Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-08 / 132. szám

SZERDA, 1994. JÚN. 8. e® tw'm GAZDASÁGI MELLÉKLET III. • Volt egyszer egy MFA? Alapos tanácstalanság a mezőgazdaságban • Kezdet: 19 négyzetméter, 5 ruha Fél város a „menyasszonya" volt fal Gujdár Judit: Eredetiség és fegyelem. (Fotó: Schmidt Andrea) Amíg a Virág teraszán beszélgetünk, ketten Is megszólítják. Egyikük babakocsit tol, megmutatja Juditnak a kicsit. A másik csak köszön és rettenete­sen mosolyog. Látszik, kellemes emlékeket ébreszt benne a találkozás. A mezőgazdaság át­alakításának politikai és törvénykezési huza­vonái után kevés ideje maradt a most lekö­szönd kurzusnak, hogy az új tulajdonosok vál­lalkozásaihoz hathatós segítséget adjon. Bár nem biztos, hogy az Idő a ludas ebben, amikor összehangolt agrárpolitika sem lé­tezik. A Mezőgazdasági Fejlesz­tési Alap támogatásának meg­hirdetése egyrészt jól jött azoknak, akik élni tudtak vele, másrészt elmondhatjuk, mégis­csak kapott központi segítséget az egyébként mostoha sorsú mezőgazdaság. Az MFA-val kapcsolatos rövidke számvetés alapadatait Szakái Sándortól, az FM Hi­vatal munkatársától kaptam. Eszerint tavaly országosan a rendelkezésre álló 2 milliárdos keretet sem sikerült kimeríteni a gyér érdeklődés miatt. Me­gyénkben 168 nyertes pályázat akadt. Az idei év 4 milliárdos keretét akkor emelték meg további 2 milliárddal, amikor a vissza nem térítendő 500 ezer forintos támogatással fűszere­zett formával próbálták meg­hozni a gazdálkodók étvágyát. Alaposan sikerült. ' A végén már 13 milliárdos MFA-ról beszélhettünk, de ebbe már olyan más célú összegek is szerepeltek, hogy fejlesztésre valójában 7,5 milliárd forint jutott. A keret, mint költségvetési tétel egyér­telműen egész évre szól. No itt a bökkenő, mert az összeg el­fogyott. Kérdés, hogy az új kormány ezen a neki tálalt mó­don kívánja-e fejleszteni az ágazatot, hisz csak akkor kísér­li meg pénzt tenni az alapba. Ha az akarat meglesz, akkor is marad a kérdés: miből és mi­nek a rovására? Március 23-ig zökkenőmen­tes volt a folyamat, addigra elfogyott 5 milliárd forint. Nem véletlen, hogy be kellett húzni a féket. Nehezítettek a feltételeken, s új formai köve­telmények is bekerültek a pá­lyázatokba. A márciusi fordu­latig megyei elbírálásban 370 pályázó 410 millió forint támogatáshoz juthatott. Ezután már csak 124 milliós keretet kapott a megyei hivatal a 2,5 milliárdból. így az akkor el­bírálásra váró 659 kérelemből csak 121 - zömmel munka- és más jövedelem nélkülieké ­nyerhetett. Az országos elbírá­lásúval együtt 690-en maradtak hoppon. Egyrészük nem felelt meg az új követelményrend­szernek, másoknak járna, de nem jutott pénz. összességében az idén megyénkben 1240 pályázóból 550-en több mint 700 millió forinthoz juthattak, vagy juthatnak. Az összeg zömével 450 traktor megvásárlását tá­mogatta az alap. Még nem tud­ni, e részeredmény a '94-es végeredménnyel azonos, vagy sem. Tóth Szeles István - A menyasszonyaim voltak - magyarázza Gujdár Judit, a Darling menyasszonyiruha­szalon tulajdonosa. A beszél­getés napján éppen kettős szü­letésnapot ünnepel; kisebbik lánya 13, az üzlet 12 évesek. - Azután vágtam bele a vállalkozásba, amikor meg­született a második lányom. A Bartók téren, egy saját építésű 19 négyzetméteres udvari helyiségben kezdtem, öt ruhával. Azóta sokminden történt. Szegeden a legkedveltebb szalonként emlegetik, Buda­pesten is nyílt egy Darling-sza­lon, hogy az ottani kuncsaf­toknak ne kelljen Szegedre utazgatniuk. Kecskeméten és Dunaújvárosban is van már egy-egy üzlet. Gujdár Judit jónéhány külföldi gyártót és tervezőt is meghódított. Ruhái ott vannak minden valami­revaló show-n, rendszeresen hívják a külföldi bemutatókra. 0 Mi a titka a sikerének? - Talán az, hogy mindig megpróbáltam egy kicsit mást csinálni, mint a többiek. Amel­lett, hogy az átlagos igényeket is ki tudom elégíteni, mindig tudok ajánlani valamit azok­nak, akik egy picit különlege­set szeretnének. Az eredetiség mellett persze nagyon fontos, hogy az ember fegyelmezett legyen. Nem lehet késni, mel­lébeszélni. Az esküvőre min­dennek rendben kell lennie. • Vannak még saját ké­szítésű ruháik? - Hogyne. Kezdettől fogva nélkülözhetetlen segítségem szeged egyik legjobb varró­nője, Polyák Józsefné, Erzsike. Én tervezem, ő varrja a ruhá­kat. • Mennyibe került a leg­drágább ruhája? - Jóval százezer forint fö­lött. 0És a kölcsönzési díj? - Attól függ, milyen ruháról van szó, és hanyadik köl­csönzésről. Általában három kölcsönzésig van egy ruha az első árkategóriában, azután lej­jebb sorolom. 0 Van az esküvőknek sze­zonja? - Hogyne, májustól szep­temberig. A párok szeretik megvárni a jó időt, nyáron szép barnák a lányok, véko­nyabbak is a fürdóruhasze­zonban, télen pedig ott a ka­rácsony, a szilveszter. • Ha egy feleségjelölt be­megy önhöz az üzletbe, mi­lyen lehetőségek vannak? - A legegyszerűbb, hogy az üzlet készletéből választ ruhát és kiegészítőket. Természete­sen, ha a méret nem tökéletes, lehet igazítani Készíthetünk is ruhát a menyasszonynak, meg­beszéljük az elképzeléseit, és megtervezzük, megvarrjuk a ruhát. Lehet választani a kata­lógusokból is. • Előfordul, hogy már út­ban van a baba, amikor az emberek elszánják magu­kat? - Hogyne, egyre gyakrab­ban. Sokan együtt élnek, és csak akkor kötnek házasságot, amikor már várják az utódot. Ez sem probléma, hat hónapig garantáltan eltüntetek minden pocakot. • Apropó, utódok. Hogy viselik a sok utazást? - Szerencsére a családom a legbiztosabb támaszom. A nagyobbik lányom már sokat segít, egyrészt gondját viseli a kisebbnek, másrészt ő bo­nyolítja az üzleti levelezésem egy részét. Azonkívül minden új modellt felpróbál, és kímé­letlen véleményt mond. Dr. Pozsgai Istvánnal, a társam­mal, már az első boltot is együtt építettük. Annak elle­nére, hogy ügyvéd, tehát van saját dolga elég, részt vesz az üzletben, gyakran elkísér. Azért én is igyekszem minél kevesebbet távol lenni, nem maradok ott a fogadásokon, inkább ülök az autóba és jövök haza. • Szinte csoda, hogy itt maradt Szegeden, nem költözött át Pestre. - Biztos, hogy praktikusabb lenne, de 22 éve itt élek, és mindannyiunknak itt vannak a gyökerei. 0 Hogy lehet az, hogy akárhányszor elmegy az ember a szalon előtt, Guj­dár Juditot ott találja? Biz­tosan megengedhetné ma­gának, hogy be se tegye oda a lábát. - Szeretem csinálni, szere­tem látni, amikor a lányok fel­próbálják a ruhát, szeretek ott lenni a döntésnél. Hiszen a szerencséseknek esküvőjük csak egyetlenegy van az élet­ben. Keczer Gabriella • A menedzserek a paradicsomba mennek? Ügynökvilág Magyarországon Fotó: Nagy László Házal az egész ország. Minden eladó, min­denki egyszerre kínál és vesz. Én megveszem a te Amway-edet, cserébe te vásárolsz tőlem egy klubkártyát, rozsdamentes edényt, ékszert, bundát, vagy katalógusból bútort. Este későn csörög a telefon. Egy régi osztálytársam hív, legalább tizenöt éve nem láttam: - Tudok egy fantasztikus üzletet, kedden este várunk benneteket családostul, úgy hat óra tájt... • Milyen üzletről beszélsz? „Megszakadt" a vonal. Marad a kikény­szerített személyes találkozás. Ennyi év után, ha végre felhívják az embert, meg sem fordulhat a fejében, hogy nem megy el. Z. barátom jól menő banktisztviselő, felesége tanárnő. Három éve döntöttek úgy, hogy be­lépnek egy ügynöki hálózatba, szerencsét próbálnak. Maguk is elkezdtek hinni a sikerben, kisöpörték a hivatalnoklelküket, s azóta a férfi csak úgy nézi a lányokat az utcán, hogy milyen jó „amwayes" lábuk van. Az asszony nem is használ más mosószert, kozmetikumot otthon, mint amit egy jó ügynöknek használni illik. Elvégre micsoda képmutatás lenne, ha vizet prédikálna és Omóval mosna. Mindent kipróbáltak: még a szobanövé­nyeiket is meglocsolták a tisztószerrel, hogy maguk is meggyőződjenek arról, mennyire környezetbarát vegyszert árulnak. - Nem is tudjátok, milyen fantasztikus üzletből maradtatok volna ki - üdvözölnek este. • Miből? - Majd megtudjátok időben! - teszi hozzá az asszonyka sokat sejtetően, hiszen az ügynö­köléshez a misztikum éppen úgy hozzátartozik, mint az okosan megkoreografált termékbemuta­tók, vagy a baráti vacsorának álcázott üzletköté­sek. - Nem jó, ha rögtön a lényegre térsz! - okosít ki ügynök ismerősöm. - A jó ügynök vakon hisz abban, amit elad. Ha kell, elmosogat a há­ziasszony helyett, hogy megmutassa, milyen ki­váló szert árul. Ha kell, kitakarítja az egész la­kást. A profik egyébként is, egyszerre három­négy társaság termékét is kínálják. Mindig éppen azt, ami a legjobban megy. Elidegenedett világunkban egyre inkább a személyes üzletkötések ideje jött el. Ebben a bizniszben ugyanis nem az ügynök rátermett­sége a fontos, hanem legtöbbször a szakmája, foglalkozása. Lényeg, hogy sok emberrel talál­kozzon naponta. Jó hivatás az óvónőké, az álta­lános iskolai pedagógusoké, akik sűrűn találkoz­nak a szülőkkel - s ha már a gyermek szóba került, ugyan ki tudna ellenállni, hogy végig ne hallgassa a legújabb csodaszerről, álomtakaró­ról, gyógypárnáról, vagy „filléres" aranyékszer­ről elhadart reklámszöveget. A legtöbb amerikai ügynökhálózat valóságos térképet készített Magyarországon is a foglalko­zások értékrendjéről. Kiszámolták, hány em­berrel kerül kapcsolatba egy díjbeszedő, egy bankár, egy védőnő, vagy éppen egy újságíró... Persze potenciális ügynököket keresve min­denkiben. - Az elmúlt öt évben valóságos hivatásos ügynökréteg nőtte ki magát nálunk is - meséli az egyik hálózatot „vezénylő" cég vezetője. ­Egyre kell vigyázni, sose tituláljuk őket annak, amik. Munkatársnak, üzletkötőnek hívjuk őket, még jobb, ha valamilyen elegáns menedzser címet is kitalálunk, amit azután vastag betűkkel rányomtathatnak a névjegykártyájukra. Ebben az üzletben a vakhit mellett a legfontosabb, hogy egy új egzisztencia esélyét villantsuk föl az em­berek előtt. És jönnek a munkanélküliek, a csodában bízók, a szorgalmasak és persze a kalandorok. Mindenki meggazdagodni szeretne, de csak nagyon keveseknek sikerül. A piramiselven működő üzletláncokban ugyanis azoknak van igazán esélyük, akik a háromszög csúcsán helyezkednek el - azaz idejekorán beléptek a bu­liba. A nagymenők már nem forgalmaznak egyetlen terméket sem: csak szerveznek, új em­bereket hoznak a láncba, s kasszíroznak, amed­dig lehet. - Hányas a koleszterined? - állít meg tanárnő ismerősöm az utcán. • Mit tudom én? Talán magas egy kicsit... - Kitűnő! Most itt a nagy lehetőség, hogy végre visszanyerd az egészségedet! Péntek este gyertek el hozzánk... Hétkor várunk... - kiált vissza a buszmegállóból, s már fut is. Szépen terített asztal, gyertyafény és persze a megszokott varázslat: csiribú, csiribá... Megvál­toztatjuk az életedet! - Több százezren halnak meg évente ha­zánkban a helytelen táplálkozás miatt, mert... ­mintha magnó darálná a szöveget. Közben a konyhában „izzítják" a szuper­edényeket, szelik a húst, a kruplit, a fokhagymát, a zöldséget. Minden kész, most jöhet a nagy varázslat: az asztalra kerül a tűzforró edény, bele a hús. Sis­tereg minden, fokhagymaillat száll a levegőben... A kóstoló után előkerül a termékkatalógus is: a legkisebb edénycsalád hetvenezer, de nekünk inkább a „Konyhagyöngyét" ajánlja ismerősünk. Az ugyan kilencvenezer, de kaphatunk rá részletet, sőt ajándék is jár a vásárlónak. Be nem áll a szája, alig tudunk elosonni... Megszégye­nülten Ígérjük: nálunk is tarthat egy bemutatót, majd meghívjuk ismerőseinket. Csak ne most, annyi a dolgunk, meg a gyerek is... Szép csendben áru lett a barátság is, a szemé­lyes kapcsolat, az ismeretség. Az utcai kéz­szorítás után éppen úgy eladható az arckrém, mint a bizalmas vendéglói beszélgetés végén a fütyülő szamovár. A munkahelyek legtöbbje olyan, mint egy balkáni bazár. Ügynökök le­szünk lassan valamennyien - morfondírozok ma­gamban, amikor'megcsörren az íróasztalon a te­lefon: - Ráérnél-e szerdán este fél hétkor? - hív régen nem látott ismerősöm. - Várunk a Tantuszban, ha érdekel egy jó üzlet... De már régen nem érdekel. Rafai Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents