Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-28 / 123. szám

SZOMBAT, 1994. MÁJ. 28. Irodalmi pályázatot is nyert „...az asztalomon gyűjtöm a verseket..." (Fotó: Somogyi Károlyné) Barta Anna neve nem ismeretlen Kincskereső-oldalunk olvasói előtt: megírtuk, hogy a tehetséges kislány tavasszal megnyerte az Arany János Általános Iskola által meghirdetett irodalmi pályázatot, s verseiből is közreadtunk néhányat. Anna az Alsóvárosi Általános Iskola hetedik osztályos tanulója, itt látogattuk meg, s két óra között, a szünetben beszélgettünk. - Mikor írtad az első versedet? - Még első osztályos koromban. - Több írásod a szormorúságról, magányról szól. Te magad is ilyen vagy? - Azt hiszem, igazából nem... Lehet, hogy hajlok a szomorúságra, de emberek között, társaságban, egyáltalán nem vagyok szomorú. - Milyennek látod magad körül a világot? - Sokszor elég sötétnek... Sok az emberek közti viszálykodás... De a hétköznapok szerencsére nem ilyenek. - Kinek mutatod meg először a verseidet? - Nem szoktam senkinek megmutatni, de ott gyűjtöm őket az asztalomon. Anyu néha megtalálja és elolvassa. - Szeretsz olvasni? - Sokat olvasok. Kedvenc olvasmányom nincs, de nagyon sok minden tetszik. Olyasmi, mint például a Tamás,bátya kunyhója, vagy a Három testőr. Éppen most olvastam Jókai Mór Egy magyar nábob című könyvét. - Kedves költőid? - Radnótit nagyon szeretem... aztán még Reviczkyt is gyakran olvasom. - Vannak barátaid? - Nem túl sokan..., de az osztályban jól kijövök a többiekkel. Van egy barátnőm is. - Képverseket is írsz. Hol találkoztál először ezzel a versformával? - A Kincskereső januári számában olvastam képverseket, és azt, hogy küldjünk be ilyeneket. Akkor próbáltam meg... - Vannak kedvenc tantárgyaid? - Az irodalom és a nyelvtan. - Jövőre végzel az általános iskolában. Hol tanulsz tovább? - A Tömörkény gimnáziumba szeretnék menni, magyar-történelem tagozatra. Pakála, mint ügyvéd - Román népmese Beszélik, hogy élt egyszer egy faluban egy földhözragadt szegény ember. A gond s a baj annyira szorongatta, hogy egyszer otthagyott csapot-papot, s elindult szerencsét próbálni. Hát ahogy ment, csak úgy az orra után, amerre a két lába vitte, éktelenül megéhezett. Betért egy vendégfogadóba, hogy valami harapnivalót szerezzen, de pénze bezzeg nem volt egy árva garas sem. - Hallod-e, fogadós uram, légy olyan jó, s adj valamit ennem, mert tűrhetetlenül korog a hasam, a csoda vinné ef! Pénzem ugyan nincs, de visszafelé jövet mindenért megfizetek. A fogadós megfőzött öt tojást, levágott egy szelet kenyeret, s az ember markába nyomta. Az meg, miután megvigasztalta a hasát, indult tovább a nagyvilágba. Ugy vagy húsz év múlva hazatért, s közben útjába ejtette a fogadót is, ahol egyszer enni kapott. Betért, s megkérdezte a fogadóst: - Emlékszel-e, fogadós uram, hogy vagy húsz évvel ezelőtt egyszer nálad lakomáztam, s nem fizettem az ételért? Na, most fizetni jöttem, s tudni akarom, mennyivel tartozom. - Hogyne, hogyne, persze hogy emlékszem! Öt tojást adtam meg egy szelet kenyeret. - Biz úgy. Mennyivel tartozom? - Annak az ebédnek kereken kétezer lej az ára. - Már ugyanbiza miért, fogadós unam? - Hát csak azért, mert ha akkor nem adom oda neked azt az öt tojást, öt csirkém kelt volna ki belőlük, azok meg nagyra nőnek. A tyúkokat azután megint megültetem, újabb csirkéim lettek volna, és így tovább, amíg szegről végre kikerekedik a két ezres. - Ez így nem igazságos, s tudd meg, hogy nem is fizetek semmit! - Ha nem fizetsz, akkor törvényre adlak! Elszontyolodott a mi emberünk, s indul hazafelé. Útközben azonban összekad Pakalával. - Mi bajod, jó ember, miért lógatod úgy az orrod? - Hát, mint minden embernek, nekem is megvan a magam baja. - Megtudhatnám én is, hogy mi az? Mert én olyan ember vagyok, akit minden semmiség érdekel. Az ember erre elősorolja elejétől végig, hogy miként járt, és hogy most bíróságra adták. - Egyet se búsulj! Ezért aztán csöppet sem érdemes elkeseredni. Csak fogadj meg engem ügyvédnek. - Megfogadlak. De én még sohasem jártam törvényben. - Annyi baj legyen Bízd csak reám nyugodtan az aktákat. Hát megegyeztek. Egy idő múlva aztán pakála idézést kap a törvényszékre, de esze ágában sincs elmenni. Megidézik másodszor is. Most aztán félbe-szerbe hagyta minden munkáját, és elment. Mikor megjelent a bíró előtt, az egy kicsit reáripakodott-forma: - Miért nem jöttél az első tárgyalásra, jó ember?! - Tessék csak meghallgatni, bíró úr, miért nem jöttem. Épp akkor főztem a vetni való búzát, s nem hagyhattam a tűzön, hogy kárt valljak. - Hát ez meg miféle beszéd? Te előbb megfőzöd a búzád, s csak azután veted el? - Úgy van, megfőzöm... - És ki is kel? - Bizony kikel, mint ahogy azokból a tojásokból is, amelyeket ez a fogadós megfőzött, kikeltek a csirkék, tyúkokká nőttek, tojtak, kotoltak és így tovább. A bíró, amint ezt meghallotta, tüstént megszüntette az eljárást az ember ellen. Kerekes György fordítása Barta Anna Az álom tükre, valóság Néma a táj. A szél mozdul? Nem. Jön valaki? Nem, nem. E hang, ez ritmusa szívednek: a csalóka képzelet a sötét éjjel. Éjjel sötét a képzelet. Csalóka a szivednek ritmusa. Ez hang-e? Nem, nem! Valaki jön. Nem mozdul szél. A táj néma. (Barta Anna írását három hete hiányosan közöltük. A technikai hibáért elnézést kérünk, s most teljes alakban adjuk a közre a képverset, amely a Kincskereső folyóirat májusi számának 44. oldalán olvasható.) Gyermeknap! Ne feledjétek: ma és vasárnap, vagyis a Gyermekek Napján számos mulatság vár titeket Újszegeden, amely valóságos gyermekbirodalommá változik. A részletes programot e heti lapszámainkban többször is közöltük. Most csak ízelítőül: lesz repülőtéri bemutató (ejtőernyős ugrással), „sport-ország" (tollaslabda, görkorcsolya, BMX), „játékország", kutyakiállítás, játékok zsibvására, és még ki tudja mi minden... A színes programok rendezői: a Százszorszép Gyermekház, valamint a Bartók Béla Művelődési Központ. A rendezvények fő támogatója pedig lapunk kiadója, a Délmagyarország Kft. Jó szórakozást mindenkinek! Küldjetek egy rajzot! „A szivárványa Tündér háza" Tóth Szeles Judit (5 éves) rajza. Juditkának külön köszönjük, hogy ilyen hamar eljuttatta hozzánk szép zsírkrétarajzát. Továbbra is várjuk a beküldött munkákat! Címünk a régi: 6740 Szeged, Stefánia 10. A címzés mellé írjátok rá: „Küldjetek egy rajzot!" Megfejtés-nyertesek „Két állat közt egy harmadik" - ez volt a címe legutóbbi képrejtvényünknek. A megfejtések számából ítélve úgy tűnik, ezúttal sem volt nehéz a megoldás: az egymás mellé lerajzolt állatok nevét összeolvasva találhattatok rá az elrejtőzött, harmadik állatra is. Csiga, liba, tyúk, bagoly így szól a megfejtés. A szerencsés nyertesek pedig a következők: Lengyel Boglárka és Isván, Szeged-Tápé, Tigér u. 52., Boros Lívia és László, Szeged, Zsitva sor 5B. 1/1., Révész Dominika, Szeged, Ásványhát u. 10., Miskolczi Mónika, Szeged, Hársfa u. 10/7., és Ocskó Éva, Kiskundorozsma, Nap u. 11. Éva külön dicséretet érdemel, mert ráadásképpen le is rajzolta az állatokat. A nyerteseknek gratulálunk, de a többieknek is köszönjük, hogy velünk játszottak! Szólásmondások Öt rajz - öt szólás. E heti képrejtvényünk megfejtői öt közismert magyar szólásmondásra bukkanhatnak rá. Reméljük, nem lesz túlságosan nehéz... A megoldásokat levelezőlapon küldjétek be címünkre (6740 Szeged, Stefánia 10.). Határidő: június 1. A címzés mellé írjátok rá: „Gyerekrejtvény." Jó képrejtvény-fejtést kívánunk!