Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-13 / 111. szám

PÉNTEK, 1994. MÁJ. 13. Örvendetesen nő az érdeklődés a mezőgazdasági távoktatás iránt HORIZONT 5 A Nagyváthi János Gazdaképző Egyesület gazdaképző tanfolyama nagy sikert aratott a mezőgazdasági vállalkozók körében. A távoktatási program már harmadik éve folyik, és segítségével több száz ember sajátította el az alapvető mezőgazdasági ismereteket: a gazdálkodási, az állattenyésztési, a növénytermesztési, valamint a kertészeti tudnivalókat. Erről Antal András, az egyesület ügyvezető elnöke tájékoztatta az MTI-t. A képzés iránti igény felerősödéséhez hozzájárult a kárpótlás, és az új tulajdonviszonyok kialakulása. A múlt évben szerzett ismeretekből az idén vizsgáztak, illetve még néhány helyen jelenleg is vizsgáznak a hallgatók. Altalános tapasztalat, hogy a vizsgát csak a fiatalabb korosztály vállalja, míg a középkorúak az ismeretek megszerzése, illetve felfrissítése miatt végigjárják ugyan a tanfolyamot, ám a tudnivalókról már nem adnak számot szervezett keretek között. Annak érdekében, hogy az oktatás során megszerezhető ismeretek minél több emberhez juthassanak el, a szakemberek összegyűjtik „a tanév során" elhangzottakat, és azt szerkesztett formában videokazettán, illetve könyv alakban is hozzáférhetővé teszik. • Májulás 94 A májusi eső közbeszólt (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Lippai Pál polgármester ünnepi megnyitóbeszédében elmondta: nem hitte volna, hogy a szervezők a tavalyi évhez képest kétszer annyi zenei, színházi és filmes programmal tudnak majd előrukkolni az idén. A rendezvénysorozat lebonyolítóinak - a SZITi és a MASZK Egyesület tagjainak sikert és jó időt, a szegedi polgároknak pedig kellemes szórakozást kívánt a fesztivál négy napjához, majd reményét fejezte ki. hogy jövőre ugyanígy megrendezésre kerül majd a város nevét öregbítő művészeti fesztivál. A polgármesteri szavak után a Szegeden méltán népszerű country együttes, a River zenészei csaptak a húrok közé. Balázs Péter és csapata néhány percnyi müzsikálás után táncra perdített kicsit és nagyot a Széchenyi tér flaszterén. Róth Ilona szervező nem táncolt önfeledten. Az eget kémlelte. „Ha eső lesz, akkor meghalunk - mondta szomorúan -, ugranak a szabadtéri programok." Lett eső. A programok viszont nem ugrottak, csak csúsztak. A két órás esőszünet után lépett színpadra s aratott hatalmas sikert a Molnár Dixieland Band és a Volvox. Este sanzonműsoron, valamint jazz és rock koncerteken szórakoztak tovább a májulók. Ma. ha az „aranyat érő" nem szól közbe, 14 órától három helyszínen: a Dugonics téren, a Széchenyi téren és a Móraparkban kezdődnek zenés programok. A többi helyszínen: a Tamási Áron Klubban, a Tantusz Művelődési Házban, a Jazz kocsmában, a Belvárosi moziban, az Alsóvárosi templomban, valamint a JATE Klubban akkor is májulunk, ha dézsából öntik. Sz. C. Sz. • Múlt csütörtökön félbeszakadt munkáját folytatta tegnap Szeged város közgyűlése. A délelőtt még csöndesen telt, bár az már sejtetett valamit, hogy a tanácskozás előtt Katona Gyula bejelentette, hogy az MDF-frakcióból átül a függetlenekhez. Csak később derült ki, hogy miért... Előbb még egy sor döntés született: önkormányzati kitüntetést, Pro Urbe-díjat kapott a Pick Rt.; a Makkosházi körút-József Attila sugárút-Agyagos utca közti terület rendezési tervét lakossági fórum elé utalták; a Móra Ferenc Altalános Iskola 1995. június 30-ig a Szeged-Csanád egyházmegye tulajdonába kerül; a Volán Rt. környezetkímélő autóbuszok Vásárlásához kapott támogatást. Még ebéd után is nyugodt hangulatban folytatták a munkát: a „sportkoncepciót" némi vita után, három megoldási javaslattal a sportbizottság figyelmébe ajánlották - döntésig pedig pályázatok útján lehet pénzhez jutni. Az első izgalmak a városi víz- és csatornahálózat fejlesztéséről és működtetéséről szóló határozati javaslat napirenden kívüli előterjesztése körül keletkeztek. A független frakció a szerződés-tervezet kidolgozatlanságát kifogásolta. Bár cáfolatként elhangzott, hogy a francia Compagnie Générale des Eaux-val kötendő szerződést több szakértőcsoport is véleményezte, akadtak, akik éppen a szakértői véleményekre hivatkozva ellenezték a szerződés jelenlegi formájának jóváhagyását. Szünet után robbant: a bomba, s a gyújtózsinórhoz ismét dr. Csapó Balázs (aki „a függetlenektől is független" képviselőnek mondta magát) tartotta oda a gyufát: fölszólalásában kifejtette, hogy a folyosón elcsípett beszélgetésfoszlányokból úgy hallotta. A vizet is a CGE-től kapjuk Milliókért vett szavazatok? lenei Ferenc lemondott Mivel a költségvetésmódosítást „egyben'" tárgyalta a közgyűlés, még az oktatásban és közművelődésben dolgozókat érintő bértétel jóváhagyása előtt, Dobó János független képviselő egyik kérdésében éppen azt a bizonyos 100 millió forintos tételt firtatta, amelyről Katona Gyula is beszélt. Ugyanis a „vegyes költségvetési igények" címszó alatt szereplő tételek végösszege éppen 102,26 millió forint volt, s ez a pénz 6,5 millió forint kivételével kizárólag MDF-képviselőknek jutott. Hozzá kell tennünk: nem „zsebbe vándorló" pénzről van szó, hanem az igen fontos közösségi célokra fordítandó „képviselői alapba" szánt összegekről. A képviselő - többek között - a következő kérdéseket intézte hallgatóságához: a több mint 100 millióból miért nem jutott a független képviselőknek? Csak nem arról a bizonyos 100 millióról van itt szó, amelyről Katona Gyula is beszélt? A kérdésekre nem érkezett válasz. Utóirat: az izgalmasra sikeredett közgyűlés záróakkordjaként Jenei Ferenc, tiltakozásul az „elvtelen költségvetési alku" ellen, lemondott SZDSZ frakcióvezetői tisztségéről. 500 ezertől 6 millió forintig terjed egy CGE-szerződésről szóló „igen"-szavazat árfolyama... (Ide tartozik, hogy Katona Gyula még a szünet előtt megmagyarázta: azért hagyta ott az MDF-frakciót, mert 100 milliót ajánlottak nekik, ha megszavazzák a CGEprogramot). Az észrevétel akkor még nem keltett különösebb visszhangot, a képviselők inkább a szerződés-tervezet megvitaásával foglalkoztak. Végül a függetlenek kérésére név szerint szavaztak: a függetlenek nemmel, a nagy többség igennel. Hatvani és Horpácsy képviselők tartózkodtak. (Emlékeztetőül: a CGE február végén Csongrád megye helyi távbeszélő szolgálatatásának jogát is elnyerte.) A költségvetés módosításáról szóló vitát újabb szünet szakította meg. A „becsöngetés" után viszont dr. Lippai Pál polgármester - egy tévénéző telefonos jelentkezésére hivatkozva - „aljas hazugságnak" nevezte dr. Csapó Balázs televíziós kamerák előtt tett állításait, miszerint 2 millió forintokat ígértek a CGE-program megszavazásáért. „Bizonyítson, aki ilyeneket állít!" mondta a polgármester, utalva az elmúlt négy év alatt elhangzott korábbi rágalmakra. Miután mindezeken sikerült túlkerülni, a városi közgyűlés elfogadta „az oktatásban és közművelődésben dolgozók minőségi munkájának elismerésére, valamint a bérfeszültségek csökkentésére" szánt 120 millió forintos tételt, amelyhez még 33 millió forint kölcsönt is föl kell venni, hogy az igényeket kielégítsék. Ezzel a régóta húzódó, s pedagógusokat érintő „F-kategóriás vita" végére is pont került legalábbis remélhetőleg... Nyilas Péter A Széchenyi tér zöldje A tegnap elfogadott költségvetés-módosítás szerint a „felhasználható többletforrás mindösszesen 435,86 millió forint." Ebből a zöldterületek fejlesztésére (egészen pontosan: „a Széchenyi tér rendezésére") 5 millió forint jut. „Mindösszesen." Ennek úgy a tízszeresére lenne szükség ahhoz, hogy ne csak a városháza előtt zöldelljen dúsan a fű, hanem például a Stefánián is (hogy szívünkhöz, s a Sajtóházhoz egészen közeli példát említsünk). Ennyit érnek a város parkjai a költségvetés összeállítói számára. Aki gyepre vágyik, menjen a Belvárosba! A lakótelepieknek meg jó az is, ami van... Elhagyottak és választottak M

ikor bukott meg az MDF? Úgy lelkileg? Belül? Amikor a '90-es kormányalakítás után nem tartott önvizsgálatot arról, hogy mit kezdjen az ölébe hullott hatalommal. Hanem ehelyett úgy élték meg a Demokrata Fórum vezetői a változást, hogy ami történt, azt kivívták. Szegény Jeszenszky Géza, aki még külügyminiszter, néha talán már látta is magát, amint foga között késsel, hóna alatt lefűrészelt tusájú géppisztollyal, balkonról balkonra ugorva űzi kifelé az oroszokat. Az öncsalás és önámítás mellett picinyke hamisítás is megindult. A „Die Welt" közölt például egy képet, nem olyan sokkal a hatalomváltás után, amelyen Antall József állt, egy szögesdrót kerítés mögött, a kép mellé kanyarított cikkentyű pedig arról szólt, hogy mennyit tett a magyar miniszterelnök azért, hogy az idebent várakozó endékások előtt ledőljön a vaskerítés, és szegény keletnémetek oda ki, a szabad világba jussanak. Emlékeink szerint ezért a nem halványuló dicsőségért ketten civakodtak, Németh Miklós és Horn Gyula. De hogy Antall, a későbbi miniszterelnök miképp került a képbe, azt csak vezető külpolitikai tanácsadója tudná megmondani. De mert ez is ő maga volt, alighanem már sose tudjuk meg a titkot. K

étségtelen, hogy az MDF győzött a '90-es választásokon, mégis nagy hibát követtek el politikusai, amikor úgy kezdtek viselkedni, mint a győztesek. Mert igaz ugyan, hogy közülük nem egy .valóban ellenzéki volt a Kádárrendszerben - a kormány tagjai nem tartoztak ezek közé! -, és igaz, hogy tiszteletre méltóan élték végig a nehéz éveket, és nagy nyomás alatt voltak. De a világpolitika változásai nélkül ma is a régi rendszerben kellene élniük, ugyanakkora nyomás alatt. Szerényen tudomásul kellett volna venniük, hogy kezükre játszott a történelem - sokkal jobban, mint amennyire ők játszottak a történelem kezére: vetésüknek akkora aratása lett, amekkorát legvadabb álmukban se tudtak elképzelni. A találkozás a valósággal kínos. Nézegetem az eredménylistát. Szeged hármas számú körzetében Bratinka József (MDF) az MSZP-s Botka László, és az SZDSZ-es Rózsa Edit mögé szorult viszsza, harmadiknak. A 22 esztendős Botka László politikusi kvalitásait nem ismerem, így nem tudom Botkát és Bratinkát a publicisztika kis mérlegére rátenni. De hogy Rózsa Editnél Bratinka sokkal jobb, abban biztos lehetek. Négy évvel ezelőtt sok, viszonylag csekély szellemi képességű embert felszínre hozott a puszta színválasztás, az, hogy MDF-mezben szálltak ringbe. Most, amikor a párt becsődölt, ugyanez fordítva működik: Bratinka hiába jó képességű, lehúzzák a színei. Ezúttal nem az MDF-ben indulók értékelődnek túl! Nem tudom, kihirdették-e háromszor a templomban, hogy Balogh László össze akar házasodni a parlamenttel? Ha igen, ezzel a szándékkal sokan nem érthettek egyet, mert az ország házának kezére másik két urat - egy elvtársat és egy urat! - tartanak méltóbbnak. Hiszen a '90-es hatás, amely az alkalmas színben induló alkalmatlanokat a csúcsra szívta, most is működik. Ebben az új helyzetben Balogh Lászlónak MSZP-s vőlegénységhez kellett volna háromszori templomi kihirdetést szereznie. Ez lett volna a korszerű svédcsavar. M

ajdnem tíz évig volt a parlament tagja Király Zoltán. Nagy korszakot ért meg, büszke lehet rá. Végül is 1985-ben ő túrta ki Komócsin elvtársat a parlamentből, s ezért már akkor is érdemes volna élnie, ha semmi mást nem csinál. Csinált. Ráadásul jól szervezte a hátterét, és őt is jól szervezte meg a háttere. Lefelé akkor indult el, amikor teljesen önállósította magát, s nem volt ereje észrevenni, hogy már egyáltalán nincs a csúcson. Most már muszáj felfigyelni erre. Azt mondja, visszajön a szakmába, újra újságíró lesz. Várjuk szeretettel, bár az esztergapadhoz elég nehéz visszaállni. Belépőt kell majd például kérnie a parlamentbe. Ciki. Azért azt reméljük, a szakmát nem úgy gondolta, hogy politikai elemzőnek készül, mint Elek István. Ha nem megy a hegedülés, akkor ugye hegedűkritikus lesz a „művész". Az igazi homokzsák: Pozsgay Imre. Ő az, aki az egész országban, két választáson is végigverette magát. Nagy pillanatában ki volt választva köztársasági elnöknek, s hogy ez nem sikerült, azóta nem találta a helyét. Akkor Pozsgay már nem volt a csúcson, de még a közelében járt. Ha akkor lett volna ereje visszavonulni, lehet, hogy ma már küldöttségeket menesztenének hozzá. De legalábbis mindenki megőrizte volna szép emlékezetében. így azonban legjobb esetben is zavart mosolyt vált ki, ha esetleg elhangzik a neve. Ilyen vesztesek mellett Király B. Izabella, aki - mint mondani szoktuk - kizárólag a parlament takarítószer-raktárában parkolhatott, mert csakis söprűn közlekedett, szóba se kerülhetne. De miatta nem fogunk önálló cikket közölni, úgyhogy most konstatáljuk, a magyar nép azért nem Hófehérke, hogy belecuppantson az almába, amikor a gonosz mostoha azt mérgezett felével odanyújtja, a fasizmusra nyíló ablakon. Most biztos száraz tónak nedves partján Király B. Izabella Kéry Edit alboszorkánnyal együtt varangyos békát főznek, vátják, hogy eljöjjön az ő idejük, s a kotyvalékot megetethessék - velünk. Jó lesz vigyázni: ők még nem fejezték be! Száraz tónak túlsó partján az évszázad legjelentősebb előlegfelvevője, Csurka István várja őket, akinek 28 milliós lopási ügye és besúgó múltja karakteresen elsikkadt a sok igazságtevő között. A két KDNP-s, Gáspár Miklós és Giczy György osztotta ki nagyon a népet arról, hogy mi az igazság. Gáspár Isten nevében éppúgy nem ismerte a Bibliát, ahogy az MSZMP KB tagjai se olvastak soha Marxot, csak aktuálpolitikai átdolgozásokat. Giczy színvonalasabban csinálta ugyanazt, annál rosszabb neki. Egyéni körzetükben szóba se kerültek. Szabó János? Nála jóval jelentékenyebbeket sem őrzött meg a politika története. Se az Egyesült Kisgazdapártnak, se a Független Kisgazdapártnak nincs köze ahhoz a Kisgazdapárthoz, amelyre folyton hivatkoznak. A két hamisítvány közül a Szabó Jánosé nem ment át az ellenőrzésen. N

égy-öt évvel ezelőtt Deutsch Tamás azok közt a „gyönyörű fiúk" közt volt, „akik tudják, mit akarnak". O országos listán még bejöhet, de egyéniben szintúgy leszerepelt, mint más pártállású kollégái. Hiszen azt a kérdést is föltehetjük, hogy mikor bukott meg a Fidesz? (Aminek a nevét Diczházy Bertalan, későbbi MDF-es kormányfőtanácsos adta, a narancsot pedig Aba Béla, az MDF vezető grafikusa találta ki hozzá...) Talán akkor bukott meg a Fidesz, amikor az egyetemi padsorokból rögtön a nagypolitikába kerültek a vezérei. Mindenük volt, csak életük, élettapasztalatuk nem. És úgy látszik, ezt tényleg nem lehet, még nálunk. Kelet kapujában se, ahol pedig minden lehetséges. Hiába jöttek az imidzs- és körömépítő szakemberek, hogy most kössetek nyakkendőt, most borotválkozzatok gyerekek... Élettapasztalatot nem tudtak adni. De mit hoz a jövő? El tudom képzelni, ahogy a választások első éjszakáján az MSZP központi stábja, a pesti Köztársaság téren egyre rémültebben nézte a tabellákat, úristen, nehogy már ötven százalék fölé menjünk! Akkor kétségtelen, az eljövő idők összes felelőssége az övéké lett volna. így azonban valószínű, hogy oldalról beballag a hatalomba az SZDSZ is. A szabad demokraták udvariasan ráirányítják a választók figyelmét arra, ha félnek a kommunista veszélytől, ha nem akarják, hogy az egykori kommunisták abszolút túlsúlyba kerüljenek a parlamentben. akkor az SZDSZ jelöltjeire kell a második fordulóban szavazni. Ne felejtsük el, hogy a '90es kampányban az SZDSZ volt az a párt, amelyik a leghangosabban kommunistázott. Az MDF csak azután erősített rá igazán, amikor megrémült attól, hogy a szabad demokraták elkommunistázzák előlük a nyerést... r~'z a mostani ellensúlyduma L-j ugyanaz, amit '90-ben csinált az SZDSZ, csak sokkal kulturáltabban. így igyekeznek minél több mandátumot megszerezni, hogy amikor „ellensúlyként" majd összefekszenek az MSZP-vel, annál tömörebb legyen a húsuk. Annál erösebbek legyenek a koalícióban. Nincs ebben semmi kivetnivaló. Mindenütt így csinálják. Zelsi Miklós