Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-03 / 52. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. MÁRC. 3. INTERJÚ 9 • Robi! Az 1988-89-es várakozásaidhoz képest milyennek érzed a mai magyar demokráciát? - Sikerült a polgári demokrácia alapjait lerakni. Több óriási eredménye is van a kormánynak: megőrizte a társadalmi békét - amit nem mondhat el magáról a környező országok egyike sem és működésben tartotta a gazdaságot, sőt az elmúlt év végére már sikerült pozitív elmozdulást elérnie. 1989-ben az MDF társadalmi fórum volt és nem politikai párt, története nagyobb részében ez utóbbi módon kellett működnie, s ez változtatott eredeti helyzetén, de megítélésén is. • Az ellenzékben látsz-e különbségeket a kormánykoalícióhoz való viszonyuk alapján? - Természetesen. De nemcsak a pártok között, hanem azokon belül is. Egyes embereknek sikerült pártjuknál konstruktívabbnak lenniük, mások mélyen pártjuk alatt teljesítettek. így történt ez a szegedi önkormányzatnál is. 1 Vajon miért emlegetik a baloldalt mumusként? Ha valaki áttekinti tevékenységünket '90-től napjainkig: mi például nem hirdettünk népfelkelést a taxisblokád idején, az ágazati szakszervezetek tartózkodtak az általános és politikai sztrájktól. - A szocialista pártban tevékenykedő fiatalemberek - akik közé te is tartozol - politikai elveit jól ismerem, s azon csodálkozom, hogy például te és Annus József még mindig az MSZP-ben vagytok és nem az MDF-ben. De nem ti határozzátok meg az MSZP arculatát. Hanem a régi elvtársak. És ők hogyan is lehetnének hitelesek a társadalom előtt? • Akiket itt - kimondatlanul - visszarendezőnek nevezel, 1988-89-ben szerinted mivel akadályozták a rendszerváltást? - Nem akadályozták, sőt, jelentős részük elősegítette. Mondjuk ki azonban azt is, hogy a rendszer megváltoztatásában nekünk, akik akkoriban aktívan politikával foglalkoztunk, nem volt döntő szerepünk. Ami a mi érdemünk, hogy felkészültünk a rendszer szétesése utáni időszakra. Sohasem történt volna meg a hatalomváltás az országon belül, ha nem esik szét a szovjet blokk, ha a Szovjetunióban nem Gorbacsov a főtitkár. hanem egy Brezsnyev típusú vezető, aki tankokkal tapostatja el a magyarországi ellenzéki mozgalmakat. De Moszkvában is rájöttek arra hogy vége, gazdaságilag összeKampányhólatda Folytatódnak az alapító atyai beszélgetések a Délmagyarországban. A kérdező dr. Géczi József az MSZMP szegedi reformkörének egyik szellemi atyja, s aki válaszol: Koha Róbert a MDF helyi megszervezésében vállalt meghatározó szerepet. 1988ban dr. Raffay Ernővel, dr. Pordány Lászlóval, Szabó Bélával és másokkal határozta el, a lakitelki sátorverés után ebben a városban is meghonosítják a Fórum szellemiségét, s létrehoztak egy olajozottan működő ellenzéki csoportot. Fotó: Nagy László „Leraktuk a polgári demokrácia alapjait" Koha Róberttel beszélget dr. Géczi József omlott a rendszerük. Ennek volt köszönhető, hogy ott is a józanabbak kerültek hatalomra, akik a békés utat választották. • Kicsinyíted a Kohák, Hornok, Antallok szerepét? - Egyáltalán nem, de aki azt állítja, hogy a szovjet rendszer azért dőlt meg, mert személy szerint én is, meg te, Géczi Jóska ellene voltunk, az nem érzékeli a folyamat arányait. A mi óriási érdemünk, és nem kisebbítem a tiédet sem, hogy garantálni tudtuk a magunk oldaláról a békés átmenetet, és az utána következő időszakra alternatívát mutattunk: a polgári demokráciát. • Ha ez így van, akkor viszont mégsem értem: a Magyar Szocialista Pártban vannak rendes emberek, de ez mégiscsak egy régi vágású párt? - A visszarendeződés veszélyéről beszélünk. És ennek megvannak a személyi feltételei. Az a Nagy Sándor, aki a ti listátokon a második helyen áll, s korábban az MSZMP Központi Bizottságának is tagja volt, valábiint funkcionáriusa az abszolút kisemberellenes és munkásellenes szakszervezetnek, most egyszerre védelmezőként lép fel? Visszakérdezek: te mit gondolsz erről? • Nagy Sándor '88 májustól lett a KB tagja, és a '88 májusi pártértekezlet szabadította ki a szellemet a palackból. És ez a Központi Bizottság, ha nem is mindig segítette, de asszisztált a rendszerváltáshoz, Nyers és Pozsgay előretörésével. Másfelől viszont, amikor Nagy Sándor átvette a Gáspár-féle szakszervezetet, akkor az érdekvédelem autonómiáját hirdette meg. Az az érzésem, nem jó helyen keresitek a kommunistákat, de még csak azt sem döntöttétek el, hogy kik a kommunisták. - Például a csongrádi képviselőjelölt: Hajdú János. Ijesztő, hogy a szocialista párt, amely valóban európai szocialista párt akar lenni, ilyen embert indít a parlamenti választásokon. Más. Nem vitatom Horn 1988-89-es érdemeit. De igen sokan emlékeznek arra az időre is, amikor még pufajkát viselt. • Hajdúról nem kívánok bővebben szólni - az elmúlt alkalommal már értékeltem ezt a helyzetet -, itt legyen elég annyi, ő a mi keresztünk. S ha már így fogalmaztam: ha nem lettek volna Horn Gyulák, nem lett volna kereszténység sem. Szent Pál apostol korábban üldözte a keresztényeket, sőt kormánybiztosa volt e kérdésnek, de ha ő nincs, a kereszténység nem válik univerzális eszmévé. El kell fogadnunk az emberek jogát arra, hogy megváltozzanak. És ennek a megváltozásnak a hitelességét is láthatóvá lehet tenni. Nekem az a gyanúm, az igazi átmentük más pártok környékén gyülekeztek. - Nagyon sok érdekcsoport - nem csupán a tisztességes társadalmi rétegekből - próbálja a maga képviselőjét bejuttatni a törvényhozásba. • Ha a szocialisták győznek, visszajönnek a kommunisták? - A szocialista győzelmet is tudomásul kell venni. Visszarendeződés? Ha nem tudtok nehezékeitektől megszabadulni, akkor valamilyen típusú biztosan lesz. Ugyan nem bitófákkal, internálótáborokkal, mert Európa közepén ezt már nem lehet még egyszer megtenni. • A Komócsin-korszak utáni politikai agóniában a reformereket az ortodox sztálinisták osztályárulónak bélyegezték, ti pedig visszarendezőnek emlegetitek. Nekem ez belső válságot okoz, - Tudod, hogy nem ezt mondtam. A Géczi Jóskák az MSZP-ben marginális pozícióba kényszerültek. A centrumban - te mondtad ki - az ortodox kommunisták, Horn Gyula, Nyers Rezső, Vastagh Pál és a többiek ülnek. • Horn Gyula ifjúkorában talán valóban ortodox kommunista volt, de a hetvenes években biztosan nem. Nyers Rezső pedig egyik szellemi atyja a '68-as gazdasági reformoknak. Látsze reményt arra, hogy a magyar politikai irányzatok a következő négy évben jobban megférnek egymás mellett? - Soha nem mondtam, hogy kormánypárt és ellenzék egymást kebélére ölelje, de igenis együtt kell működniük. • A szegedi önkormányzat olykor mélyen önmaga alatt van, lebeg, belterjes csatái közben elvesztette kapcsolatait a helyi társadalommal. - A kívülálló megítélése ez, felszínes információk alapján. A törésvonalak, amelyek egyegy probléma tárgyalása közben keletkeznek, alapvetően nem a pártpolitika mentén húzódnak, hanem érdekek fogalmazódnak meg, főként területiek, alsóvárosiak, belvárosiak. dorozsmaiak stb., az ottani képviselő ottani érdeket véd, a listások bizottsági, szakmai lobbykat alkotnak, én például a közbiztonságot szeretném erősíteni. • Veled valóban lehet lobbyzni, társaidtól legalábbis ezt hallottam, de az „érvrendszered" meglehetősen agresszív, s harcias mutogatásokkal, belengetésekkel és kirohanásokkal fűszerezed. Nem vagy elég türelmes? - Biztosan. A hatalom arroganciája nehezen viselhető el. A hatalom ugyanis nem jár okvetlenül bölcsességgel. De „belengetni" nem szoktam. A többség nevében kijelentem, nem vagyunk hajlandóak eltűrni, hogy egy értelmiségi város értelmiséginek nevezett polgármestere a testületet lehülyézze, lebunkózza a televízió nyilvánossága előtt, csak azért, mert ő a cím birtokosa. Tudomásul kell vennie, ő csak első az egyenlők között, nincsenek többletjogai. Megjegyzem, csupán intelligencia kérdése, hogyan viselkedik egy civilizált ember. • Különböző érdekeket említettél: a csatolt településrészek jogait miért olyan szűkre szabta a városi önkormányzat? - Ez nem pontosan így van. Valamilyen mértékű hatalmi és gazdasági centralizáció szükséges - országosan és helyben is. Enélkül a társadalom atomjaira hullik, az ország pedig több ezer független, de működésképtelen „miniállamra". Az autonómia mértéke lehet a vita tárgya. • Ha valami nem funkcionált, az a városi-térségi lobbyzás a törvényhozásban. Együttműködési készségén a szegedi önkormányzatnak is van mit javítania. - Kényes pontra tapintottál rá. A helyi vezetőknek mindenütt elemi érdekük, hogy jó munkakapcsolatban legyenek a törvényhozó honatyákkal azok pártállásától függetlenül. Szűklátókörű az a polgármester, aki ezt nem használja ki. Szegeden az öt országgyűlési képviselő nem is juthatott be - munkavégzés céljából - a városházára. Egyszerűen nem kaptak irodát. A megyei közgyűlés elnöke, Lehmann István, nyilvánvalóan bölcsebb ember, azonnal elhelyezte a Rákóczi téren a képviselőket, anélkül, hogy kérték volna. • Az én körzetemben laksz, megnyerhető vagy-e, hogy rám szavazz? - MDF-es vagyok. Ha te is az lennél, rád szavaznék. • És ki a jelölted a következő beszélgetésre? - Tűhegyi József. Mit mutat aZ Euiobaioniatai Eiesedett~e °n 3 demokracia fejlödesevel orszagaban? Közép-Európában? Jól látható, hogy a bolgárok és a szlovének túlságosan is lassúnak tartják gazdaságuk reform folyamatait. Ehhez képest az ukránok, az örmények, a beloruszok és az oroszok nem túlságosan nagy hívei a gazdasági reformnak. Feltűnő viszont a csehek nagymérvű „tempó-elégedettsége", arai mögött nyilvánvalóan a jelenlegi kormány gazdaságpolitikájával való elégedettség, a privatizációs módszerek alkalmazásával kapcsolatos közmegegyezés is meghúzódik. Az állami vagyon privatizációjának ütemével kapcsolatban legfeltűnőbb az ukránok és a szlovákok gyorsítást igénylő alapállása ami természetesen az adott országok reformfolyamatainak lassúságával is összefügg. Érdekes viszont, hogy a magyarok és a lengyelek nagyjából^azonos arányban ítélik megfelelőnek, illeme túl gyorsAz Eurobarométer elnevezésű nemzetközi közvéleménykutatást 16 országban végezték el. Ezek a következők: Albánia, Beloruszia, Bulgária, Csehország, Oroszország európai része, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Makcdónia, Magyarország, Örményország, Románia, Szlovákia, Szlovénia. Ukrajna. A magyarországi vizsgálatokat a Modus Kft. végezte tavaly novemberben egy 1000 fős országos reprezentatív mintán. nak a magánosítás tempóját. Az adatok szerint a térségben a csehek és az albánok a legelégedettebbek. míg a magyarok, a szlovákok és az örmények a legelégedetlenebbek a demokrácia fejlődésével hazájukban (ábránk). Természetesen a „demokrácia fejlődési üteme" fogalmi körhöz mind nálunk, mind a többi elemzett országban sokféle társadalmipolitikai, sőt gazdasági kérdés kapcsolódik. Az viszont mindenképpen elgondolkoztató, hogy a hazai lakosság a mi viszonyainknál kétségtelenül rosszabb (illetve az örmények esetében sokkal rosszabb) gazdasági-politikai helyzetben lévő nemzetek mellé „sorolja magát" ebben a vonatkozásban. A lakosság megítélése szerint térségünkben Magyarországon és Szlovákiában tartják leginkább tiszteletben az emberi jogokat, míg e jogosítványok tiszteletben tartásával legkevésbé az örmények, az ukránok, az oroszok és a litvánok elégedettek. Bulgária Szlovénia Litvánia Szlovákia Lettország Magyarország Észtország Lengyelország PHARE-országok Albánia Románia Cseh Köztársaság Makedónia Ukrajna Örményország Belorusszia Európai Oroszország Európai FAK-országok 84 68 71 71 | elégedett L~] nem elégedett