Délmagyarország, 1994. június (84. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-08 / 132. szám

SZERDA, 1994. JÚN. 8. e® tw'm GAZDASÁGI MELLÉKLET III. • Volt egyszer egy MFA? Alapos tanácstalanság a mezőgazdaságban • Kezdet: 19 négyzetméter, 5 ruha Fél város a „menyasszonya" volt fal Gujdár Judit: Eredetiség és fegyelem. (Fotó: Schmidt Andrea) Amíg a Virág teraszán beszélgetünk, ketten Is megszólítják. Egyikük babakocsit tol, megmutatja Juditnak a kicsit. A másik csak köszön és rettenetesen mosolyog. Látszik, kellemes emlékeket ébreszt benne a találkozás. A mezőgazdaság átalakításának politikai és törvénykezési huzavonái után kevés ideje maradt a most leköszönd kurzusnak, hogy az új tulajdonosok vállalkozásaihoz hathatós segítséget adjon. Bár nem biztos, hogy az Idő a ludas ebben, amikor összehangolt agrárpolitika sem létezik. A Mezőgazdasági Fejlesztési Alap támogatásának meghirdetése egyrészt jól jött azoknak, akik élni tudtak vele, másrészt elmondhatjuk, mégiscsak kapott központi segítséget az egyébként mostoha sorsú mezőgazdaság. Az MFA-val kapcsolatos rövidke számvetés alapadatait Szakái Sándortól, az FM Hivatal munkatársától kaptam. Eszerint tavaly országosan a rendelkezésre álló 2 milliárdos keretet sem sikerült kimeríteni a gyér érdeklődés miatt. Megyénkben 168 nyertes pályázat akadt. Az idei év 4 milliárdos keretét akkor emelték meg további 2 milliárddal, amikor a vissza nem térítendő 500 ezer forintos támogatással fűszerezett formával próbálták meghozni a gazdálkodók étvágyát. Alaposan sikerült. ' A végén már 13 milliárdos MFA-ról beszélhettünk, de ebbe már olyan más célú összegek is szerepeltek, hogy fejlesztésre valójában 7,5 milliárd forint jutott. A keret, mint költségvetési tétel egyértelműen egész évre szól. No itt a bökkenő, mert az összeg elfogyott. Kérdés, hogy az új kormány ezen a neki tálalt módon kívánja-e fejleszteni az ágazatot, hisz csak akkor kísérli meg pénzt tenni az alapba. Ha az akarat meglesz, akkor is marad a kérdés: miből és minek a rovására? Március 23-ig zökkenőmentes volt a folyamat, addigra elfogyott 5 milliárd forint. Nem véletlen, hogy be kellett húzni a féket. Nehezítettek a feltételeken, s új formai követelmények is bekerültek a pályázatokba. A márciusi fordulatig megyei elbírálásban 370 pályázó 410 millió forint támogatáshoz juthatott. Ezután már csak 124 milliós keretet kapott a megyei hivatal a 2,5 milliárdból. így az akkor elbírálásra váró 659 kérelemből csak 121 - zömmel munka- és más jövedelem nélkülieké nyerhetett. Az országos elbírálásúval együtt 690-en maradtak hoppon. Egyrészük nem felelt meg az új követelményrendszernek, másoknak járna, de nem jutott pénz. összességében az idén megyénkben 1240 pályázóból 550-en több mint 700 millió forinthoz juthattak, vagy juthatnak. Az összeg zömével 450 traktor megvásárlását támogatta az alap. Még nem tudni, e részeredmény a '94-es végeredménnyel azonos, vagy sem. Tóth Szeles István - A menyasszonyaim voltak - magyarázza Gujdár Judit, a Darling menyasszonyiruhaszalon tulajdonosa. A beszélgetés napján éppen kettős születésnapot ünnepel; kisebbik lánya 13, az üzlet 12 évesek. - Azután vágtam bele a vállalkozásba, amikor megszületett a második lányom. A Bartók téren, egy saját építésű 19 négyzetméteres udvari helyiségben kezdtem, öt ruhával. Azóta sokminden történt. Szegeden a legkedveltebb szalonként emlegetik, Budapesten is nyílt egy Darling-szalon, hogy az ottani kuncsaftoknak ne kelljen Szegedre utazgatniuk. Kecskeméten és Dunaújvárosban is van már egy-egy üzlet. Gujdár Judit jónéhány külföldi gyártót és tervezőt is meghódított. Ruhái ott vannak minden valamirevaló show-n, rendszeresen hívják a külföldi bemutatókra. 0 Mi a titka a sikerének? - Talán az, hogy mindig megpróbáltam egy kicsit mást csinálni, mint a többiek. Amellett, hogy az átlagos igényeket is ki tudom elégíteni, mindig tudok ajánlani valamit azoknak, akik egy picit különlegeset szeretnének. Az eredetiség mellett persze nagyon fontos, hogy az ember fegyelmezett legyen. Nem lehet késni, mellébeszélni. Az esküvőre mindennek rendben kell lennie. • Vannak még saját készítésű ruháik? - Hogyne. Kezdettől fogva nélkülözhetetlen segítségem szeged egyik legjobb varrónője, Polyák Józsefné, Erzsike. Én tervezem, ő varrja a ruhákat. • Mennyibe került a legdrágább ruhája? - Jóval százezer forint fölött. 0És a kölcsönzési díj? - Attól függ, milyen ruháról van szó, és hanyadik kölcsönzésről. Általában három kölcsönzésig van egy ruha az első árkategóriában, azután lejjebb sorolom. 0 Van az esküvőknek szezonja? - Hogyne, májustól szeptemberig. A párok szeretik megvárni a jó időt, nyáron szép barnák a lányok, vékonyabbak is a fürdóruhaszezonban, télen pedig ott a karácsony, a szilveszter. • Ha egy feleségjelölt bemegy önhöz az üzletbe, milyen lehetőségek vannak? - A legegyszerűbb, hogy az üzlet készletéből választ ruhát és kiegészítőket. Természetesen, ha a méret nem tökéletes, lehet igazítani Készíthetünk is ruhát a menyasszonynak, megbeszéljük az elképzeléseit, és megtervezzük, megvarrjuk a ruhát. Lehet választani a katalógusokból is. • Előfordul, hogy már útban van a baba, amikor az emberek elszánják magukat? - Hogyne, egyre gyakrabban. Sokan együtt élnek, és csak akkor kötnek házasságot, amikor már várják az utódot. Ez sem probléma, hat hónapig garantáltan eltüntetek minden pocakot. • Apropó, utódok. Hogy viselik a sok utazást? - Szerencsére a családom a legbiztosabb támaszom. A nagyobbik lányom már sokat segít, egyrészt gondját viseli a kisebbnek, másrészt ő bonyolítja az üzleti levelezésem egy részét. Azonkívül minden új modellt felpróbál, és kíméletlen véleményt mond. Dr. Pozsgai Istvánnal, a társammal, már az első boltot is együtt építettük. Annak ellenére, hogy ügyvéd, tehát van saját dolga elég, részt vesz az üzletben, gyakran elkísér. Azért én is igyekszem minél kevesebbet távol lenni, nem maradok ott a fogadásokon, inkább ülök az autóba és jövök haza. • Szinte csoda, hogy itt maradt Szegeden, nem költözött át Pestre. - Biztos, hogy praktikusabb lenne, de 22 éve itt élek, és mindannyiunknak itt vannak a gyökerei. 0 Hogy lehet az, hogy akárhányszor elmegy az ember a szalon előtt, Gujdár Juditot ott találja? Biztosan megengedhetné magának, hogy be se tegye oda a lábát. - Szeretem csinálni, szeretem látni, amikor a lányok felpróbálják a ruhát, szeretek ott lenni a döntésnél. Hiszen a szerencséseknek esküvőjük csak egyetlenegy van az életben. Keczer Gabriella • A menedzserek a paradicsomba mennek? Ügynökvilág Magyarországon Fotó: Nagy László Házal az egész ország. Minden eladó, mindenki egyszerre kínál és vesz. Én megveszem a te Amway-edet, cserébe te vásárolsz tőlem egy klubkártyát, rozsdamentes edényt, ékszert, bundát, vagy katalógusból bútort. Este későn csörög a telefon. Egy régi osztálytársam hív, legalább tizenöt éve nem láttam: - Tudok egy fantasztikus üzletet, kedden este várunk benneteket családostul, úgy hat óra tájt... • Milyen üzletről beszélsz? „Megszakadt" a vonal. Marad a kikényszerített személyes találkozás. Ennyi év után, ha végre felhívják az embert, meg sem fordulhat a fejében, hogy nem megy el. Z. barátom jól menő banktisztviselő, felesége tanárnő. Három éve döntöttek úgy, hogy belépnek egy ügynöki hálózatba, szerencsét próbálnak. Maguk is elkezdtek hinni a sikerben, kisöpörték a hivatalnoklelküket, s azóta a férfi csak úgy nézi a lányokat az utcán, hogy milyen jó „amwayes" lábuk van. Az asszony nem is használ más mosószert, kozmetikumot otthon, mint amit egy jó ügynöknek használni illik. Elvégre micsoda képmutatás lenne, ha vizet prédikálna és Omóval mosna. Mindent kipróbáltak: még a szobanövényeiket is meglocsolták a tisztószerrel, hogy maguk is meggyőződjenek arról, mennyire környezetbarát vegyszert árulnak. - Nem is tudjátok, milyen fantasztikus üzletből maradtatok volna ki - üdvözölnek este. • Miből? - Majd megtudjátok időben! - teszi hozzá az asszonyka sokat sejtetően, hiszen az ügynököléshez a misztikum éppen úgy hozzátartozik, mint az okosan megkoreografált termékbemutatók, vagy a baráti vacsorának álcázott üzletkötések. - Nem jó, ha rögtön a lényegre térsz! - okosít ki ügynök ismerősöm. - A jó ügynök vakon hisz abban, amit elad. Ha kell, elmosogat a háziasszony helyett, hogy megmutassa, milyen kiváló szert árul. Ha kell, kitakarítja az egész lakást. A profik egyébként is, egyszerre háromnégy társaság termékét is kínálják. Mindig éppen azt, ami a legjobban megy. Elidegenedett világunkban egyre inkább a személyes üzletkötések ideje jött el. Ebben a bizniszben ugyanis nem az ügynök rátermettsége a fontos, hanem legtöbbször a szakmája, foglalkozása. Lényeg, hogy sok emberrel találkozzon naponta. Jó hivatás az óvónőké, az általános iskolai pedagógusoké, akik sűrűn találkoznak a szülőkkel - s ha már a gyermek szóba került, ugyan ki tudna ellenállni, hogy végig ne hallgassa a legújabb csodaszerről, álomtakaróról, gyógypárnáról, vagy „filléres" aranyékszerről elhadart reklámszöveget. A legtöbb amerikai ügynökhálózat valóságos térképet készített Magyarországon is a foglalkozások értékrendjéről. Kiszámolták, hány emberrel kerül kapcsolatba egy díjbeszedő, egy bankár, egy védőnő, vagy éppen egy újságíró... Persze potenciális ügynököket keresve mindenkiben. - Az elmúlt öt évben valóságos hivatásos ügynökréteg nőtte ki magát nálunk is - meséli az egyik hálózatot „vezénylő" cég vezetője. Egyre kell vigyázni, sose tituláljuk őket annak, amik. Munkatársnak, üzletkötőnek hívjuk őket, még jobb, ha valamilyen elegáns menedzser címet is kitalálunk, amit azután vastag betűkkel rányomtathatnak a névjegykártyájukra. Ebben az üzletben a vakhit mellett a legfontosabb, hogy egy új egzisztencia esélyét villantsuk föl az emberek előtt. És jönnek a munkanélküliek, a csodában bízók, a szorgalmasak és persze a kalandorok. Mindenki meggazdagodni szeretne, de csak nagyon keveseknek sikerül. A piramiselven működő üzletláncokban ugyanis azoknak van igazán esélyük, akik a háromszög csúcsán helyezkednek el - azaz idejekorán beléptek a buliba. A nagymenők már nem forgalmaznak egyetlen terméket sem: csak szerveznek, új embereket hoznak a láncba, s kasszíroznak, ameddig lehet. - Hányas a koleszterined? - állít meg tanárnő ismerősöm az utcán. • Mit tudom én? Talán magas egy kicsit... - Kitűnő! Most itt a nagy lehetőség, hogy végre visszanyerd az egészségedet! Péntek este gyertek el hozzánk... Hétkor várunk... - kiált vissza a buszmegállóból, s már fut is. Szépen terített asztal, gyertyafény és persze a megszokott varázslat: csiribú, csiribá... Megváltoztatjuk az életedet! - Több százezren halnak meg évente hazánkban a helytelen táplálkozás miatt, mert... mintha magnó darálná a szöveget. Közben a konyhában „izzítják" a szuperedényeket, szelik a húst, a kruplit, a fokhagymát, a zöldséget. Minden kész, most jöhet a nagy varázslat: az asztalra kerül a tűzforró edény, bele a hús. Sistereg minden, fokhagymaillat száll a levegőben... A kóstoló után előkerül a termékkatalógus is: a legkisebb edénycsalád hetvenezer, de nekünk inkább a „Konyhagyöngyét" ajánlja ismerősünk. Az ugyan kilencvenezer, de kaphatunk rá részletet, sőt ajándék is jár a vásárlónak. Be nem áll a szája, alig tudunk elosonni... Megszégyenülten Ígérjük: nálunk is tarthat egy bemutatót, majd meghívjuk ismerőseinket. Csak ne most, annyi a dolgunk, meg a gyerek is... Szép csendben áru lett a barátság is, a személyes kapcsolat, az ismeretség. Az utcai kézszorítás után éppen úgy eladható az arckrém, mint a bizalmas vendéglói beszélgetés végén a fütyülő szamovár. A munkahelyek legtöbbje olyan, mint egy balkáni bazár. Ügynökök leszünk lassan valamennyien - morfondírozok magamban, amikor'megcsörren az íróasztalon a telefon: - Ráérnél-e szerdán este fél hétkor? - hív régen nem látott ismerősöm. - Várunk a Tantuszban, ha érdekel egy jó üzlet... De már régen nem érdekel. Rafai Gábor