Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-17 / 63. szám

2 KÜLFÖLD DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1994. MÁRC. 17. •J TÖRTÉNELMI KRÓNIKA Március 17. 180. Bécsben meghal Marcus Aurelius 161 óta ró­mai császár. 1241. Batu Kán veze­tésével a Vereckei-szoroson az országba bevonult tatár fősereg bevette Vácot. 1813. III. Frigyes Vilmos porosz király „népfelkelést" hirdet a franciák ellen. 1861. A torinói (Turin) parlament kimondja az olasz állam megalakulását, s ural­kodóvá II. Viktor Emánuelt választja (eddig Piemont királya). 1879. I. Ferenc József király Tisza Kálmán minisz­terelnök kíséretében Sze­gedre érkezik, megszemléli a romvárost, beszél árvíz­károsultakkal, és kéri Tisza Kálmánt, hogy tegyen je­lentést, hogyan lehetne se­gíteni a lakosságon és a vá­mson. A mintegy 6800 ház­ból 262 maradt lakható. 1935. Gömbös Gyula. Szeged kormánypárti képvi­selőjelöltje nagy választási beszédet tart a Belvárosi moziban. Kilátásba helyezi a hagyományos munkás­szervezetek megszüntetését. 1945. Magyarországon a minisztertanács elfogadja a földreformról szóló rende­letet. 1948. Belgium, Francia­ország. Nagy-Britannia, Lu­xemburg és Hollandia aláír­ja a brüsszeli öthatalmi egyezményt a gazdasá­gi, szociális és kulturális együttműködésről, valamint az együttes katonai véde­lemről. 1968. Az Egyesült Álla­mok megszünteti a dollár kötelező 25 százalékos aranyfedezetét. 1990. A Varsói Szer­ződés prágai külügyminisz­teri találkozóján a magyar, a csehszlovák és a lengyel küldöttség a jövendő egysé­ges Németország NATO­tagsága mellett szavaz, a többi tagállam szerint az új országnak semlegesnek kell lennie. 1991. A Szovjetunióban népszavazást tartanak a szovjet szövetségi rendszer jövőjéről. A referendumon résztvevő választópolgárok többsége az ország egy­ségének megőrzését támo­gatja. 1992. A (megszűnt) Szovjetunió népi küldöttei VI. kongresszusán úgy fog­lalnak állást, hogy Mihail Gorbacsov továbbra is a Szovjetunió elnöke, csak a Legfelsőbb Tanács mentheti föl a tisztéből. 1992. Budapest főpolgár­mesterét, Demszky Gábort választják az Európa Tanács önkormányzati testületének egyik alelnökévé. * Tours tmmanuelle Vörös-tenger Egy- es kéthetes üdülések már 36 900 Ft-tól. Március 20-i indulással Remek időjárás, gazdag programok Emmanuelle Tours, Szeged, Oroszlán u. 1. T.: 62/312-005, 471-066 A szerbeknek kellene Macedónia Radovan Karadzsics bosz­niai szerb vezető szerint Mace­dóniának csatlakoznia kellene Jugoszláviához. A politikus a Ta Nea című athéni lapnak nyilatkozva kifejtette, hogy „Macedóniának csak abban az esetben lenne jövője, ha vala­milyen konföderációs formá­ban csatlakozna Jugoszláviá­hoz". Karadzsics szerint csak a csatlakozással lenne biztosított Macedónia területi egysége. Kiro Gligorov macedón elnök viszont a közelmúltban leszögezte, hogy Szkopje elutasít bármiféle konföderá­ciót Belgráddal, Macedónia a függetlenséget, az állami önál­lóságot választotta. • Szerda hajnalra gyakor­latilag mindenki engedett Brüsszelben a Norvégia EU­tagságáról akkor már 14. órája folyó alkudozásban, kivéve a briteket. Rajtuk múlt, hogy ha a kétoldalú megállapodás - az eredeti határidőhöz képest két hét késéssel ugyan - végül meg is született Oslóval, az osztrák-finn-norvég-svéd csatlakozási megállapodások ratifikálása azonban továbbra is kérdéses maradt. Továbbra sem sikerült ugyanis meg­egyezni az Unió kiszélesítését általában érintő szavazási rend módosításában, enélkül viszont az Európai Parlament sem hajlandó áldását adni a kétol­dalú szerződésekre. A testület legközelebb jövő szerdán tart rendkívüli ülést Brüsszelben, és az EU-miniszterek hajnal­ban végül is azzal áltak fel az asztaltól: jövő kedden tesznek még egy egyeztetési kísérletet. A norvégokkal — az egyik szóvivő szavaival élve - „vi­szonylag egyszerű" volt a helyzet, mivel kedd éjszakára már csak és kizárólag a halá­szati vita maradt megoldatlan, és végül néhány tonnával és bizonyos ötletekkel lénye­gében minden fél kész volt egy kompromisszum elébe menni, így Oslo sem hangoztatta már olyan hangosan, hogy „nincs egyetlen darabb további nélkü­lözhetetlen hala" és a spa­nyolok sem ragaszkodtak hoz­zá, hogy az általuk követelt plusz halmennyiség egészét Európai Unió Megegyezés Norvégiával is flHri^lI^HH •JltRSSéí iNr IsfnTO* ' J1 1 1m • . •Mi„ ír.. W- mMSUMm Három boldog ember: a norvég tárgyaló delegáció tagjai szerdán hajnalban. (MTI-Telefotó) feltétlen a norvég vizeken akaiják lehalászni. Brüsszeli szakértők szerint Madrid egyébként is inkább elvi kérdésekért küzdött: ah­hoz, hogy kapja vissza 1981­ben a norvég vizeken elvesztett - mert „túlhalászás" címén a norvég kormány által akkor letiltott - évi 7000 tonnás kitermelési kvótáját; s hogy ha Oslo azonnal hozzájuthat a közösségi vizekhez, akkor Spanyolországnak se kelljen a saját. 1986-os felvételi szer­ződésében rögzített 2003-ig várnia ugyanerre. Spanyol részről úgy számolták, hogy e két címen számukra még leg­alább évi 14000 ezer tonna hal­többlet dukál - amit szerda hajnalra végeredményben meg is kaptak. A kompromisszum értelmé­ben Oslo megemelte a mennyi­séget, amelyet még az EK­EFTA - Európai Gazdasági Tér létesítését célzó - megálla­podás részeként a „négy leg­szegényebb" közösségi ország­nak (köztük Spanyolország­nak) kínált saját vizein: az ere­deti évi 11 ezer tonnát 6 ezer­rel megtoldotta. Emellett a Ti­zenegyek kötelezettséget vál­laltak arra, hogy a spanyol „be­jutás" határidejéig, azaz 2002 végééig külső országtól - min­den bizonnyal Oroszországtól - 8 ezer tonnányi plusz halá­szati kvótát vásárolnak Spa­nyolország számára. A halászati vita ilyen for­májú megoldásával tehát im­már mind a négy EFTA-ország esetében megszületett és végle­gessé vált a csatlakozási meg­állapodás szövege. A „tizen­egyek" mindeközben azonban nem tudták megtörni a tizen­kettedik brit delegáció ragasz­kodását az eddigi szavazási rend megőrzéséhez, azaz, hogy minősített többségű szava­zásnál az országonként eltérő mennyiségű voksokat össze­adva már 23 ellenszavazattal is „vétózni" lehessen valamilyen határozatot, jóllehet az új lét­szám mellett a 27 lenne mate­matikailag a logikus arány. A brit makacsságot Brüsz­szelben majd mindenki első­sorban londoni belpolitikai okokkal magyarázza, és most a belga fővárosban arra számíta­nak, hogy egy haladék esetleg elég lehet Jonh Major számára a „terep előkészítésére". Az ugyanis szerda hajnalban is nyilvánvaló volt, hogy Nagy­Britannián kívül egyetlen már tagország sem támogatta a „23-as" formulát. | tLSZD ~ "1 1 MOTORTEKERCSELÉS 4 ÓRÁN BELÜL 1 SZEGED, MOSZKVAI KRT. 15. 1 Telefon: 62/323-677 1 Kravcsuk kontra Meskov Az ukrán rendeletpárbaj újabb felvonásaként Leonyid Kravcsuk ukrán elnök érvény­telenítette a Jurij Meskov krími elnök által kiírt népszavazási utasítást. Kravcsuk belpolitikai főtanácsadója máris jelezte: az államfő minden törvényes eszközt felhasznál, ha a krími vezetés nem hajlandó elfo­gadni a most hozott döntést. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy akár erőszakkal is megakadályozhatják a március 27-ére meghirdetett aktust. Meskov néhány napja nép­szavazással felérő, hivatalosan azonban csak közvélemény­kutatásnak nevezett akciót hirdetett meg. Ennek során ­az országos parlamenti válasz­tásokkal egyidejűleg - arról kérdeznék meg a Krím-fél­sziget polgárait: akarják-e a kettős állampolgárságot, illetve kívánják-e, hogy ezentúl szer­ződésekben rögzítsék a Krími Köztársaság és Ukrajna jog­viszonyát. Megfigyelők szerint ezzel gyakorlatilag a félsziget hovatartozásának ügyében is véleményt mondhatnának az ottani lakosok, amit nyilván­valóan nem kíván a kijevi ve­zetés. Kravcsuk tiltó rendeletében arra hivatkozott, hogy az ukrán alkotmány értelmében ilyen­fajta kérdésekben csakis a par­lament dönthet, miután or­szágos népszavazást tartottak. A Krímben csak olyan helyi népszavazás tartható, amely a Krími Köztársaság hatáskörébe tartozó ügyekkel foglalkozik ­fejti ki az ukrán elnök. Jeszenszky Géza Zágrábban Szerda délelőtt Zágrábba érkezett Jeszenszky Géza ma­gyar külügyminiszter, hogy a horvát vezetőkkel a kétoldalú politikai és gazdasági kapcso­latokról, valamint a boszniai válság rendezéséről tárgyaljon. A magyar politikus találkozott Nikica Valentics miniszter­elnökkel, Franjo Tudjman el­nökkel és Mate Granics kül­ügyminiszterrel. A tárgyalá­sokon nagy hangsúllyal kerül­tek szóba a készpénzforgalmat nem igénylő együttműködési módszerek fejlesztésének lehe­tőségei. A tárgyalások során a kül­döttségek vezetői aláírták a magyar-horvát kultúrális ál­lamközi egyezményt, amely 15 évre teremt keretet a kultúrális kapcsolatok fejlesztésére. A megbeszéléseken szó esett a kidolgozás alatt lévő kisebb­ségi egyezményről is. Jeszenszky Géza és küldött­ség tagjai a tárgyalások végez­tével részt vettek a Horvátor­szági Magyarok Demokratikus Közössége által rendezett már­cius I5-i ünnepségen is. Jeszenszky Géza ma reggel a horvát fővárosból Szarajevó­ba utazik tovább. • A szövetségesek nemet mondtuk, ugyanúgy, mint tíz évvel ezelőtt, a 40. évfordulón. Akkor Mitterrand elnök kien­gesztelte az időközben szövet­ségessé vált Németország kan­cellárját: első világháborús verduni síroknál szorították meg egymás kezét, a német­francia megbékélés jelképe­ként. Léotard, a francia védelmi miniszter most lemondta, hogy német kollégájával, Rühével a normandiai Lisieux-ben máso­dik világháborús temetőt ke­ressenek fel. Kiderült: a teme­tőben Waffen SS-tagokail is eltemettek. Bonn csodálkozott: egyáltalán a francia vissza­kozz-ból értesültek a temetőlá­togatás tervéről. „Makulátlan" temetőt nem­igen találhatnak. Eckhard Holtz. aki a franciaországi, u belgiumi és luxemburgi német katonasírokért felel, úgy nyi­latkozott. hogy SS-tiszteket Normandiában mindenütt te­mettek el, nem tettek különbsé­get katonai egység vagy rang alapján. A szövetségesek elutasító magatartása nem maradt hatás­talan Bonnban. Kohl - írták • Győztesek és legyőzöttek Ki kivel ünnepeljen? Dieter Vogel, a bonni szóvivő hetente háromszor is­métli el. hogy nem, Kohl kancellár nem kilincselt meghí­vóért, így nein is lehet dühös, hogy nem kapott. A máso­dik világháború nyugati szövetségesei június 6-án, a nor­mandiai „Ontaha Beach"-en kívánják megüncpelni a partraszállást, a második front megnyitását, s állítólag a német kacellár jó néven vette volna, ha meghívják. A ké­rés bizonyára nem hangzott el nyíltan, diplomáciai csa­tornákon. diszkréten minden bizonnyal igen. német lapok - megtiltotta a né­met diplomatáknak, hogy meg­jelenjenek olyan megemléke­zésen, ahol mintegy újrajátsz­szák az ötven évvel ezelőtti harcokat. Külön engedéllyel el lehet menni oda, ahol a megbé­külésen van a hangsúly. A legtöbb megértést és em­pátiát a német pszichológiai mozgatórugókkal szemben egyes francia lapok tanúsítot­tak. A Le Quotidien de Paris szerint Németország .jelképes és ünnepélyes gesztust" vár. hogy végre feloldozzák. A Le Figaro a szövetségesi „nem"­mel kapcsolatban „erkölcsi té­vedésről" írt, mondván, hogy a háborúban nem Németország, hanem Hitler volt az ellenfél. Jacques Rovan francia tör­ténész Németország „megsér­tését" fedezte fel az elutasítás­ban. A szövetségesek jobban tették volna, ha „Európa fel­szabadulásának ünnepét", s nem a németek felett aratott győzelem ünnepét szervezték volna meg. A *iémetek joggal hihetik, hogy a nagy összebo­rulások ellenére, ők még min­dig megbélyegzettek. Az ügy Normandiától Berli­nig gyűrűzik. A britek, az ame­rikaiak. a franciák nyáron for­málisan is kivonulnak Berlin­ből, az oroszok Kelet-Német­országból. Ki kivel ünnepeljen, s mikor, kivel nem, s mikor nem? A nyugatiak katonai pa­rádéval szerettek volna kivo­nulni, a franciák arról álmod­tak, hogy átmasírozhatnak a Brandenburgi-kapun úgy, mint Napóleon 1806-ban, a poro­szok felett aratott győzelmet ünnepelve. Természetesen az oroszok nélkül, már az orosz kivonulás után, hisz - hangzik értékelé­sük - a nyugatiak a nyugati vi­lág értékeit védték Berlinben, míg az oroszok megszállók maradtak. Az oroszok zokon vették a nyugatiak elhatároló­dását, a németek - végtére ők a hidegháború győztesei közé tartoznak - egyáltalán nem akarják, hogy fővárosukban úgymond ismét orruk alá dör­göljék a második világháborút, s azt sem. hogy az oroszok megorroljanak. A protokollt csúcsszinten csiszolgatják, a forgatókönyvet jövőre is elő lehet venni: akkor emlékeznek meg a második vi­lágháború befejezésének ötve­nedik évfordulójáról. A hábo­rúnak régen vége. de a történe­lem csak nem akar véget érni. Sarkadi Kovács Ferenc • Miért bukott meg Margaret Thatcher? Fogsora kiegyenesedett Politikai szakértők má­ig vitatják, miért bukott meg 1990 novemberében minden idők égyik legte­kintélyesebb brit minisz­terelnöke, Margaret That­cher: vajon a Közös Piac­ba vagy inkább a hazai községi adók emelésébe törött-e bele a foga. Akárhogyan is, a fo­gakkal volt a baj - állította a brit fogászok szövetségé­nek szaklapja, a Dental Practice kedden megjelent legfrissebb száma, egy meglepő tanulmányban. A cikk szerint Margaret Thatcher 1979-ben saját eredeti fogsorával vágott bele a kormányfői karrier­be, de arculatügyi tanácsa­dói 1983 körül úgy vélték, hogy nem egyenletes, „kó­cos" fogsora nem méltó többé hozzá. Fogorvosoknál és fog­technikusoknál tett több tucat látogatás után That­cher asszony fogsora kie­gyenesedett. metszőfogai nagyobbak lettek - ám 1988-tól a kormányfő hangja, hanghordozása megváltozott, beszéde bi­zonytalanná, kásássá vált. sokszor elakadt a szava ­írták a tanulmány szerzői. Ezt annak jeléül tudták be, hogy a kormányfő mentális állapota, ítélőké­pessége megbomlott, és en­nek oka a fogsor átalaku­lásában keresendő. A cikk szerint már gyermekkor­ban rögzül a tudatalat­tiban az ajkak, a nyelv és a fogsor hármasegysége, mint a személyiség fontos, bár észrevétlen eleme. Ha ez az egység átalakul, ak­kor a gondolatról önkénte­lenül a gondolatkifejezés eszközére terelődik a be­szélő figyelme, és ez a mű­ködési zavar végső soron károsan hathat vissza gon­dolkodásának rendszeré­re is. A Daily Express című brit lap mindenesetre megkérdezte Sir Bemard Inghaniet, Margaret That­cher egykori nagy hatalmú sajtófőnökét, mi a véle­ménye a Dental Practice­han megjelent tanulmány­ról. - Ritkán hallottam ennél nagyobb ostobaságot - felelte Thatcher asszony egykori bizalmas munka­társa. Mészáros György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents