Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-23 / 68. szám

SZERDA, 1994. MÁRC. 23. mm GAZDASÁGI MELLÉKLET III. Menedzser - kétszázhúsz volton? Fotó: Schmidt Andrea Dervarics Attila: Az irodámban is lekapcsolom a villanyt... Ha a pék kenyeret árul, a cukrász süteményt, akkor a démászos az áramot kínálja! Miért is ne lehetne éppen olyan portéka a kétszázhúsz voltnyi feszültség, mint a napi betevő falat. Nem volt azért ez mindig így természetes, de változik a világ - szerencsére. Dervarics Attila, a Délmagyarországi Áramszolgáltató Részvénytársaság vezérigazgatója számára azonban a minőségi szolgáltatás, a piaci viszonyok a természetesek. - A zalai dombok között születtem, amikor elvégeztem Budapesten a műszaki egyetem villamosmérnöki karát, oda vágytam vissza. - Mégis a Démászt vezeti. Szegeden! - Hetvenöt nyarán itt kaptunk lakást. Mérnökként kezdtem a Démásznál, azután jöttek sorba a műszaki munkakörök három éve hat pályázó közül én futottam be műszaki vezérigazgató-helyettesnek, majd onnan kerültem a vezérigazgatói posztra. - Mit tűzött ki célul maga elé? - A talponmaradást. - Az áramszolgáltató is tönkre mehet? - Elvben igen. A Démász egyébként speciális helyzetben van: viszonylag sok a lakossági fogyasztónk, s a drágább ipari áramból csak kevesebbet tudunk eladni. Ez a térség különlegessége. Ráadásul a régiók között itt a legmagasabb az egy főre jutó vezeték hossza - kisebb árrésből kell hát megélnünk. - Hogyan változott a részvénytársaság üzletfilozófiája? - Egyrészt igyekszünk a költségeket minél jobban viszszaszorftani, másrészt nyitottunk a fogyasztók felé, keressük a lakosság kegyeit. - Miért, máshová is mehetnénk? - Nem erről van szó. Mi minőségi szolgáltatásra törekszünk, mert hosszú távon ez az üzlet. Hétszázezer fogyasztónk van, így elsőrendű kérdés társaságunknál az információs rendszer fejlesztése. Szeretnénk például elérni, hogy egy év múlva gyakorlatilag ne legyenek problémák a számláinkkal. Ma az összes számla egy százaléka „csúszik". - Új arcot alakított ki az elmúlt években magának a Démász. Fontosnak tartja a közönségkapcsolatokat ? - Nagyon. A külsőségekkel érzékeltetni szeretnénk, változik ez a társaság is. Az elmúltkét esztendőben a szemléletváltás kötötte le a legnagyobb energiát: tudomásul kell vennünk, hogy piaci viszonyok alakultak ki, tőlünk is ilyen magatartást várnak a fogyasztóink. - Fontos például, hogy ösztönözzenek a takarékos áramfogyasztásra ? - Egy biztos, én otthon is, az irodámban is lekapcsolom magam után a villanyt. Olcsóbb ugyanis a lakosságot ösztönözni a takarékosságra, mint hatalmas beruházásokat tennük a hálózat fejlesztésére. Az az igazság, ma még csak tanuljuk ezeket a módszereket a nagy nyugat-európai cégektől. Ha jönne egy ipari fellendülés, akkor a Démász is egészen más helyzetbe kerülne. - Nem lehet az áram árával üzletpolitikát csinálni? - Eléggé szűk a mozgásterünk: extraprofitot nem termelhetünk, mert akkor elfordulnának tőlünk a fogyasztók, de ingyen sem adhatjuk az áramot. Hosszú távon minden bizonnnyal emelkedni fog az energia ára - ezt mutatják a külföldi tapasztalatok is. - Az áramszolgáltató vezérigazgatója mérnök, vagy inkább közgazdász? - Ez is, az is. A műszaki ismeretek rendkívül fontosak, de gazdálkodni is tudni kell. A kintlévőségeink ugyanis gyakorlatilag folyamatosan nőnek: a lakosság szegényedik, az ipari fogyasztók egyrésze pedig csődbe megy. A tisztességesen fizető fogyasztók érdekében szigorúbban kell fellépnünk az adósainkkal szemben. - A részvénytársaság privatizálás előtt áll. Mire számítanak? - Mindeképpen egy tőkeinjekcióra, hiszen a hálózat fejlesztéséhez ez elengedhetetlen. De az egész iparág jövője attól függ, milyen árat szabhatunk az áramnak és milyen hatékonyan tudunk dolgozni. A Démász is az átalakulás esztendeit éli, egyelőre kevéssé látványosan, hiszen belső átalakításokról, filozófiaváltásról van szó. De ez egyre inkább megmutatkozik a fogyasztók oldalán is. Bizom benne, hogy egy nagy átalakulás után kiegyensúlyozottabb évek következnek a Démásznál. S ha házon belül jól működik minden, akkor azt a fogyasztók is megérzik. - A vezérigazgató mit csinál, ha lekapcsolja maga után az irodai villanyt? - Felkapcsolom otthon, s arról is a Démász jut eszembe. Egyébként szívesen futok, de leginkább csak este tíz után jut időm rá. - Legalább ellenőrzi a közvilágítást! - Ráférne egy rekonstrukció. Rafai Gábor Tabi tőkecsalogató Fura társaságba csöppentem néhány éve, még a rendszerváltás előtt. Olyan szabadelvű, a közösségi gondolkodást fontosnak tartó csoport vonzott magához, amely minden nyáron az ország különböző településein ütött tanyát, és kemény fizikai munka ellenében kapott szállást, étkezés a helyiektől. Akkoriban nagy dolognak számított, hogy egy Somogy megyei kisváros, Tab adott otthont alig 40 fős csoportunknak. E szelíd dombokkal övezett tájon kilátót építettünk, iskola-támfalat festettünk. Emlékezetemben mégis jobban megmaradt a helyi polgármester, aki rebellis gárdánk befogadásán túl személyesen is vendégszeretőnek bizonyult. Háza a miénk lett, szőlőspincéje és konyhája meghitt beszélgetéseknek adott otthont, melyek során erősödött hitünk: nem mi vagyunk osztályidegenek. Nála a másféle gondolkodás már akkor polgárjogot nyert. Döbbenten tapasztaltam az elmúlt héten, hogy ennek bizony már kilenc éve. Mert persze elutaztam megnézni - nosztalgiából -, mi maradt utánunk. Örömmel láttam, hogy Tab lejtőin áll még a kilátó (a polgármester fejeztette be torzónkat), s a falakról sem kopott le még teljesen a sok színes polip és bálna. De a város! Legutóbbi ottjártamkor nyoma sem volt annak a csodálatos iskolának, amely legalább Makovecz-szintű építészeti remekmű. A polgármester elmeséli, hogyan szerezték meg az építkezéshez szükséges összeg döntő hányadát egy pályázaton. Nézem az eredetileg is hamvába holt kis vidéki üzemet, amelybe most egy világcég részlege költözött. Mondja, milyen adókedvezményt adtak az óriásnak, hogy náluk telepedjen le. Elképedek az utóbbi évek itt rendezett országos eseményein, ő meg részletezi, miként nyertek ezekre támogatást különböző alapítványoktól. És látom azokat a házakat, amelyeket összedőlés helyett alaposan kipofoztak, nem tabi vállalkozók pénzén. Már nem is csodálkozom, amikor a kedvezményekkel ide csábított külföldi tőkét említi. Csak nem állom meg: a hogyanról kérdezem. Miért jön ide a pénz oly' szívesen? Először azt a nyitott gondolkodást említi a polgármester, amiben kilenc évvel ezelőtt nekem is részem volt. Aztán a fogadókészségről, a befektetőknek nyújtott kedvezményekről esik szó. Meg hogy beléptek mindenféle szövetségbe, mert azokban mindig egy kicsivel hamarabb jutnak a megpályázható pénzekről szóló információkhoz. No és a politika? Hisz' nálunk, Szegeden, épp az emiatti kalamajka riasztja el a külföldieket! Úgy tesz, mint aki nem érti a kérdést. Bölcsen mosolyog. Majd jelzi: az ő kis városuk, Tab, csak módjával ad helyt a pártpolitikai csatározásoknak. Módjával, mindössze házon belül. Mert az energiát arra fordítja a testület - s ebben nagy az egyetértés -, hogy a település vonzó legyen a bel- és külföldi befektetőknek. Buszom indulásáig még kedélyesen elbeszélgetünk, ám közben érzem, hogy Farkas István tabi polgármester kényelmes foteljében egyre mélyebben süllyed szegedi büszkeségem. Vass István Péter Műszaki adatok Hengerek lökettérfogata 1289 ccm Furat x löket 75,5 x 72,0 mm Sűrítési arány 8,8 : 1 Maximális teljesítmény 42 kW / 57 LE Sebességváltó ötfokozatú, szinkr. Áttételi arányok 3,308 1,913 1,267 0,927 0,717 H 2,923 Abroncs mérete 165 / 70 R 13 Tengelytávolság 2450 mm Nyomtáv elöl / hátul 1420/1380 mm Teljes hosszúság 4160 mm Szélesség 1620 mm Magasság 1425 mm Fordulókör átmérő 10,5 m Üzemanyagtartály 47 liter Menetkész tömeg 920 kg Teljes tömeg 1370 kg Próbaúton a Formán GLX-szel Ez a Skoda nem az a Skoda Az Ikesz Kft jóvoltából a közelmúltban egy héten keresztül barátkozhattam egy Skoda Formán típusú személygépkocsival, amely elsősorban azért volt érdekes, mert korábbi tapasztalásaimnak köszönhetően alkalmam nyílt összehasonlítani a régi 120asokkal. Szóval egyet mindjárt előre kell bocsátanom; ez a Skoda már nem az a Skoda. A másik nagyon meglepő információt a Kossuth Lajos sugárút végén nemrégiben nyílt Skoda szalonban szereztem, mely szerint a mai nagyon szigorú versenyhelyzetben ami az autók magyarországi értékesítésére kétségkívül jellemző -, minden száz új személygépkocsiból három Skoda, s ez igen jó eredménynek számít. Valószínűsíthetően hasonlóan meglepődnek a nem szakmabeliek, ha megtudják, hogy 1991 és 1992 rallyevilágbajnoka 1300 köbcentiméteres kategóriában ez a márka volt. A Volkswagen konszern fejlesztőmérnökeinek köszönhetően a legújabb évjaratú Skodának javult a teljesítménye, esztétikusabb lett a külseje és eltűnt sok bosszantó apróság. A nyújtott formájú karosszéria ötödika ajtaja alatt tágas csomagtér rejtőzik, amely az asszimetrikusan tagolt hátsó üléstámlák előrehajlásával egészen 1300 literesig bővíthető. Az utastér is hasonlóan tágas, az ajtók széles nyitásúak, így a család nyaralása ilyen szempontból is problémamentes. A kárpitozás a kategóriához mérten kifejezetten igényes, a kényelmes elsó ülés azonban mintha egy kicsit magas lenne. Legalábbis manőverezésnél, tolatásnál a frizura gyakran átrendeződik még egy normál testmagasságú vezetőnél is. A jól áttekinthető, különösen este és éjszaka esztétikus műszerfalat a - napi számlálóval is felszerelt - kilométeróra és a fordulatszámmérő uralja, a benzinszintet és a vízhőfokot ellenőrző kisebb órák között. A kapcsolók elhelyezkedése a működtetés szempontjából megfelelő - bár véletlenül többször is bekapcsolódott az ablaktörlő -, valamint kényelmet növelő megoldásnak számít a a fényszórók távbeállítója. Biztonság tekintetében a Skoda Formán többet tud, mint amit az EK szabványai jelenleg előírnak. Deformációs tartalékai elöl és hátul frontális ütközésnél elnyelik az energiát. Megerősítették az utastér oszlopait, de biztonságos érzést nyújt az ajtókba épített oldalmerevítés is. A két részre osztott kormányoszlop megakadályozza, hogy az az ütközésnél az utastérbe hatoljon. Az automata hárompontos biztonsági óv - amennyiben folyamatos feszítése nem állítható - kicsit túlzottan szoros, ami valamelyest korlátozza a használatát. A motor a Favoritból már jól ismert 1289 köbcentis 57 lóerős ólommentes benzint fogyasztó 4 hengeres, amely a gyári adatok szerint 135 kilométeres sebességre képes gyorsítani az autót. Véleményen szerint azonban ennél kicsivel többet is tud, gyér forgalom mellett Szeged-Budapest között például egy óra 40 perc is elég volt a Skodának, azaz 120-130 között tartósan lehet vele utazni. Az ötfokozatú váltó jól illeszkedik a motorhoz, városban a hármas, országúton a négyes praktikus elóző fokozat. Ha maradt valami a régi Skodából, az a közismerten szerény fogyasztás. A gyári adatok szerint 90 kilométeres sebességnél 6 liter alatt marad a fogyasztás, 120-nál 8, városban 9 liter ólommentes benzin kell száz kilométerre. Ez a Skoda tehát nem az a Skoda, a piacon ez a kocsi egy ideális családi autó, megfelelő követelményi szinten, elérhető áron. „Megéri az árát... úgy gondolom, valóban szeretni fogja." mondja a hosszú együttélésre készülő márka reklámja. K. A. Fotó: Schmidt Andrea