Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-22 / 67. szám

8 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1994. MÁRC. 22. IS OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 A kórboncnok védelmében Valószínűleg (?) a kampányetikai megállapodás és a személyeskedés kerülése értelmében adott hatalmas betűkkel címet a Délmagyarország, február 5-i számában, Kuncze Gábor szegedi látogatásáról szóló beszámolójának ilyenképpen „Az egészségügy nem halott, hogy kórboncnok vezesse." Ez jól hangzó ziccer, de akkor sem etikus, ha a képviselő úr tényleg ezt mondta. Azt is meg kell mondani, hogy a kórbonctan egy szakma, éppúgy mint például a szövőnőé. A múlt rendszerben egy szövőnő, Ratkó Anna is betöltött ugyan egészségügyi miniszteri széket, de azért egy kórboncnok mégiscsak közelebb áll az egészségügyhöz. Nemcsak azért, mert végigjárta az orvosegyetemen a hat évet. letette vizsgáit és doktorrá avatták. Nem is csak azért, mert a mai korszerű kórismézés alapjait a kórbonctan vetette meg, hanem azért is, mert még ma is a legtöbb orvosi (gyógyító) szakma szívesen fogad olyan jelentkezőket, akik előbb a kórbonctanon működtek, mert ott alaposságot, pontos munkát tanulhattak a minden szakmában hasznosítható alapismeretek mellett. (Mint annyian, én is a kórbonctanon dolgoztam egy darabig, mielőtt klinikus lettem.) Az kétségtelen, hogy a kórboncnok nem szerez gyakorlatot a betegvizsgálatban és gyógyításban, de ennek a gyakorlatnak meglététől vagy hiányától teljesen független valakinek a vezetői képessége. Nem úgy, mint az ízlés esetében: aki átlépi a jó ízlés határait, az ízléstelenül viselkedik. Név és cím a szerkesztőségben • Ha az időjárás továbbra is az elmúlt majd' ttz esztendei szárazság nyomán halad, a felnövekvő új generációknak meg kell magyarázni a címbeni szavak jelentését. Bálint Sándor a Szegedi Szótárban az ár címszó alatt írja: áradat, Elvitte a Tisza árja." Az árad szónál: duzzad, emelkedik a folyó vize. Arad a Tisza. " Ugyanő a zöldárról írja: zöldár fn. a Tisza szokásos tavaszi áradása." (...) „Akkoriban nagy árvizek vótak mindönfelé. ... Gyerkőc vótam, mikor az árvíz elvötte Szegedöt." A hajdani sokhavas, nagy telek után két árral is fenyegeti a Tisza jeges vize. Alapjában véve egy árról van ugyan szó, de szinte minden hóolvadás megindulást követően megállt a víz szintjének emelkedése, ha időközben újabb hideg hatására befagyott a Tisza vize. Ilymódon lett az egy áradási folyamatnak két, időben egymást követőneve: tavaszi ár, zöldár. A tavaszi ár alapjában az egészet jelentette tehát, még akkor is, ha igazából még télutót írtak, de egy kis enyhülés • Népünk hagyományvilágából Tavaszi ár, zöldár hatására megindult a hegyekben az olvadás, a Tiszán (és a Maroson) pedig a jégzajlás. A korai enyhülésre nemegyszer újab fagyás következett. Ilyenkor újabb hóesések, újabb fagy állította meg az időközbeni áradást. Az újabb enyhülés Üszögös Szent Péter (február 22.) táján kezdődött, amely megindította az újabb olvadásokat. Amíg a korábbit tehát tavaszi árnak, addig az utóbbit zöldárnak nevezték el eleink. A zöld jelzőt onnan kapta, hogy az áradás második szakasza már zöldelő árteret talál, amelynek színét éppúgy átvette a Tisza vize, mint nyáron az ég kék, illetve az ősz szőke színét. Ki ne ismerné a szőke Tiszá-t, annak langymeleg, szinte gyógyító hatását, amelyben olyan jó volt régi nyarakon fürödni, amikor még akár ihattunk is a szőke folyó vizéből... A zöldár hatalmas víztömeget hömpölygetett lefelé. Ha a Maroson is egyazon időben vonult le az árhullám, akkor a Maros torkolatnál jelentős vízszint eltérés támadt, amely főként a két folyó szabályozását megelőző esztendőkben sok, és súlyos tragédiákat okoztak. A legemlékezetesebb az 1970. évi árveszély volt, amelynek nyomán a Felső Tisza vidéken települések pusztultak el. Talán éppen az a magyarázata, hogy felénk már nem áradt meg annyira a Tisza, mint 1879-ben, amikor Szegedet és környékét "hullámsírba temette a haragoszöld színbe öltözött jegyes Zöldár." Az áradások, főképpen a zöldár kikergette a vadakat az erdőkből, de nem kímélte az erdővágókat sem: elvitte a víz a levágott fákat, rózsákét, és valahol, erősebb fa mellett álltak meg. A Tisza felső szakaszáról, illetve a mellékfolyók erdeiből igen sok vadalmát és vadkörlét is hozott a víz. És sok elpusztult halat, amelyek füzgallyakon, nádasokon akadtak el. Innen származik egy tréfás beszélgetés is, miszreint egyik ember megkérdezte a másikat: Merre van Tápé? A válasz: Ottan, ahol csuka teröm a nádon, alma mög a fűzfákon. Az árhullámok végleges eltakarodását követően sok haI megrekedt az erdei kuhikgödrökben. Ennek halászását nem tilalmazta semmi. Ezért aztán, főként ilyenkor, nagyhét közeledtével sokan „ tapogattak". Maguk készítette haltapogatóval, mások puszta kezükkel fogták a böjti eledelnek valót. A hagyományokhoz szívósan ragaszkodók a nagyhétnek szinte minden napján haleledeleket ettek. Másutt csak nagypénteken böjtöltek; leginkább sült halat, kevesebb helyen - az egyéb olajos ételek mellett - hallét fogyasztottak. Ifj. Lele József Mások helyett fizetünk? A Tarjáni III. számú Lakásszövetkezet 1993. évi üzemeltetési költségvetését a Szamos utca 15. A-B-C lépcsőházában 34.207,91 forinttal túllépte. Sajnos, van ilyen, mert a víz, szemét, stb. üzemeltetési díjak az év során emelkedtek. Én, mint az A lépcsőház egyik lakástulajdonosa, hogy saját költségeimet csökkentsem, 1992 szeptemberében körülbelül hatezer forintért felszereltettem a vízórát a lakásomba, gondolván: amit fogyasztunk, azt kell kifizetnem. Az idén februárban megtartott lépcsőházi beszámolón melyen az elnök volt jelen, nem tudott válaszolni az elszámolást illető kérdésekre. Menjek be az irodába, ott részletes tájékoztatást kapok. Bementem, de a válasszal sajnos, nem lettem okosabb. A többletkiadásból a 22 ezer 327 forint vízdíjtöbbletet nekünk, vízórával rendelkezőknek is törleszteni kell havonta, függetlenül a vízóránktól. így 48 forint/ hó/lakás befizetni valónk van, tizenkét hónapon keresztül. A „miért"-re az elnök azt válaszolta, hogy havonta négy alkalommal lemossák a lépcsőházat, meg néha nyáron a kertet is locsolják a földszinti, emeleti lakók. Mivel lépcsőházunkban 11 tulajdonosnak van vízórája, akkor 11x1000 liter, víz árát kell havonta kifizetnünk, mert tavaly 48 forint egy köbméter víz. Az elszámolást készítő hölgy arra a kérdésemre, hogy miért nem lépcsőházanként vezetik az elszámolást - van rá nem kevés példa - felajánlotta, hogy legközelebb én készítsem el az elszámolást, ha jobban tudom. Távozásomkor az elnök megkérdezte, mikor költözünk már el, mert ő úgy tudja, van ilyen szándékunk. Érdemes takaréskoskodnunk? Mások majd pocsékolnak, mi fizetünk, és ez a jövő évi költségvetésnél is megismétlődhet. Fazekas Károlvné Szamos u. 15/A. III. 11. • Nagy panasszal fordulunk önökhöz. Tűrhetetlen, hogy minden hónapban emelik a vízdijat, már több, mint a lakbér. Egyedül lakom, a vizet nem pazarolom, annál is inkább, mivel a ruhámat a Patyolatnál mossák. Özvegyasszony vagyok, én nem fogyasztok ilyen sok vizet, viszont van a lakók között négytagú család is, és mindenki egyformán fizet. A mosókonyha mindig el van foglalva, hol disznóvágás, hol halpucolás, birkavágás miatt. Mi fizetjük a sok vizet, és senki nem törődik azzal, hogy szegény özvegyasszonyok vagyunk. Miért fizetjük ki más vízfogyasztását? (Név és cím a szerkesztőségben) Az 1956-os sortüzekről 1. Az Olvasószolgálat március 8-án közölte Takács József ny. honvéd őrnagy írását. Magyarországon - hála a rendszerváltozásnak — sajtó- és véleménynyilvánítási szabadság van. Gondolom, sokan vannak rajtam kívül is, akik nem azonosulnak Takács József álláspontjával. Álljon itt egy más életsorsot megélt honvéd őrnagy véleménye az '56-os gyilkos sortüzekről. A barikád másik oldalán álltam, mivel élettapasztalatom, neveltetésem ide állított. Frontkatona, szovjet hadifogoly és '56-os internált voltam. A rendszerváltozás után kaptam vissza a rangom és léptettek elő őrnaggyá. „Ok lennének háborús bűnösök?" - kérdezi Takács József. Igen! Mert ártatlan, fegyvertelen nőkre, gyermekekre. férfiakra (civilekre!) lőttek. A mi Szolgálati. Szabályzatunk 1956-ban még a németnél is kevésbé vette figyelembe az. emberi értéket. Ákik voltak a Szovjetunióban, tudják, ott a legkisebb érték volt az emberi élet. A Szovjetunióban tanult tisztikar átvette ezt a szemléletet, és gyakorlatot. A parancsnokot, aki lelőtte azt a kiskatonát, aki a tömeg fölé lőtt. mai napig nem vették őrizetve. „Cselekedjenek legjobb belátásuk szerint?" Nem az lett volna a legjobb belátás. ha a parancsnokok a hazát védik? A haza védelme nem az ártatlan tüntetők lemészárlását, hanem a megszálló szovjet csapatok elleni harcot követelte meg 1956-ban. A frontvonalak egyértelműen álltak: a magyar szabadságért harcolni a szovjet csapatok ellen. Választani kellett. Mindenki neveltetése,. hazafias vagy internacionalista beállítottságának megfelelően cselekedett. „Sok tiszt átállt a felkelők oldalára: az ő segítségükkel jutott a civil lakosság fegyverhez." Hála Istennek, akadnak bátor magyar honvédtisztek, akik valóban védték a hazát, ellentétben azokkal, akik mint ÁVH-sok, az orosz elvbarátaikkal mindjárt kezet fogtak, később pufajkában nem védték, de elárulták a hazát. Számomra nem érthető, hogy az őrnagy úr „a kezüket magasra emelő kiskatonákról" ír, de nem írja meg azt, hogy a Köztársaság téren a sebesültvivő orvost és ápolókat lövöldözték le célzott lövésekkel az ott tüzelőállásban lévő ávósok. Mélységesen sértené az én önérzetemet, ha ezek a gyilkosok ugyanúgy mártírok lennének, mint a Corvin-köz fiatal szabadságharcosok. A Parlament előtti tömeget a Földművelésügyi Minisztérium padlásáról lentészárolók vajon milyen objektumot védtek „a fenyegető, agresszíven viselkedő tömeggel szemben"? „Talán ez. a tömeg lőtt először" - nem is volt fegyverük! Vagy azért lőttek esetenként parancs nélkül, „mert életveszélyben voltak?" Salgótarjánban, Mosonmagyaróváron sem a gyerekek. sem a nők, de még a férfiak kezében sem volt fegyver, amikor „az életveszélyben lévő ávósok" hátulról géppuskázták őket. Szegeden az ifjúmunkás kezében nemzetiszínű zászló volt, amikor egy orvlövész (nem forradalmár) célzott lövéssel jobb vállon lőtte Schwarcz Lajost. Ez a gyilkos munkásparaszt sorkatona lett volna, aki féltette az életét és parancsra cselekedett? Az a helikopter pilóta, aki belegéppuskázott a fegyvertelen tömegbe, az életét féltette ott a magasban? Nem sorolom tovább a cáfolatokat, hiszen tucatszám vannak már hiteles adatok: például: az Igazságügyi Minisztérium Tényfeltáró Bizottsága által kiadott „Sortüzek 1956." El kell olvasni mindenkinek. Isten malmai lassan őrölnek. A földi igazságszolgáltatás még lassabban, sajnos. Elvárhatnánk azonban legalább azt, nevezzék nevén a bűnösöket, hogy megnyugodjanak az ártatlanul meghaltak hozzátartozói. Török Pál rehabilitált honvéd őrnagy 2. 1944 októberében, utóvédként magyar területen harcolva, szembejövő katonákat észleltem. Golyószórós irányzó voltam. Mögöttem, az út árkában lapuló hadnagy felszólított, hogy lőjjek! „Hadnagy úr - válaszoltam, de hiszek ezek magyarok!" „Ezek magyar ruhába bújt oroszok!" - hangzott és a hadnagy a tarkómhoz nyomta a pisztolyát. „Tűz!" És én ekkor lőttem! Hadnagyom közben hátramenekült, a közeli szélmalomban akart civil ruhát kémi, mondván, „egy orosz zászlóalj támadott meg bennünket". Ezt később tudtuk meg. Összesen 83 magyar jött, akiknek alakulataik elfogytak, illetve ezektől lemaradtak. Közöttük betegek és sebesültek, tüzérek és hajósok, mezítlábasok és csizmásak. Élükön egy zászlós, aki a parancsnokuk volt. Ez a zászlós lett a későbbi parancsnokunk. Ugyanígy, pár nappal később, 1944. október 29-én Baja alatt kökényt szedő két orosz katona állt szembe a golyószórómmal. Ekkor még a fejük fölé sem lőttek - ók sem. Sok hasonló eset történt velem. Négy év orosz fogság után jöttem haza. Lehet, hogy nem voltam jó katona, de akkor már nem is lehettem. Senki előtt nem verhetem a mellem, hogy hős és frontharcos vagyok; de magam előtt, magamra büszke vagyok, Isten látja lelkemet. Takács őrnagy úr írásához annyit: aki védtelen emberre lőtt, ha aggastyán is, ha őrnagy vagy tizedes, nem csak az Isten előtt kell felelnie. Bencsik Tibor ny. tizedes Szivarfa és bicikli Két évvel ezelőtt tollat fogtam a Batthyány utcában lévő szivarfák kivágása miatt. Most örömmel számolhatok be, hogy a Batthyány utcában 13 darab öreg beteg fát vágtak ki és helyükre 28, kétszer iskolázott földlabdás értékes fát ültettek el a Szegedi Városgazdálkodási Vállalat dolgozói. A munkát mintaszerűen előkészítették. Az utcában lakókat udvarias hangú levélben előre értesítették. A régi gyökereket kiszedték és az új fákat három támasztórűddal látták el. A gyors és szervezett munkáért dicséret illeti a Szegedi Városgazdálkodási Vállalatot, valamint dr. Berekné dr. Petri Ildikó képviselőt, aki sokat tett, hogy a munka elkészüljön és környezetünk szebb legyen. Kérem az utcában lakókat, hogy óvják a fiatal fákat és időnként locsolják. A másik dolog, amit szeretnék megemlíteni, Szeged-Belváros közlekedése. A múlt évben tanulmányi úton Németországban jártunk, Münchenben, ahol azt tapasztaltuk, hogy a belvárosi közlekedésben nagyon sokan járnak kerékpárral. A kerékpárutakat a járda egy részének igénybevételével alakították ki úgy, hogy felfestették az aszfaltra az út helyét. A kerékpárutak a forgalom elől elzárt területen is, tehát a sétáló utcákban is ki vannak jelölve. Mindenki tudja, hogy a járdának vagy az útnak (gy kialakított részét a kerékpárosok használhatják. így nincs vita, hogy egy sétáló utcában, hol lehet kerékpározni. Megjegyezni kívánom, hogy a legnagyobb meglepetésünkre a tanszékvezető egyetemi professzor nem BMW-vel, hanem kerékpárral érkezik a munkahelyére. Remélem, Szegeden is megvalósul valami ebből. I)r. Kigyóssy Zsolt Az SZKV pontos bejelentéseket vár A „Csörög" március 15-i rovatában egy utas vállalatunk szolgáltatására panaszkodott. Elmondja, hogy az „első 7-es trolibusz a Hont Ferenc utcából 4 óra 36 perc helyett hetek óta 4 óra 50 percv körül indul." Az ügyet vizsgálva a panaszos - illetve minden kedves utasunk - szíves tudomására kívánjuk hozni az alábbiakat: A 7-es trolibusz első indulási ideje a Hont Ferenc utcából valóban 4 óra 36 perc. Nem vitatjuk a panasz jogosságát, annak ellenére, hogy sem a végállomási indítók jelentéseiből, sem egyéb jelzésből (például másik utaspanasz) rendszeres késve indulásról nem győződhettünk meg. Az eset kapcsán és egyéb iránt is — tisztelettel kérjük minden kedves utasunkat, hogy ilyen, vagy hasonló ügyben szíveskedjenek a vizsgálat és intézkedés megkönnyítése céljából pontos adatokat közölni (nap, napszak, forgalmi rendszám, kocsiszám stb.). Vállalatunk közönségszolgálata (Zrínyi utca 4-8., tel.: 476-176/30) várja az utazóközönség szolgáltatásainkkal kapcsolatos bejelentéseit. Természetesen - panaszaikon túlmenően - észrevételeiket, javaslataikat, közérdekű bejelentéseiket, netán dicséreteiket is szívesen fogadjuk. Kifejezett célunk legalább olyan szintű szolgáltatást nyújtani, amit az utazóközönség megfizetett viteldíja fejében tőlünk joggal elvár. Minden bejelentésre - ha az intézkedést igényel - válaszolunk. Ezt tettük a fenti panaszbejelentést követően is, egy szigorú utasítás kiadásával egyidőben. A folyamatos kapcsolattartás érdekében hamarosan megnyitjuk közönségszolgálati irodánkat, ahol személyesen a hivatalos időben, üzenetrögzítős telefonon bármely időpontban, minden észrevétel bejelenthető. Addig a Zrínyi utca 4-8. szám alatt várjuk bejelentéseiket. Kérjük annak a kedves anyukának jelentkezését is, aki a „Csörög" március 1 T-i rovatában ellenőrünk intézkedését kifogásolta. Ugyanekkor egy utasunk a Hont Ferenc utcai jegyvásárlás körülményeit bírálta. Telefonon vagy személyesen is megkereshetnek bennünket panaszaik kivizsgálása céljából. Nemes László igazgató