Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-17 / 114. szám

KEDD, 1994. MÁJ. 17. A tánc mindenkié Fiatal néptánc-koreográfusok estje KULTÚRA 9 A Szeged Táncegyüttes legtapasztaltabb táncosai koreográfusokként is bemutatkoztak vasárnap este a Tantusz művelődési házban. A nagy közönségsikert aratott esten ennek megfelelően kiérleltebb, fölényesebb volt a táncos teljesítményük mint a szerzői - ám ez így van rendjén. Végtére elég idejük van még az alkotói erények csiszolására, hiszen - ők négyen, Csókási Csaba, Gombos András, Halmi Zoltán és Hegyi Péter - bármi régóta táncolnak, életkorukat tekintve nagyon fiatalok. A Szeged együttes most először rendezett szerzői estet olyan tagjainak, akik a tánc mellett komponálási hajlandóságot és tehetséget is mutatnak. Igaz, ennyien egyszerre talán nem is jelentkeztek eddig az ifjú koreográfusok, bár emlékezhetünk, alig pár éve Juhász Zsolt, vagy Tanács István ugyancsak szívesen vállalkozott önálló művek alkotására. Most - ahogy a mesterüktől, Nagy Albert együttesvezetőtől hallottuk - a négy fiatal ember a szokásos munka mellett (mindannyian csoportokat vezetnek) készttette el az önálló táncokat, összeállították, s a Cinka zenekar és a Rábai kamaraegyüttes közreműködésével előadták a tíz új koreográfiát. A közönség elismerése nyilvánvalóan a táncos produkcióknak szólt elsősorban, hiszen a fiatal alkotók egyszersmind az együttes legjobb előadóinak számítanak. Gombos is, Halmi is nagyszerű szólókat komponáltak - maguknak. Halmi a csodás kalotaszegi táncanyagból válogatta egyik, virtuóz szólókat felmutató számát, figyelemre méltó volt a méhkeréki gyűjtésen alapuló koreográfiája is. Gombos Két román tánc című koreográfiáját a táncos teljesítmény avatta minőségi produkcióvá. Míg ők az eredeti táncanyag színpadi rekonstrukcióját látszanak előnyben részesíteni koreográfusként, Hegyi Péter erős drámai vonzalmat árul el: tematikus táncai közül a Találkozás és a Búcsú című ígéretes kísérleteknek számítanak ebben a műfajban. A négy fiatal koreográfus közül Hegyi Péter a legtermékenyebb, az est tíz száma közül ő produkált hatot... Az alkotói-előadói sokoldalúság (Gombos énekel is) nemcsak a debütánsokat jellemezte: Rostás Sándor tehetséges zenész, de ha kell, olyan cigánytáncot jár, hogy méltó partnere az „öregeknek". S. E. Szegedi Táncfórum A Tantusz művelődési ház igazgatója, Mészáros János a táncművészet elkötelezettje. Ez abból is kitetszik, hogy a Budapesti Táncfórum mintájára Szegedi Táncfórum elnevezéssel nagyszabású műsorsorozat megszervezésébe kezdett. A tervek szerint havonta rendszeresen egy-két táncprogramot láthat a szegedi közönség a MATAV művelődési házában; nemcsak a helyi együttesek szerepelnének, hanem más hazai, sőt külföldi csoportok is. A táncművészet legkülönbözőbb ágainak képviselőit hívják meg, fontos cél a kortárs és alternatív irányzatok bemutatása, nemcsak a közönség, hanem a szakma tájékoztatására is. A kezdeményezést támogatja a Kortárs Táncszínházi Egyesület és a Budapesti Táncfórum, de szívesen vesznek más szakmai és anyagi segítséget is. Az első előadás ma, kedden lesz, délután 5 és este 8 órakor a BM Duna Művészegyüttes ad műsort. • Ősszel még egyszer beszéltünk egy kicsit, és azt is megírtam, de névtelenül. Még akkor is félt. Akkor viszont már megegyeztünk, hamarosan elmondja a tizennégy évvel ezelőtti tartózkodása magyarázatát. És azt már névvel is vállalja. Nem lehet mondani, hogy elsiette volna. Csak a csapot kellett megnyitnunk. Negyvenötnél kezdte. Az egyetemi könyvtárból hordták ki a könyveket a madiszisták, és meggyújtották a Dugonics téren. Odaszólt nekik: Megbolondultatok? Könyvet égetni? Ott volt a kupacban a kis Brehm is, kicsit megpörkölődött már, de kimentette. Most is megvan, csak új borítót rakatott rá. Jól megnézték akkor, és úgy látszik, meg is jegyezték maguknak. Most is vallja, vallásos családban nevelkedett. Középiskor lás volt már, látja egyik reggel, amikor megy be az iskolába, hogy a feszület a sarokba van dobva. Fölvette, visszaakasztotta a helyére. Kiment, mire visszaért, megint a sarokban. Ki volt?! Rámutatott egyik társa a másikra. Odament hozzá, és irtózatosan elverte. Az meg elment az igazgatóhoz. Hívatja az igazgató, és nagyon inti, verekedni csúnya dolog. De azt, ugye, nem mondta, hogy miért kapta? Azért, mert ledobta a keresztet. Érettségi előtt pár nappal halt meg az édesanyja. Almában megjelent, azt mondta neki, holnap mindenképpen menjen érettségire, de ne féljen, mert ezt meg ezt kérdezik tőle. Fölébredt, még egyszer átnézte azt a tételt, és valóban azt kapta. Ott volt a Gizella téren, amikor a diákok az egyház mellett tüntettek. Emlékszik rá, amikor jöttek a rendőrök, rákezdtek a Himnuszra. Nem tehettek mást, vigyázzba kellett állniok. Jöttek a munkások is, láncokkal, karókkal fölszerelve, ellenük. Másként nyílnak a virágok Gyömbér István magyaráz. (Fotó: Somogyi Károlyné) Ha jól számolom, 1980-ban beszéltem kiadósan Gyömbér István vilmaszállási tanárral. Többször is találkoztunk, szót is váltottunk mindig, de az volt a majdnem utolsó kiadós beszélgetés. Volt egy mondata: erről még nem beszélhetek. Hiába mondtam, harminc év alatt a legnagyobb bűnök is elévülnek, hajthatatlan maradt, mert az el nem követett bűnök nem évülnek el. Megparancsolták neki, ami vele történt, arról egy szót se! Még akkor is fenyegetőnek érezte a helyzetet. Megígérte viszont, egyszer majd mégis elmondja. • Tudjátok ti, hogy mit akartok? Kővel feleltek rá. Aztán behúzódtak a fogadalmi templomba. Bentről vette észre, apja is ott van kint, a kendergyári munkások között. Elkiáltotta magát: Édesapám! És rohant hozzá. Majdnem elérték a többiek, de gyorsabb volt. Apja védte: az én fiamat akarjátok agyonverni? Mibe keveredtél bele, édes fiam? Nem akarjátok a vallást? Ennyire feje tetejére állt a világ. Csak az ellenkezőjére kellett fordítani az igazat. Tanár magyaráz a táblánál, egyszer benyúl egy kéz, és kék borítékot ad be neki. Elolvassa, összehajtja a levelet, visszateszi a borítékba, és azt mondja, én magukat tovább nem taníthatom, mert mostantól nem vagyok a tanáruk. Akkor kapta meg az értesítést, hogy B-listára tették. Küldöttség ment érdekében a minisztériumba. Először megdicsérték őket, hogy milyen szép, ha a tanáruk mellett kiállnak, de aztán példázatot mondtak: mit csinálnátok, ha a tanár úr, például, meghalt volna. Aztán elővett egy zöld könyvet az illető, és megmutatta, az A pont alapján tették B-listára. Politikai magatartása miatt. Mindenki tudta róla, nem politizált, viszont tisztességesen tanított. Ilyen előzmények után helyezték a szőlőhegyi iskolába. Közel a határhoz. Avósok zaklatták, behívóval rendelték magukhoz, hogy kollégáiról meg a környékbeliekről jelentsen rendszeresen nekik. A Homok Tóni bácsiról például, aki ittas állapotban azt mondta volna, nyílnak még másként is virágok. Később sokadik.alkalommal arra emlékeztették, hogy el tudnak ám ők embereket örökre tüntetni. Aztán az utolsó találkozóra hívták. Aláírattak vele egy papírost, hogy senkinek egy szót se szól soha az életben arról, amit vele beszéltek. Eszében volt még az eltüntetésről szóló intelem. • Ezért, Pistám? - Ezért. Akkor helyeztek ide, januári hóesésben, Vilmaszállásra. Az első tantestületi értekezlet szünetében odajön hozzám az egyik kollégám, és megkér, ne járjak Füzessyékhez. Miért? Azért, mert én vagyok megbízva a figyeléseddel. ^ • Meddig féltetek? - A rendszerváltásig. Most már kezdünk reménykedni, azok az idők talán nem jöhetnek vissza. Közben fogy az időnk, nő az évek száma, a holnap bizonytalan, ezért örülök, hogy végre elmondhattam. • Kicsi a világ, soha nem találkoztál utána zaklatóiddal? - Elképzelheted, mit érzek, amikor látom őket. • Megismernek? - Nem tudom. De az biztos, még egy se szólt, hogy én voltam, bocsánatot kérek, és hogy parancsra cselekedtem. Annak viszont nagyon örülök, sok drágakő ragyogta be életemet a sok rettegés ellenére is. Tudod, akkor is mondtam, tanítani szakma, nevelni azonban művészet. A legszebb művészet, mert eleven emberből kell igazi embert faragni. És iszonyatos felelősség. Hoiváth Dezső • Május 17., kedd: 19.30-kor a szegedi dómban: a Honvéd Együttes Féfikarának hangversenye. Közreműködik: ének - Kovács István, Naszvagyi Vilmos, Fekete Károly, Donigold Ferenc; orgona - Teleki Miklós; valamint a Weiner Leó SzimfoniEgyházzenei programok kus Zenekar szólistái. Műsoron: Liszt - Requiem. Vezényel: Déri András. 17.30-kor az alsóvárosi Ferences templomban: Litánia, benne: Rossini - Cujus animam gementem (részlet a Stabat Materből); Verdi - Ave Maria. Előadók: ének - Feketéné Jarosiewitz Margit; orgona - Lajosné Somogyvári Alice. Május 18., szerda: 17.30-kor az alsóvárosi Ferences templomban: Litánia, benne: Mozart - Ave Maria (kánon). Előadja a Karolina Gimnázium Leánykara. Vezényel: Vera nővér. •P „Roxie szeretetre méltó figura - véli Lengyel Kati M Pénteken este mutatja be a Szegedi Nemzeti Színház Sándor János rendezésében John Kander-Fred Ebb-Bob Fosse Chicago című darabját. A musical-vaudeville női főszerepét, Roxie Hartot a budapesti Arany János Színház tagja. Lengyel Kati alakítja. A fiatal, szőke, szexis színésznőt az egész ország ismeri, de rajtam kívül biztosan akadnak mások is, akiknek csak akkor ugrik be, hogy kiről is van szó, ha felidézik a Szomszédokból Gábor Gábor üdvöskéjét, a féltékeny manikűröslányt, „Vicacicát". - Február végén kért fel Sándor János a szerepre. - meséli Lengyel Kati. - Borzasztóan örültem, mert nagyon sze- • retem ezt a musicalt, boldogan jöttem Szegedre. Érdekes, hogy a főiskolán, az Ódry Színpadon ez a darab volt a vizsgaelőadásunk, és abban a másik főszerepet, Velma Kellyt játszottam. • Miért szereti a darabot? - Mert az életről szól. Szokásos amerikai karriertörténet ugyan, de minden figurának van lelke. Férjgyilkos, kicsapongó, ilyen-olyan nőket láthatunk benne, de mindegyikük érző lény. Meghatározó az is, hogy fantasztikusan jó a zenéje. A főiskolán zenés szakon végeztem, és énekelni is, táncolni is imádok. Igyekszem mindkettőt egyforma erőbedobással csinálni. Természetesen nem szabad kívülről látszania, hogy ez milyen iszonyatosan sok energiát kíván. Hónapokig kell készülni rá, rengeteget kell tanulni, gyakorolni. • Egy ilyen revű-musicalhoz elég ha valaki profin énekel és táncol? - Nem hiszem, mert a prózai jelenetek sem akármilyenek, nagyon jól megírták azokat is. Szinte mindegyik figura erőteljes karakter, így arra külön kell koncentrálni, hogy a prózai részek is teljes értékűek legyenek. • Milyen figura Roxie? - Tele van szívvel, az ösztöneire hallgat. Kezdetben nagyon naiv, de a börtönélet, és az, hogy akár fel is akaszthatják, amiért megölte a szeretőjét, sokféle reakciót vált ki belőle. Egész életében az volt a vágya, hogy „valaki" legyen, s ezt sikerül elérnie. A sztárságot élvezi még akkor is, ha pontosan tudja, hogy bármikor visszasüllyedhet a semmibe. Ez ellen iszonyatos erővel küzd. Minden, amit csinál, a lelkéből fakad, s ezért nagyon szeretetreméltó figura. Legalábbis én azzá próbálom tenni... Nagyon sok gesztusa közel áll hozzám, Roxie kicsit én is vagyok... A Chicago próbáival párhuzamosan fejeztük be a Szent Gellért legendája című tévéjáték forgatását - remélem hamarosan adásba kerül -, amiben Gizella királynét alakítottam. Érdekes volt, mert ez a szerep szinte teljesen Roxie karakterének ellentéte. • Bár a darab a húszas években, Chicagóban játszódik, a történet mégis időtlennek tűnik... - Ezek a dolgok mindig, mindenütt megtörténnek. Ma is vannak gyilkosok, börtönök, sztárok. Letűnt sztárok is. Sőt a sajtó is sokszor hasonlóan működik. „Eddig csak áldozatokat játszottam - mondja Zsila Judit w A Chicago másik női főszerepét, a gyilkossá lett Velma Kellyt Zsila Judit játssza, aki 1986-ban Szegeden kezdte pályáját, majd házassága révén Németországba került. - Két évig voltam a nürnbergi színház tagja, játszottam például az ottani Csárdáskirálynő előadásban is. Majd megszületett a kisfiam, s vele voltam otthon két évig. Tavaly Kerényi Miklós Gábor hívott Békéscsabára a My Fair Lady Elisa szerepére. Annyira jó volt itthon lenni és újra dolgozni, hogy a továbbiakban a hazai színpadokon szeretnék játszani. A következő évadra is van már felkérésem. Pesten, a Komédiumban játszom majd egy musicalben. • Hogyan lehet a szakmát és a családi életet ilyen távolságból összeegyeztetni? - Nagyon nehéz, de a tavalyi békéscsabai próbát kiálltuk. A szegedi színház repertoárszínház, tehát hosszú ideig műsoron maradnak a darabok, így kicsit nehezebb egyeztetnem. A kisfiam hároméves, és itt van velem Szegeden. • A próbát látva nagyon meglepődtem, hogy civilben milyen visszafogott, kedves és sugárzó... - Örülök, hogy ezt mondja, mert a szerepben tényleg egy nagyon kemény nőt kell játszanom, aki az utolsó percig harcol azért, hogy ne lökjék le a porondról. Elért valamit, s azt szeretné megtartani, de mint mindenhol az életben, itt is ott van már a következő jelentkező - jelen esetben Roxie Hart -, aki végül le fogja söpörni. Ezt a tragédiát, az utolsó percig tartó kemény küzdelmet szeretném eljátszani. Eddig mindig áldozatokat alakítottam, ilyen agresszív figurával még nem volt dolgom. Van is gondom vele, de remélem sikerül majd. Az agresszivitást, keménységet nem külsődleges eszközökkel, például ordítással szeretném érzékeltetni, hanem úgy, hogy belülről jöjjön. • Mit gondol, vevő lesz a darabra a közönség? - Egészen biztos! Főként ha sikerül megmutatni benne a drámát is, s nemcsak a revű jellege domborodik ki. A Chicago két nő drámája, amit ha szívvel-lélekkel eljátszanak, akkor abszolút aktuális. Amellett isteni zenéje, remek koreográfiája van, s a látvány is biztosan élményt nyújt majd a közönségnek. • A férje jön megnézni a bemutatót? - Igen, itt lesz. Nagyon szereti a színházat. Osztrák állampolgár, de 18 évesen Svédországba ment dolgozni. Ott később újságírást tanult egy főiskolán és néhány évig újságíróként dolgozott, de rájött, hogy abból nem tud jól megélni, s ezért inkább belevágott egy üzletbe. Nemrégiben költöztünk Németországból Malmöbe, s most skandináv bútorok értékesítésével foglalkozik. Van érzéke a színházhoz, ő a legkíméletlenebb kritikusom. • A régi kollégák hogyan fogadták, milyen érzés volt visszajönni Szegedre? - Nagy szeretettel fogadtak, jó volt visszajönni! Amikor külföldre mentem, Sándor János búcsúzóul azt mondta, hogy ha egyszer újra itthon szeretnék játszani, akkor keressem meg. Ezt nem felejtettem el, s amikor meghallottam, hogy a Chicagóra készül, jelentkeztem nála. Boldog voltam, amikor a próbaéneklés után megkaptam a szerepet. H. Zs.