Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-03 / 52. szám

8 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1994. MÁRC. 3. Csatornázás, vízdíj LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Vállalkozók a frekvenciákról Érdeklődéssel figyelem a Délmagyarországban a tévé frekvencia megosztásáért folyó „versengés" híreit. Kamaránk számára legfontosabb a vállalkozók szabadsága, ezért egyértelmű, hogy nem a kötségvetésből támogatott vállalkozások melett szólok. Örvendetesnek találom, hogy a „hatóságoknál" is olyan tendencia látszik kialakulni, amely ezt a szempontot is figyelembe veszi. A médiumok esetében számos példa mutatja a privatizált, magánkézben lévő újságok kialakulását, amelyek költségvetési támogatás nélkül, valóban az adófizetőkért vannak. A mai viszonyok között nevetségesnek tartok minden olyan jellegű - diszkriminációra utaló - gondolatot, amely az alaptőke mértéke alapján kívánja a versengésben háttérbe szorítani a gazdaság bármely résztvevőjét. Farkas Tibor a Magyar Vállalkozói Kamara Csongrád Megyei Régiójának vezetője Nem bruttó 37 ezer! Nagy érdeklődéssel olvastam a február 9-én megjelent Délmagyar hasábjait. Nagyjából meg voltam elégedve a hírekkel. Amikor a szemem megpillantotta a bruttó 37 ezret, elkezdtem szédülni és összemosódtak a betűk, meg kellett rázni a fejem és szemem megtörölni, hogy igaz, amit látok? Tudják mennyi a fizetése egy fizikai dolgozónak? '93. december 31-ig 12.800 forint bruttó (mi marad utána). '94 január 1-től ugyan a közalkalmazottaknak rendezték a fizetésüket, ami sajnos, nem 37 ezer, csak 20.800, és megint sehogy sem találom magam az újságcikkben leírtak között. Hátam mögött 35 év folyamatos munkaviszony. Nem beszélve azokról a fizikai munkásokról, akikből a legtöbb van és a többségük 15 ezer forintot visz haza (vagy még annyit sem). Kovács György Erettségitalálkozó után A Délmagyarország február 22-i száma 6. oldalán cikket közöl Szeged város vízszennyvíz ügyeiről a francia CGE csoport ajánlata, amely szerint nehéz, de körültekintő szervezéssel a Szegedi Vízművek és Fürdók Vállalatóból öt vállalatot szerveznének, nyilván öt igazgatóval, főmérnökkel, főkönyvelővel és a hozzájuk tartozó apparátussal. Szeged alatt 655 kilométer ivóvízvezeték és 260 kilométer csatorna húzódik, írja a CGE. Néhány sorral tovább szerepel, 200 kilométer csatorna szükséges még. Ez összesen 460 kilométer a 655 kilométer vízvezetékkel szemben, tehát ez az összehasonlítás valahogy nem egyezik. Jobb mérőszám a csatornába bekötött, illetve a bekötést nélkülöző lakások számának összehasonlítása, ami negyven százaléknál kevesebb, körülbelül harmincöt százalék. A CGE 310 millió forinttal szállna he az együttműködésbe - a feladathoz képest még fél százalékot sem éri el! -, viszont 15 év alatt hét milliárd forintot - 1993-as áron számolva - kíván fejleszteni, Szeged város közgyűlése ugyanakkor szabadon döntheti el, hogy a vízdij emelésével biztosítja a pénzt vagy céltámogatásként fizeti ki a fejlesztéseket a lakosság adójából. A CGE 15 évig időben állandó árért szolgáltat, hiszen a díjat az inflációra indexálta, a vízdíj reálértéken vett emelkedését teljes egészében a fejlesztésre fordítják a felek. Értjük: nem növekszik, de az emelkedést... A Délmagyarország február 14-i száma „Csörög" rovatában egy olvasó a Mars téri eltérő vetőmag árakat kifogásolta. A cikkben az áll, hogy a Mars téren 120 forint egy csomag répa vetőmag, míg a Centrum ezt 37 forintért kínálja. Már a „Mars tér" általános megfogalmazással is gond van. A Mars téren melyik vetőmag-, gazdaboltban árusítják a 120 forintos magot? Mert éppen három bolt van a Mars téren, nem beszélve a sok piaci árusról. Milyen a vetőmag, holland vagy magyar? Hány grammos a kiszerelés? Milyen osztályú? Mert ezek nem mellékes szempontok. Ez általános megállapítás. Így nem tisztességes és hitelrontó. Ugyanis a MAGÉV (Műszaki Anyag és Gépkereskedelmi Vállalat) a Mars tér 9. szám alatt Gazdaboltot üzemeltet, melyet eddig szolid árai és kitűnő minőségű vetőmagvai tettek ismerté. A boltban bő választékban találhatók holland és magyar vetőmagvak „Miénk itt a tér" énekeltük egykor kicsik és nagyok. A közismert dal idézett sora nem érvényes azonban a Kodály téri (Északi városrész) Általános Iskola előtt lévő füves területre, melynek eredeti rendeltetése a következő volt: fából készült játékszerekkel felszerelt játszótér; az iskola tanulói számára a szabadban eltöltött tornaórák színtere, illetve sétatér kicsik és nagyok részére. Ehelyett ez a tér mára már a kutyák „illemhelye", ugyanis a környéken lévő tömbházak kutyatartó-lakóinak nagy része itt sétáltatja nap mint nap kis (vagy nagy) kedvencét. És a kutyuskák előszeretettel potyogtatják el „dolgukat" a jó, puha fűbe vagy a homokozó homokjába. Hajnal 5, 6 óra körül már többen is sétáltatják kutyáikat A CGE a szövegből kiemelten szerepelteti a 48 forint díj felhasználását. Ebből is kiemelkedik mindjárt a második tétel: 1,44 forint/köbméter a tartalékalapra és kinnlévőségekre. Ez. a 21 millió köbméter/év eladott vízmennyiséget figyelembe véve egy évben 30 millió 240 ezer, a 15 év alatt 453 millió 600 ezer forintot eredményez. Ez feltehetően azt jelenti, akik nem fizetnek be a 15 év alatt 453 milliót, azok helyett a rendesen fizető teljesít a vízdíjon keresztül. Pontosan ugyanekkora összeg a csapadékvízelvezetésre beállított díj. Tudtommal ezt eddig is a lakosság fizette, de nem vízdíjként, hanem adóból. A CGE nem foglakozik a szennyvíztisztítóval, talán azért, mert nincs rá további 2-3 milliárd forint, amit rövidebb idő alatt kellene beépíteni, nem tizenöt év alatt. Tényleg fel kellene építeni a tisztítóművet, de mikor? Először el kellene érni, hogy a határainkon, a Tisza és a Maros ne olyan szennyezetten, vegyileg szennyezve érkezzen. Utána el kellene érni, hogy Szeged fölött tisztítsanak, hogy ide tiszta víz érkezzen. Utána mondhatják, hogy Szeged is tisztítson. A városban nincs ártalmas anyagot kibocsájtó üzem, a humán szennyeződést a Tisza igen hamar feldolgozza öntisztulása folyamán. A csatornaépítéshez szükséges engedélyek megtagadásával revolverem...? Hát nem tudom... T. K. a Délmagyarország olvasója (sárgarépából éppen 12 fajta), de 120 forintos nincs. Kovács István MAGÉV alközpontvezető A telefonáló egy piaci árusnál szerzett kellemetlen tapasztalatát osztotta meg velünk, mint mondta, pusztán jószéndékból. Beszámolója szerint egy hölgyről van szó - részletes személyleírására a rovat korlátozott terjedelme miatt nem tudtunk sort keríteni akiről már elterjedt, hogy fölvásárolja, és jelentősen drágábban adja tovább a sárgarépa-, petrezselyem- és egyéb magvakat. A telefonügyeletes - nem lévén kiskertje - kellő feszkészültség híján csakugyan elmulasztotta tisztázni a vetőmagok származását, csomagolásuk módját, valamint minőségét. Annak pedig kifejezetten örülünk, hogy a Centrum áruházon kívül másutt is bő választékban (és tisztességes áron!) kaphatók a vetőmagok. Nyilas Pétéi, a „Csörög a Weste!" telefonügyeletese a téren, így aztán mire a gyerekek délelőtt 10-11 óra tájt lekerülnek, alig akad talpalatnyi „szabad" hely a hancúrozáshoz. Arról nem is beszélve, hogy tornaórát tartani, a fűbe leheveredni teljességgel lehetetlen, ha az ember el akarja kerülni, hogy ruháját bepiszkítsa és a „szerencse" szagát magán hordozza. Nem vagyok „kutyaellenes". Szeretem a kutyákat és tudom, hogy négylábú pajtásaink hűségesebbek és hálásabbak, mint egyik-másik embertársunk; hogy az állattartás a legjobb orvosság kicsik és nagyok magánya ellen. Mindössze valamiféle kompromisszumos megoldást keresnék: tegyék ki a „kutyával belépni tilos" táblát és akkor a gazdig a szomszédos kiserdőbe vinnék vécéztetni kedvenceiket. Mindezt csak azért teszem szóvá, mert ugyanazzal a gonddal küzdök, mint a legtöbb kisgyerekes anyuka a környéken. Van egy másfél éves kislányom. Ha leviszem sétálni, sehogy se érti, hogy miért nem futkoshat kedvére a fűben, miért nem játszhat a játszóté• Az 1800-as év elején a mai Csongrád és Békés megyében 15 telep-község jött létre, ahol a bérbevett földeken a bérlők dohányt termesztettek. A kamarai kincstár megengedte, hogy a bérelt területen az emberek házakat és gazdasági épületeket építsenek maguknak. Építettek elsőnek iskolát, imaházat és malmot. Minden telepen szükség volt kereskedőkre és iparosokra is. E foglalkozások közül jelenleg csak a borbély szakmával kívánok foglalkozni. Levéltári feljegyzések az alábbiakról tanúskodnak: letelepedés után a faluban élő fodrász, akit borbélynak neveztek, úgy kereste kenyerét, hogy hetente mindennap a kora reggeli órákban házakhoz járt borotválni, hajat vágni. Szerda délelőtt, szombat délután késő estig, sokszor vasárnap délelőtt is, odahaza műhelyében fogadta a vendégeket, akiket kuncsaftoknak nevezett. Nyári munkaidőben vasárnap a kora reggeli órákban is kijárt a házakhoz borotválni. ren vagy a homokozóban. Hogy magyarázzam meg neki, hogy a hatalmas füves térség minden négyzetmétere tele van kutyapiszokkal, amibe nem tanácsos belelépni, se kézzel megfogni?! Kosztándi Melinda A borbély nemcsak borotvált és hajat vágott, de értenie kellett a foghúzáshoz, a köpölyözéshez és az érvágáshoz is. Felszerelése fából készült táska, ami belül felosztott volt, így minden szerzámnak, kelléknek megvolt a maga helye, rekesz.e. Amikor külön munkához hívták, egyéb felszereléseit (foghúzó fogó, szúráshoz tű, pohárszerű búrák, kés, véső) vitte magával. A fodrásznak a szakmát tanulni kellett. A borbélyirlas 3-4 évig sajátította el szakmáját. Ez idő alatt házi munkálatokat, takarítás, vízhordás, favágás, fűtés stb. is végeznie kellett. Meg kellett tanulni a borotválást. hajvágást, foghúzást, mert ez a munka a szakmához tartozott. A faluban voltak szegényebb emberek, akik hetente egyszer, szombatonként borotválkoztak. A gazdagabbak, A kéményben keletkező „sziporka" meggyulladhat, s mérgező gázt fejleszt. A szél nagyságától függően, ha nincs a kéményen kürtő, szélkakas, úgy a légáramlat belefúj és a - hibás kéményfalazat nyílásain a padlásteret, a tüzelőtéren keresztül a lakást is megteríti mérges gázzal, ami légzésTavaly szeptember 4-én tartottuk érettségi találkozónkat. 1944—48-ig jártunk a vegyipari középiskolába. Jelentős volt a találkozó kétszer is, mert 100 éves volt a Mars tér 7. számú épület fennállása, és ebben az épületben kezdődött el a magyar szakoktatás - 1893-ban. Sok neves szakembert adott az országnak és a világnak ezen épületben folyó oktatás. A másik jelentős évforduló volt az 1944. évi. Akkor kezdtük el a tanulást - de milyen körülmények között... Sok szegedi lakos nem tudja, hogy a Mars tér 7-ben magyar hadifogoly fertőző kórház volt. Szegény hastífuszos embereket ápoltak benne. Az akkori Vörös Hadsereg parancsnoka és a tisztifőorvos engedélyezte az épülettömben a tanítást, sőt egy növényi olajütő működését is. Az igazgató Gerecz Gaston vegyészmérnök volt, aki Vas Andor üzemvezetővel együtt létrehozta a többműszakos üzemet. Technológiai vonal: mérlegelés-hántolás-magpréselés 2 henger között - pörkölés laposfenekű üstben (tüzelő a napraforgó héja volt). Nagy hiány volt akkor az étolaj, ezért is dolgoztunk mi szívesen tanulók, de a magot is hosszú kocsisorokban hozták a gazide tartoztak egyéb szakmabeli mesterek, hetente kétszer, szerdán és szombaton, a falusi tisztviselők és nagyobb gazdák pedig mindennap borotválkoztak. Az ezzel kapcsolatos megállapodást általában szóban kötötték. A mesternél állandóan kéznél volt egy notesz, ebbe bejegyezte a megállapodást és a munkavégzés napját. Fizetése új terméstől új termésig, azaz egy évre szólt. A heti egyszeri borotválkozásért egész évre egy véka búza (25-30 liter) járt, azt azonban pénzben is ki lehetett egyenlíteni. Két vékáért hetente kétszer kellett borotválni, ebben benne volt a havi hajvágás is. Volt időszak, amikor az egy borotválásért és hajvágásért 50 krajcárt fizettek, ami egy napi napszámbérnek felelt meg. Az 1812-1814 években az bénulást okozhat. Ha gáztüzelés van, hasonló tragédia történhet. Szükséges, hogy a tűzoltóság hatósági jogkört kapjon, mert megelőzéssel, azaz ellenőrzéssel elkerülhetők lehetnek a gondatlanságból eredő tüzek. Bcnde Béla dák. Az orosz őrök pedig héjtalanított magot kaptak tőlünk. Hetente 4-5 vagon magot dolgoztunk fel. A termelést dr. Sipos György okleveles vegyészmérnök irányította technológiailag és munkaszervezésben. Dr. Czakó Mihály főiskolai docens barátommal azt beszéltük meg, hogy a jelenlegi SZÉF udvarának falán egy emléktáblát kellene elhelyezni a hadifoglyok errrlékére és az olajüzemben dolgozó tanulók tiszteletére. Az 1949-ben végzettek körülbelül 8 ezer forintot tudtak felajánlani, s ez az emléktábla elkészítéséhez nem elégséges. Ezért számítunk a két egyetem gazdasági hivatala (JATESZOTE), az Újszegedi Kendergyár és a Szegedi Kendergyár segítségére. Reméljük, hogy a nemes célért megteszik - amit várunk tőlük. Ezúton kérjük a vegyipari középiskolában, technikumban végzetteket, hogy szerény pénzadományaikkal segítsék az emléktábla elkészítését. A pénzt dr. Czakó Mihály docens úr (Szeged, Mars tér 7.) számára küldjék pénzesutalványon. Előre is köszönjük minden támogatónak a segítségét. Király László nyugdíjas főiskolai adjunktus érvágás 10, a borotválás 3, a foghúzás 8, a köpölyözés pedig 3 koronába került. Az egész évi háznál történő heti kétszeri borotválásért 5, a háromszoriért 8, a négyszeriért pedig 10 koronát fizettek. Az 1940-es években a hetente kétszeri háznál történő borotválásért, évi járadékként 50 kiló búzát és 3 pengőt fizettek, ebbe benne volt havi egyszeri hajvágás is. Az elhalt férfi borotválása egy borotva árának felelt meg - akkor az volt a szokás, hogy aztán a borotvát a halott mellé kellett tenni a koporsóba -, azt többé már nem használhatta a mester. Ha a borbély munkájával elégedettek voltak, sokszor a búza mellé kevéske babot, borsót vagy lencsét is adtak, ezzel megelégedésüket fejezték ki. Bevett szokás, hogy a borbélyműhelyek ajtaja fölé kitett korong alakú sárgaréz cégér volt a jelkép, amit borbélytányérnak neveztek. Komoly Pál A vetőmagárakról Vissza a bérlakásokat! Szegeden gátolják - az országos, állami, korszerű törekvésekkel szemben -, hogy az erőszakkal elvett házak mind visszakerüljenek a lakosság tulajdonába. Kivételek - melyek csak erősítik a szabályt - persze akadnak. A „fejesek", protekciósok, saját dolgozók, többnyire már régen, szinte „bagóért", megvásárolták lakásaikat és később is megkaphatták. Az egész ház eladásával kisemberek is hozzájuthattak. Az önkormányzat bizonytalanságban tartja, idegileg kikészíti a többnyire idős, nyugdíjas lakókat. A régi bérek és nyugdíjak megállapításakor erősen figyelembe vették az akkori olcsó, szociális lakbéreket. Nyugdíjasokkal, esetleg régi tulajdonosokkal szemben, most, a piacgazdasági elvek könyörtelen alkalmazása, igazságtalan méltánytalan. A tisztességes, segítő szándékú városok olcsón adják el a bérlakásokat, esélyegyenlőséget teremtve a régiekkel. Szegeden szándékosan húzzák-halasszák az önkormányzati kisajátított lakások és üzletek (nem lakás céljára szolgáló helyiségek) eladását (elidegenítését). Régóta ismert, mesterkélt, jogtalan tilalmi listákkal is operáltak. Be kell vallani, a lakosok többsége sem törődik - rendes gazda gondosságával - a nem saját tulajdonú lakások ápolásával, kímélésével. A gazdátlan házak teljesen „lerongyolódtak" és minőségük tovább romlik. Kiút: a privatizáció, a házak magántulajdonba adása. Az eladásból nyert pénzt lakásépítésre és karbantartásra kell fordítani ! Az önkormányzat, mesterkedésével, megakadályozza a kárpótlási jegyek célszerű, ésszerű felhasználását is, a (öbbnyire idős, nyugdíjas károsultaknak. Czakó Imre Kéménytűzről a tűzoltó Olvastam a Badacsonytomaj községben történt kéménytűzről, amely áldozatot is követelt. Mint nyugdíjas tűzoltótiszt, szeretném elmondani a véleményemet. A Rókusi körúton és Csongrádi sugárúton működő tejboltokban savanyú tejet mérnek, „potom" 40 forintért. „Nem tehetnek róla", ez a válasz a reklamációra. A Csongrádi sugárúton 80 forinttal károsítottak meg. A Köjál több figyelmet fordíthatna ezekre a tejkimérőkre - írja névvel, címmel ellátott levelében olvasónk. Borbélytányér Kutyák a homokozóban