimális jutalékból a Napforduló Szolgálat non­profit módon újabb és újabb igényeiknek megfelelő in­gyenes rehabilitációs szol­gáltatásokat tud finanszíroz­ni, például: protézistartó zsebek elkészítése a koráb­ban használt melltartóba, re­generáló mozgásterápia em­lőműtét után, lymphoede­ma-terápia, víz alatti torna, életmódi tanácsadás, lelki támaszadás, stb. Mindezen testi támaszok, kényelmi eszközök beszer­zése mellett szociális segít­ségnyújtással, ingyenes or­vosi tanácsadással állunk a betegek és hozzátartozóik szolgálatában, ahogyan jel­mondatunkban is áll: Szö­vetség és szolgálat a rákbe­tegekkel a rákbetegekért. Minden nap 8-16 óra kö­zött szeretettel várjuk a se­gítséget kérőket! Kakujáné Söszler Gertrúd irodavezető hagyta a pártot. Ebből a szem­pontból stabil táborral rendel­keznek a szabad demokraták és a kereszténydemokraták, akik­re a korábbinál többen szavaz­tak az első fordulóban. A kis­gazdákat és a fiatal demokratá­kat jelentősen sújtotta a tor­zsalkodás és a széthúzás. A kis, „biciklista" pártok csapata is megcsappant. A második kanyarban már érvényesült a győzelmi pszi­chózis és igen sokan csatlakoz­tak a nyertes párthoz, ami tel­jesen elfogadható emberi meg­nyilvánulás volt. A részletes elemzés egyébként azt tanúsít­ja, hogy Magyarországon van olyan választó réteg — mintegy 1-1,2 millió fő -, aki bármi­kor, bármely pártra hajlandó szavazni. Nem akarok ezzel senkit sem megsérteni, de tényről van szó. A demokrata fórumos szavazók százezrei most a szocialistákra adták a voksaikat. Ne felejtsük el, an­nak idején a magyar fasiszták­nak is volt tábora, akik aztán akár kommunistákká is lettek. A jelenséggel más, volt kom­munista és egyéb országokban is találkozhatunk. A szocialisták győzelmét természetesen el kell ismerni. Az adott feltételek között az ő stratégiájuk sokkal hatéko­nyabb volt. A megtartott gaz­dasági és részben politikai ha­talom birtokában kíméletlenül kihasználták a lehetőségeket. A végtelen szakértelmüket azonban erősen kétlem. Ez a szaktudás már 1989. évben is a birtokukban volt, miért nem ol­dották meg akkor a társadalom mélységes válságát. Erkölcsi szempontból pedig az a kifogá­som, hogy a felelősség ilyen kezelése ellentmond a homá­lyos és illogikus ígérgetések­nek. Főleg, a lényegesen na­gyobb valutatartalékoknak kö­szönhetően, most sokkal ked­vezőbb képel mutat a társada­lom kasszája, mint négy évvel ezelőtt, de a közterhek csök­kentése és a szociális helyzet érzékelhető javítása csak kis részben megalapozott és leg­feljebb a már elindított kedve­ző folyamatokra épülhet. Az évi adósságszolgálat mintegy háromszázmilliárdos kiadását, amelynek döntő hányada 1990. év előtt keletkezett, továbbra is teljesíteni kell, s ez legalább tíz százalékos inflációt indukál. Egy balesetem következté­ben kerültem az „új" klinika messziről csodált, impozáns épületébe, a traumatológiára. Az osztályon fekve lehet némi bepillantást tenni, milyen is itt a gyógyítás, hányféle baleset adódik nap mint nap. Sándor tanár úr megműtötte a térde­met, így pár napra bekerültem a klinika gyógyító mechaniz­musába. Megfigyelhettem, hogy mi­lyen rend és tisztaság van az osztályon, mennyit dolgoznak az orvosok, nővérek - kivétel nélkül. Ha tehetném, kiemelt fizetést juttatnék számukra, mert nem egyszerűen gyógyít­gatnak, végzik a munkájukat, hanem állandóan tudásuk leg­javát kell nyújtaniuk; mert itt a műtőben folyik a „harc" egy­egy végtag használhatóságáért, hiszen a balesetek olyan sok­félék és elképesztóek. A nővé­rek is megfeszített munkával látják el a betegeket, pótolva a hiányzó munkaerőt. Az 1989-es romániai esemé­nyek idején, s az azt követő pe­riódusban a hősként tisztelt Tőkés Lászlóhoz - egykori re­formátus lelkészhez, mai refor­mátus püspökhöz való viszo­nyulás egyértelmű volt. De mára a róla alkotott közfelfo­gás - sajnos - ellentmondásos­sá vált nemcsak Magyarorszá­gon, hanem Romániában, Er­délyben is. 1990-tól errefelé az erdélyi magyarság nemcsak a forradalom hősének, de való­sággal saját Megváltójának te­kintette őt, mert úgy véltük: az általa kirobbantott eseményso­rozat véget vet Romániában a súlyos nemzetiségi jogtiprá­soknak, megkülönböztetésnek. Viszont már két hónap leforgá­sa alatt kiderült: az 1989 előtti burkolt nemzetiségi elnyomás után az új vezető garnitúra nyíltan nemzetiség-ellenes po­litikát folytat, bár a pozitív lé­pések tagadhatatlanok - főleg a többségben magyarok lakta övezetekben. Viszont ez a tény még nem kezdte ki Tőkés László nimbuszát; sőt a ma­gyarság újra fenyegetettnek érezte magát, így szorosabbra zárta körét, s az ő alakja 1992-1993-ig kétségtelenül e kör egyik központi alakja volt, talán a legtekintélyesebb. A Magyarországon bejegy­zett Nemzetközi Transilvánia Alapítvány és a hazai Refor­mátus Zsinat háza táján bekö­vetkezett események azonban sokak értékítéletét elbizonyta­lanították. Főleg azokét, akik rendszeresen olvasnak újságot, Ugyanis, az annak idején fel­vett külföldi hitelek nagy ré­szének már régen nyoma ve­szett, az olyan nagy szakérte­lemmel megvalósított beruhá­zások pedig teljesen verseny­képtelenek. Mintegy jótanácsként sze­retnék utalni arra, hogy a nagy visszatérés igen komoly szo­ciológiai, pszichikai veszélye­ket hordoz magában. A régebbi káderek újbóli felbukkanása a társadalmi, gazdasági pozíci­ókban, igen sok konfliktus for­rása lehet, ami emberileg ért­hető, de társadalmi szempont­ból súlyos teherként jelenhet meg. Ezt, azért is szóba kellett hoznom, mert az elmúlt négy év vezető gárdáját a szocialis­ták szakbarbároknak és etikát­lanoknak festették le. Kemények ezek az össze­függések... Én mégis bízom abban, hogy a demokrácia las­san-lassan Magyarországon is túljut a pubertációs korán. Sisák István Sándor tanár úr sajátos, hu­morral ötvözött kontaktusban volt a betegekkel, nagyon vár­tuk a „viziteket", ez a napi há­romszori rövid találkozás és biztatás is segítette gyógyulá­somat. Naponta többször is volt vérnyomásmérés. A vérnyo­másmérő műszer „szelelt", mi betegek fogtuk be a rést, így működött. Ekkor jutott eszem­be a „SZOTE-botrány", vala­mint az, hogy a tanár úr július 1-től munkanélküli lesz. Ilyen jól állunk? Egy rend­kívüli, nagytudású szakember - talán az a baj? - ilyen mél­tatlanul keresse az igazát és utána ez lesz a .jutalom"? Ennek nem szabadna meg­történni, s a hiúságból folyta­tott hatalmi harcot, vitát abba kell hagyni, a betegek érdeké­ben nem szabad a tanár urat ­aki egyik megteremtője a kli­nikának - állásától megfosz­tani. Molnár Miklósné hallgatják a hazai és magyar rádióadásokat, nézik a tévémű­sorokat. Az alapítványi pénzek kezelése miatti gyanakvást saj­nos tetézte az, hogy Tőkés László a magyar parlamenti választások első fordulójának előestéjén nyíltan letette a ga­rast az MDF mellett, amihez nyilván joga van - más idő­szakban. De pont akkor ez nyílt befolyásolási szándéknak minősült. A zsinaton belüli ha­talmi harc, a múltbeli tisztázat­lan dolgok kuszasága (ki volt a hatalom embere a református berkekben és ki nem), a nyílt vádaskodások sem vetnek jó fényt sem az egyházra, sem an­nak hazai vezetőire. A vitának igen rosszat tett, hogy például a nálunk is vételezhető l-es magyar tévéműsor és a Duna TV szerkesztői kizárólag a Tő­kés László véleményét tükröz­ték, legalábbis jó időn keresz­tül. Ez olaj volt az erdélyi re­formátus egyházon belül izzó parázsra. A hazai magyar sajtó rend­kívül óvatosan kezeli a lénye­gében tragikusan fájdalmas té­mát. Mert az erdélyi magyar­ság egésze, és különösen a fa­lun élő emberek, de azok a vá­roslakók is, akik hinni akarnak a pozitív változásban, még mindig példaképüknek akaiják tekinteni Tőkés Lászlót. A román ellenzék már régen elfordult a püspök úrtól. Az is megtörtént, hogy a Demokra­tikus Konvención belül az RMDSZ-szel folytatandó egyezkedés feltételéül kötötték ki, hogy a tárgyalásokon ne ve­gyen részt a tiszteletbeli elnök. Tehát a Tőkés Lászlóról ki­alakult kép ma egyáltalán nem egységes Romániában, a ma­gyar közösség berkeiben sem. Vannak olyan szervezetek, sőt családok is, amelyeken belül Tőkés-pártoló és Tőkés-ellenes táborok alakultak ki. A szemé­lye körüli tisztázó folyamat bi­zonyára még jó ideig eltart. Az erdélyi magyarság az Május 17-i levelemre írt vá­laszát elolvasva úgy éreztem, hogy Ön nem akart megsérteni, de azt megállapítottam, hogy teljesen félreértette, illetve fél­remagyarázta írásomat. Nem vette figyelembe, hogy a „talált pénz" idézőjelbe volt téve, amit én csak idéztem a Hata­lom és a Hivatal képviselőitől. Ha Ön tájékozott lenne eb­ben a témakörben, akkor tud­nia kellett volna, hogy a va­gyonuktól, otthonuktól, életük­ről, szabadságuktól megfosz­tott, megalázott és meggyalá­zott embereknek adott jelképes kárpótlására mondták a gőgös, cinikus urak, hogy a semminél több: „talált pénz", vagyis egy élet munkájáért annyit adtak, hogy talán egy porszívóra vagy Keddi lapszámunkban, rö­vid hír formájában beszámol­tunk a megyeházi lakodalom sajnálatos eseményéről: isme­retlen tolvajok megdézsmálták a nászajándékot. Az újember édesanyja rövid levélben szá­molt be a történtekről, melynek tanulságait nem hallgathatjuk el. Tisztelt Szerkesztőség! Ké­réssel fordulok önökhöz. Hoz­zák nyilvánosságra azt a mér­hetetlen csapást, ami engem és családomat ért. Mindez előfor­dulhat mással is... Június 4-én fiam házasságot kötött. A lako­dalom, azaz a vacsora a me­gyeháza éttermében volt. Elő­zetes megbeszélés alapján kap­tunk egy külön helyiséget, ahol éjfélkor a menyasszony és a vőlegény átöltözhetett, és „biz­tonságba" helyezhettük érté­keinket. Ez a terem a Török ut­cára néz. Éjjel 2 és fél 3 között az egyik távozó vendég észre­utóbbi hetven évben sok min­denben és sok mindenkiben csalódott - tehát egyáltalán nincs szüksége egy valóban karizmatikus példakép be­mocskolódására. Tőkés László minden ellene felhozott vádat rágalomnak tekint. Hívei most is igen sokan vannak, és ók hű­ségesek példaképükhöz. MátAé Éva Marosvásárhely mosógépre futotta. A másik dolog, amit „félreértett", hogy én egyáltalán nem gúnyoltam ki a romániai kárpótoltakat, és nem azt firtattam, hogy jo­gosultak vagy sem a kárpót­lásra, csak azt írtam le: ók otthon már úgy megszokták az éjszakai sorbanállást benzinért, tejért, hogy ezt a várakozást szemrebbenés nélkül és tü­relmesen elviselték. Kérem, ezt fogadja el tőlem, hiszen nem Ön tapasztalta, ha­nem én. A halottak bolygatása'és a magyarság kérdése, valamint a levelem közt nem értem az összefüggést... Tisztelettel: Mátrai László vette, hogy valakik pakolnak az ablakon át, az öltözőből. Ri­asztotta a vendégeket. A tette­sek azonban elmenekültek... Az ajándékcsomagok nagy ré­sze odalett. Már a menyasszo­nyi ruhát is kihúzták az abla­kon, de szerencsére nem volt idejük azt elvinni. A rendőrség elvégezte a helyszíni szemlét. Akkor derült ki, hogy az abla­kokat nem lehet bezárni. Ne­künk úgy adták át ezt a helyi­séget, hogy biztonságos. Mi az ajtót zártuk, álmunkban sem gondoltunk a kívülről nyitható ablakokra. Százhatvan vendég tisztelte meg a családot. Ter­mészetesen a lakodalom félbe­szakadt. Azt hiszem, nem kell ecsetelnem, milyen idegálla­potba kerültünk. Ezt az ese­ményt mi, s az ifjú pár, egy életen át nem fogja elfelejteni. Biztos, hogy lesz még olt lako­dalom. Figyeljék az ablakokat! Mercedes becsinált Végy kél egyforma em­beri. Az egyiket ültesd egy Mercedesbe, a másik feneke alá adj — na nem lovat, elég mondjuk egy biciklit mini­mum két kerékkel. Utána fi­gyelmeztesd őket, hogy mindketten ugyanolyan em­berek maradtak. Majd is­mertesd a biciklistával a jo­gait. Ezek a kővetkezők: 1. Az úttesten ő is közle­kedhet. 2. Előzhet. .?. Pedálozhat. 4. Csöngethet. 5. Fékezhet. 6. Megállhat. Majd hívd fel az autóve­zető figyelmét újból a bicik­lisre és engedd el őket. Ez­után mondj három Miatyán­kot a biciklis lelki üdvéért és másnap el ne felejtsd el­olvasni a rendőrségi híreket. Ami ilyen is lehetne: B. K. 26 éves szegedi bi­ciklista a régi híd szegedi hídfőjénél „belerohant" 1 km/órás sebességgel a jelző­lámpánál várakozó Merce­des autóba. Tette ezt azért, mert a vezető „helytelenül" választotta meg az útpadka és a saját kocsija közötti tá­volságot, tudniillik egy bi­ciklis, de még egy fél bicik­lis sem fért volna el. Az au­tóban tetemes kár keletke­zett, ugyanis az „ütközés­kor" a vezetőülésbe csinált a személyautó vezetője... Tán ez történhetett ma reggel, amikor egy merce­deses majdnem felpofozott a régi híd lábánál, mert a bi­ciklim kormánya hozzákop­pant a jobb hátsó ajtó üve­géhez. N. B.: A kalaptartón egy kék lámpa csücsült, vala­mint 1994 a biciklisek éve is. A. Balogh Katalin Súlyos dilemma A demokrácia pubertása Sándor tanár úrért • Válasz a válaszlevélre Tisztelt Szilágyi Perjéssy Katalin Úrnő! A félbeszakadt lakodalom története

Next

/
Thumbnails
Contents