Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-21 / 118. szám

SZOMBAT, 1994. MÁJ. 21. • A dualizmus időszakában ­sajtótörténeti szempontból a háborús időszak is ide tartozik - egy alapvetően liberális beál­lítottságú sajtó létezett, annak különböző árnyalataival. Míg a Szegedi Híradó például a kon­zeryatív liberalizmust képvi­selte, a Szeged és Vidéke, va­lamint a 10-es években a Dél­magyarország a polgári radiká­lis irányzathoz állt közel. Ezek a lapok minden különbözősé­gük ellenére egy skálán he­lyezkedtek el. A három forra­dalom - az őszirózsás, a ta­nácsköztársaság és az úgyne­vezett ellenforradalom - után ez a sajtószerkezet széttörött és kialakult egy új, nlondhatni kétpólusú szerkezet. Az egyik pólus, a Szegedi Új Nemzedék, jobboldali, sőt egyes periódu­saiban kimondottan szélső­jobboldali lap, amelyik a ke­reszténységet és a nacionaliz­must kurzusszinten képviselte. A másik pólust a Délmagyar­ország jelentette, kezdetben komoly nehézségekkel küzdve, hiszen a létéért és a nevéért kellett harcolnia, 1925-ben be is tiltották. Liberális-baloldali beállítottságú, nem kimondot­tan szociáldemokrata, nem ki­mondottan liberális lap volt: a kettőnek valamiféle kombiná­cióját hozta létre, és mivel igen kiváló munkatársai voltak, ezt magas színvonalon tudta tenni. A nagy korszaka 1923-tól 1938-ig tartott. • Ebből az első évek igen nehezen teltek. Említette az 1925-ös betiltást: hogyan került ilyen helyzetbe a Dél­magyarország? - A 20-as évek eleje egy olyan szélsőjobboldali domi­nanciájú periódus, amikor a Délmagyarország törekvéseit egyszerűen nem lehetett képvi­selni. 1920 elején a lapot meg­szüntetik, de hogy a Szegedi Új Nemzedékhez képest le­gyen másik pólus is, helyette létrehozzák a mérsékelten jobboldali Szegedet. Szerkesz­tésében két ember volt a meg­határozó: Szilassy Cézár, az el­lenforradalmár - ez az ő saját minősítése - , és Vermes Ernő, a mérsékelt liberális szerkesz­tő. Kettejük egyensúlyozásából született egy nem túl jó hibrid. 1922-ben Szilassy Cézárral a jobboldal kivált és a budapesti Világtól Lövik Károlyt hívták szerkesztőnek Szegedre. A döntő fordulat 1923-ban követ­kezett be: ekkortól már egyér­telműen liberális irányba ment a lap. Utólag visszatekintve 1925-re, a betiltás évére, telje­sen egyértelmű, hogy a kor­mányzat és a helyi jobboldal számára kellemetlen lapnak a kiiktatása volt a tulajdonkép­peni cél. Nyilvánvaló, hogy ha nem írta volna, amit írt, akkor másért támadták volna, de mindennek kellett adniuk egy jogi és egy ideologikus érve­lést. A hivatalos indoklás sze­rint a lap a „Tisztelt nemzet­gyűlés..." című 1925. február 8-i cikkével a törvényhozás te­kintélyét igyekezett csorbítani, a február 15-i számban megje­lent „A Szegedet rendőri se­géllyel akadályozzák meg, hogy jogos helyiségét birtok­ban tarthassa" című cikkével pedig az államrendőrség szege­di kapitányságát úgymond részrehajlással vádolta. Ez vizsgálatot igényelt volna, nem pedig döntést. Végül az in­doklás szerint a február 28-i szám „Halló, Amerika!" és március 7-i szám „Panasz a só­hivatalba" című cikkeiben a lap „Haller Istvánnak bíróilag még nem tisztázott tüzifaszál­lítási ügyét panamának tünteti fel, a mai kormányt és kor­mányzati rendszert Hallerral azonosnak veszi". Természete­sen egy államtitkári panama le­leplezése az újság részéről mindig a bírói ítélet előtt jele­nik meg. A sajtónak épp az a funkciója, hogy szóvá tegyen bizonyos jelenségeket, ame­lyekre az ügyészség később re­agál. Ebben a helyzetben több egykori levéltári dokumentum tanúsága szerint sajátos kettős­ség volt megfigyelhető. A he­lyi, szegedi jobboldal radikáli­sabbnak és túlzóbbnak bizo­nyult, mint a pesti központi ap­parátus. Amikor Szegeden a ÜNNEP 9 al Lom.Tataloml»-N.+Ktwl«tth'itt>l. »Mrt»HV»U)'vtAl «• leeytreda : Araifl ttaaa TaXtHw, Mt, - Kyoatdai lew Kedd, 1929 május 28 ,: V. évfolyam 119. tzám MAK« i tlwluuNMll <• kMKIinuu, Vrl ima «. Tilatai tSL MM>HCZ«VA>AUU.VI Ilim ÜK, - «a WaMM+oUt éhiW«..> mca u. . Wltrfowi 4®. ftMm. a*» «,« «„ mm „„ OWlMIfcl ara M« >l» " a lívtootiwa MO, ttuuausn «-•»• pmm»9. c«t« im« ««, vaaar- «a Uua a» (a HIK« Pro Domo . trtt: Nini FtrtM, liter betűül Írom, hogy félreértét M lé­grea btUR* imofyirt tx . éltjén. iHitebmaé­lekt, de nem az én hézomért. Msgamforméju embet., legföljebb .nccát tteret magának,- de házal nem. Nctrf ls 'igen VMóok, mert Vao .nekem elég bajom a más házával is, amelyik­nek t hnmfbktra .át ván irvtf: a kitmútztlS. ttésnek. Majdnem olyan itmeretlec isten fez, mint amilyennek az oltára megszólaltaUt Pál apostoli Konnlhosban. A háza az a Dómul, amelyért apostol híjjáo én uólatok meg, « mindenes cseléd. Mintán szegedi embernek • háta eue, nekem sincs hozzá több justorn, »Uí benne Őrletem Ml al. életemet, mint annak, aki csak tz u«ár61 nézi repedező falát, hulló vikolartt és csóválja & 'fejét, hogy milyrn rossz höchea van Itt a >V8rmavelMAsi. Nem >het trt ,monaani; hogy a nyilváoogtlg ha­A fjaloít Uaáics vallomása Vunisa Racsics btínpörében A vödlottatc önrédeJamre űfnafkoznak (BtliaptsH tuitillMk tolnfen/oHntHo.) Balgrié­böl jrlantlk Ma Halétele meg fiaci(c» PuMsa Mm­poreatk-tergyallsél. aWa- akupaBiw tltertri ét lóvéaSel megöli* /Udlcs Pál H Banoncork Gyérgy kfpviMléket és meatebentette Raálcj fitvánC vala­mlot Prrndr léánl. ' " - • A teigytláa iránt árUai érdek lóé éa nytlvásoll m-a A tételéül lArgyalásoa » vtépealok. tmar­teUn uUs Raatlna lette oee. vaUodsásét, aki a­gyilkossijoi Uhmtrtt .-,.-•.. . — Az oki kéréezlá as elnök. I - ProuoMlta* Megtémeétak .az áléafea, itt hit­tem Peraár te akar lónk mire éjuxVfeftmWÍ ép lőttem: rá. Ekkora horvát. képvUelék rimroW lak, kénytelen roltem inakl lőni.. A délutáni WlérmláKU Reáies. IsHln meg­tehesOJéséstk és halálának kérdése Wrött éröht A Ingfeladhh eaészeéiOgyi. te»á« Uekvéleméave vlzagálóbtró elótt át' emelebea kijelenti, hoc +* leménve i re Int Pun Is* Rateoe ée tersei eUr* kA. ettuiet a Zerolverea temeáéare- Ezzel izemben Punlsa Reslcs ezt állitjst, bo*r erről sió KID tehet, Kaátee laMare nem U lá'l rá, « teák «*­Mimül tetelte. Padles régi eokorheta kévetkeztA ben halt meg. - MtgtesueJtet - mondotta Punlsa Itaaia -L, vdáekeaem kellett. Meg vegvok cörrtdve ereit, hogy hetyeiuW et stuék ur te IC eeelekedetl reénel Rörté eáémt után Torna Pupovte kiballgateie követ késett, aJöt as öcéazaéf relhujteeieJ vádolt Torna, Pnpovte tagadta a vádat, a ackupotináhan csak art idáitette Ridicsatk. hogy eár l*g tolyui ka tevább Folytatják aartafaláaaliítt. E íirytlmei. teiésseJ Otek mtt akarta etömi a vírus evrmá­tmfert. . Délmagyarország-címlap 1929-ból. A vezércikk szerzője: Móra Ferenc. • Nyolcvannégy éves a Délmagyarország 1923-1938: a vidéki újságírás csúcsán Lengyel András sajtótörténész a lap lénykoráról főispán betiltatni akarta X la­pot, akkor Bethlen István appa­rátusa volt az, amelyik csak megrovást alkalmazott és csak bizonyos utcai árusítási jogot vont meg. A Szeged betiltá­sához a helyi jobboldali bázis járult hozzá, ők provokálták ki Pestről a betiltó végzést. • Mi volt a közvélemény reagálása a betiltásra? - Jellemző, hogy a Szegedi Új Nemzedék erre azt írta, hogy általános megelégedéssel vették tudomásul a betiltást, ugyanakkor tudjuk, hogy or­szágszerte, sőt határainkon kí­vül is tiltakoztak ellene. Er­délyből például újságírók, írók emelték fel a szavukat a Sze­ged mellett, újságírószerveze­tek s a legkülönbözőbb csopor­tok is tiltakoztak. Konkrétan tudjuk, hogy Bethlen Istvánék itt próbálták ki azt a technikát, amit majd a Világnál és a Ma­gyar Hírlapnál játszottak el. Betiltanak egy lapot, de tudják, hogy a keményvonalat nem le­het végigvinni. Azonban, hogy éreztessék az erejüket, lehetet­lenné teszik, hogy a lap formá­lisan újrainduljon: ugyanazzal a stábbal, ugyanazzal a nyom­dával, de más névvel kell tehát továbbmennie. Szegeden ez kézenfekvő volt: a lap vissza­vette korábbi nevét és ismét Délmagyarországként jelent meg. Budapesten ugyanez tör­tént a Világgal. Formálisan ott sem engedték meg az újraindu­lást, de mivel ott is hatalmas nyomás volt az olvasótársada­lom részéről, Magyar Hírlap néven folytatódhatott a Világ. Szíve szerint a kurzus az ilyen lapokat, mint a Délmagyaror­szág vagy a Világ, eltörölte volna a föld színéről, ugyan­akkor a konszolidációs folya­mat - Bethlen István nagyon nagy érdeme - lehetetlenné tette, hogy a sajtót direkt esz­közökkel elhallgattassák. • Imént a Délmagyar­ország nagy korszakaként jellemezte az 1923-tól kez­dődő esztendőket. Kik voltak ennek a korszaknak a meghatározó szereplői? - A Szegedet a betiltás előtt már egy ideje a Délmagyaror­szág Rt. adta ki, amelyiknek vezető személyisége a lap ko­rábbi tulajdonos-főszerkesztő­je, Pásztor József. Ő újságíró­ként indult, de üzletemberként a sajtóba fektette a pénzét. Egyértelműen a szegedi liberá­lis polgárság képviselője. En­nek a rétegnek akart hangot ad­ni a lapon keresztül, létrehozta azt a szerkesztőséget, amelyik hosszú ideig fönnállt, s amelyi­ket a nagy korszak szerkesztő­ségének lehet tekinteni. Frank Józseffel kezdeném a fölsoro­Lntaiiiicmaiií:1 S HeSÖBétj 8}Öí5ífe»&ít i4r awKfattt S^AS -•SÖttaíttí Ak'X'aas faÖMpu ÜUr w .ütailfcaiCMrt ciáuánte OI* túli vjsrs 11 B tettel tő­ik ffl«S­111/25 jöftást.m* " Teafán, mi fe^Xi kŐBVVtír WHÍT«á» UEií5«pC«yí3rtC>B m** ^^ffirtZ* dmttoM 4 U «tc fél 9 éfiköf ÁtxjÁüaeiL IvV­Wpkxáo* BKiifnf hcnyi Tcr twttwwB "wm^I ua (ÍMWtlBüoi Ntoál Jájo. Petek' Síül <1 (Íefclw ntj, «ote.fei)_UiM yr "KSSMI MSI Tftrt* «»i*>a Ctoncrtifr+eeliw . 'Ml Tiszta szivoel. .Vínc.-ci uptlm, se anyán. Se istenem, se luudm. Se boksám, se szeMÍe&m Se esáknm, se sjerrSíitn, Harmadnapja nem eszek, Se sokat, se keveset. Haseesttendím hatalom. Hastesztendóm etasom. Hogyha nem kell senkinek. Hát oz ördBg veszi meg. rmta srtrvel Mórák. Ha kei, emberi is bük. viwl és feltolnék, _att főiddel elfödnek S ham haió fii terem Gyönyört szép szivemen. JOZStP ATTILt - Lapunk IrxkBtttebbi Mára* Gyíaölcí­>ttó BuWoímkooj öonepe latet- pinteken éggel * rendes időben jelenik meg. — A Uugo viternap cé u; köigySlítt t'ü vaso titesi lan gedtn I73b b stekijglalíja. ' háty t. tag, 3 köd(se. kiiiii Kamuié t. Isg — liiliigomi lói itiaiUk: Jel és 100 eitetóli és cipöai, : ieientelie H iáiul, amin; ollliánl 1". ... iiek hiiíac.'i értesűiéa szi"r. zésé.-e SZŰktógl A pénzüg)1 ener raagtai s nenázaég nem T5-IOO azáaali cipl9UosziAJt ra — leebedeg; jáuei (udusiii tl fecd=M- ciiidi uwaiiM dtuun lilrki eeye-eni sieti eetileti kés elösdtai nsgu steli ksietwk il i»., I. emelet) 1 ekUíléSKei.t»; C kteiuk S«ted n emnoe «. i»e> utU* KkiuleUci, Bijwyiés Iejyesek. (Mii — UJ tejeié Botnuc Atmlt vtiegK A lí 1 SW BELVÁROSI MOZI Métthe B. Mér. uenlte te crtltetMSn Betty Compíon Barbara La Marr r?" UTOLSÓ TÁNC. Unmt 1 Ishonlekan te e SZAJNA LEÁNYA. József Attila híres verse, a Tiszta szívvel 1925. március 25-én jelent meg, az ötödik oldal hírei közé beékelve. A vers az akkor Szeged néven megjelenő lap betiltatásában is szerepet játszott. A címlapon naponta olvashatjuk: Alapítva 1910-ben. Ma nyolcvannégy éves a Délmagyarország. Az ország második leg­patinásabb napilapja vagyunk, hiszen ennél több időt egyhu­zamban a ma is megjelenő újságok köziíl egyedül a Népszava élt meg. Nagy és kevésbé dicső korszakokkal telt el a nyolcvan­négy esztendő, mégis létezik egy időszak, amelyről a sajtótörté­nészek egybehangzóan állítják: a Délmagyar fénykora volt. Születésnapi cikkünkben a Juhász Gyula és Móra Ferenc nevé­vel jelzett évekről, a lap „nagy szerkesztőségének" kialaku­lásának körülményeiről beszélgettünk Lengyel András sajtó­történésszel. lást, akit igen kevéssé ismer­nek ma, holott nagy formátu­mú szerkesztő, Juhász Gyula jó barátja volt. Szerkesztői mun­kájával ő csinált nagy lapot a Szegedből, majd a Délmagyar­országból. Tehette is, mert olyan sztármunkatársai voltak, mint Juhász Gyula vagy Móra Ferenc. Ők nemcsak költőként vagy íróként színvonalasak, hanem a szó profi újságíró ér­telmében is. Megnyilatkozása­ik, a vezércikktől kezdve a hí­rekig, a humortól a tárcáig igen széles körűek. Súlyuk a lapban jogossá teszi azt a kutatói véle­kedést, hogy 1923-tól a Sze­ged, majd 1925-től a Délma­gyarország a vidéki újságírás egyik csúcspontját jelentette. Tudni kell, hogy Juhász Gyula ekkor már a magyar irodalom egyik igen fontos szereplője, Móra Ferenc pedig népszerű író, akiért lapokat olvasnak és jó üzletnek számít kiadni. Jel­lemző, hogy ók is az újságírói munka iránti alázattal és lelke­sedéssel dolgoztak, mindent csináltak, amit kellett. Juhász és Móra mellett volt egy na­gyon jó képességű, szorgalmas és egy-két területen kimagaslót nyújtó profi újságírói garnitúra is. Közülük három munkatársat említenék. Magyar Lászlót, aki a fiatal József Attilát is pátyol­gatta; ő az, akj miatt annak ide­jén József Attila letette az érettségit, makói szerkesztő korában ugyanis Magyar azt mondta neki, addig nem közli a verseit, amíg le nem érettsé­gizik. Magyar - ezt ma nem le­het eléggé hangsúlyozni - hal­latlan tárgyias, pontos, infor­matív stílusban írt. Mellette más erényekkel megemlítendő a harcos, polemikus, ütközése­ket is álló publicista, Vér György, aki tulajdonképpen a szegedi sportújságírás egyik megteremtője is. Színházi ku­lisszaügyektől kimondottan rá­zós politikai ügyekig mindent csinált, rengeteg sajtópere, bí­rósági elítéltetése volt emiatt. Lengyel Vilma a harmadik munkatárs, akit említenék: ő Lengyel Lőrinc bútorgyáros nagyműveltségű lánya, Erdélyi Jenő főorvos felesége. Keve­sen tudnak róla, hogy a 10-es években a szegedi feminista mozgalom egyik vezéregyéni­sége volt. Kitűnő művészeti, ezen belül zenei tájékozottsá­gát és érzékenységét emelném ki, kritikáiból lényegében anto­lógiaszerűen összeállítható volna az egykori szegedi zenei élet története. S hogy milyen színvonalon, mutatja az, hogy a Bartók-kutatás ma is számol a Bartókról írott cikkeivel. Ez a csapat persze 1938-ra lassan elfogyott, hisz Móra 34-ben meghalt, Juhász a húszas évek végére pedig olyan beteg lett, hogy csak nagyritkán szólalt meg. Jellemző, hogy Móra ha­lála után Pásztor kénytelen­kelletlen, anyagiakat is áldozva először Kosztolányit, majd Móricz Zsigmondot szerződ­tette a vasárnapi tárcára, mert Móra Ferenc után ugyanolyan színvonalat kellett adni. Ké­sőbb, 1936-ban egy Pásztor Jó­zseffel való afférja után - a szabadtérivel kapcsolatban robbant ki, melynek működ­tetésébe Pásztor és Lengyel Vilma is pénzt invesztált ­Lengyel Vilma is eltávozott. • Mennyire volt tudatos a lap által felvállalt liberaliz­mus? Vagy az újságíró kö­telező ellenzéki magatartá­sához hozzá kell számolni a Horthy-éra merev viszonya­it is? - Az irányultság több törek­vés eredője. Kétségtelen, hogy a szegedi liberális polgárság érdekeinek védelme is megje­lenik a lapban. Van egyfajta, a Horthy-korszakkal szembenál­ló, oppozíciós magatartás is, ami egész odáig eljut, hogy a Délmagyarország bizonyos hullámzással, de a szervezett munkásságnak is fórumot ad. A legfontosabb szál azonban a munkatársak többségének a li­beralizmus és a humanizmus melletti mély elkötelezettsége. Tudni kell. hogy mindegyikük háború előtti neveltetés, tehát ők egy liberális korszak gyer­mekei, akik különböző életutat futnak ugyan be, de mindegyi­küknek igen erős vágya van egy jobb. kiegyenlítettebb, hu­mánusabb társadalom iránt. Az egyéni szabadságjogok, egyál­talán az emberi méltóság vé­delme, az emberi kiszolgálta­tottság elleni föllépés igénye nagyon mélyen benne vannak a munkatársakban. Még bizo­nyos értelemben Pásztor Jó­zsefben is, aki pedig ekkor már elsősorban sajtótőkés, üzletember. • Ez politikai elkötelezett­séget is jelentett, avagy csu­pán a liberális lapcsinálás jellegéből fakadt a rokon eszmeiség? Például a vá­lasztások idején. - A Délmagyarország ter­mészetesen informált a válasz­tásokról. Az egykori gyakorlat szerint ez - miként az élet más területeiről is - részletesebb beszámolót igényelt. Értelem­szerűen a lap nem csinált titkot abból, hogy egy meghatározott irány képviselője, s ez ki is derült az írásokból. Nagyon nagy kérdés, hogy ezzel politi­kacsináló volt-e, vagy csupán információtovábbító. Nem hi­szem, hogy abszolút steril in­formációközvetítés létezik, ez egy betarthatatlan ideológiai téveszme. A két világháború között egyáltalán nem volt mindegy, hogy valaki Szegedi Új Nemzedéket olvas vagy Délmagyarországot, ez már vi­lágnézeti elkötelezettséget je­lentett. Az az olvasó, aki egy Juhászt vagy Mórát saját véle­ményének kimondójaként ol­vasott, az nyilvánvalóan nem nagyon lelkesedhetett egy Új Nemzedékért. Ugyanakkor az Új Nemzedék lelkes olvasói destruktív lapot láttak a Dél­magyarban, mert az megírta például a hivatalban lévő ál­lamtitkárról, hogy panamázik, s ezzel „lejáratta a kormányzat tekintélyét". A két lap között tehát ideológiai harc folyt. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert 1919 előtt ilyen módon sajtóháborúskodások nem voltak, a kétpólusú rendszer eztán alakult ki. • Mennyire volt vonzó a korabeli olvasó számára, amit a Délmagyarország nyújtott? - A színvonalasabb és von­zóbb törekvés a Délmagyar­országé volt. Nem két azonos súlyú pólusról van szó ese­tünkben. Ahogy Péter László fogalmazott annak idején egy József Attiláról szóló tanulmá­nyában: egyik oldalon, az Új Nemzedékben vannak a névte­len tárcaírók, akikre a kutya nem emlékszik, másik oldalon van Juhász Gyula, Móra Fe­renc, és természetesen a lap neves alkalmi munkatársainak a sora. Sőt a Szeged 1925-ös betiltásába még József Attilá­nak egy itt közölt verse, a Tisz­ta szívvel is közrejátszik. Erről a versről a költő életében hét nagy cikket írtak, reprezentatív műnek tartották megjelenésétől máig. Ismét idézem az Új Nemzedéket, ahol a költő ne­vének említése nélkül, de rá is hivatkoznak a betiltáskor: „ A Szeged nemrégiben hivalkodva közölt egy költeményt, ame­lyet nyomatékosan róttunk meg, sőt csodálkoztunk, azon, hogy az ügyészség azonnal nem avatkozott bele az ilyen megbotránkoztató destruálás­ba". Ami a Délmagyar-olvasóit illeti, róluk szólva tudni kell: mások voltak a viszonyok. Az újságolvasó réteg jóval kisebb volt, mint ma, a legjobb lapnak is csupán néhány ezer vásár­lója akadt. Az Új Nemzedéket valamivel kevesebben olvas­ták, és nyilván zömmel mások. A szegedi értelmiségi, szakmai elit számára alapvetően a Dél­magyar volt a meghatározó. Bizonyos aktív konzervatív be­állítottságú körökben figyeltek az Új Nemzedékre is, de a Dél­magyarország számukra is megkerülhetetlen. Egyszerűen azért, mert a színvonal minden szempontból itt volt. Itt beszél­tek az élet dolgairól érdemben. Az értelmiség, amelyik szá­mított, amelyiknek a szak­maisága, mesterségbeli tudása igazán számottevő, végig a Délmagyarországban szólalt meg. Panek József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents