Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-25 / 120. szám

SZERDA, 1994. MÁJ. 25. GAZDASÁGI MELLÉKLET III. Ki hinné, hogy egy átlag magyar évi kilencven liter sört iszik. Mégis azt mondják a sörösök, évtizedekig észre sem vették a munkájukat, legföljebb akkor, ha egeret találtak a sörben. Nos, ilyen affért ma már nem engedhet meg magának egyetlen gyártó sem, hiszen hatalmas verseny alakult ki a sörpiacon is. Az egykori Kőbányai Világos hiányelosztásától mára már eljutottunk a teljes kínálati piachoz. Nincsenek könnyű helyzetben a Kőbányai Sört Értékesítő Kft.nél sem, ha meg szeretnék őrizni a 34 százalékos piaci részesedésüket. - Szereti a sört? - kérdeztük dr. Dóczy István ügyvezető igazgatótól. - Eladni igen. Nem tartozom az átlaghoz, jó, ha 8-10 litert fogyasztok évente. Inkább a kisfröccsöt kedvelem. - Jogi diplomával mégis sörösrekeszek között éli az életét! - Édesapám húsz évig volt ennek a kirendeltségnek a vezetője, '79-ben utána ültem be a főnöki székbe, tizenkilenc éves fiam pedig már itt dolgozik területi képviselőként. Azt is mondhatnánk, a mi családunk ereiben vér helyett sör csörgedezik. - Hogyan változott a söripar az elmúlt tlz évben? - Régen a sokszor gyönge minőségű sört kellett elosztanunk, ma pedig csak a kiváló, de méltányos áru sör marad meg a piacon. - Hivatalnokból üzletemberré kellett válni? Egy pikoló Polgári Fotó: Schmidt Andrea Dr. Dóczy István: Csak eladni szeretem a sört! - A szemléletváltás volt a legnehezebb az itt dolgozó 34 embernek. Még a nyolcvanas években is előfordult, hogy csörgött hétfőn a telefon, ha vasárnap nem volt elég sör a strandon. - Politikai kérdés volt a Kőbányai Világos? -Az. - Ezek szerint a rendszerváltást a Polgári sör hozta meg! - Ez a márka már negyvenöt előtt is létezett. Most csak „leporoltuk", akárcsak a Drehert, ami Dreher Antal egykori sörgyáros nevét őrzi. - Két éve már káeftében dolgoznak. Mi változott? - Minden. A tulajdon nagyrésze ugyan a Kőbányai Sörgyár Rt.-é maradt, de a néhány százalékos dolgozói tulajdon miatt mindenki magáénak érzi a céget. Ma már mi futunk a vevők után. Elég egy telefon, s akár két-három láda sört is kiszállítunk. - Mennyire tükröződik életszínvonalunk a sörfogyasztásban? - Az évi kilencven literes átlagfogyasztás volt már jóval száz fölött is. Úgy tűnik, kialakult egy réteg, amely rendszeres, kulturált sörivó, így ma már nincsenek nagy ingadozások a fogyasztásban. - Üveges vagy csapolt? - A csapolt lenne az igazi, de az elmúlt évtizedekben tönkretették a hazai sörkultúrát. Egyszerűbb volt fogni az üveget, és tartalmát a pohárba tölteni. Ezért is indítottunk egy „csapoltsörprogramot" Szegeden. - Akkor most ülnek, és várnak, hogy megcsörrenjen a telefon... - ... és szépen tönkre is mennénk. Üzletfilozófiánk az, hogy testközelbe kerüljünk vevőinkkel. Az átalakulás után azonnal piackutatást végeztünk, évente részt veszünk a sörfesztiválon, akciókat hirdetünk. Egyszóval első a vevő - aki fizet. - Akad másmilyen is? - Pár millióval az átalakulás után mi is „megégettük" magunkat. Tanultunk belőle. Minden számítógépen van, azonnal ellenőrizhető: ki fizetett és ki késlekedik? - Mit csinál a sörös ember, amikor nem sörözik? - Úszom és kocogok. Igyekszem egészséges életmódot élni. Rafai Gábor Napi járadék: 347forint Munkaerőpiac Jó hír, hogy az elmúlt hónapban tovább csökkent Csongrád megyében a regisztrált munkanélküliek száma. Még jobb hír, hogy a csökkenés részben abból adódik, hogy a szóban forgó időszakban többen tudtak elhelyezkedni mint az éve elején, és a szezonágazatokban a következő hónapokban a foglalkoztatottak számának további növekedése várható. Jó hfr, hogy a munkaügyi központokon keresztül történt közvetítések száma közel kétszeresére nőtt. Rossz hír, hogy a megyei munkaerőpiaci szervezet nyilvántartásából többen kerültek ki az elmúlt hónapban, mint azt megelőzően, és a jogszabályban meghatározott járadékfolyósítási időt is többen merítették ki. A regisztrált munkanélküliek 58 százaléka egy évet, a nyilvántartásban szereplők 43 százaléka másfél évet meghaladóan munkanélküli. A kifizetett munkanélküliségi járadék egyénenként naponta bruttó 347 forint volt. Am az egyénenként csekély összeg összesen 108,3 millió forintot tett ki; ennyi járadékot fizettek ki az elmúlt hónapban a Szolidaritási Alap terhére. A rosszban is van valami jó: a Csongrád megyei 11,3 százalékos munkanélküliségi ráta alacsonyabb az országos átlagnál, igaz, csak 0,9 százalékkal. A nemrég szervezett állásbörze tapasztalatai azt mutatják, hogy leginkább a középfokú végzettséggel, pontosabban gimnáziumi érettségivel rendelkezők számára sikerült elhelyezkedési lehetőséget feltárni, de az építőipari és kereskedelmi szakmákkal rendelkezőknek is tudtak állást ajánlani. Ezzel szemben az újonnan regisztrált munkanélküliek jelentős része a feldolgozóiparból, a közszolgálati szférából, a mezőgazdaságból, és - érdekes módon - a kereskedelemből került ki. További munkaerőcsökkentést is főleg a feldolgozóiparban és a kereskedelemben terveznek, elsősorban felaszámolás és finanszírozási problémák, vagy szervezeti átalakítás miatt. Az álláshely-megszüntetés a jóval súlyosabban érintette a fizikai, mint a szellemi dolgozókat, a férfiakat, mint a nőket. K.G. Körhintában a tápai búcsú Lapunkban foglalkoztunk már a nagy port felvert üggyel, hogy március 29-én, kárpótlási liciten sikerült a tápai búcsú helyszínét is magánkézbe adni. Az első reklamációk után nem késett a megyei kárrendezési hivatal válasza: annak ellenére is szabályos volt az ügylet, hogy az ominózus területet nem Tápén, hanem Derekegyházán adták el. A földrendező bizottságnak kellett volna figyelmesebben böngészni a közlönyöket, térképeket, s akkor nem kényszerültek volna búcsúra megszokott búcsújáró helyüktől. A bizottság szerint sok ölyan figyelemelterelő momentum akadt, amely miatt nem is vehették észre, hogy e földdarab is felkerült desszertként a kárpótlási étlapra. Árverési kifogásukat azonban megfellebbezhetetlen határozatában az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal érdemi vizsgálat nélkül utasította el, mondván: Lele Ambrus és társai (vagyis a földrendező bizottság) nem vettek részt az árverésen és az árverésből nem zárták ki őket, így nem is jogosultak kifogásolni a licitet. A döntés ellen csak a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel lehet élni. Szeged önkormányzata semmiképp sem tudja elfogadni e formai útra terelt magyarázatot. A napokban felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a Csongrád megyei Főügyészségnek. Dr. Tóth László jegyző ebben kifejti, hogy az a bizonyos 17659 hrsz.-ú belterületi ingatlan folyamatosan Szeged város tényleges használatában áll: a hetvenes évektől mint szeméttelep, '88-tól a tápai búcsú helye. Igaz, hogy a Rákóczi Szövetkezet megváltással tulajdonjogot kívánt szerezni ezen, állami tulajdonban lévő területre is. Mivel a város általános rendezési tervének szabályozási terve az érintett földrészletek többségére nem mezőgazdasági rendeltetésű felhasználást írt elő, azokat tíz éven belül városrendezési célokra kívánta hasznosítani. Ezért döntött a tanács végrehajtó bizottsága 1988-ban a megváltási igény elutasításáról. Ezt követően alakították itt ki jelentős költséggel a búcsú területét. Mivel az érintett belterületi földrészletet sem a használóként bejegyzett Rákóczi Szövetkezet, sem annak jogelődje ténylegesen nem használta, tudomásul vették, hogy az folyamatosan a város használatában van. Időközben a körülményeket részletesen taglaló levelét Mészáros Attila, önkormányzati képviselő is megírta a megyei főügyészségnek. Ebben több pontban taglalja, hogy az árverés előkészítése mégsem volt annyira kifogástalan. A területre ráköltött városi pénzekről is szól. A szemétlerakó megszüntetésével 40 ezer köbméter földet terítettek szét, melynek szállítási költsége is 2 millió forint. A városgondnokság a tápéi lakossági alap terhére 1 millió forintot költött a területre. A kerítés, az elektromos hálózat is jelentős beruházás. Ezekről mindenképp illett volna előzetesen nyilatkoztatni a városi önkormányzatát. A 19 ezer 360 forintért elkelt területen elvileg 120, egyenként 300 négyzetméteres telek osztható ki, melynek reális értéke 20 millió forint. A telekként való értékesítés azonban nem sima ügy, mivel a terület 70-80 százaléka 2-3 méteres feltöltés, illetve a rendezési terven parkerdőként szerepel. Egy '93-as önkormányzati határozat már 2,6 hektár erdőt és 1,2 hektáron a búcsú területét jelöli meg. A leírtak alapján nem egészen arra korlátozódik a történet, hogy Lele Ambrus és társai ott voltak e azon a bizonyos árverésen, vagy sem. T. Sz. I. Egy buszravaló jóravaló mezőgazdasági szakember társaságában nemrégiben alkalmam nyílt megszemlélni, hol is tart a bajor mezőgazdaság. Az Agrárkamara által szervezett, s az ottani parasztszövetség által kalauzolt program bepillantást engedett az általunk oly' sokszor irigyelt nyugat hétköznapjaiba. Panasz, gond akadt bőven, s az ottani körülményekhez mérve, jogosnak is tűnt. Más kérdés, hogy a mi legatyásodott agrárgazdaságunk fejünkben őrzött kontrasztjával még fgy is kedvező képet alkothattunk. Ha másról nem, a gondoskodó tartományról, a gondoskodó államról, a gondoskodó Európai Közösségről, a gondoskodásra alkalmassá tett érdekvédelemről. Nekünk is jószfvel ajánlották, gondolkodjunk el lehetőségeinkről. A Bajor Mezőgazdasági Minisztérium és a parasztszövetség tájékoztatójából megkaptuk hozzá az alapadatokat. Ott a 200 ezernyi mezőgazdasági vállalkozás átlag 16 hektáron gazdálkodik. Zöme kis, családi gazdaság, s fele részben csak más munka és jövedelem melletti kiegészítést jelent. Ezernél nem több a száz hektárt meghaladó birtok. Sok csak az állattartás elsősorban szarvasmarha - takarmányellátására berendezkedett, a növénytermesztők 16 százaléka jelenik csak meg árujával a piacon. S így is a bőség, az elkerülhetetlen importtal fűszerezett túlkínálat zavarával küzdenek. Ezek után nem lepődtünk meg azon, hogy itt nem is cél már a nemzetközi megmérettetést álló nagygazdaságok kialakítása. Egyszerűen nem gazdasági létkérdés a mezőgazdaság. Ugyanakkor nagyon vigyáznak arra, hogy a vidéket ne hagyják el tömegesen az emberek. A marhahús, a tej és a gabona 820 százalék közötti feleslegét nyomott árakkal próbálják kordában tartani. A GATT megállapodás szellemében borra, cukorra, gyümölcsre is kiteljed majd a korlátozás. A visszafogást, a parlagot ösztönzik inkább. A bajor parasztok önmérsékletét megfizetik, de óriási lelki teher ez nekik. Az Bajor mezőgazdaság (I.) Kisbirtokból is megárt a sok Hobbikert és golfpálya. Határmezsgye emberi törekvési vágyat inkább kifejezik azok a programok, amelyek ipari nyersanyagok és biológiai energiaforrások termelésével, erdősítéssel oldanák meg az átállást. A költségkímélést kifejező cél, hogy a termelést az ezredfordulóig a belső szükséglet szintjére csökkentsék. A környezetszennyező, intenzív módszerek biogazdálkodással való felváltása, a parasztok korai nyugdíjazásának ösztökélése sem hiányzik a tervezett eszköztárból. A bajor paraszt ma éves bevételének egyharmadát kapja állami szubvencióból, s ez az arány még nőni fog. Az érdekvédelem erejét mutatja, hogy a gazdálkodók 90 százaléka tagja a kicsik és nagyok esélyegyenlőségét deklaráló parasztszövetségnek. Ennek ellenére sem tagadják, a birtokok lassú koncentrációja feltartóztathatatlan, s az egyensúly beálltának idejére a gazdaságok száma megfeleződik. Feladatuknak azt taiják, hogy e keserves, de elkerülhetetlen folyamat ne vétlen emberek egyéni tragédiáinak árán menjen végbe. A racionális összeurópai döntések és a regionális - jelen esetben bajor - érdekek kötélhúzása változó erőnlétet mutat. Utóbbi a hazai termékek érzelmi alapú kivételezettségét próbálja besújkolni a fogyasztói köztudatba. Az Angliában fellépett marhavész pánikhatása kapcsán harmadával esett vissza a húsfogyasztás. Önvédelmi reflexnek nem utolsó az a kezdeményezés, hogy egyes bajor falvakban megszervezték a közvetlen, termelői húsakciókat, mindenféle vizsgálatokkal és egészséges származási helyet bizonyító garanciákkal. A pékek is kiadták a jelszót: szermaradvány mentes búzából készült, hazai kenyeret! Ezek után magától értetődő, ha mindenki annyit fektet be, amennyit feltétlenül szükséges. Az egyenként túlgépesltett kisbirtok itt is luxusnak minősül. Úgynevezett köröket alakítanak ki gépbérlésre, idénymunkás kölcsönzésre. Szó sincs a mi múltunk gépállomásiról. Egyik család mondjuk a repce-, a másik a burgonya termesztést gépesíti profi módon. E szervezésre, közvetítésre alakult - kiadásaikban 50-80 százalékban támogatott - körök összehozzák a szolgáltatókat és szolgáltatást igénylőket. Az értékesítés is hasonlóan szervezett. Beruházni itt is kell, de az állam a kölcsön'kamatának túlnyomó részét csak akkor vállalja át, ha a megtérülés szaktanácsadók garanciájával alátámasztott számításokon nyugszik. A piaci gondokkal küszködő magyar első kérdése természetesen az, hogyan lehetne az unió merev külső határainak felszámolásával - fokozni a piaci jelenlétünket. Az udvarias válasz rögtön eligazít, barátság és gazdasági érdek külön kategória. A beözönlő áru az ottéld termelők támogatásokkal is nehezen, és csak időlegesen fenntartható létbiztonságát veszélyeztetné. A kiindulási alap ezért nem véletlenül csak a korlátok kölcsönösségen alapuló lazítása lehet. Tóth Szeles István