Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-28 / 98. szám

8 KAPCSOLATOK DÉLMAQYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1994. ÁPR. 28. KI OLVASÓSZOLSÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Újra a „keresztény pofonokról" A pofonok - emlékszünk még - Vásárhelyen csattantak el, két „keresztéhydemokrata érzületű" személy közül az egyik arcán. Dr. Szilvásy László tollából később újabb cikk jelent meg, amiből kitűnt, hogy valójában nem volt szóváltás, hanem a KDNP helyi vezetőségéből egy kizárt tag támadott rá az egyik helyi vezetőre, orvul, hátulról. Keresztény pofonok? A második cikk részben megérttette, hogy nem ilyenekről van szó. A tettes aligha lehetett keresztény érzületű. Ám a pofonok szenvedő alanya - s itt a lényeg, itt a poén - nem adta vissza az ütlegelést s valószínűleg följelentést sem fog tenni az őt ért sérelem miatt -, hanem keresztény ember módjára viselkedett. Ma, amikor különösen a politikában az egymás ütése-vágása s a visszavágás van napirenden »legföljebb csak intjük egymást olykor megfelelőbb magatartásra, akkor úgy gondolom, hogy a megtörtént esetnek ez a veleje, amit nem lehet elhallgatnunk, mert ritkaság számba menő és igen figyelemreméltó. Tisztelettel: Bottka Sándor István • Mindehhez csak annyit: a politikai kereszténydemokrácia és a keresztényi jámborság talán mégsem egy és ugyanaz... Nyugdíjas rendőrök találkozója Dr. Salgó László r. ezredes Úr! Igen tisztelt Főkapitány Úr! A rehabilitált nyugdíjas rendőrök megbízásából szeretnék köszönetet mondani a Főkapitány Úrnak és munkatársainak, hogy minket is megtiszteltek meghívójukkal, és részt vehettünk a nyugdíjas találkozón. Ezztel lehetővé tették, hogy a vol$ munkatársakkal is találkozzunk. Örömünkre szolgál, hogy ily módon is közelebb kerültünk egymáshoz. ígérjük, hogy ahol csak tudunk, elősegítjük a rendőrség munkáját. Mátyus Ferenc nyug. áll. r. alhadnagy Utcára a nagymamát?! Olvastam a Délmagyarország szombati számában megjelent írást az idős nagymamáról, akit az utcára akarnak tenni. Felháborító, ilyet még a kommunisták sem csináltak! Nem azért írok, mert én is hasonló korban vagyok, hanem az eljárást kifogásolom. Ma már mindent meg lehet csinálni? Négy évvel ezelőtt a demokrácia jegyében választottunk. Azt hittük, ezután minden jobb lesz. Ezzel szemben most a törvényekkel takarózva lépnek fel az egyszerű, idős emberrel szemben. Most újra választások lesznek -, hogy higgyünk ezután a szép szavaknak, ígéreteknek? Név és cím a szerkesztőségben Kétségtelen, hogy az általakulásban színes folt volt, s ma is az a Közéleti Kávéház, melynek sorsa most bizonytalanná vált. Emlékszünk azokra a forró hangulatú estekre, amikor zsúfolt volt a Royal vagy a Hági s szikráztak az érvek és ellenérvek, ütköztek a politikai vélemények. Némely előadó vagy hozzászóló alaposan felkavarta a szenvedélyeket s a sok évi tespedés után kellemes izgalom járta át a város intellektuális életét. Később az érdeklődés megcsappant, csak egy-egy jól megválasztott előadó vonzotta az érdeklődőket. De az is előfordult, hogy unalom és közöny uralkodott a patinás falak között. Mintha túlzottan a pártpolitika irányába tolódott volna el a jól indult kezdeményezés. Mondjuk meg őszintén, a színvonal is süllyedt. így jutottunk el a mai helySzeged szellemi hajója zethez, melyben a folytatás is bizonytalanná vált. Márpedig egy ekkora városban, mely két egyetemmel, öt főiskolával és két akadémiai kutatóintézettel rendelkezik, a jelenleginél sokkal pezsgőbb közéletének kellene lennie, ehhez viszont szükséges egy olyan fórum, amilyen a Közélet Kávéház, mely mindenki előtt nyitott, minden irányzatot befogad s egyértelműen a város fejlődését szolgálja. Szegedet az elmúlt évtizedben a Por városaként tette ismertté Temesi Ferenc regénye. Összehasonlítva a három nagy versenytárssal: PSccsel, Debrecennel és Miskolccal, a náluk sokkal előnyösebb helyzetben lévő Szegeden valóban valami dermedtség uralkodott, valami intellektuális, közéletipolitikai közöny lebegett e város felett, valósággal mint valami porfüggöny. Úgy tűnt, ezt elfújta 1989, s ami utána jött. De mintha nem így lenne. A nagy nekibuzdulás után az energiák elapadtak, kimerültek, s mintha újra a közöny városában élnénk. Az értelmiség, mely Budapest után a legnagyobb számú, hiszen mindkét egyetem teljes, míg a többi nagy vidéki városban csonka egyetemek működnek, visszahúzódik csigaházába, s talán azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy ellopták e város lelkét. Mikor, hol? Talán 1964-65 körül, amikor Bálint Sándor koncepciós pere zajlott, amely körül ma már minden elcsendesült. Megkapta a szobrot, mely ellen életében oly hevesen tiltakozott, s kőbe merevedett alakja ma már a Pantheont díszíti. Szellemisége azonban mintha a múlté lenne. Pedig ő iskolateremtő egyéniség volt, félreállítása, majd tragikus távozása óriási veszteség Szeged szellemi életében, körülötte alakulhatott volna ki egy olyan szellemi elit, mely meghatározó lehetne ma Szegeden. Úgy tűnik, nyomába senki sem lépett, s a város hajója kormányos nélkül navigál. Ez az általános hangulat ma Szegeden, ez tükröződik az Irodalmi-Közéleti Kávéházban is, melynek megújulása új távlatok nyitásával eminensen közérdek lenne. Dr. Rakonczai János ny. főiskolai tanár A Zsambokreti sori lámpák Diplomás hajléktalan Február 23-i Csörög... rovatukban egy béketelepi olvasó szót emelt a Vértói út folytatásaként Béketelepre vezető Zsámokréti sor közvilágításának hiánya miatt. A Mediémia Rt. dolgozói felháborodva fogadták a Városüzemeltetési és Műszaki Iroda március 4-én megjelent válaszát. Az ugyanis enyhén szólva nem igaz, hogy „a lakosság részéről eddig konkrét igény nem merült fel az útszakasz közvilágításának kiépítésére". Még a tanácsi időkben, 1988. év végén jelezték a béketelepiek, hogy közvilágítást szeretnének a szóban forgó úton. Vass József tanácstag, lakóterületi bizottsági elnök már a Medikémia 150 000 forintos hozzájárulási Ígérvényének birtokában vitte tovább az ügyet. Megjegyzem, hogy az év őszén készült el a Vértói út-Zsámbokréti sori kerékpár-gyalogút, amelynek egymillió forintos kivitelezési költsége 50 százalékát a Medikémia állta és melynek vasúton átvezető szakasza kiépítésével a mai napig tartozik a tanácsönkormányzat. 1989-ben a lakóterületi bizottság a lakóterületi alapból 380 ezer forintot különített el a közvilágítás kiépítésére. A városi tanács építési és közlekedési osztálya a Démászt megbízta a kivitelezési tervek elkészítésével és 1989. 09. 14ére egyeztető tárgyalást hívott össze a témában. A megvalósuláshoz hiányzó 200 ezer forintot a tanács nem tudta előteremteni 1989-ben, így egyéves vajúdás után az ügy elhált. A Medikémia még 1990-ben is tartotta hozzájárulási felajánlását. A Medikémia 170 dolgozója továbbra is igényli a közvilágítást, arra kérve az illetékeseket, hogy új nyilvántartásba vétel helyett lapozzák fel a hat évvel ezelőttit. Pálmai Antal elnök-igazgató Az április 14-i lapban megjelent bejelentést kivizsgáltuk. Megállapftottuk, hogy az egész bejelentésből annyi igaz, hogy ellenőrizték a fiút. A 16-18 évesnek látszó utassal először a 78-as járaton találkoztak az ellenőrök. Ott sem volt bérlete, sem menetjegye. Felírni sem tudták, mert nem volt igazolványa. Amikor az ellenőrök a 83as járaton folytatták az ellenőrzést, a fiú ott is bérlet és menetjegy nélkül utazott. Az ellenőrök felszólftották, hogy szálljon le az autóbuszról, de közölte, hogy „addig utazik, ameddig akar." Egy Volándolgozó is utazott a járaton, aki végignézte az ellenőrzést. Az ellenőrök a „magabiztos", úgy is mondhatnák, szemtelen fiúhoz nem nyúltak, hanem tovább ellenőrizték a járatot. A volános dolgozóval együtt szállt le a fiú az SZTK-nál. Véleményünk szerint a A Volán válaszol felnőtt, intelligens emberek rágalmazása, esetlegesen munkaviszonyuk megszüntetéséhez vezető következményekkel járó alaptalan cikk megjelentetése legalább akkora felelőtlenség, mintha az ellenőr menetjegy vásárlására kényszerítené a jegy nélküli utast. Szeretnénk hinni, hogy az újságírók is a valós problémákat szándékoznak nyilvánosságra hozni. Bfzunk abban is, hogy egy-egy eset leírásakor igyekeznek meggyőződni a bejelentés vajóságtartalmáról. Tájékoztatjuk Önöket, hogy minden bejelentést kapjuk azt telefonon, személyesen. levélben, illetve sajtóban - azonnal kivizsgálunk, s a bizonyított tényeknek megfelelően járunk el. Kérjük, szíveskedjenek a kivizsgálás eredményét is közölni a Dél magy arországban. Klonkai Laszlone ellenőrzési irodavezető • Az újságírók csakugyan azon igyekeznek, hogy „valós problémákat" hozzanak nyilvánosságra, és semmiképpen sem céljuk „felnőtt, intelligens emberek megrágalmazása." A „Csörög" rovathoz'érkező bejelentések azonban természetüknél fogva - nem alkalmasak arra, hogy valóságtartalmukat ellenőrizzük. A telefonügyeletes mindenkor kiszolgáltatott a hívóval szemben, akinek jóindulatát és mondanivalójának igaz mivoltát eleve föltételezi. Az idézett eset így szólt: „Pataji Antalné orvoshoz igyekvő kisfia tegnap délelőtt bérlet nélkül utazott a 83-as buszon, mire két ellenőr szabályosan megmotozta, s a nála talált százasból kifizettettek vele két buszjegyet. Biztos, hogy így kell ezt csinálni? " Mindezt hívónk zaklatottan, sírástól elcsukló hangon adta elő, ezért nem volt okom kételkedni abban, hogy igazat mond. Ezenfelül: magam is találkoztam már olyan ellenőrökkel, akik a legkevésbé sem „felnőtt és intelligens" módon végezték munkájukat, s bizony az is előfordult, hogy riadt kisgyerekeket aláztak meg, miközben futni hagytak olyanokat, akikkel nem tűnt tanácsosnak összeakasztani a bajuszt. Ezért aztán - sajnos - a történet hihetőnek tűnt. Örömünkre szolgál, hogy a Tisza Volán vizsgálata mindezek ellenkezőjét bizonyította be. Nyilas Péter a „Csörög a Westel" rovat ügyeletese Anno 1994. február 26-án a Délmagyarban, Ny. P. tollából csodás kis cikkecske jelent meg Átmeneti szálláshelyek kiürítése címmel, ami az alcím szerint nem kilakoltatás. Hát mi? Ezen cikk lényege, hogy 50 átmeneti bérlőnek február 28-ig, a maradék 250-nek pedig június 30-ig takarodó a lakásokból. A városi közgyűlés döntése értelmében (az atyák közül hányan laknak átmeneti lakásban?). Idézek: „300 átmeneti lakásból százat le kell adni, a maradék 200-ból húszat mindig üresen kell tartani (életveszély miatti elhelyezés, stb.)". Nyilvánvaló, hogy a százat és a hibádzó 180 lakást is az önkormányzatnak adja le az IKV. Kérdés: mihez kezd 280 lakással a T. Önkormányzat? Tekintve, hogy ezek zömében felújításra szoruló lakások. Rendbehozatalára az önkormányzatnak még annyi pénze sincs, mint az IKV-nak. Esküszöm - itt már kezd ökölbe szorulni a nincstelen lakásigénylő mindkét keze. Nyolc év után a lakásigényem is visszadobta az önkormányzat. (Az eddigiekből úgy hiszem, kiderül - nincs - és dacára 49 éves koromnak, már soha a büdös életben nem is lesz saját - vagy saját bérleményé lakásom.) Ez még semmi! A cikk végénél horibole dictu kirúgtam magam alól a sámlit. Idézek: „Az átmeneti szálláshelyet igénylők közül sokan házat építettek vagy lakást vettek - nekik lesz hova menniük. Remélhetőleg senki sem marad fedél nélkül..." De mi jön a három... után? Az, hogy kb. 280-an lakás nélkül fogunk ténferegni, július 1-től biztos vagyok, én leszek a legmagasabb végzettségű „hajléktalan"! Hiába értesített ki az IKV „időben - még márciusban" , hogy ne felejtsük el június 30-án lejár a szerződés! Nem ezen múlik! Itt csak arról van szó, hogy az IKV lefedezze magát. Ami engem illet - csak a magam nevében beszélhetek: két érettségivel és egy egyetemi végzettséggel 49 éves koromban hajléktalan leszek. Értik? Mert 8-10 ezer forintos albérleti díjat a rokkant nyugdíjamból kifizetni nem tudok. (Plusz rezsi, mit eszek?!) Nos, mivel ez maga a vég, és ez ellen mindenkinek joga vagy rugdalózni, én harcolni fogok. Ergo: nem megyek az egy éve lakott lakásomból sehová! Belőlem már a végső elkeseredés beszél ! Mit veszíthetek? Ugyanakkor: üres a Honvéd tér 6. szám alatt körülbelül 25 . lakás - évek óta. Üres lakások vannak az Öthatom utca l-ben, a Szent István téren, a Kemes, a Tavasz, a Teréz utcában, a Hajnóczy utca mindkét oldalán, az Olajbányász tér 1. alatt, a Hunyadi téren, a Bem utca 2. (sarokház, évek óta), a repülőtéri négyszintes épületben, az Alföldi utcában. Tehát több száz lakás üres - miért és meddig? Tisztelettel: Di. Korom István Köszönet a támogatásért Ma, amikor az oktatási intézmények többsége anyagi gondokkal küzd, komoly természetbeni támogatásnak számít az a nemes gesztus, amely keretében a Castelló Hun olasz érdekeltségű, irodabútorokat értékesítő Kft. a Dégáz Rt-től megvásárolt bútorokból iskolánkat részesítette. A Röszkei Általános Iskola nevében köszönöm az íróasztalokat, csővázas székeket, irodai szekrényeket, melyekkel szebbé, hangulatosabbá tehettük környezetünket. Orbán Dános igazgató Bálásruha-vásár a Zsike butikban! (Domusszal szemben) Nyitva 8-17 óráig Rövid ujjú pólók, rövidnadrágok, egész ruhák, női nadrágok, szabadidőruha: alsó 250 Ft/db, felsó 250 Ft/db. gyerekholmik. Befektetésnelc se rossz. ha megveszi az SZDSZ Választási Programját. így ellenőrizheti, hogy az SZDSZ-kormány hogyan tartja be azt, amit vállalt. Kapható az újságárusoknál. lOttPMt tfW M7! DJ Ml LM III U/ >• JJ< -A' A A2> (l! /Ji ,A i i jh POLITIKAI HIRDETÉS, POLITIKAI HIRDETÉS. POLITIKAI HIRDETÉS POLITIKAI HIRDETÉS. POLITIKAI HIRDETÉS, POLITIKAI HIRDETÉSPOLITIKAI HIRDETÉS, POLITIKAI HIRDETÉS