Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-13 / 111. szám

PÉNTEK, 1994. MÁJ. 13. Sült képek és mandalák E

lső hallásra meghökkentő Eperjesi Ágnes és Várnagy Tibor legújabb kiállításának a címe. Márhogy a képek sültek, ám lessenek csak körbenézni, valóban sült képekről van szó, mitöbh, néhány kép oda is égett, kissé megbarnult a tészta színe, mármost ehhez képest a törökszentmiklósi Horváth Ilonka szakácskönyve harminc percre taksálja a piskótamassza sütésének korrekt idejét. Mégse legyünk kicsinyesek. Igenis akceptáljuk, hogy a művész úgy és annyira süsse oda a képét, ahogyan azt ő akarja. Mindazonáltal e kiállításon leginkább a mandaláról, azaz a kör motívumáról van szó. Túl azon, hogy az életünk profán és szent szférái, az éjjeli edénytől a glóriáig telis- de teli vannak körkörös motívumokkal, nekem, na persze nyilván nem először a világtörténelemben, az jutott az eszembe, hogy maga az élet is kör alakú. Hogy az élet nem más, mint egy mandala. Maga a kiállítás, úgymond, nagyszerkezete is a mandala motívumát képezi le. Az ajtón belépve balról kezdődik a piskóták története, s a teljes, akár a Nap teljességét felidéző nagy, kerek piskótaformáktól, majd pedig a barna és sárga kispiskótaformákon át eljutunk az üres tepsikig, melyekben már csak a valaha volt piskóta lenyomata, emléke látszik. S ha a tészta, mint olyan, szentelt ostya formájában nemcsak felidézi, de mindenki számára elérhetővé teszi Isten testét, akkor e kiállítás is éppúgy szól a forma születéséről, halálról, az egyszeri emberről, mint valamely profán üdvtörténetről, teremtésről, sorsról és elmúlásról. Hiszen az utolsó, már üres tepsik a halotti tepsiket is felidézik, melyekbe előbb utóbb nekünk is megágyaz a halál. Ha jól értem, ezek a tészták itten mi magunk vagyunk. Az utolsó tepsit pedig, melyben még ott a piskóta lenyomata, nevezhetnénk akár torinói tepsinek is. Másfelől azonban, ha hihetünk az ősrobbanás elméletnek, akkor a világ is nagy és kellemetlen kánikulával, voltaképpen egy világegyetemi sütéssel kezdődött. És a modern művész, amikor szakácskötény köt és kevergetni kezdi a tojást és a lisztet, nem tesz mást, mint a Teremtőt alakítja, miközben halálkomoly iróniával asszociál az ételkészítés archaikus rítusára, amely az ember őstörténetétől a napjainkig számtalan kultúrális és lelki hozadékkal bír. Ilyeténképpen a piskóta áldozat, megváltó, fenntartó, és eszünkbe jutnak autódafék, a tűzvészek, a világégések, a halotti máglyák és őrült zabálások, és persze az is, hogy a piskótát leginkább a babáknak sütjük. M

ármost ha az élet köralakú, akkor a mértékegysége csakis az idő lehet. A tepsik között elhelyezve fehér mandalákat is látunk. Tisztákat, érintetleneket, halottakat. S ha a piskótatörténet leginkább az empíriára ható matériatörténet, az anyag stációi, színekkel, ízekkel, különféle állagokkal, tökéletlenségekkel és zavarba hozóan gazdag asszociáció rendszerrel, akkor azt kell mondani, hogy a fehér mandalák azért szentek, mert halottak. A művészek azt kérik, a látogató keltse életre az élettelen mandalákat. A fehér mandalák középpontjából cérnára kötve színes ceruzák lógnak alá. Mint holmi halott, élettelen mutatók. A művészek azt kérik, használjuk ezeket a ceruzákat. Rajzoljunk, írjunk velük, keltsük életre az időt. Vegynünk részt az alkotásban. Nos jó. Én a kiállítást megnyitva elsőként használom a ceruzát és írok vele. Mert egy nagy, ingerlő titok viszont, akárhogy is, de megmaradt. „De vajon finom volt e a piskótamandala?" Darvasi László (Eperjesi Ágnes és Várnagy Tibor kiállítása május 31-ig tekinthető meg a Szegedi Ifjúsági Házban.) Faragó Alfréd, a panaszos. • Maholnap kilenc éve lesz, hogy a Fehér-tó melletti lábas házról írtam. Azért építette a dorozsmai fékpofakészító Németh Nándor, messze a világtól, hogy senkit ne zavaijon. és a kenyéradó főúthoz is közei legyen. Őszintén szólva, nem gondoltam rá, hogy még egyszer találkozunk. Régen tanyán lakik már, bár a dorozsmai ház is megmaradt, sőt a műhely is. A szomszédból kaptam üzenetet: akkora „kilátástalanság" uralkodik itt, csak az újság segíthet. Az újság segítő szándékkal van tele, jöttem tehát panaszt meghallgatni. Faragó Alfréd mondja, hogy az időközben megnyílt autósbolt bejárója az ő tanyabejárója közvetlen közelében van, és ez súlyos komplikációk okozója. Közönséges esetekben is észnél kell lennie annak, aki rá akar hajtani a forgalmas útra, ha azonban kamionok vagy disznószállító nagy kocsik állnak a bolt előtt, életveszélyes azonnal. Történt is már baleset, éppen a „kilátástalanság" miatt. Vitában áll a szomszéddal, minden fórumot megjárt már. Panasza lényege: ha boltot nyit a szomszéd, gondoskodjon parkolóról is. Elég nagy föld van a tanyához, engedje be oda a kocsikat. A túlsó sarkon van a hivatalos bejáró, ha azt használnák. senkit nem zavarnának vele. Szegény ember summázataként még hozzáteszi, a hatalom és az igazság mindig a pénz árnyékában lakik. Egyértelműnek látszik, amit mond, meg is ígérem, hogy utánajárok. Amit körítésnek szánt, hogy például miből jöhet a sok pénz, és miből telhetett neki „végvárra" az út mellé, azzal nem foglalkozom még akkor se, ha tájvédelmi szempontok is szóba jönnek. A hivatalnak megvannak az eszközei, hogy érvényt szerezzen akaratának, ebben rám nem lehet szükség. Azt se vállalom. ff Már Petó'fi írt verset a palotákról és a kunyhókról. (Fotó: Enyedi ZoltánI Végvár" a szomszédban hogy a gázvezeték számlázási csalfaságaiba beleszóljak, mert hadseregnyi szakértőt kellene fölbérelnem, és akkor se biztos, hogy tisztán láthatnék. Ott a törvény, őre a bíróság, nem avatkozhatom bele. • Mit mondjak, ha valaki azt találja állítani, önből a színtiszta irigység beszél? - Arra gondol, hogy én is autószérelő voltam, akárcsak ő, de én rokkantnyugdíjas lettem? • Arra is. - Nem tudom elhitetni senkivel, mert nem is tudom elképzelni, hogy valaki is gondolhat ilyesmire. Gazdagodjon mindenki, ahogy tud, és ahogy akar, de ne veszélyeztesse az út forgalmát. És azt észrevenni, hogy tájvédelmi körzetbe építi bele valaki a végvárát, szintén nem lehet irigység dolga. Ha azt is észreveszem. hogy szabálytalanság történik a közvetlen szomszédomban, az én hátrányomra, meg az út forgalmára nézve, nekem kötelességem fölhívni rá a társadalom figyelmét. Itt van a rendőrség levele: a régi állapotot állítsa vissza, és a tervek szerinti parkolót alakítsa ki! Itt van a Közúti Igazgatóság levele is. Az áll benne, a másik bejárón vezesse be területére a vásárlókat, ezt pedig szüntesse meg. A vízelvezető árkot állítsa helyre, a padkára történő fölállást is szüntesse meg. ..Ha két héten belül nem intézkedik, kénytelen leszek hatósági eljárást kezdeményezni a közlekedési felügyeletnél". Ha ennyire egyetértenek velem, nem mondhatja senki, hogy az irigy vagyok. • Kilencvenkettő augusztusában íródott az a levél, a két hét régen letelt. - Erre mondtam én. akinek pénze van, annak mindent lehet. Átkocogtunk a szomszédhoz. Határozottan leszögezte, ami a kerítésen belül van, arról semmi fölvilágosítást nem hajlandó adni, mert az mind az ő szuverén belügye, de ami kívül van, arról készséggel. Megerősítem, hogy se adóhivatalnak, se másnak nem vagyok bedolgozója, csak az érdekel, ami a panaszhoz tartozik. Kiállunk a kapuba, ott beszélgetünk. Fotós kollégám szeretne legalább egy fényképet kattintani róla, de elhárítja. • Miért nem a másik bejárót használja? - Azért, mert a parkoló itt lesz az út mellett. • Olvastam az egyik határozatban, hogy a vízelvezető árok helyreállításáról is szó van, és azt látom, inkább tömik be az árkot. - Kilencvenötig kaptam határidőt rá, de a föltöltéshez való törmelékhez most jutottam hozzá. Most betöltöm, mert nem tudom máshová lerakni a földet, aztán majd kisásatom, belefektetem a csövet, és visszatemetem. • Tehát mégis sikerült elintéznie, hogy itt legyen a beálló? - Kapaszkodjon meg! Az út túlsó felére is akarok egyet. Ezen az oldalon ott terelődik ide a vásárlói forgalom, ahol a másik bejáró van, és itt kanyarodik vissza a főútra, ahol a szomszéd háza van. Még hidat is építek neki, hogy ki tudjon járni. • Milyen alapon? - Mondtam már elsó találkozásunk alkalmával, én ebből akarok megélni. Most ezt úgy mondják, hogy vállalkozó vagyok. És azt is mondják, ez a kormány vállalkozásbarát. - De azt egyetlen törvény se mondja, hogy a szomszéd rovására! - Nézze uram! Nem is mondja senki, csak a szomszéd. Megmondjam, hogy miért? Mert irigyli. Kimondatott. Ettől féltem. - Uram! Ön elszámította magát. Beleöli rengeteg pénzét, és az új út szépen itthagyja. Jó pár kilométerrel arrébb megy el. - Köszönöm szíves figyelmét, de nem esek kétségbe. Nem a nagy forgalomra számítok én, vevőim köre zömmel a környéken lakókból kerül ki, azok pedig itt maradnak. Horváth Dezső • Német-magyar orvostalálkozó Izonosak a társadalombiztosítás alapelvei A szakmai program előtt az előadók sajtótájékoztatót tartottak, amelyen dr. Mikola István a Magyar Kórház Szövetség elnöke elmondta, hogy Szeged az ötödik város, ahol megrendezik az egészségpolitikával és egészségtudománnyal foglalkozó német-ma"gyar orvostalálkozót. E találkozók célja, a magyarok számára mindig is vonzó német egészségügyi rendszer megismertetése a hazai orvosokkal. Felsorolta azokat a fontosabb hasonlóságokat, amelyek a két ország egészségpolitikájában egyaránt megtalálhatók. Mint mondotta, Németország ugyanazt a nagy szociális biztonsági rendszert működteti, mint amiA szegedi kórház vezetősége volt a szervezője a SZOTE új klinikájának előadótermében tegnap, csütörtökön megrendezett német-magyar orvostalálkozónak, amelyen a szakemberek két elődást hallgathattak meg: a németországi egészségügyi ellátás előnyeiről és hibáiról, illetve a magyar egészségügyi reformról, nemzetközi kitekintéssel. lyet Magyarország. Alapelveit tekintve ugyanúgy működik ott is a társadalombiztosítás, mint nálunk. Németországban is - a mienkhez hasonló - kötelező, általános betegbiztosítás minden német polgár számára az egyenlő hozzáférés esélyét nyújtja a jóminőségű egészségügyi szolgáltatásokhoz. A hasonlóságok mellett nagy különbségek vannak a német és magyar lehetőségekben, hiszen míg Németország körülbelül 1600 dollárt képes költeni egy állampolgára egészségügyi ellátására, addig Magyarország 200 dollárt. A németeknél több évtized alatt kikristályosodott egészségügyi rendszerből minél többet szeretne átvenni magyar egészségügyi vezetés. A német vendégek nevében dr. Kuno Winn, az alsó-szászországi parlament képviselője a többi között arról szólt, hogy míg a beteg joga a szabad orvosválasztás - s ez vonatkozik az általános és szakorvosokra -, addig az orvos joga a foglalkozása szabad gyakorlása, a rendelőnyitás szabadsága. A hibákkal kapcsolatban azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy az úgynevezett szociális törvénykönyv több területen is korlátozza az orvosok működését. Hibának értékelte továbbá a betegek magas önrészesedését például a gyógyszerek illetve a betegszállítás költségei esetében. Az egészségügyi kiadásokkal kapcsolatban elmondta: a kórházi ellátásra kétszer akkora összeget fordítottak a biztosítók, mint a járóbetegellátásra, holott az összbetegellátás 6 százaléka kórházi, 94 százaléka pedig ambuláns. K. K. Mozgássérültek találkoztak Új egyesületi munkatársak, helyi csoportok vezetői és klubvezetők részére rendez képzést Újszegeden, az oktatási központban mától, három napon át a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége. Az ország különböző területeiről ideérkező résztvevők a szervezeti életben tapasztalható gondokról, gazdálkodásuk nehézségeiről, az állami szociális feladatok megoldásában való részvétel lehetőségeiről folytatnak eszmecserét. A klubvezetők számára ez alkalom arra, hogy átadják egymásnak tapasztalataikat, és megbeszéljék az ART '94 Fesztivál előkészítésével kapcsolatos teendőket. Egyházzenei progiamok Május 13., péntek: 17.30-kor az alsóvárosi Ferences templomban: Litánia, benne: Donizetti - Ave Maria. Előadók: ének - Kerényiné Vatjasi Ida, Varjasi Gyula; orgona - Vaijasi Ottó. Május 14., szombat: 19 órakor a Dorozsmai' római katolikus templomban: a Vaszy Viktor Kórus hangversenye. Közreműködik: ének Szél Bernadett, Török Imre, dr. Szűts István; orgona: Delley József. Műsoron: Gounod Szent Cecilia-mise. Vezényel: Gyüdi Sándor. 17.30-kor az alsóvárosi Ferences templomban: Litánia, benne: Rössini - Pro peccatis (részlet a Stabat Materből). Énekli: Busa Tamás.