Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-13 / 111. szám

PÉNTEK, 1994. MÁJ. 13. Örvendetesen nő az érdeklődés a mezőgazdasági távoktatás iránt HORIZONT 5 A Nagyváthi János Gazda­képző Egyesület gazdaképző tanfolyama nagy sikert aratott a mezőgazdasági vállalkozók körében. A távoktatási pro­gram már harmadik éve folyik, és segítségével több száz em­ber sajátította el az alapvető mezőgazdasági ismereteket: a gazdálkodási, az állattenyész­tési, a növénytermesztési, vala­mint a kertészeti tudnivalókat. Erről Antal András, az egye­sület ügyvezető elnöke tájé­koztatta az MTI-t. A képzés iránti igény felerő­södéséhez hozzájárult a kárpótlás, és az új tulajdonvi­szonyok kialakulása. A múlt évben szerzett ismeretekből az idén vizsgáztak, illetve még néhány helyen jelenleg is vizs­gáznak a hallgatók. Altalános tapasztalat, hogy a vizsgát csak a fiatalabb korosztály vállalja, míg a középkorúak az isme­retek megszerzése, illetve fel­frissítése miatt végigjárják ugyan a tanfolyamot, ám a tudnivalókról már nem adnak számot szervezett keretek között. Annak érdekében, hogy az oktatás során megszerezhető ismeretek minél több emberhez juthassanak el, a szakemberek összegyűjtik „a tanév során" elhangzottakat, és azt szer­kesztett formában videoka­zettán, illetve könyv alakban is hozzáférhetővé teszik. • Májulás 94 A májusi eső közbeszólt (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Lippai Pál polgármester ünnepi megnyitóbeszédében elmondta: nem hitte volna, hogy a szervezők a tavalyi év­hez képest kétszer annyi zenei, színházi és filmes programmal tudnak majd előrukkolni az idén. A rendezvénysorozat lebonyolítóinak - a SZITi és a MASZK Egyesület tagjainak ­sikert és jó időt, a szegedi polgároknak pedig kellemes szórakozást kívánt a fesztivál négy napjához, majd reményét fejezte ki. hogy jövőre ugyan­így megrendezésre kerül majd a város nevét öregbítő művé­szeti fesztivál. A polgármesteri szavak után a Szegeden méltán népszerű country együttes, a River zené­szei csaptak a húrok közé. Balázs Péter és csapata néhány percnyi müzsikálás után táncra perdített kicsit és nagyot a Széchenyi tér flaszterén. Róth Ilona szervező nem táncolt ön­feledten. Az eget kémlelte. „Ha eső lesz, akkor meghalunk - mondta szomorúan -, ugra­nak a szabadtéri programok." Lett eső. A programok viszont nem ugrottak, csak csúsztak. A két órás esőszünet után lépett színpadra s aratott hatalmas si­kert a Molnár Dixieland Band és a Volvox. Este sanzonmű­soron, valamint jazz és rock koncerteken szórakoztak to­vább a májulók. Ma. ha az „aranyat érő" nem szól közbe, 14 órától három helyszínen: a Dugonics téren, a Széchenyi téren és a Móra­parkban kezdődnek zenés programok. A többi hely­színen: a Tamási Áron Klub­ban, a Tantusz Művelődési Házban, a Jazz kocsmában, a Belvárosi moziban, az Alsóvá­rosi templomban, valamint a JATE Klubban akkor is má­julunk, ha dézsából öntik. Sz. C. Sz. • Múlt csütörtökön félbe­szakadt munkáját folytatta tegnap Szeged város köz­gyűlése. A délelőtt még csön­desen telt, bár az már sejtetett valamit, hogy a tanácskozás előtt Katona Gyula bejelen­tette, hogy az MDF-frakcióból átül a függetlenekhez. Csak később derült ki, hogy miért... Előbb még egy sor döntés született: önkormányzati kitün­tetést, Pro Urbe-díjat kapott a Pick Rt.; a Makkosházi kör­út-József Attila sugárút-Agya­gos utca közti terület rendezési tervét lakossági fórum elé utalták; a Móra Ferenc Altalá­nos Iskola 1995. június 30-ig a Szeged-Csanád egyházmegye tulajdonába kerül; a Volán Rt. környezetkímélő autóbuszok Vásárlásához kapott támoga­tást. Még ebéd után is nyugodt hangulatban folytatták a munkát: a „sportkoncepciót" némi vita után, három megol­dási javaslattal a sportbizottság figyelmébe ajánlották - dön­tésig pedig pályázatok útján lehet pénzhez jutni. Az első izgalmak a városi víz- és csatornahálózat fejlesz­téséről és működtetéséről szóló határozati javaslat napirenden kívüli előterjesztése körül keletkeztek. A független frak­ció a szerződés-tervezet kido­lgozatlanságát kifogásolta. Bár cáfolatként elhangzott, hogy a francia Compagnie Générale des Eaux-val kötendő szer­ződést több szakértőcsoport is véleményezte, akadtak, akik éppen a szakértői vélemé­nyekre hivatkozva ellenezték a szerződés jelenlegi formájának jóváhagyását. Szünet után robbant: a bom­ba, s a gyújtózsinórhoz ismét dr. Csapó Balázs (aki „a füg­getlenektől is független" kép­viselőnek mondta magát) tar­totta oda a gyufát: fölszólalá­sában kifejtette, hogy a fo­lyosón elcsípett beszélgetés­foszlányokból úgy hallotta. A vizet is a CGE-től kapjuk Milliókért vett szavazatok? lenei Ferenc lemondott Mivel a költségvetés­módosítást „egyben'" tár­gyalta a közgyűlés, még az oktatásban és közművelő­désben dolgozókat érintő bértétel jóváhagyása előtt, Dobó János független kép­viselő egyik kérdésében ép­pen azt a bizonyos 100 mil­lió forintos tételt firtatta, amelyről Katona Gyula is beszélt. Ugyanis a „vegyes költ­ségvetési igények" címszó alatt szereplő tételek vég­összege éppen 102,26 mil­lió forint volt, s ez a pénz 6,5 millió forint kivételével kizárólag MDF-képvise­lőknek jutott. Hozzá kell tennünk: nem „zsebbe vándorló" pénzről van szó, hanem az igen fontos kö­zösségi célokra fordítandó „képviselői alapba" szánt összegekről. A képviselő - többek között - a következő kér­déseket intézte hallgató­ságához: a több mint 100 millióból miért nem jutott a független képviselőknek? Csak nem arról a bizonyos 100 millióról van itt szó, amelyről Katona Gyula is beszélt? A kérdésekre nem érke­zett válasz. Utóirat: az izgalmasra sikeredett közgyűlés záró­akkordjaként Jenei Fe­renc, tiltakozásul az „elvte­len költségvetési alku" el­len, lemondott SZDSZ frakcióvezetői tisztségéről. 500 ezertől 6 millió forintig terjed egy CGE-szerződésről szóló „igen"-szavazat árfo­lyama... (Ide tartozik, hogy Katona Gyula még a szünet előtt megmagyarázta: azért hagyta ott az MDF-frakciót, mert 100 milliót ajánlottak ne­kik, ha megszavazzák a CGE­programot). Az észrevétel akkor még nem keltett különösebb vissz­hangot, a képviselők inkább a szerződés-tervezet megvitaá­sával foglalkoztak. Végül a függetlenek kérésére név sze­rint szavaztak: a függetlenek nemmel, a nagy többség igennel. Hatvani és Horpácsy képviselők tartózkodtak. (Em­lékeztetőül: a CGE február végén Csongrád megye helyi távbeszélő szolgálatatásának jogát is elnyerte.) A költségvetés módosítá­sáról szóló vitát újabb szünet szakította meg. A „becsön­getés" után viszont dr. Lippai Pál polgármester - egy tévé­néző telefonos jelentkezésére hivatkozva - „aljas hazug­ságnak" nevezte dr. Csapó Balázs televíziós kamerák előtt tett állításait, miszerint 2 millió forintokat ígértek a CGE-prog­ram megszavazásáért. „Bizo­nyítson, aki ilyeneket állít!" ­mondta a polgármester, utalva az elmúlt négy év alatt el­hangzott korábbi rágalmakra. Miután mindezeken sikerült túlkerülni, a városi közgyűlés elfogadta „az oktatásban és közművelődésben dolgozók minőségi munkájának elisme­résére, valamint a bérfeszült­ségek csökkentésére" szánt 120 millió forintos tételt, amelyhez még 33 millió forint kölcsönt is föl kell venni, hogy az igényeket kielégítsék. Ezzel a régóta húzódó, s pedagó­gusokat érintő „F-kategóriás vita" végére is pont került ­legalábbis remélhetőleg... Nyilas Péter A Széchenyi tér zöldje A tegnap elfogadott költségvetés-módosítás szerint a „fel­használható többletforrás mindösszesen 435,86 millió forint." Ebből a zöldterületek fejlesztésére (egészen pontosan: „a Széche­nyi tér rendezésére") 5 millió forint jut. „Mindösszesen." Ennek úgy a tízszeresére lenne szükség ahhoz, hogy ne csak a városháza előtt zöldelljen dúsan a fű, hanem például a Stefánián is (hogy szívünkhöz, s a Sajtóházhoz egészen közeli példát említ­sünk). Ennyit érnek a város parkjai a költségvetés összeállítói számára. Aki gyepre vágyik, menjen a Belvárosba! A lakótelepieknek meg jó az is, ami van... Elhagyottak és választottak M ikor bukott meg az MDF? Úgy lelkileg? Belül? Amikor a '90-es kor­mányalakítás után nem tartott önvizsgálatot arról, hogy mit kezdjen az ölébe hullott hata­lommal. Hanem ehelyett úgy élték meg a Demokrata Fórum vezetői a változást, hogy ami történt, azt kivívták. Szegény Jeszenszky Géza, aki még kül­ügyminiszter, néha talán már látta is magát, amint foga kö­zött késsel, hóna alatt lefű­részelt tusájú géppisztollyal, balkonról balkonra ugorva űzi kifelé az oroszokat. Az öncsalás és önámítás mellett picinyke hamisítás is megindult. A „Die Welt" kö­zölt például egy képet, nem olyan sokkal a hatalomváltás után, amelyen Antall József állt, egy szögesdrót kerítés mögött, a kép mellé kanya­rított cikkentyű pedig arról szólt, hogy mennyit tett a ma­gyar miniszterelnök azért, hogy az idebent várakozó en­dékások előtt ledőljön a vas­kerítés, és szegény keletnéme­tek oda ki, a szabad világba jussanak. Emlékeink szerint ezért a nem halványuló dicső­ségért ketten civakodtak, Né­meth Miklós és Horn Gyula. De hogy Antall, a későbbi mi­niszterelnök miképp került a képbe, azt csak vezető külpo­litikai tanácsadója tudná meg­mondani. De mert ez is ő ma­ga volt, alighanem már sose tudjuk meg a titkot. K étségtelen, hogy az MDF győzött a '90-es választá­sokon, mégis nagy hibát kö­vettek el politikusai, amikor úgy kezdtek viselkedni, mint a győztesek. Mert igaz ugyan, hogy közülük nem egy .való­ban ellenzéki volt a Kádár­rendszerben - a kormány tag­jai nem tartoztak ezek közé! -, és igaz, hogy tiszteletre méltóan élték végig a nehéz éveket, és nagy nyomás alatt voltak. De a világpolitika vál­tozásai nélkül ma is a régi rendszerben kellene élniük, ugyanakkora nyomás alatt. Szerényen tudomásul kellett volna venniük, hogy kezükre játszott a történelem - sokkal jobban, mint amennyire ők játszottak a történelem kezére: vetésüknek akkora aratása lett, amekkorát legvadabb ál­mukban se tudtak elképzelni. A találkozás a valósággal ­kínos. Nézegetem az ered­ménylistát. Szeged hármas számú körzetében Bratinka József (MDF) az MSZP-s Botka László, és az SZDSZ-es Rózsa Edit mögé szorult visz­sza, harmadiknak. A 22 esz­tendős Botka László politikusi kvalitásait nem ismerem, így nem tudom Botkát és Bratin­kát a publicisztika kis mérle­gére rátenni. De hogy Rózsa Editnél Bratinka sokkal jobb, abban biztos lehetek. Négy évvel ezelőtt sok, vi­szonylag csekély szellemi ké­pességű embert felszínre hozott a puszta színválasztás, az, hogy MDF-mezben száll­tak ringbe. Most, amikor a párt becsődölt, ugyanez for­dítva működik: Bratinka hiába jó képességű, lehúzzák a szí­nei. Ezúttal nem az MDF-ben indulók értékelődnek túl! Nem tudom, kihirdették-e há­romszor a templomban, hogy Balogh László össze akar há­zasodni a parlamenttel? Ha igen, ezzel a szándékkal so­kan nem érthettek egyet, mert az ország házának kezére má­sik két urat - egy elvtársat és egy urat! - tartanak méltóbb­nak. Hiszen a '90-es hatás, amely az alkalmas színben in­duló alkalmatlanokat a csúcs­ra szívta, most is működik. Ebben az új helyzetben Ba­logh Lászlónak MSZP-s vőle­génységhez kellett volna háromszori templomi kihir­detést szereznie. Ez lett volna a korszerű svédcsavar. M ajdnem tíz évig volt a parlament tagja Király Zoltán. Nagy korszakot ért meg, büszke lehet rá. Végül is 1985-ben ő túrta ki Komócsin elvtársat a parlamentből, s ezért már akkor is érdemes volna élnie, ha semmi mást nem csinál. Csinált. Ráadásul jól szervezte a hátterét, és őt is jól szervezte meg a háttere. Lefelé akkor indult el, amikor teljesen önállósította magát, s nem volt ereje észrevenni, hogy már egyáltalán nincs a csúcson. Most már muszáj felfigyelni erre. Azt mondja, visszajön a szakmába, újra új­ságíró lesz. Várjuk szeretettel, bár az esztergapadhoz elég nehéz visszaállni. Belépőt kell majd például kérnie a parla­mentbe. Ciki. Azért azt remél­jük, a szakmát nem úgy gon­dolta, hogy politikai elemző­nek készül, mint Elek István. Ha nem megy a hegedülés, akkor ugye hegedűkritikus lesz a „művész". Az igazi homokzsák: Pozs­gay Imre. Ő az, aki az egész országban, két választáson is végigverette magát. Nagy pillanatában ki volt választva köztársasági elnöknek, s hogy ez nem sikerült, azóta nem ta­lálta a helyét. Akkor Pozsgay már nem volt a csúcson, de még a közelében járt. Ha ak­kor lett volna ereje visszavo­nulni, lehet, hogy ma már kül­döttségeket menesztenének hozzá. De legalábbis minden­ki megőrizte volna szép emlé­kezetében. így azonban leg­jobb esetben is zavart mosolyt vált ki, ha esetleg elhangzik a neve. Ilyen vesztesek mellett Király B. Izabella, aki - mint mondani szoktuk - kizárólag a parlament takarítószer-rak­tárában parkolhatott, mert csakis söprűn közlekedett, szóba se kerülhetne. De miatt­a nem fogunk önálló cikket közölni, úgyhogy most kons­tatáljuk, a magyar nép azért nem Hófehérke, hogy bele­cuppantson az almába, amikor a gonosz mostoha azt mérge­zett felével odanyújtja, a fa­sizmusra nyíló ablakon. Most biztos száraz tónak nedves partján Király B. Izabella Kéry Edit alboszorkánnyal együtt varangyos békát főz­nek, vátják, hogy eljöjjön az ő idejük, s a kotyvalékot mege­tethessék - velünk. Jó lesz vi­gyázni: ők még nem fejezték be! Száraz tónak túlsó partján az évszázad legjelentősebb előlegfelvevője, Csurka István várja őket, akinek 28 milliós lopási ügye és besúgó múltja karakteresen elsikkadt a sok igazságtevő között. A két KDNP-s, Gáspár Miklós és Giczy György osz­totta ki nagyon a népet arról, hogy mi az igazság. Gáspár Isten nevében éppúgy nem is­merte a Bibliát, ahogy az MSZMP KB tagjai se olvas­tak soha Marxot, csak aktuál­politikai átdolgozásokat. Giczy színvonalasabban csi­nálta ugyanazt, annál rosszabb neki. Egyéni körzetükben szóba se kerültek. Szabó János? Nála jóval jelentékenyebbeket sem őrzött meg a politika története. Se az Egyesült Kisgazdapártnak, se a Független Kisgazdapártnak nincs köze ahhoz a Kisgazda­párthoz, amelyre folyton hiva­tkoznak. A két hamisítvány közül a Szabó Jánosé nem ment át az ellenőrzésen. N égy-öt évvel ezelőtt Deutsch Tamás azok közt a „gyönyörű fiúk" közt volt, „akik tudják, mit akarnak". O országos listán még bejöhet, de egyéniben szintúgy lesze­repelt, mint más pártállású kollégái. Hiszen azt a kérdést is föltehetjük, hogy mikor bu­kott meg a Fidesz? (Aminek a nevét Diczházy Bertalan, későbbi MDF-es kormányfő­tanácsos adta, a narancsot pedig Aba Béla, az MDF ve­zető grafikusa találta ki hoz­zá...) Talán akkor bukott meg a Fidesz, amikor az egyetemi padsorokból rögtön a nagypo­litikába kerültek a vezérei. Mindenük volt, csak életük, élettapasztalatuk nem. És úgy látszik, ezt tényleg nem lehet, még nálunk. Kelet kapujában se, ahol pedig minden lehetsé­ges. Hiába jöttek az imidzs- és körömépítő szakemberek, hogy most kössetek nyakken­dőt, most borotválkozzatok gyerekek... Élettapasztalatot nem tudtak adni. De mit hoz a jövő? El tu­dom képzelni, ahogy a válasz­tások első éjszakáján az MSZP központi stábja, a pesti Köztársaság téren egyre rémültebben nézte a tabellá­kat, úristen, nehogy már ötven százalék fölé menjünk! Akkor kétségtelen, az eljövő idők összes felelőssége az övéké lett volna. így azonban valószínű, hogy oldalról beballag a ha­talomba az SZDSZ is. A sza­bad demokraták udvariasan ráirányítják a választók fi­gyelmét arra, ha félnek a kommunista veszélytől, ha nem akarják, hogy az egykori kommunisták abszolút túl­súlyba kerüljenek a parla­mentben. akkor az SZDSZ je­löltjeire kell a második fordu­lóban szavazni. Ne felejtsük el, hogy a '90­es kampányban az SZDSZ volt az a párt, amelyik a leg­hangosabban kommunistázott. Az MDF csak azután erősített rá igazán, amikor megrémült attól, hogy a szabad demok­raták elkommunistázzák elő­lük a nyerést... r~'z a mostani ellensúlyduma L-j ugyanaz, amit '90-ben csinált az SZDSZ, csak sokkal kulturáltabban. így igyekez­nek minél több mandátumot megszerezni, hogy amikor „ellensúlyként" majd össze­fekszenek az MSZP-vel, annál tömörebb legyen a húsuk. An­nál erösebbek legyenek a koa­lícióban. Nincs ebben semmi kivetnivaló. Mindenütt így csinálják. Zelsi Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents