Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-04 / 103. szám

IV. GAZDASÁGI MELLÉKLET SZERDA, 1994. MÁJ. 4. Nem sörre, a részvényre szomjaztak a befektetők Soproni Sörgyár Részvén Kezdetben 2 hetet szántak a Kedvezményes Részvényvá­sárlási Program kísérleti sza­kaszának első felvonására. Eh­hez képest túl sikeres volt a nyitány. A sörgyári részvénye­kért mindössze 4 napig folyt a harc, a felajánlott 501 ezer 806 darabot túljegyezték. így még azok sem lehetnek maradékta­lanul elégedettek, akik - ma­gukat szerencsésnek tudván ­egyáltalán bejutottak a jegyzési helyekre. A kárpótlási jegyek­kel „fizető" alanyi jogosultak, valamint a részletfizetésre be­jelentkezők valószínűleg meg­kapják az igényelt mennyisé­get, ám a készpénzért vásárlók­nak bizonyosan jóval kevesebb jut, mint szeretnék. Pedig szá­mukra sem keveset, 200 ezer darabot kínáltak. A hatalmas érdeklődés ter­mészetesen elsősorban a gran­diózus reklámkampánnyal megtámogatott kedvezményes kínálatnak köszönhető. Hiszen ki ne szeretne kockázat nélkül nyerni? A/ 5 éves, kamatmen­tes részletre vásárolható érték­papírért ugyanis a 2000 fo­rintos regisztrációs díj igazán semmifajta rizikót nem jelent. Ezzel a lehetőséggel élve je­gyezték le a 300 ezer darab fel­ajánlott részvény kétharmadát. A fennmaradó egyharmad, a kárpótoltaknak jutott, akik szintén nem kockáztatnak sokat. Sőt, a meghatározott cserearány (10 jegyért 4 rész­vény) már eleve biztosította, hogy a törvény szerinti 152 százalékos árfolyamon számít­sák be a jegyet. Igazságtalanok lennénk azonban, ha a részvényjegyzés sikerének okát csakis a csábító kedvezményekben keresnénk. Hiszen az magában a Soproni Sörgyárban rejlik. Egyszerűen arról van szó, hogy ez egy jó cég. A hét hazai sörgyár közül ez uralja a hazai piac 11 szá­zalékát. Tavalyi árbevétele 2,7 milliárd forint volt, az adózás utáni nyereség 580 millió forint. S noha a piacn uralkodó gyilkos konkurrenciaharc nyo­mán 5,6 százalékkal kevesebb sört tudott értékesíteni, mint az előző évben, nettó árbevételét így is 11,4 százalékkal tudta növelni. Mindez nagymérték­ben annak köszönhető, hogy a cég többségi tulajdonosa világ­hírű. és egyben igen tőkeerős szakmai befektető. Az osztrák Brau Union AG Ausztriában 9 sörgyár tulajdonosa és az otta­ni piac 60 százalékát tudhatja magáénak. A soproni sörgyár­ban a közelmúltban, de még a mostani részvénykibocsátás előtt 75 százalékos részesedést szerzett. Segítségével már ko­rábban is jelentős fejlesztése­ket tudtak Sopronban megvaló­sítani, amelynek révén a mi­nőség és az eltarthatóság egy­aránt javult, új termékeket is meg tudtak honosítani, a ré­gebbiek pedig külcsínre is von­zóbbak lettek. Amint Németh Árpád, a gyár vezérigazgatója elmondta, piaci részesedésük megőrzése, bevételük és nye­reségük növelése érdekében továbbfejlesztik vevőközpontú A Privatizáció Története Hazánkban az elmúlt négy évben annyi külföldi tőkebefektetés történt, mint a kelet-európai tér­ségben együttvéve. A hazai tulajdonszerzés aránya 1993-ban megközelítette a 70%-ot. Ezek az adatok önmagukért beszélnek és megerősítik a tényt: Magyarországon sikeres a privatizáció. A Privatizáció története című könyv dokumentálja az elmúlt évek magánosításának történel­mét, valamint segít az új tulajdonosi modellek megismerésében, megértésében is. Azok számára szintén ajánljuk akik szeretnének bekapcsolódni a hazai - még számos lehető­séget tartogató - privatizációba. Keresse az ÁVÜ budapesti és oidéki ügyfélszolgálati irodáiban! 6701 Szeged, Tisza L. krt. 63 Tel.: (62) 483-683 AI I.AMI VA(ÍVOM (iV\(>IvSIj< kereskedelmi hálózatukat. A reklám előnyeivel nem élhet­nek - hiszen Magyarországon tilos szeszes italt reklámozni -, ám áthidaló megoldásként bővíteni kívánják azoknak a vendéglátóhelyeknek a körét, ahol kizárólag soproni söröket forgalmaznának. Ezen túl sportesemények és sörfeszti­válok rendezésével próbálják termékeiket még ismertebbé tenni. Vagyis offenzív piacpo­litikát folytatnak az osztrák partner marketing tapasztala­tainak felhasználásával. Hogy jövőjük ígéretes és biztos, annak alátámasztására álljon itt két tény. A sörgyár minden egyes dolgozója és vezetője élt a lehetőséggel, hogy részvényt vásároljon a számukra külön felajánlott keretből. Tehát, ók belülről ismerik, bíznak benne. S ami még ennél is meggyőzőbb: a mostani nyilvános kibocsátás során a külföldi befektetők számára felajánlott részvény­csomagot szinte pillanatok alatt többszörösen túljegyez­ték. A viszonylag magas, 3800 forintos ár ellenére tapasztalt jelentős külföldi érdeklődés jó ómen a várhatóan növekvő tőzsdei árfolyam szempontjá­ból. A kibocsátás-előkészítő Creditanstalt Értékpapír Rt. munkatársai szerint nem fog­nak csalatkozni a jó hozamban reménykedő hazai befektetők sem. Feltéve, ha a májusra tervezett tőzsdei bevezetéskor nem mindenki és egyszerre akar azonnal túladni rajta. Higgyék el, nem érdemes. A sörrészvény hosszabb távon is kifizetődő. A textilipar válsága a kende­reseket sem kerülte el. Elég csak a bezárt üzemek sorára gondolnunk. A szegedi Első Magyar Kenderfonó Rt. nem is akárhogyan vészelte át az át­menet nehézségeit. Az utolsó tröszti évhez, 1989-hez képest nem csökkent a foglalkozta­tottak száma, most is 850-en dolgoznak itt. A termelés és az árbevétel harmadával nőtt. Az akkori 10 százalékos exporthá­nyadot 55 százalékra sikerült feltornászni. A belső piac szű­külését az EK-országok, Ame­rika és az arab világ növekvő megrendelései ellensúlyozták. E szokatlannak tűnő történet hátterét Sponner Jenő vezér­igazgató esgített megvilágítani. A több tagvállalatból álló Hungarohemp Tröszt 1990. június 30-i megszűntével lett önálló a Szegedi Kender- és Műanyagfeldolgozó Vállalat. A privatizáció előkészítése érdekében már '91 szeptember 1-től részvénytársasággá ala­kultak. Az Első Magyar Ken­derfonó RT. 310 milliós alap­tőkéjéből az Állami Vagyon­ügynökség még 96,5 száza­lékot mondhatott magáénak. A 3 százalék önkormánytati rész mellett a dolgozók fél százalék erejéig kaptak jogot kedvez­ményes tulajdonszerzésre. E lehetőséggel negyvennyolcan éltek. Az akkori központi elképze­lések szellemében ötéves vagyonkezelésre hirdették meg a céget, de e kvázi tulajdonlási forma megítélése időközben változott, s lefújták az akciót. Rövid előkészítést követően '93 augusztusában jelent meg a kiírás a részvények 50,1 százalékának magánkézbe adásáról. Több érdeklődő járt a gyárban, úgy tűnt több pályázó is akad. A 48-ak közül 19-en / „Ujrafont" kendergyár érezték úgy, hogy érdemes ringbe szállniuk. Káeftét ala­kítottak, s vállalva a kockáza­tot összeadták a 15 százalék önrészt, a többire Egzisztencia hitelt vettek föl. Nyertes pályázatukat köve­tően gyorsan pörögtek az ese­mények. Januártól már névre írt részvénycsomagot mond­hattak magukénak. A 373 millióra felemelt alaptőkéből az állam 30 százalékkal része­sedik, az emelés és az önkor­mányzati rész 20 százalék körüli, s megközelítőleg a fele vagyon a vállalkozó magánsze­mélyeké. Rögtön befektetéssel kezdték, részvényért vásárolták meg a felszámolás alatt álló, hildi kenderfonó és -szövő üzemet. Számításuk bevált, nőtt a természetes anyagok iránti igény, s e kapacitás nél­kül gondok lennének a Sze­geden gyártott zsineg alap­anyagával is. A szintén a felszámolás sor­sára jutott kornádi gyár gép­parkját két hónapja vették meg, s most telepítik üzemeikbe. így nem csoda, ha egyelőre sze­rény nyereséget tudnak csak elkönyvelni. Nagy eredmény­nek tartják, hogy a jövedele­mekben a len-és kenderipar hátsó zónájából a bértömeg megduplázásával a textilipari átlag fölé kerültek. Az idén 20 százalék körüli jövedelem emelkedést kalkulálnak. A legjobb dolgozókat meg kell tartani, hisz munkából nincs hiány. Most épp fonónőket keresnek felvételre. - Ha meghirdetik a börtön privatizációját, öregem, én azonnal beszállok... Minden MRP-s kap sör­részvényt. A kedvezményes részvényvásárlási program (KRP) első kísérleténél minden igényt ki tudnak elégíteni a részletfizetési és kárpótlási alrendszerben - hangzott el az elsó tapasztalatokat összegző sajtótájékoztatón. A Soproni Sörgyár részvényei közül 300 ezer darabot kínáltak fel a KRP keretében. A belföldi készpén­zes magánbefektetők részvény­csomagjából 30 ezer részvény­re 48 ezer igénylés futott be. Az allokáció során ezek a befektetők fejenként egy-egy darab részvényt kapnak, mind­addig, amíg a részvényekből futja. (Népszabadság IV. 26.) Önprivatizációból 29 mil­liárdos bevétel. A március 31­ével lezárult önprivatizációs programban már csak néhány limitár alatti ajánlat vár döntés­re - mondta a Világgazdaság­nak Both János, az AVÜ igaz­gatója. A két programban ösz­szesen 480 cég alakult át, ed­dig 406 adásvételi szerződést kötöttek meg, 15-18 „elfuse­rált" ügy volt, öt tanácsadót zártak ki, és a bevétel eléri a 29 milliárd forintot. (Világ­gazdaság IV. 26.) Tallózó Az ÁVÜ ellenőrzi a vezető­ket. Az Állami Vagyonügy­nökség kiterjeszti ellenőrzéseit. Már működik az a program, amely a befektetők megbízha­tóságát vizsgálja. A többségi állami tulajdonú cégeknél pe­dig felmérik, hogy a menedzs­ment tevékenysége mennyire képviseli az állam érdekeit. (Népszabadság IV. 26.) Szelektálják a vállalato­kat. Az ÁVÜ alkudozik a ban­kokkal. A gyorsított adóskon­szolidációban érdekelt 55 vállalat közül kilenc esetében van esély a megegyezésre, 19 másik sorsáról pedig még ke­mény alkudozás folyik a bankokkal. A cégek egy ré­széről nem az ÁVÜ dönt, egy részüket pedig valószínűleg felszámolják - mondta Lajtai György, az ÁVÜ igazgatója. (Népszabadság IV. 21.) Élelmiszeripari privati­záció. Kétmilliárd dolláros bevétel. Továbbra is jelentős az érdeklődés a magyar élel­miszeripari cégek iránt. Az ágazat tulajdonváltásának ed­digi kedvező eredményei azt mutatják, hogy a társaságok működőképességének fenn­tartásához és versenyképes­ségének növeléséhez jelentő­sen hozzájárult az a megkö­zelítően 2 milliárd dollár nagy­ságú külföldi tőke, mely az élelmiszeripari cégek értéke­sítésének köszönhetően áram­lott eddig az országba - nyilat­kozta Raskó György, a Föld­művelésügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára. (Pesti Hírlap IV. 20.) Túljegyezték az Universi­tast. Á világkiállítás elmara­dása olyan erkölcsi kárt okoz­na, amihez képest a jogi kö­vetkezmények másodlagosak ­jelentette ki Barsiné Pataky Etelka. Dr. Sárközy Tamás, a Budapesti Közgazdaságtudo­mányi Egyetem tanszékveze­tője szerint világkiállítást csak úgy lehet szervezni, ha nem hitetlenkedünk. Tévesnek nyilvánította Demszky Gábor azon megállapítását, miszerint az Universitas-kötvény népsze­rűsége jócskán elmaradt a vá­rakozásoktól. Mint mondotta, az első csomag már elkelt, a másodikat meg már túljegyez­ték. (Világgazdaság IV. 26.)

Next

/
Thumbnails
Contents