Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-09 / 133. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. JÚN. 9. A HELYZET 9 Békaperspektíva A

kisember túlnyomóan bizalmatlanul tekint a jövőbe. Nem a jobbnál-jobb törvények garmadáján pihenve, paragrafus hintaszékből fürkészi az eljövendőnek áhított, ám meg nem jósolt Kánaánt. Lemegy a boltba, s közben megtudja, mire telik még a hónapban. Kényszerűen elvonszolja magát az orvoshoz és a gyógyulás reményében és legalább ilyen gyakorta megalázottan hazasomfordál. Eltűri a hivatal kenetteljessé orcátlanodott, átlátszóan hazug hangját. S, legyűr egy fröccsöt. Kettőt. Elkeseredésében néha köp egyet, ha nem látják, s esetleg friss dühében káromkodik egyet. Nyugalmasabb pillanataiban, egy-egy enyhe nyugtatóval pilledve átgondolja: mivégre élünk e világon. Mire várhatunk. Mire várhatunk, most. És mindörökké. Szavazott az ország, voksolt valamire, vagy egészen nyilvánvalóan valami ellen. Nehéz eldönteni, hogy a forint konvertibilitásának rögös útját nem bírta-e a polgárok többsége, vagy valamely törvény, kétharmados nagy harc eredménye nem tette boldoggá. Mert mást várt. Törvénytől, európai úttól, demokráciától. Nem a folyton dráguló cukorra számított, sem a kifizethetetlen gyógyszerekre, nem a segélykérés tortúrájának továbbvitelére, a közlekedés tarthatatlanságára, a kurváktól hemzsegő utak mocskos, szemétkupacos sivár hangoltságára. A törvénytisztelő kisembert nem érdekli a törvény: értelmezi a saját és embertársai tapasztalatait. Azt kívánja, időnként követelve, hogy csapjanak szét a valutázó csordák, piacokon arcátlankodó zsebes söpredék között. Nem érdekli, miféle törvényt kell hozni ahhoz, hogy a valutaköteggel grasszáló malájt rendőrautóba lehessen tuszkolni. Egyszerűen csak szeretne a lehetőséghez képest nyugton, kiegyensúlyozottan élni. A parlament törvényeket alkot, ennyit már az apró emberkék is tudnak. A náluknál csak korban többet számító, igazán felnőttszámba csak ritkán vett kisemberek nem a törvényalkotás felől közelítenek a problémához. A tapasztalt gond jelenti életük keretét, s nem az üdvös gondolat: hoztunk néktek tizenkét remek törvényt. Körülnéz, tapasztal és azt mondja: nem történt itt semmi. A fröcskölőszájú politizáló mondatai nem ugyanazt jelentik az ő olvasatában, mármint, hogy nem volt itt rendszerváltozás, nem történt itt semmi. Amikor a gyermekfogászatról hazatérve, az orvosi hangnemtől strvafakadó gyerekét hallgatja, s átgondolni kényszerül: nem kellene-e akár anyagi erején felül is inkább magánorvost keresni. Amikor a jövedelme alapján közhirdetmény szerint megérdemelt étkezési hozzájárulást várja szeptembertől februárig, s a szociális gondoskodás helyett az egyre emelkedő gyermekétkeztetési díjak párhuzamában a hivataltól „környezetszemlélőt" küldenek. Étkezés térítési értesítés helyett. Nem hisznek jövedelemigazolásnak. Fürkész kell ehhez, látogató, hogy benézzen, számba vegyen, értékeljen. Kínáljuk-e süteménnyel ? töpreng a kisember. M

indig várunk valamit. Hogy a társadalombiztosítás az elvont teher arányában emberileg működik, hogy a gondok sürgető kényszere szüli a törvényt. Mi diktáljuk a parlamentet. Érettünk vannak a képviselők. Ezzel vigasztalja magát a köznapok polgára. Amíg lehet. Elgondolkodik azon majdan: jól választott-e. Nem hamarkodta el esetleg többszáz képviselő cseréjét, akiknek hat havi végkielégítése százmilliós nagyságrendű lehet. Gondolkodik és vár. Hátha az újjáalakult parlament a saját perspektívájának és emberközeli tevékenységének tudatában úgy dönt: már jó előre lemond a végkielégítésről. Azt jelezné vele, jók a kilátások. Talán lentről is. Becsei Péter fi Szegedi Sörfesztivál idejére josktteoíkqa® sogífósm ftau <a2®s)(ix!][]a Jelentkezni: Puskás Lászlónál, a Depó Kft. ügyvezető igazgatójánál személyesen ez „fi" pavilonban vagy a 472-947-es telefonszámon. • A K-l és a K-2 fedőnevű filmekben mondták ki a meztelen valóságot először, jó tíz évvel ezelőtt. Az országban futkározó nyugati autócsodák kilencven százalékát a kurvák kefélték össze stricieik vagy éppen a régiót uraló, lánykereskedelemre szakosodott alvilági főnökök számára. Ebben a szakágban - ha lehet - mindennél nagyobb méreteket öltött a pénzmosás. A lánypiac mindig is élt, és éltek vele még a pártállam idején is akkor, ha valamelyik fóelvtársnak nőre volt szüksége. Leiedzettek itt állami kurvák, akik a szocializmus oltárán tárták szét bájaikat tisztességes járandóságot kapván szolgálataikért. Épp csak a szájukat kellett tartaniuk, különben gyorsan bent találhatták magukat valamelyik fogdában, ahol elgondolkodhattak, érdemes-e a nyilvánosság elé tárni Állami Elvtársaink csiklóérzékenységű ügyeit. Amikor a „Lányok a szalonból" című kötetemhez gyűjtöttem anyagot, összehoztak egy pesti profival, aki addigra átadta másnak az utcát, s mostanában már csak lányok futtatásával foglalatoskodik. Arról mesélt, hogy a rendszerváltás kezdetén, amikor sorra buktak meg a szociálista éra állami vezetőnek öltözött maffiózói, egy teljes napot mesélt az erre éhes, sajtóbéli kollégának, de nem lett az anyagból semmi, mert néhány nap múlva felkeresték és megfenyegették, hogy kellemetlenségei lehetnek, ha közzéteszi visszaemlékezéseit. így hát felkutatta azt, akinek leadta a füleseket és visszavonta vallomásait. Pedig visszaemlékezései - ha komolyan veszik - hosszú időre meghatározták volna néhány, még most is fennen politizáló őselvtárs politikai pályáját. Egy-egy törvényhozó keljfeljancsi olyan nehezéket kapott volna a nyilvánosságtól, hogy a parlamenti magaslatokra ma már gondolni sem merne. 1991-ben, amikor a üzletszerű kéjelgésnek nevezett cselekményért már nem a szerencsétlen nőt. hanem a stricit tették felelőssé, fellélegzett a piac. A szemérmetes honatyák hallani sem akartak az állami bordélyházakról, de hagytak egy kiskaput, hogy be lehessen surrani a gyönyörök óvszerszagú kertjébe. Maszszázsszalont nyitni nem volt bűn, sőt egyenesen bocsánatos cselekedetnek minősült, ha rendes adófizető polgárrá vált a tulaj. Szédületes ütemben nyíltak a szalonok, ahol lehetetlenség volt követni a pénzforgást. Ugyanis a lányokat táncosnőkként jelentették be, vagy éppen felszolgáló. Részletek Posztobényi László „ Vádirat" című, a szervezett bűnözésről szóló könyvéből masszőrnő szerepel a bérlistán. Tevékenységüket nem kötötték semmiféle szakmai végzettséghez, így nyilvánvalóvá vált, hogy elsősorban a testüket és nem légies bájaikat árulták. A kezdeti lelkesedés után is rájöttek odafönt, hogy ez a megoldás enyhén szólva nevetséges, de a törvényt már nem lehetett visszavonni. Á rendőr fülekbe nagyon is jó információk zuhogtak arról, hogy a rosszlányok havi 100-150 ezer nettó forintokhoz jutnak, ami aztán adózatlanondózatlan csapódott le az élet különböző területein. Persze ez a pénz nem kúszhatott a maga teljességében a lányok bukszájába. Csakis a „ratkós" kurvák engedhették meg maguknak, hogy strici nélkül mozogjanak a piacon. Ezek inkább kisebb időket töltöttek egy-egy helyen és gyorsan továbbálltak, mert könnyen elnáspágolták őket, ha nem voltak hajlandóak alávetni magukat az önkéntesség látszatát is kerülő őrzővédő és sápot begyűjtő társulatnak... Hamar kiderül egy helyen, hogy a lány szabad-e. Ha annak bizonyul, a szakemberek kemény terrorral a saját belátásuk érvényesítésére bírják a védteleneket. A kilencvenes években a rendőrség jóformán csak akkor akciózott, ha egy lány menekülni kényszerült a terror préséből. Ilyenkor a stricik tekerintettek egyet a többieken, így aztán nemigen derült ki, kik is azok, akik a környékbeli piacot uralják. Két út vezetett ebbe a pokolba. Vagy a külföldi maffiák szállították a prostituáltakat, vagy itthoni legények ígértek védelmet a bevétel ötven százalékáért. A stricik általában három-négy, esetenként ennél több lánnyal dolgoztatnak. A havi nettó jövedelem elérheti akár a félmilliót is, a lányok keresete ilyen esetben havi ötvenezer körül mozog. Hosszú időnek kellett eltelnie, mire a folyamatos ellenőrzések és bírságok hatására a tulajok kénytelenek voltak bejelenteni természetesen az éppen aktuális minimálbérrel - az alkalmazottaikat. A lánypiac gazdasági háttere még így sem követhető. Vajon hinni lehet-e a szerény számításoknak, melyek éves viszonylatban két-hárommilliárd körülire teszik a kurvapiac bevételét? Azt hiszem, nagyon óvatosan számolnak... Igaz, azt már nem teszik hozzá, hogy az idegenforgalmi Micro-Ker károsultak kerestetnek! Tízezernél több panaszos „A Csongrád Megyei RendőrFőkapitányság Vizsgálati Osztálya nyomozást folytat a hódmezővásárhelyi Micro-Ker Kft. tulajdonosai, illetve ügyvezetői ügyében, különböző vagyon elleni bűncselekmények elkövetésének alapos gyanúja miatt. A Kft. az ún. „Magad Uram" rendszerekben 16 ezer, illetve 160 ezer forint befizetése esetén a befektetőknek azt (gérte, hogy rövid idő lejárta után az alapösszeg többszörösét fizeti vissza. A viszszafizetéseket - amely a befektetők számához viszonyítva elenyészően kevés volt - 1994. február 18-án, az életbe lépett pénzintézeti törvényre hivatkozva leállították, majd a „befektetőknek" tájékoztatót küldtek ki a Gyémánthfd Rt.-be történő átlépés lehetőségéről. A Csongrád Megyei Rendör-Főkapitányság tegnap a következő sajtóközleményt juttatta el szerkesztőségünkbe, amelyet az alábbiakban közlünk. A vizsgálat eddigi adatai szerint a befizetett összegekből a Kft. tulajdonosai kamatmentes kölcsönöket adtak más Kft.-knek, valamint a Gyémánthld Rt. számlájára átutalt összegekből 100 milliós nagyságrendben eszközöltek különböző kifizetéseket, melyeknek jogszerűsége vitatott. Tekintettel a folyamatosan jelentkező károsultak nagy számára - amely jelenleg meghaladja a 10 ezret - az ügy bonyolultságára, a vizsgálat minden erőfeszítésünk ellenére huzamosabb időt vesz igénybe, ezért a panaszosok türelmét kéljük. Tájékoztatásul közöljük, hogy a Micro-Ker Kft. és a Gyémánthld Rt. számláinak zárolására a büntetőeljárási törvény alapján a befizetők érdekében azért kerül sor, hogy lehetőség szerint biztosítható legyen a károsultak megítélésünk szerint is jogos igényeinek kielégítése. Kérjük továbbá, hogy azok a „befektetők", akik ez ideig még nem tettek feljelentést, 1994. június 30-ig levélben tegyék ezt meg a Csongrád Megyei RendőrFőkapitányság Vizsgálati Osztály elmére (6701. Szeged, Postafiók 411.). A levélhez fénymásolatban csatolják a befizetést igazoló és egyéb, a Kft-vel kapcsolatos okmányokat." • Az ország legszebb vízpartjaihoz invitálja a Magyar Életmentő Egyesület azokat a fiatalokat, akik betöltötték 14. életévüket. Az egyesület ugyanis önköltséges mentéstechnikai kiképzőtáborokat szervez, amelyekben életfontosságú ismereteket sajátíthatnak el a résztvevők. Az egyhetes táborozás során megismerkedhetnek a természetben rájuk leselkedő veszélyekkel, s megtanulják azt is, miként kerülhetik el a baleseteket. így a többi között megtanulhatják az önmentést (túléléstechnikát), a társmentést, az eszközmentést, az elsősegélynyújtást, a segélyhívás lehetőségeit, az életfontosságú meteorológiai ismereteket, valamint a mentés pszichológiai hátterét is. A kiképzés sikeres befejezése után nemzetközi érvényű (bronzfokozatú) életmentő oklevelet szerezhetnek a résztvevők, melynek birtokában ingyenes nyaralási fölizgatottak nem forinttal fizetnek, hanem valutával. A felmérések szerint a Magyarországon foglalkoztatott lányok száma meghaladja a húszezret. És itt nincs szó a hazánkban ideiglenesen állomásozó pillangó-seregről. Ha hiszünk a statisztikusoknak, és kétmilliárd körüli összeg az, amit forintban keresnek, akkor legalább ugyanennyit bezsebelnek a valutában fizetőktől is. Ennek az összegnek a fele nem marad itthon, mert hazaviszik a külföldi strihelők. De mi lesz a másik felével? Az valószínűleg itthon cserél gazdát. A játéktermekben, a kártyapiacon, a pénzváltóknál és végül a kábítószerüzletben. Merthogy ezt a szakmát azoknak, akik csak most kezdték el - valahogy el kell viselniük. Ha máshogy nem, hát kábítószerrel. És erre jó az is, hogy a lányokat futtatók nem csak velük, de ehhez hasonló tevékenységgel is foglalkoznak. Mivel ezen a kurvapiac con van pénz bőven, itt a legnagyobb a kereslet. A szálonokban valamivel fel kell dobódni. És ha már kéznél van egy szippantásra való, hát élnek is vele. Persze semmiképpen sem szabad általánosítani. A szalonok egy részében nagyon is vigyáznak arra, hogy rossz hírüket ne keltsék és főleg nem szeretnének összeütközésbe kerülni a törvénnyel. Ilyen helyeken a valós masszázsolás árát kell fizetni, majd a szobában dől el, a lányon mibe kerül egy testnyílás, és az üzlet ott köttetik meg, a pénz láthatatlanul adatik át. Az igazi nagymenők persze másképp csinálják. Vagyis audio-vizuálisan. Több helyen működik már titkos felvevő, hisz gondolni kell a jövőre is, amikor meg lehet majd fogni egy nagymufti bögyörőjét egy bizonyos kazettáért, vagy éppen fotósorozatért... (Folytatjuk.) • A könyv megvásárolható a Mars téri Sörfesztiválon, a Délmagyarország sátránál. kiképzőtábor lehetőségük nyílik a strandokon, vízpartokon - természetesen az elsajátított ismereteik átadása révén. A Magyar Életmentő Egyesület központi kiképzőtáborai: Zánka (június 12-18., június 26-július 2.), valamint későbbi időpontokban Budapest, Kaposvár, Szeged és Székesfehérvár. A kiképzés dija 8 ezer forint/fő, melyben benne foglaltatik a háromszori napi étkezés, a szállás és a vizsgadíj is. Érdeklődni az alábbi címen lehet: Magyar Életmentő Egyesület, 1118 Budapest, Rimaszombati út 3/b. Tel.: 1658-748 és 1659-523. Csak nálunk Színes, bélelt vessző: kosarak szennyestartók és egyéb kiegészítők Háztartási műanyag termékek széles választékban, nagykereskedelmi áron. AZ ÜSTÖKÖS SHOP KÍNÁLATÁBAN. Szeged, Üstökös u. 8. Ny.: K-P: 9-17-ig, Sz: 9-12-ig