Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-21 / 92. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. ÁPR. 21. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 KAPCSOLATOK 11 Rágalmazni élvezet? mi az a fórum, ahol megvédik a lakosságot az át­veréstől?" - kérdezi Hegedűs Tiborné a DM április 14-i számában olvasói levelében. A kérdés jelen esetben azonban úgy hangzana helyesen: hol az a fórum, ahol a tisztességesen dolgozó cégeket megvédik a hitelrontó, valótlanságokat állító nyilatkozatoktól. Hegedűs Tiborné ugyanis - talán tá­jékozatlanságból - a valóságtól igencsak messze eső dolgokat állít! Mi is történt pontosan? - A levélíró hölgy édes­anyjának cégünk dolgozója az első kiszálláskor elmondta, hogy hűtőszekrénye szinte javíthatatlan állapotban van, ezért csak egy tűzoltó megol­dást tud javasolni. Felajánlotta, hogy feltölti gázzal a hűtőszek­rényt, de mivel a szivárgás helyét a gép végtelenül lerom­lott állapota miatt nem lehet már pontosan megállapítani, s így tökéletesen javítani sem, elöregedett háztartási gépét sürgősen cserélje le. A javítás­ra féléves garanciát tudott fel­ajánlani, amennyiben ez idő alatt a gép tönkremegy, a ja­vítási költség felét a ceg visz­szatéríti. A levélíró hölgy édes­anyja beleegyezett a feltéte­lekbe. - A hűtőszekrény márcjus 25-én végképp elromlott. Áp­rilis l-jén cégünk dolgozója felkereste a levélíró hölgy édesanyját, s az előzetes meg­állapodásban foglaltakat tel­jesítve, a javítasi költséget visszafizette az idős hölgynek, aki vegtelenül hálás volt ezért, szavait és gesztusait csak azért nem idézzük, mert az már nyílt reklámnak számítana. - A régi hűtőszekrény ekkor már nem volt a lakásban - egy új állt a helyén -, tehát a le­vélíró azon allítása sem igaz (DM ápr. 15. Csörög a ... ro­vat), hogy cégünk közben - mi közben, hiszen a pénz vissza­fizetése április l-jén történt ­.jóvátette ' mulasztását, s ga­ranciával megjavította a hűtő­szekrényt. FÍegedűs Tiborné azt kívánja sugallni, hogy fel­ismerve „bűnösségünket", megijedve dörgedelmeitől hoz­tunk helyre mindent. De hiszen április 14-re, mikor is levele megjelent, már minden régen el volt rendezve, a cég és a megrendelő hölgy megálla­podásának megfelelően, a megrendelő legnagyobb meg­elégedésére. A fenti állításainkat tanúk­kal és számlákkal tudjuk bi­zonyítani. A rosszindulat határtalan. Egy nulláról indult, az erős, konkurrenciaharcban az általa végzett tisztességes munkával igen nehezen és lassan nevet szerzett kis céget az ilyen nyíltan piszkolódó olvasói levél könnyen tönkre is tehet. Felháboríto az eljárás, márcsak azért is, mert az említett olvasói levélben hangsúlyo­zottan szerepel két konkurrens cég neve is. Hol az a fórum? - tettük fel a kérdést a levél elején. Biz­tosíthatjuk jóakarónkat, meg fogjuk találni... Guelminó - Árokszállási, az Elektromont-Lux Bt. üzletvezetői A kukázás háttere előtérben • Szabó F. Attila úr (Amsz­terdam) a Délmagyarország április 19-én közölt olvasói levelében szóvá tette azt a helyzetet, hogy Húsvét vasár­napján hiába akart régi szo­kásának megfelelően színház­ba jönni, nem tudott, mert a színházat zárva találta. Gon­dolom, nem volt egyedül: színházszerető polgárok már nem egy alkalommal találtak zárt kapukat vasárnaponként a Szegedi Nemzeti Színáz­ban. A valóban képtelen hely­zetet nem a színház vezetése teremtette, hanem a közal­kalmazotti törvény. Ez elő­írja, hogy minden közalkal­mazott heti két pihenőnapra jogosult, melyek legalább egyike hétvégére, szombatra vagy vasárnap kell essék. Mi­vel a színház közintézmény, az itt dolgozók e törvény hatálya alá esnek. Természetesen mindenki tisztában van azzal, hogy a színház speciális munkahely, akkor kell/kellene előadáso­kat tartania, amikor az embe­rek ráérnek eljönni megnézni - leginkább szombaton, va­Színe és visszája Reflexió egy volt szegedi polgár levelére sárnap és ünnepnapokon -, és éppen ez az, amivel a törvény megalkotói nem gondoltak. A Szegedi Nemzeti Színház vezetése - elsőként a hazai színházak közül - jelezte a helyzet képtelen voltát a mi­nisztériumnak és a színházi szakmai szervezeteknek, kér­ve, szorgalmazzák a törvény végrehajtásának speciális, színházi módosítását. Azon­ban mindaddig, míg a jogsze­rű lehetőség erre nem bizto­sított, a színház, mint közin­tézmény, köteles az érvényes jog szerint működni, szün­napja a vasárnap és a hétfő. Persze megoldható lenne -. ahogyan néhány színházban meg is oldják - hogy vasár­nap és ünnepnapokon is elő­adások legyenek, a törvény erre lehetőséget ad. Csak kiköti, hogy az összes köz­reműködő — színészek, éne­kesek, táncosok, zenekari és énekkari tagok, ügyelők, sú­gók, asszisztensek és műsza­kiak - elvett pihenőnapjuk helyett szabadnapot kapjanak, továbbá a vasárnapi és ün­nepnapi munkájukért a tör­vényben előírt magasabb bért. Mivel a normális színházi működésben is előfordul, hogy pihenőnapon munkát kell elrendelni, az elvett na­pokat a nyári szünetben kom­penzáljuk. A törvény betar­tása ebből a szempontból azt jelenti, hogy az őszi szezont már így is csak október elején kezdhetjük, elképzelhető, mennyivel lenne hosszabb a nyári szünet, ha a vasárna­pokért járó pihenőnapot is ki kellene adni. Másrészt a szegedi színház financiális helyzete az újság­olvasók előtt közismert. Ará­nyait tekintve hazánk egyik leggyengébben finanszírozott színháza a mienk, amiből az következik, hogy az a bér­többlet, amit a vasárnapi és ünnepi munkáért saját dol­gozóinknak fizetnünk kelle­ne, egyszerűen nem áll rem­delkezésünkre. Csupán re­ményeink vannak, hogy pénz­ügyi helyzetünk javulásával hétvégi előadásokat is tart­hatunk. A levél egyéb felvetéseiért köszönetet mondok Szabó úrnak. A jelzett hiányossá­gokért, mint a színház kö­zönségkapcsolatokért felelős vezetője, elnézést kérek min­den érintettől, természetesen, amit tudunk, haladéktalanul orvosolunk. Szabó urat, kedves család­jával együtt, legközelebbi itt­tartózkodásakor, tisztelettel meghívom egy színházi es­tére, remélve, hogy az elő­adás minősége megváltoztatja Szeged kulturális életéről alkotott, nem túl hízelgő vé­leményét. Megértésüket és türelmü­ket megköszöni: Jóni Gábor marketing manager A Duna - Amerikában Mai szegénységünkben a megalázkodó koldusokat fel­váltották a „nyílt sisakos" ké­regetők és felvirágzott a ku­kázás. Hogyha széles e társa­dalmunk elnéz felette vagy akármilyen - leginkább sajnál­kozó - gondolatokkal veszi tudomásul ezt az aggasztó je­lenséget (a közelmúltban két írást is olvashattunk e témáról), akkor magam is felvetem a kérdést: Meddig tűrjük a ku­kázók számának növekedésé­vel összefüggő riasztó indíté­kok „uralmát ? A kukázókat nem szabad lószemüveges értékítélettel elmarasztalóan bekategorizál­ni. Tény, összetételük vegyes, s nem is mindegyikük hajlék­talan vagy létminimum alatt élő, koldusbotrta támaszkodó egyén. A többségük tisztessé­ges ember! A kuka szó értel­mezésénél sem árt az óvatos­ság, mert a jelentése többféle. Kuka az, aki süketnéma (a hét törpe egyike is Kuka). A maf­la. mamlasz emberre is illő: kuka! A kuka az a horgas fa is, amellyel a dohányt szárítani felaggatják. Végül „a kuka fél­automata szemétgyűjtő teher­autó", a hozzátartozó szemét­gyűjtő tartállyal, melynek nagysága, alakja különböző meretű és formájú. Az ilyen kuka is hallglat, legfeljebb bűzlik. A ház előtt díszelgő ku­ka rendeltetése a lakók által összegyűlt szemét tárolása. Szemeinek pedig a használ­hatatlanná vált), apróbb, szi­lárd anyagot vagy ilyen piszkot nevezzük. A kukakba rend­szerint a háztartási szemét, a hulladék kerül, de idegen anyag is hozzátársulhat. Gya­kori eset, hogy a még fogyaszt­ható élelem, élhordható ruhák, cipők is gyarapítják a tartalmát sot értékes targyak is „áldo­zatai" lesznek a könnyelmű szanálásnák, a szórakozott­ságnak és a figyelmetlenség­nek. És ekkor iön a kukázó, aki beletúr a tartályokba, tartalmá­ból válogatva gyűjtöget, s ha az illemet nem tudja, miszerint az általa kiszórt szemetet visz­sza kék tenni és a fedelét visz­szahúzni, akkor a földszinti ablakokon át záporoznak feléje a szitkok. A kukázó jellemző adatai. Neve: nő és férfi, az ytóbbi számszerű fölényével. Állam­polgársága: magyar és nem magyar. Kora: delikortól halá­lozásig. Előfordulása: egyedül, párosan, csoportosan, családo­sán, gyerekestül. Külseje: a tiszta jól öltözöttségtől a le­barnult, cserzett bőrű, elhanya­golt ruházatú csóróig. Iskolai végzettsége: ... az egyetemi diplomával bezáróan. Foglal­kozása: mindenféle, munkanél­küli és munkakerülő. Utvonala esetleges területi felosztással a megszokott időben, a szemlé­lődő olykor körmenemek véli a sorjázásukat. A kiváltságos ke­rékpárral jár. Koldustarisznya helyett műanyag szatyorral ellátott. A koldus vándorbotját a kukázó hegyesvégű vas- v. fapálca (botja) pótolja. A ku­kázás indoka: a hulladék érté­kesítésével a betévő falat, az éltető „fertőtlenített" ital biz­tosítása vagy a mellékkereset kiegészítése. Speciális ágazat a kenyér(haj)gyűjtés. Egyesek hobbija: üvegek, kartondobo­zok, képes újságok, esernyők, gyermekjátékok megmentése. Magam azért szurkolok, hogy elkerüljék az adózást. A fáma szerint egyesek a kuká­zással gazdagodtak meg. Ak­kor pedig „Isten neki, fake­reszt', és az Apeh! Vajon meg tudjuk-e szüntetni ezt az áldat­lan állapotot, s ha nem is azon­nali kánaánnal, de egy ember­séges létalappal? Csakhogy „Az akarathoz erő is kíván­tatik"! Pleskó András „Az mi sebünk senkinek nem fáj úgy mint minékünk, senki nem érzi nyavalyánkat úgy, mint mi..." (Zrínyi Miklós) C. Pell amerikai szenátornak sem fájhat úgy a Duna baja, hogy képes volna azt vissza­terelni eredeti medrébe. Mivel a Duna nemzetközi érdek, természetünk elszánt védői távoli országokból is jelentkez­nek, hogy szorgalmazzák a nagy folyam jelenlegi, súlyos problémájának megoldását. Valójában van mód arra, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. S az áram, a hajózás, s nem utolsó­sorban a Szigetköz, az ivóvíz stb. sorsa kompromisszumos terv szerint rendeződjön. Beesüljük meg az amerikai Pell szenátor támogatását, aki már tavaly megjelentette a Duna tragédiájáról szóló cikkét az egyik legjelentősebb ameri­kai lapban, és azóta is hajlandó szavát felemelni a Dunát egy­oldalúan ért, kedvezőtlen dön­tések ellen, ha tőlünk, magya­roktól, a szlovák természetvé­dőktől vagy bárhonnan erre felkérik. Elég tehát egy-egy légipos­tai levelezőlapon a következő címre írni: U. S. Senator C. Pell Washington D. C. 20510 USA Please, help to solve the recent enviromental difficulties of the Danube. Respectfully (dátum) (aláírás és lakcím) Tokay János Magyar Környezetvédelmi Alap /USA igazgató, magyarországi megbízott Budapest 1027 Frankéi Leó u. 2-4. • Egyetértek azzal a poli­tikussal, aki így fogalmazott: „Az elsőbbség a politikáé." Kampányidőszakban ki vitat­ná a megállapítását? Mégis azt mondom, hogy. van, ami nemcsak időszakosan, hanem mindenkor, mindennél előbb­re való: az egészség, annak megőrzése vagy helyreállítása. Amit ennek jegyében le­írok, azt a mindenki iránt ér­zett felebaráti szeretet és a frissen szerzett személyes be­nyomások hatása alatt, sokak érdekében írom le. Mert erről tudni kell! Tudnia kell min­denkinek, aki szép és nap­fényórákban minden más me­gyénél gazdagabb megyénk ­sajnos - poros és száraz leve­gőjében él. Különösen is kell, hogy érdekelje mindazokat, akik valamilyen légzőszervi betegségben szenvednek, vagy, ha ők maguk nem, de a gyer­mekük, rokonuk, munkatár­suk, barátjuk, ismerősük aszt­más, légcsőhurutos és nem tudja, hogy hol, hogyan talál­hat gyógyulást, enyhületet. Mindenkinek tudnia kell arról, hogy van hazánkban egy gyönyörű vidék kisváro­sában egy könnyen megköze­líthető, bárki számára hozzá­férhető hely, ahol a - szak­nyelven szólva — légzőszervi megbetegedések meggyó­gyításának minden feltétele adva van. A gyönyörű vidék a Barlangkórház Tapolcán Balaton-felvidék egyik me­dencéjében fekvő kisváros: Tapolca, a hely pedig a város kórházában kitűnően felsze­relt és egyedülálló kinccsel rendelkező barlangterápiás osztálya. A város körül ismert nevű hegyek sorakoznak, lenyűgöző zöld füzért alkotva: Badacsony, Szigliget, Cso­bánc, Gulács, Tátika. Észak felé a Bakony ontja a jó leve­gőt, délen a Balaton tükre árasztja a nagy tó páráját. A városban szinte egy olyan ipari létesítmény sincs, ame­lyik rontaná a tiszta levegőt. Á kórház nagy parkjában a szentesiéhez hasonlóan, kü­lönálló épületek vannak, kö­zöttük kettőben működik a már említett légzésterápiás vagy barlangterápiás osztály. Egy belgyógyász főorvos mellett két osztályos orvos, jól képzett nővérek közremű­ködésével foglalkozik a bete­gekkel. Korszerű eszközök könnyítik meg a munkájukat. A magabiztos szaktudás és a felszerelés mellett rendelkezik az osztály olyasvalamivel, ami páratlan érték: a két épü­let alatt 15 méter mélységben, mészkőből kialakult (s a célra bányászok által kialakított) barlangrendszer húzódik, amelynek szinte abszolút tisz­ta levegőjében 98-100 száza­lékos a páratartalom, a hőmér­séklet pedig egész éven át 11-12 Celsius-fok. Számos különálló, teremnyi nagyságú barlang kínál csendes elvo­nulásra, elhúzódásra lehető­séget azoknak, akik olvasni, vagy éppen szundikálni akar­nak, miközben a gyermekek nyugodtan mozoghatnak, ját­szadozhatnak, mert a belső térség olyan tágas, hogy alig van áthallás az egymással tá­gas folyosókkal összekötött helyiségek láncolatában. A kivilágítás kifogástalan, jól le­het olvasni is. Azt mondani sem kell, hogy a barlangrend­szer tökéletesen biztonságos. A legkiválóbb bányászok biz­tosították és tartják jó karban. Ott a légáramlástól csak­nem mentes barlangban tölt minden beteg naponta négy órát, a reggeli elfogyasztása után 8-tól 12 óráig. Talán azt meg kellett volna említenem, hogy minden reggel orvosi vizit van a szobákban, az vezeti be a napi „foglalko­zást". A barlangi légzőkúrát ki-ki kedve szerint tölheti el, kényelmes ágyon, hálózsák­ban fekhet minden beteg, kap még akár két meleg takarót is, de lehet sétálni, üldögélni, szabadon mozogni. Lényeges körülmény, hogy a barlangba lift visz le és fel, a 4 óra fo­lyamán akár több ízben is. A négyórás légzőkúrát minden­nap kb. 20 perces gyógytorná­zás zárja: kényelmes, könnyű gyakorlatok serkentik a mély belégzés technikájának elsajá­títását s felfrissítik az amúgy elgémberedett tagokat. Akiknek külön kezelésekre is szükségük van (inhalálás, külön gyógytorna stb.), ebéd előtt vagy után megkapják. Fél 3 tájban ér véget a dél­utáni orvosi vizit a szobákban, utána ki-ki tetszés szerint tölt­heti el a délutánt. Meg lehet tekinteni a város nevezetessé­geit, vagy akit érdekel, az üz­letek csábító kirakatait. Va­csora után is mindenki sza­bad. A napi háromszori étke­zés kifogástalan, mennyiségre és minőségre nézve egyaránt. Természetesen lehet, hogy az ínyencek ezzel-azzal pótolják. A cukorbetegek és egyéb be­tegségben szenvedők magától értetődően, nekik orvosilag ajánlott, külön ételeket kap­nak, az előbbiek bőséges mennyiségben. Hetenként egy alkalommal külön nagyvizetet tart a bel­gyógyász főorvos (dr. Szlávi) két osztályos orvos kíséreté­ben, akik (dr. Lang Zsuzsanna és dr. Szijjártó László) nem­csak belgyógyászatban és tüdőgyógyászatban képzettek, de (az utóbbi) gyermekgyó­gyász szakorvos is. Külön megemlítem, hogy fiatalok és elragadóan kedvesek. Egy­szóval, minden feltétel adott ahhoz, hogy a betegek nem­csak gyógyulnak, de jól is ér­zik magukat. Az ott töltött há­rom hét alatt elcsüggedt be­teggel nem találkoztam. Egy-egy kúra három hétig tart. Most pedig vázolom a be­jutás módját. Mindenki fel­vételt nyerhet, akit a házi­orvosa vagy a lakóhelyén ille­tékes tüdőgondozó szakorvosa felvételre ajánl. Ennek az orvosi javaslatnak (ajánlás­nak) a birtokában ki-ki le­vélben közvetlenül fordulhat az alábbi címhez: dr. Szijjártó László oszt. orvos, Tapolca, 8300 Kórház, Barlangterápia. A felvételre bizonyos ideig (néhány hétig, esetleg hóna­pig) várni kell, mivel mind­össze 24 ágy áll rendelkezés­re, legalábbis jelenleg, ugyan­is épülőfélben van egy 35 ágyra tervezett, asztmás gyer­mekek gyógyítására szolgáló hatalmas épület. Annak befe­jezéséhez mintegy 20 milllió forintra lesz szükség. Bízni kell abban, hogy az illetékes kormányzati és egyéb helybeli (és országos) szervek sürgő­sen előteremtik a szükséges milliókat. A rászorulók száma, főleg a mi vidékünkön, rendkívül nagy, de sajnes kevesen is­merik a tapolcai lehetőséget, márpedig azzal élni kell. Bár fel tudnám sorolni mindazok nevét, akik Tapolcán kigyó­gyultak asztmás betegségük­ből, vagy egyéb légzőszervi megbetegedésükből, így csu­pán annyit írok le, hogy szá­momra (két kúra után) a lég­csőhurut emlékké halványult szó csupán. Kérek mindenkit, akinek kedves az egészsége vagy szívügye a más meggyó­gyulása, fogadja el és adja to­vább ezt a testvéri szívből jövő tájékoztatást. Dr. Imre Ernő Szentes Utóirat: Asztmás kisgyer­mek esetében az egyik szülőt is felveszik az osztályrd.

Next

/
Thumbnails
Contents