Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-16 / 62. szám

8 KITÜNTETETTEK DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1994. MÁRC. 16. Szegedi Széchenyi-díjasok Bernáth Gábor Kunszentmiklóson született 1933-ban. 1952-től 1957-ig a JATK TTK hallgatója volt. majd 1957-től 1979-ig a JATE szerves kémiai tanszékén oktatott, 1977-tól mint egyetemi tanár. 1979-ben a SZOTE Gyógyszerészi Vegytani Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára lett. 1992-ben és 1993-ban a Turkui Egyetemen vendégprofesszorként tanított. A Magyar Kémikusok Egyesületének elnökségi tagja, a Csongrád megyei csoport elnöke, az MTA Gyógyszerkutatásokkal Foglalkozó Bizottságának és a Szerves Kémiai Bizottság tagja, a Szegedi Akadémiai Bizottság tagja, a kémiai szakbizottság elnöke. Kutatási területe a telített heterociklusos potenciális farmakonok szintézise és sztereokémiái vizsgálata, gyógyszersziqtézis. 20 gyógyszerszabadalma van, több mint 290 tudományos közleménye ebből 275 idegen nyelven jelent meg rangos nemzetközi és hazai szakfolyóiratokban. A Die Pharmazie, az Organic Preparations and Procedures International, a Magyar Kémiai Folyóirat és az Acta Pharmaceutica Hungarica szerkesztőbizottságának tagja. 1960-ban Szófiában 3 hónapig, 1963-64-ben Prágában 7 hónapig, 1968-69-ben Ottawában a National Research Councilnál 1 évig volt tanulmányúton. A Finn Tudományos Akadémia külföldi tagja, a Brit Királyi Kémiai Társaság fellow-ja, a Nemzetközi Heterociklusos Kémiai Társaság regionális representative-je. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem és a KLTE Habilitációs Bizottságának tagja. 1989-ben Akadémiai Díjjal tüntették ki, elnyerte a Salamancai Egyetem és a Sassari Egyetem emlékplakettjét. Bernáth Gábor professzor a Széchenyi-díjat megosztva kapta Dr. Kálmán Alajossal, az MTA Központi Kutató Intézet osztályvezetőjével és Dr. Sohár Pállal, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanárával, akikkel a hatvanas évek végétől dolgozik együtt. Bernáth professzor intézetének kooperációs kapcsolatai igen széles körűek, számos hazai és külföldi gyógyszergyárral és más intézménnyel épített ki kapcsolatokat. Tudományos iskolát teremtett Szegeden, melynek alapjait még Bruckner Győző és Fodor Gábor professzorok rakták le. Munkatársai közül az utóbbi öt évben hárman kémiai tudományok doktora minősítést nyertek, kilencen a kémiai tudományok kandidátusa címet szerezték meg, két munkatársa pedig Zemplén-díjat kapott. Oktatóés kutatómunkája szorosan kapcsolódik a gyógyszerkutatáshoz, gyógyszerkémiai eredményei közül az eredeti magyar gyógyszer Jumex szerkezet-hatás összefüggései felderítéséhez való hozzájárulás és egy humán kivizsgálásra is került analgetikum szintézise emelhető ki. Oktatómunkájával jelentősen hozzájárult a korszerű gyógyszerészképzéshez. Szoros kapcsolata volt és van több hazai és külföldi gyógyszergyárral. Korábban a Chinoinnal, a Kőbányai Gyógyszerárugyárral, az ÉGIS és az Alkaloida gyógyszergyárakkal folytatott közös kutatásokat. Jelenleg a Biogal Gyógyszergyárhoz, a belga Janssen és a finn Orion gyógyszergyárakhoz fűzi kutatási együttműködés. A tudományos életben igen rövidnek számító idő alatt a lézerfizikai kutatások világélvonalába tartozó műhelyt, iskolát teremtett Szegeden. A József Attila Tudományegyetem Optikai és Kvantumelektronikai Tanszékének vezetője, Bor Zsolt akadémikus, egyetemi tanár a szegedi tudományegyetem gyakorló gimnáziumában érettségizett, s a kijevi egyetemen szerzett elektromérnöki diplomát. A JATE Kísérleti Fizikai Tanszéke mellett működő akadémiai kutatócsoportban kezdte pályáját; melynek már az elején, az 1970-es évek második felében, a göttingeni egyetemen ösztöndíjasként elvégzett kutatásai eredményeként, világelsőként publikálhatta az általa vezetett kutatói csoport azt az eljárást, amelyet a lézerfizika egyik speciális ágában dolgoztak ki. A Bor zsolt nevéhez fűződő felfedezés rendkívüli tudományos jelentőségű. Az elosztott visszacsatolású festéklézerekkel előállított, nagyon rövid időtartamú (néhány pikoszekundumos; a pikoszekundum a másodperc billiomod része), és nagyon nagy teljesítményű impulzusok ugyanis az addig tanulmányozhatatlan, mert rendkívül gyorsan lejátszódó jelenségek, fizikai és kémiai folyamatok vizsgálatára adnak lehetőséget; új perspektívákat nyitva a természettudományok, az anyag megismerésére irányuló kutatások előtt. Az elméleti kutatások mellett számos alkalmazott kutatási területen, például az orvostudományban is forradalmi jelentőségű a lézerek alkalmazása. A speciális lézerek kifejlesztésében, mérésében, valamint - a különféle hazai és külföldi tudományos műhelyekkel való együttműködés révén - az alkalmazásukban elért eredmények a világ tudományos életében rangos helyen számontartott intézetté tették a Bor Zsolt által vezetett szegedi tanszéket és akadémiai kutatócsoportot. Mindössze 41 éves volt, amikor - 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. A tudományos eredmények elismeréseként Magyarországon kapható legmagasabb kitüntetést, a Széchenyi-díjat átvenni - Kaliforniából repült haza a szegedi professzor. A Kalifornia Egyetem vendégkutatójaként jelenleg egy speciális spektroszkópiai elméleti témán dolgozik, és részt vesz abban a fantasztikus eredményekkel kecsegtető fejlesztő munkában, amelyet egy San Diegóban működő, speciális lézereket gyártó céggel kooperációban végez a Kalifornia Egyetem. Olyan lézer kifejlesztésén dolgoznak, amelyet bizonyos szemműtétekhez lehet használni. A szem szaruhártyájának lézeres „kezelése" következtében mód nyílik változtatni a szaruhártya vastagságán, ezzel a szem „tűrőképességén". A kifejlesztés alatt álló nagy teljesítményű lézer nemcsak a szemészek, hanem a szemüvegesek hatalmas táborának érdeklődésére is érdemes: a kaliforniai kutatás azzal kecsegtet, hogy idővel „eltűnhetnek" bizonyos szemüvegek az orrunkról... Kondorosi Ádám Az egyetemi tanulmányok (ELTE) után. 1969-ben az Akadémia Genetikai Intézetében kezdte tudományos pályáját; az intézet 1970-ben Szegedre „költözött"; azaz Kondorosi Ádám is egyike azoknak a fiatal kutatóknak, a „kiválasztottaknak", akik az alapítástól a Szegedi Biológiai Központban dolgoznak, s akik nemcsak meghonosították Magyarországon a biológiai genetikát, hanem eredményeikkel rögtön a világélvonalba soroltak. Kutatócsoportja sikerének az volt a „titka", hogy a molekuláris genetikát, mint megközelítési módszert és technikát alkalmazták egy tapasztalat alapján régóta ismert jelenség, a szimbiotikus nitrogénkötés biológiai hátterének feltérképezéséhez. A pillangós növényekkel szimbiózisban élő, Rhizobium meliloti nevű baktérium, valamint a lucerna növény génjeinek és génrendszereinek tanulmányozása nyomán felfedezték és izolálták „a szimbiózisért felelős" géneket, felfedezték funkcióikat, azt a szabályozottságot, kommunikációs folyamatot, amely a növény és u baktérium génjeit összeköti. Az elméleti kutatási eredmények távlatilag rendkívüli gazdasági haszonnal kecsegtetnek. A biotechnológiai cégeket természetesen az érdekli, hogy a pillangósokkal szimbiózisban a levegő nitrogénjét megkötni képes baktériumnak ezt a képességét ki lehet-e terjeszteni más növényekre is. A 80-as évek óta - a génátvitel, a génsebészeti technikák fejlődése révén — sikeresen vizsgálják, milyen feltételek szükségesek ilyen növénygenetikai beavatkozásokhoz. Kondorosi Ádámnak 1989ben másodszor is alkalma nyílt arra. hogy egy új kutatóintézetet alapítson-szervezzen; ezúttal Franciaországban, ahova tudományos rangjára, nemzetközi elismertségére és kapcsolataira tekintettel hívták meg intézetvezetőnek a magyar tudóst. Az ottani nemzeti tudományos kutatóközponti hálózat molekuláris növénybiológiai intézetét nemcsak sikeresen „fölállította", hanem olyan ereményesen vezeti a nemzetközi kutatógárdát, hogy az ott szokásos, szigorú és rendszeres értékelések után már másodszor kérték fel az intézet további vezetésére. így immár ötödik éve él Franciaországban, s dolgozik egyszerre két munkahelyen; az általa vezetett gifi intézet ugyanis szorosan együttműködik az SZBK Genetikai Intézetével; Kondorosi professzor „ ingázik", Gif Sur Yvette és Szeged között. A biológiai nitrogénkötés molekuláris szintű vizsgálatában elért kiemelkedő eredményeiért kapta a Széchenyi-díjat. Hajnali durranás Nem sokkal azután, hogy a Csillag téri verebek csillapíthatatlan örömujjongással köszöntötték a pirkadatot, megint összecsapódott két autó. Elég nagy csattanás volt, a fehér BMW még csak megállt a lábán, de a sárga Trabant kombi kevés htján fölkenődött egy lámpaoszlopra. Ez arrafelé már nem számít különleges eseménynek. Most is csak néhány kócos fej tűnt föl a félrehúzódó függönyök mögül, a reggeli miiszakba készülődök ki se néztek a konyhaablakon, álmosan rágták tovább a margarinos kenyeret. A téren ötfelől találkoznak az útvonalak; jellegzetességük, hogy bármerről érünk a csomópontba, sejtelmünk sincs, melyik oldalról jönnek belénk. Azért előbb-utóbb mindenki nekiindul, olyan „lesz, ami lesz" alapon, s többnyire meg is ússza az átkelést. Néha persze adódik egy-két durranás, de idővel ezt is meg lehet szokni. Tanulságként azt a megállapítást szűrhetjük le magunknak hogy a Csillag téri közlekedésnek beláthatatlan következményei lehetnek, lévén maga a kereszteződés beláthatatlan. Nyilas Zákányi tiszta tér A sóhaj-szerű szólás mindenki előtt ismerszik, hogy „ hol van már a tavalyi hó", de az ősszel kapcsolatban ez rokonítva sem ismétlődik. Olyképpen például, hogy hol van már a tavalyi lomb. Mert akkor könnyen rádöbbene a kérdező, mert a Iába elé bökve mondanák, hát ott la. Bizony, nem kell messzire menni, hogy az őszi levelek barnult, lucskos avarszőnyegét megtaláljuk. Előkerül a fehér hólepel eltűnésével. Ilyenkor azután következhet a gondolat: valamit kellene kezdeni az ősz maradékával. Szándék és tett kapcsolódott Zákányszéken: kedden a község központi terén, a Lengyel téren szorgos emberek gereblyéztek, garabolyt, vagy vellát, lapátot fogva rakták az összegyűjtött avart kistraktorra, teherautóra. Példásan elöljárt a munkában az „elöljáró", maga a polgármester, Gárgyán István. Mások ugyanígy voltak a hivatalból, többek pedig magángazdálkodók, mesterek, nyugdíjasok. Először volt települést szépítő munka a kjjztéren az egyházközség és a polgármesteri hivatal közös szervezésében. A temető rendbetételére sort kerítettek már ily módon, mint ahogyan most sem feledkeztek meg arról sem. A Lengyel téren egyetértésben, derűvel és gyors tempót diktálva végezték a tavaszi nagytakarítást. Saját szállítójárműveket igénybe véve, mint például Papp János egyházközségi gondnok. A ligetben dolgozók egyébiránt kicsit tétovázva mondják: fontos az ilyen társadalmi munka mindenkinek, a község javára. Nem a fontosság miatt tétováznak. Az a gondjuk nem lejárt e a kifejezés, a társadalmi munka. De, hát végtére is nem népfront szervezés. B. P. Fotó: Somogyi Károlyné