Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-13 / 111. szám

6 HAZAI TÜKÖR DÉLMAQYARORSZÁG PÉNTEK, 1994. MÁJ. 13. • Konzervgyári huzavona Jobb ma egy túzok? Ennyit kell tudni az előz­ményekről. Tegnapelőtt és tegnap ugyanis újabb történé­sekről érkeztek hírek a Szegedi Konzervgyár (Szeko Kft.) háza tájáról. (A tegnap és tegnap­előtt ugyebár egyértelműen megfelel a május 10-15. kö­zötti időszaknak.) Május 11-én - úgy hfrlik ­a Kvantum Bank Rt. képviselői megjelentek a Szegedi Kon­zervgyárban és a középveze­tőket, mintegy 70-80 embert az elkövetkező lépésekről tájékoz­tatták. A Kvantum Bank ezen a fórumon jelezte, hogy meg­vásárolta a céget, hogy a kon­zervgyárat konzervgyárként szeretné működtetni, s az összes alkalmazottat foglalkoz­tatni. Cserében megállapodás­tervezetet kfnál fel a dolgo­zóknak. amelyben logikai sor­rendben leírja: a felszámolás alatt álló konzervgyár jogutód A Szegedi Konzervgyár új tulajdonosa - aki március 22-én nyilvános értékesítésen 460 millió forintért megá­saroita a céget -, mint tudjuk, akkor nem kívánta meg­nevezni magát. Később, április 22-én a felszámoló és a vevő előszerződést kötött, amelyben jelezték, hogy a vég­leges aláírására akkor kerül sor, ha a dolgozók, a fel­számoló és az új vevő között megállapodás jön létre. Ez május 10-15. között várható - hangzott az ígéret. A vevő - a Szeko Kft. vezetése által megfogalmazott akko­ri közlemény szerint - a Kvantum Bank Rt. (Olyan ki­kötéssel, hogy a végleges szerződés megkötésekor vevő­ként maga helyett más jogi személyt is állíthat) nélkül megszűnik, vagyonát a Kvantum Bank (?) vásárolja meg, hivatalosan május 19-én. Ezt követően Szegedi Konzerv­gyár Kft. néven új cég alakul. A dolgozókat a tulajdonos fo­lyamatos munkaviszonnyal 1994. június l-jével átveszi, a hatályos kollektív szerződés­nek megfelelő végkielégítési és egyéb feltételekkel. Mindenki 10 százalék bérfejlesztést kap, valamint összesen 30 millió forint értékben ingyenesen tulajdonrészt szerezhet. Ezt az üzletrészt a tulajdonos névér­téken 1999. december 31-ig vissza is vásárolja, ha a dolgo­zó úgy kívánja. Ezek a jelenlegi körülmé­nyek között igencsak nagy­vonalú ajánlatok. A dolgozókat azonban nem dobták fel. Képviselőik azon­nal jelezték (a sajtónak is): nem értenek egyet velük. Úgy érzik, az új tulajdonos szeretné a végkielégítésre szánt 90 millió forintot - amely a két héttel ezelőtt megtartott mun­kásgyűlésen Forczek Dániel felszámoló biztos szerint „félre van téve" - megspórol­ni. Mert mi van, ha a tulaj­donos csődbe viszi a konzerv­gyárat, és akkor semmit se kapnak? Ők tehát ragaszkod­nak a végkielégítéshez (mivel megszűnik a cég), továbbá bíznak benne, hogy amúgy is átveszik őket az újba (mivel a konzervgyári szakismeretekre szükség van). Tegnap a Kvantum Bank Rt. már a következő megoldást kí­nálta a dolgozóknak: 1. folya­matos munkaviszony: 2. vég­kielégítés, kiegészítve olyan nyilatkozattal, hogy az illető kíván-e avagy sem az új cégnél dolgozni. (Szerény vélemény: megle­hetősen nagy kockázatot vállal az, aki a munkaviszonytól füg­gő 30-100 ezer forint végkie­légítésért cserében az utcára teteti magát. Igaz: jobb ma egy túzok, mint holnap egy veréb?) Fekete Klára • A világ 12 legjobb templomi kórusa között A dóm énekkara segítségei vár A Szegedi Dóm Énekkara pályázat útján elnyerte azt a kitüntetést, hogy idén szeptem­berben részt vehessen Rómá­ban a nagy reneszánsz zene­szerző Giovanni Pierluigi da Palestrina halálának 400-ik évfordulóján megrendezendő nemzetközi kórushangverse­nyen. A fellépés lehetőségét a világ székesegyházi kórusai közül két kategóriában mind­össze 12 énekkar szerezte meg, (gy a római hangverseny igen nagy elismerésnek számít a Varjasi Gyula karnagy által vezetett szegedi énekkar szá­mára. A Szegedi Dóm Énekkara fennállása óta (1930) sok je­lentős egyházi rendezvényen és hangversenyen szerepelt sikerrel. Működése a háború után negyven évig a templom falai közé szorult, és a harmin­cas évek után csak 1988-tól szerepelhetett ismét külföldön. Legfontosabb külföldi fellépé­sei: 1989-ben Münchenben az Európa népeinek megbékélésé­re rendezett ökumenikus ren­dezvényen, majd Bad Wöris­hofenben és Mindelheimben; 1992-ben Franciaországban a Chorale Prelude kórus jubiláris hangversenyén Fontainebleau­ben, a császári kastályban; 1993-ban a németországi Otto­beurenben, ahol a világháború utáni háromezredik koncertet énekelte az együttes, majd Neu-Ulmban és Linzben. Az énekkar jelenlegi utazá­sának költségeit felerészt az egyházközség állja, a szűkös körülmények miatt azonban ez felerészt támogatókra vár. A segítségre jó alkalom lehet az a hangverseny, amelyet a Sze­gedi Egyházzenei Napok kere­tében a kórus vasárnap 18 óra­kor a dómbeli szentmisén ad. Az elhangzó művek között szerepelnek a római koncert darabjai is. A jószándékú ado­mányokat a dóm Pro Organo elnevezésű alapítványa várja, amely a dóm orgonáján kívül az énekkar útjának támogatásá­ra is szolgál. Mennyei örömök klubja Van az a klub, amely­nek csak akkor leszek tag­ja, ha nem fogad a tagjai közé. Viszonylag ez mutat­kozott a legegyszerűbb megoldásnak a Mennyei örömök klubja című ame­rikai film vetftésc után. A mennyei örömök ugyan nem riasztanak viszsza, csak az, ha róla készül egy. inkább pokoli örömök klubjára emlékeztető film. Az asztalnál kfnai nők ülnek és mahjongot játsza­nak, teszik ezt múltuk ködös ismeretéhen, mintha maga a játék is ezt a ködös emlékezést venné elő kü­lönböző kockáival. A szer­kezet egyszerű. A nők visszagondolnak múltjuk­ra, majd lányaik múltja is beleoltódik ebbe, amint amerikában próbál e két, már elveiben is megkü­lönböztethető generáció együtt élni. Olyan problémát dolgoz fel a film, amit európai szemmel nem nagyon ért­hetünk, esetleg a könnye­ket azonosíthatjuk naivan a szomorúsággal. De hogy megértsük, vajmi kevés segítséget ad a film össze­kuszált, zavaros és színvo­naltalan történetmondásá­val. Könynyen lehet az az érzésünk, hogy ezt a filmet úgy készítették, hogy min­den olyan részt kivágtak a felvételekből, amelyeken valami véletlenül sikerült, és olyan párbeszédeket ka­punk örökbe, amelyek semmiképpen sem oldják, vagy éppen adják a kul­csát egy-egy női sorsnak. Ha valakinek olyan szándéka van, hogy bár­mely ismerősét megpró­bálja kiábrándítani a fil­mek mesés világából, ak­kor feltétlenül ragadja ka­ron, és ültesse a több mint két órás film elé. Talán így külön élmény lesz, mint egy sima káröröm. Podmaniczky Szilárd • A Magyar Tudományos Akadémia mostani közgyűlése mérföldkő. A márciusban elfo­gadott akadémiai törvénnyel megépült egy ház, amelynek fedele alatt az egész magyar tudományosság elfér - han­goztatta Göncz Áipád az MTA közgyűlésén csütörtökön. A köztársasági elnök üdvözlő szavaiban annak a reményének adott hangot, hogy az új kor­Göncz az MTA közgyűlésén mány tudománypolitikája a tu­domány jelentőségéhez mérten baráti lesz, és felismeri azt a lehetőséget, amely a minden­kori politika számára az Aka­démia létéből fakad. Hazánk legnagyobb csempegyára lett a tófeji Alig fél év alatt befejezték a Zalakerámia tófeji gyára kor­szerűsítő, teljesítménynövelő rekonstrukciójának harmadik szakaszát, amely közel félmil­liárd forintba került. A próba­üzemet követően e hét elején már teljes kapacitással kezdték meg a termelést a csúcstechno­lógiát képviselő, és a korábbi­aknál 25 százalékkal többet „tudó" olasz csempegyártó so­rokon. Kétszeri gyorségetést biztosító kemencéjében 45 perc alatt érik el megfelelő szi­lárdságukat a csempék, míg a régiben ehhez több tíz órányi idő kellett. Ráadásul azonos mennyi­ségű nyerstermék kiégetéséhez 40 százalékkal kevesebb ene­gia szükséges. Palotás Mária kiállítása Kisteleken Tegnap délután Kisteleken, a Pártok Háza nagytermében Tandi Lajos újságíró nyitotta meg Palotás Mária festőmű­vész május 21-ig megtekint­hető tárlatát. Az erdélyi szár­mazású képzőművész 1986 óta él Szegeden, több mint har­minc éve fest, s Miklóssy Gábort, a Kolozsvári Szépmű­vészeti Főiskola tanárát tekinti mesterének. Olajképeit önálló tárlatokon mutatta már be töb­bek között az aradi, a barassói, a bukaresti, a szegedi, a kecs­keméti és a budapesti közön­ségnek, s Jugoszláviába és Né­metországba is eljutottak alko­tásai. Palotás Mária tagja az Or­szágos Képző- és Iparmű­vészeti Szövetségenek és a Szegedi Szépmíves Cégnek. Mint vallomásában írja: „Er­délyből jöttem, mert jönnöm kellett. Szegeden élek, a nap­fény városában, hogy alkotá­saimon keresztül átadjam szü­lőföldem, Erdély bérceinek, völgyeinek, szenvedőinek üd­vözletét." Milyen lesz a Föld 2100-ban? „Milyen lesz a Föld és az emberiség 2100-ban?" címmel plakát- és hulladékszobor-építő versenyt, valamint novellapá­lyázatot hirdettek a közelmúlt­ban a Béke utcai Altalános Iskolában. Az eredményhir­detést az intézményben tartott egészség- és környezetvédelmi diáknapon tartották. A gyerme­kek, eleget téve a felhívásnak, bátran szárnyaltak a képzelet világában. A plakátokon csupa pesszimista jóslat volt látható. Hogy milyen lesz a Föld és az emberiség? Nos, míg a na­gyobbak szerint tizenhat év múlva, szenny, kosz, korom, vér, tűz, hatalmas toronyházak, döglött állatok, valamint az Univerzumban keringő kon­Fotó: Révész Róbert zervdobozok és műanyag fla­konok, addig a kisebbek sze­rint űrhajók, repülő csészeal­jak, idegen lények, meg egyéb földöntúli izék árasztják majd el a Földet. A gondolati világ jól tükröződött az ábrázolás­módban is. Az apokaliptikus látomást expresszív-szürre­alista technikával, míg a tudo­mányos fantasztikus vizuál­techno rémképet mérnöki pon­tossággal és tisztasággal rajzol­ták, festették meg a gyerekek. Aztán ott van Varjú Péter ötödik osztályos tanuló novel­lája. (Az egyetlen, ami beérke­zett a pályázatra.) A tizenegy éves fiú szerint a Földön más­fél évtized múlva nem virít majd virág, nem nő majd fű, nem hallik majd madárcsicser­gés. Helyette lesz homok, tö­ménytelen mennyiségben, vi­pera, csőstül, meg forróság. A plakátverseny végeredmé­nye: 1. Kántor Ágnes 5. a, Kocsis Alexa 7. a, 3. Fejes Viola 7. b. A hulladékszobor­építő verseny első helyezettje lett a 8. a csapata, második a 6. b, harmadik pedig a 7. a csa­pata. Sz. C. Sz. WSOOOOOOOOOOOO MMMHHMMHHMMHMMM • Ünnepi tudományos ülést rendezett tegnap, csütörtökön az Állami Tisztiorvosi Szolgá­lat megyei intézete az ápolónők nemzetközi napja alkalmából. Dr. Németh Gizella, helyettes megyei tisztifőorvos köszön­tötte azokat a jelenlévő nővére­ket, akik éppen nem teljesítet­tek szolgálatot a betegágyak mellett és azokat is, akik köte­lezettségeik miatt nem ün­nepelhettek együtt kollegáik­kal. Méltatta azt az áldozatos munkát, amelyet az ápolónők nap mint nap vállalnak ember­társaikért. Á nővér nem pusz­tán az orvos munkájának segí­tője, mondta, hanem kiegészí­tője is. Gyakran olyat is tesz, amit az orvos nem tud: szinte együtt él a beteggel, bíztatja, vigasztalja, ha kell. Ez a ben­sőséges kapcsolat, a lelki együttérzés az, ami nagyban hozzájárul a gyógyuláshoz, és, ami oly széppé teszi ezt a se­• Tudományos ülés az ÁNTSZ-nél Ápolónők ünnepe - tényekkel gítő hivatást. Az ápolástan történek rövid áttekintése után dr. Né/neth Gizella nem hall­gatta el a jelennel, a pálya vál­ságával kapcsolatos gondola­tait sem. A nagyfokú megter­helés, a három műszak, a rossz munkakörülmények okozta ál­dozatvállalás helyenként túllé­pi a tűréshatárt. Sajnos nagyon sok a pályaelhagyó, s ebben nem kis részben az anyagi elis­merés hiánya a ludas. Szakkép­zett ápolónőknek is jobban megéri, ha a munkanélküli segélyt veszik föl, sem mint végzettségüknek megfelelő munkát vállaljanak. A sebé­szeti, műtéti osztályokon heti , négy-öt nővér hagyja ott mun­kahelyét. Mindennek természe­tesen a beteg és a magyar egészségügyi ellátás színvo­nala látja kárát. „Ünnep ide vagy oda" - mondta a főorvos asszony - „ezek tények, me­lyek hozzátartoznak az igaz­sághoz." Végezetül reményét fejezte ki, hogy az egészségügyi re­form megvalósulása során az ápolói tevékenység is kivívja az őt megillető erkölcsi és anyagi megbecsülést. A tudományos ülésen dr. Helembai Kornélia főiskolai ' tanár „A diplomás ápolóképzés várható hatása az ápolás fejlődésére", dr. Pelle Ilona egyetemi adjunktus pedig „A halál elméleti kérdései" cím­mel tartott előadást. Ezután a Kossuth Zsuzsanna Egészség­ügyi Szakközépiskola tanulói részére kiirt pályázat nyertese­inek dr. Mari Albertné megyei vezető ápolónő nyújtotta át a jutalmakat. Első díjat kapott Prcsity Violetta (II.C) AIDS című munkájáért, a másodikat Berek Katalin (IV.E) ér­demelte ki Szent-Györgyi Al­bert című dolgozatáért, harma­dik díjas lett Gombár Angéla és Horváth Marianna (III.C) a vérvételről írt pályamunkáért. A mentálhigiénéről írt tanul­mány szerzője, Balogh Csilla (III.B) különdíjban részesült. Végezetül Izbéki Jánosné országos főnővér köszöntötte az ünnepelteket. Ch.Á.

Next

/
Thumbnails
Contents