Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-17 / 114. szám

8 SZOLGÁLTATÁS DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1994. MÁJ. 17. Kullancs elleni védőoltás is LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED. SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 • Sokan felkapták fejüket, amikor a lapokban arról értesültek, hogy új lovagokat avattak városunkban. A kitüntetett személyiségek a Pro Concordatia Populorum lovagrend tagjai lettek. Szép dolog a régi hagyományok felújítása, akár újak teremtése, de ha már latin nyelvű a rend elnevezése, akkor tiszteletben illene tartani e nyelv elemi szabályait. A latinban van concordia és concordantia szó, az előbbi klasszikus, az utóbbi újabb kori (Id. Bartal: Glossarium Mediae et Infimae Latinitatis Regni Hungáriáé, Bpest, 1901). A concordia szót olvashatjuk SalIustius híres mondásában: Latinul, helyesen! „Concordia parvae res crescunt, discordia maximae dilabuntur", aminek még aktuálpolitikai jelentése is van. (Egyetértésben a kis államok is gyarapszanak, széthúzásban a legnagyobbak is széthullanak.) Az elmúlt napokban azonban egy újabb bakiról értesültünk. Hírül adták a lapok, hogy a polgármester díszes láncot visel a jövőben ünnepélyes alkalmakkor, rajta a felirat jól olvashatóan: Sigillum Szegediensis (sic!). Tekintettel arra, hogy a sigillum (pecsét jelentésű szó) semleges, a latin nyelv illeszkedési szabályai szerint helyesen: Sigillum Szegediense. Félő, hogy a ma már egyre nagyobb számban latint tanuló nebulók megmosolyogják, avagy netán még ki is javítják a honatyákat, illetve városatyákat, ha ilyen hibás latinsággal ellátott feliratokat viselnek, javasolnám, hogy a pecsétet cseréljék ki minél előbb, mielőtt általánossá válna a helytelen nyelvi gyakorlaL A magyar nyelv írott és íratlan szabályainak figyelmen kívül hagyásáért már nem is emelünk szót (azok a vállalatok, akik, azok a politikai erők, akik vagy természetesen, hogy stb.), ezeket ugyanis a hozzánk látogató külföldiek nem veszik észre, de a latin nyelvet még sokan értik, olvassák, vagy talán beszélik is, van aki e nyelv reneszánszáról van meggyőződve, így abban az országban, ahol 1844-ig a latin hivatalos nyelv volt, s amely így mindmáig második anyanyelvünk, jobban kell vigyáznunk az ilyen nyelvi pongyolaságokra. Rakonczai János Miután közeleg az iskolai nyári szünet, és az unokám táborba megy, kiírattuk a kullancs elleni védőoltást április 22-én, aznap ki is váltottam a két doboz gyógyszert a Sas patikában, ami 1200 forintba került. Május 5-én a Tisza Lajos körúti gyermek szakrendelésen be is adták a gyereknek az injekciót. Sajnos, kisunokám nagyon rosszul lett, láza volt, amit nem tudtunk mire vélni, aztán 7-én megdöbbenve olvastam, hogy sok gyerek ugyanazzal a tünettel élte meg a rossz szériából Elküldik a Panaszaim miatt a napokban felkerestem az új klinika traumatológiai rendelésén dr. Sándor László tanár urat, akinek több mint tíz éve a betege vagyok, ugyanis akkor műtötte a térdemet. Azt mondta, hogy többet nem találkozunk, mert távoznia kell a klinikáról. Ez nagyon elszomorított. Miként lehet az, hogy egy ilyen kezű sebésztől, akinek műtéteire 5-6 hónapot vártak a betegek az ország minden tájáról, a klinika vezetése egykészült kullancs elleni injekció hatását. A második dobozzal már nem adattam be, hanem elmentem a patikába, visszavittem a dobozt és a zöld kártyát, amivel igazoltam a vásárlást és a gyógyszer beadását és kártalanítást kértem. A gyógyszertárosnő azonban csak a visszavitt injekció árát volt hajlandó visszafizetni, a beadottét nem. Gondolom, nem csak én és az unokám járt így, tanulságképpen írtam hát meg a fenti sorokat. Hizó Lajosné sebészt? szerűen megválik? Dr. Sándor Lászlónak rajtam kívül még sok-sok beteg köszönheti járását-mozgását, a doktor úr szolgálatkészségével, humorával, kedvességével még a gyógyulást is megrövidítette. Kérem, vizsgálják felül újból az ügyet és ne vegyék el a betegektől egy ilyen orvos munkáját, emberségét, szeretetét. Név és cím a szerkesztőségben délelőtti műszak kezdéséig zárva tart. A gyógyszertári ügyeletet vagy üzemeltetést azonban - állandó jelleggel -az összevont körzeti orvosi ügyelet székhelyének legközelebb eső vagy legkönnyebben megközelíthető, arra alkalmas gyógyszertárban a gyógyszertári központnak biztosítani kell." Továbbá: a be, A bc, és bd, alpontokban leírt esetekben az orvosi rendelőben olyan mennyiségű és választékú gyógyszerkészletet kell tartani, melyből a sürgős gyógyszeres beavatkozást igénylő betegek, valamint leggyakrabban előforduló akut betegségek megfelelő szinten elláthatók." A szatymazi gyógyszerellátás az idézett irányelveknek megfelelően működik, feltehetően ennek köszönhető, hogy hasonló kérdés három éve biztosan nem merült fel. Gondolom, a telefonáló, aki pihenni ment Szatymazra, el tudja képzelni, mit jelentene, ha a gyógyszerész - miután egész héten át helytállt hétvégén is gyógyszertárában volna bezárva. Horpácsy András Cs. m.-i tisztifőgyógyszerész len feladataira tudjuk majd fordítani. Ezúton megköszönjük a bútorszalon mérnöknőjének, a Tisztelt Államtitkár Úr! Bizonyára a TV Híradóból tájékozódott, hogy a Budapest Bankban és az Aranykéz utcában milyen állapotok uralkodnak. Nekem viszont személyes tapasztalataim vannak, melyekről ezúton szeretném Önt tájékoztatni. Nyolcvanhét éves külföldön élő nagynéném megbízásából a közelmúltban felutaztam Szegedről Budapestre, hogy átvegyem a kárpótlási jegyeket. Csütörtöktől hétfőig sikerült is sorszámot kapnom, amivel bejuthattam a bankba és átvehettem a kárpótlási jegyeket. Közben két napra hazautaztam, mivel nem kívántam több éjszakát eltölteni az „átmeneti szálláshelyen. Önök biztosítottak egy „éjjeli menedékhelyet" a várakozóknak, miután felismerték a helyzetet, mely szerint egy bank képtelen civilizált módon azt az irdatlan mennyiségű külföldre kiadott határozatot feldolgozni. Ezért már előző nap, az esti órákban be kell állni a sorba ahhoz, hogy másnap be tudjon jutni az illető a bankba. Volt időm átérezni, milyen is a hajléktalanok sorsa. Tudom, hogy ezt Önök nem kitolásnak szánták, csak egyszerűen ennyire futotta a szervezőkészségükből. Az éjszakai várakozás során megkérdeztem volna Öntől, annak tudatában, hogy mennyi határozatot adtak ki külföldre, főleg Romániába, nem lehetett volán ésszerűbb megoldásokat találni? Hiszen egy egyszerű számtani művelettel rájöhettek volna, hogy egy-két pénztár nem képes ezt a rohamot levezetni. Igaz, a Romániából érkezőknek ez nem jelentett különösebb megrázkódtatást, mert ók hozzá vannak szokva, hogy éjszakákat állnak sorba benzinért vagy tejért, így kárpótlási jegyért külön „élvezet" volt számukra a sorba állás, hiszen úgy is „talált pénz"! Nekik lehet, hogy az! Időmből futotta elgondolkodni azon is, amit sok újság leközölt, mint MDF-kampányhirdetést, mely szerint mennyire hálásak lehetünk mi, kárpótoltak, mert ha anyagilag csak részlegesen, de erkölcsileg teljesen kárpótolva lettünk. Nos, ez megfelel egy választási reklámnak, de az igazságnak kevésbé. A mi családunk esetében ez a kijelentés több ponton nem helytálló. Azt elfogadom, hogy a kárpótlás anyagilag részleDégáz illetékes vezetőinek ezt a nemes gesztust. Gyermekkórház igazgatósága ges, de inkább jelképes volt. Erkölcsileg bennünket nem kárpótolt egyáltalán, inkább cinikus módon megalázott. Először azért, mert Apám testvérei közül hárman odavesztek a haláltáborokban, és mivel nem volt leszármazottjuk (nem hagytak nekik időt családot alapítani), ezért az ő részük, még a jelképes rész is, visszaszállt az államra. Hát hol itt az erkölcsi kárpótlás? Az MDF által vezetett Tisztelt Parlament még a több ezer éves római jogot is „átírta" és az oldalági örökösödést megszüntette. Másodszor azért nem lettünk erkölcsileg sem kárpótolva, mert mi az államosítás után megmaradtunk a saját házunkban mint bérlók és még a mai napig is azok vagyunk, mert a kárpótlási törvényt úgy alkották meg, hogy a volt tulajdonosnak még a visszavásárlási jogot sem biztosítja. Továbbra is ki vagyunk szolgáltatva a hatalomnak, ami most nem ávó, hanem ÁVÜ, vagy önkormányzat és majd ők döntenek a fejünk felett, hogy eladják a házunkat, vagy sem, és hogy kinek? Továbbá ki vagyunk szolgáltatva a banknak, mely hajlandó a helyszínen 58 százalékos napi áron visszavásárolni a kárpótlási jegyeket; továbbá ki vagyunk szolgáltatva a tőzsdei hiénáknak, akik ráígérnek pár százalékot; továbbá az ügyeskedőknek, spekulánsoknak, vagyonátmentőknek és az utcai csaló felvásárlóknak. Még azt is szívesen megkérdeztem volna Öntől hajnali negyed ötkor, hogy véleménye szerint bérből és fizetésből élő tisztességes állampolgárok fel tudnának-e vásárolni kárpótlási jegyeket milliárdos nagyságrendben. Ráadásul szinte féláron, helyzeti előnyüket és mások nyomorát kihasználva. És miért ne tennék, ha az Önök által kibocsátott kárpótlási „jegyren'dszer" lehetőséget teremtett számukra, és mint minden jegyrendszerben, virágzik a felvásárlás, spekuláció, csalás, ügyeskedés és visszaélés. Az éjszaka hosszú, azon is volt időm gondolkodni, hogy kire adjam a szavazatomat. Tisztelettel: Mátrai László Szeged, Cserepes sor 9/A Szatymazi gyógyszerek Aíándékok a Gyermekkórháznak " W* A közelmúltban értesített helyükre is kerültek, i Csörög a... című rovatukban április 26-án közvetítették olvasóik felé a kérdést: miért nincs gyógyszertári ügyelet Szaty mázon? Az 1981. évi 18. Eü. Közlönyben jelent meg az 1390-es számú Eü. Miniszteri irányelv, melynek 7. b., bc, pontja megfogalmazza, hogy: „Azokban a nagyközségekben, községekben, ahol hétvégén összevont állandó telephelyű - körzeti orvosi ügyeleti szolgálat kerül megszervezésre, de a gyógyszertár szombat-, vasárnapi üzemeltetése, ügyeleti szolgálata személyi feltételek hiányában nem biztosítható (pl. az egy gyógyszerésszel vagy gyógyszerész házaspárral működő gyógyszertáraknál), a gyógyszertár a péntek délutáni műszak befejezésétől a hétfő A közelmúltban értesített kapott Gyermekkórházunk, mely szerint a Castello Hun Bútorszalon és a Dégáz különféle irodabútorok, irodaszekrények, székek és fotelok ajándékozásával kívánja intézményünket megsegíteni, ezzel is enyhítvén gondjainkat. A felajánlott berendezési tárgyak kivétel nélkül használhatóak, jó állapotban vannak, és rendeltetésüknek megfelelően már a helyükre is kerültek. Az egészségügyet érintő, anyagi nehézségekkel járó átalakulások közepette különösen jelentős számunkra ez a támogatás. Avult, kopott berendezési tárgyainkat egyes helyiségeinkben így szebbekre, tartósabbakra, jobbakra tudtuk cserélni, hosszú időre megoldván a tárgyak pótlását. Az e célra szánt összegeket a betegellátás más, nélkülözhetet• Amikor a régi paraszt családok a maguk földjén gazdálkodtak, minden évszaknak. hónapnak, hétnek és napnak, sőt, minden órának megvolt az üzenete. Ősszel már készítették a vetőmagokat, amelyeknek egy részét el is vetették. Télen a hó és a hideg szobában tartotta a gazdáékat, csak a jószágok körül tettek-vettek, aztán visszahúzódtak a kemence melegéhez: kukoricát morzsoltak, szőttek-fontak. Tavasszal aztán megindult a munka a földeken: szántottak, vetettek, kapáltak, egyszóval nevelgették a terméseket; mások szólót metszettek, gyümölcs-fát nyesegettek. Nyáron arattak, csépeltek, majd betakarították a burgonyát, a takarmánynövényeket is. Kamrába került a gabona, színekbe az állatok kosztja, a szénát, a szalmát pedig az udvaron kazlakba rakták. Mire a hó megint leesett, a gazdaemberek nyugodtan rágyújtottak egy tömés pipadohányra, mert minden a helyén, védett helyen volt. Ézekben a munkákban a hajdani parasztgyerekek mind részt vettek. Vetéskor lóháton ülve irányították a pejkót, hogy a gép szép egyenes sorokban vesse a magot. De ó nyargalt el a legközelebbi tanyába, ha a cserépkorsóból kifogyott a víz, és megmerítette az ásottkút vizében. Ha egy kis ideje volt, színes lepkék után futott, megkergette az ürgét, a kártevő madarakat elhessegette, egyszóval ő is • Népünk hagyoményvilégéból A kis gazdák tett-vett, a maga módján segített szüleinek. Alig hat évesen már neki is volt kis kapája, amivel a hasznos növények mellől kivágta a gazt, úgy, ahogyan szüleitől látta. 0 hajította az apa által vágott fészekbe a krumplit, húzta a takarmányrépa magját szóró trolivetőt, felült a rögtörő-takaró hengerek szerkezetére, mások a dörgölőnek nevezett földegyengetőre, amikor a magokat már elvetették, és akkor a földet símára hengerelték, dörzsölték. A nagyobb kukorica kapálása idején ő volt a kaccsszödő gyerök, vagyis, a tudatosan kivágott szálakat, illetve a szálakon nőtt oldalhajtásokat (kaccsokat) szedegette, és a kocsi közelébn rakta le. Takarmány-, illetve cukorrépa egyeléskor viszont ő is éppúgy térdelt, szinte mászott, mint szülei, testvérei. Legnehezebb, egyben legfontosabb dolga nyilván aratás idején volt. Ő is épp olyan korán kelt, és együtt ment ki a földre szüleivel, mint a többi, hasonló korú parasztgyerek. Megtanulta a kötélcsavarást. Amikor az apa a rendet vágta, az anya a markot verte, ő terítette a köteleket. Segített a keresztezésnél, sőt, némelyik surbankó már a gereblyét is bírta húzni, hogy az elmaradott kalászokat - a kaparékot - a keresztek ágába behúzza. A keresztek szérűskertbe hordásakor a gyerek rakta a kocsit. Legények, apák villával dobálták föl néki, s az ő iránytyásukkal rakták a vendégoldalakkal megszélesített kocsi rakfelületére a kévéket. A szérűben viszont gyönge volt ahhoz, hogy a kévehányást kazalra tudja sikerfteni, a kazal rakása pedig mindenütt a gazda dolga volt. A gyerekek a lerakodás ideje alatt vizet hordtak a kazlak végénél álló hordókba (tűzrendészen előírás volt ez), és elkergették a minduntalan kazalhoz szemtelenkedő libákat. A gyerekek gazdasági munkája majd csak a napraforgó, a burgonya, a kukorica és a répaszedés idején folytatódott, az úgynevezett őszi betakarítások idején. Amely családnak nem volt földje, az kiscselédnek adta már a hatesztendős gyermekét is: liba-, pulyka, vagy éppen tehénpásztornak -, sok esetben egy ruháért, és a napi kosztért. Főként azok a családok adták - nyilván nem szívesen - más keze-lábának az idősebb gyermekeiket, ahol sok kisebb testvér is volt, és bizony a kis cipóból vágott sok kis szelet mellett mind éhesek maradtak volna, ha a család minden tagja naponta otthon kosztol. Tízéves fiúgyerekek már nehezebb, majd hogy nem férfi munkákat is elvállaltak a gazdaemberek földjén, vagy béresnek szegődtek .félbérért. Hasonlóképpen szolgálónak szegődtek a 9-10 éves lányok. Aki lány viszont városi családhoz szegődött, annak cselédlány volt a neve. A béresnek, a szolgálónak, cselédnek kialkudott bére volt, amibe a napi koszton túl ruhanemű, lábbeli, szappan, hálás lehetőség, illetve valamennyi pénz is beletartozott. Sok lány az uraságéknál, a méltóságéknál tanult főzni, sütni, nem egy még varrni is, s amikor hazajövet később férjhez ment, több mindent tudott, mint a gazdálkodásban otthon nevelődött és felnőtt gazdalány. A lányok férjhez menésig, a legények általában addig szolgáltak, amíg el nem vitték őket katonának. A mai falusi, illetve tanyai gyerekekre egészen más világ jár. Még akkor is, ha többségük továbbra is sokat segít otthon. Ám a szemük, eszük és figyelmük a város, a gyár és az intézmény felé figyel hiszem, csak addig, amíg a gazdálkodás új lehetőségeiben föl nem fedezik a szépséget, s lesznek az egykori kis gazdákból nékünk is kenyeret termelő kisgazdák, a rátermettebbekből pedig akár jó képességű farmergazdák. Ifj. Lele József Egy „kárpótolt" vallomása Dr. Sepsey Lészló címzetes éllamtitkér úr részére