Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-15 / 61. szám

MARCZIUS TIZENÖTÖDIKE '94 - KÜLÖNSZÁM 7 Az oldalt írta Sulyok Erzsébet és Panek József. A fotókat készítette Nagy László Annus József, Mester Ákos és Bölcs István Itt az „érintettek" beszélnek... Faludy György idézett. Versekből. Az embernek az volt az érzése, váteszek pedig nincsenek; a dolgok, a történések, ismétlődnek. A költök megírják, amit átéltek és egyszer, hol évszázad, hol meg csak pár év múlva kiderül, hogy megint és megint ugyanaz a természete a jogtiprásnak, a hatalmaskodásnak, az emberi akarnokságnak és butaságnak. De talán más minőségű emberi dolgoknak is, lehet remélni. * Budapesten, a Petőfi szobor környékén Farkasházy Tivadar Charta-szóvivő és kiebrudalt rádiós újonnan bevezetett mértékegysége szerint legalább két villamosmegállónyi tömeg volt. Ennyi kékszalagos még sosem jött össze 129 elballagó miatt - mondta, ugyancsak ó. A téren derültség. Nemcsak Farkasházy mondatain, hanem amúgy is; a szorosan egymás mellett állók derűsen pillantgattak egymásra, ha valaki mozdult, azonnal előzékenyen szétnyílt a tömeg, egy férfi fölajánlotta a kisgyerekes házaspárnak, nyakába veszi ó a lurkót egy darabig, pihenjenek; talán a normális emberi közösség számos hasonló, apró jele miatt - más volt ez az este, mint mostanában a többi. Bölcs István beszélt, Ráday Eszter azt mondta: hallgassák kérem a híreket és hasonlítsák össze a tapasztalataikkal... Várady Juli következett, aki „nem érintett"; P. Szabó József sorolta ily szemérmesen azon a pénteki értekezleten a neveket: „érintett", azaz ki van rúgva, s „nem érintett", azaz még rádiózhat - ki tudja, meddig. (Azután meg, esetleg, a kitett zenekar, a Stúdió 11 helyett Kéri Edit színművésznő dobol.) S megint az a furcsa, kényelmetlen érzés: te jó ég, mennyire időszerű most, még mindig, mind a 17 pont, amit a Demokratikus Charta 1991-ben fogalmazott: Milyen Magyar Köztársaságot akarunk? S aztán a szorongást oldó humorista-mondat: a Charta aláírói nem olyan emberek, akik különösebb örömüket lelnék az utcai demonstrációkban; de mindig akad valami reklámhordozó: „ez a műsor sem jött volna létre, ha nincs Csúcs László..." * Aki olyannyira van, hogy Vajda Zsuzsa szerint - akivel már a Szeged felé tartó buszban beszélgetünk, s aki eddig a Mindennapi gazdaság című műsor gazdája volt, s ama pénteken, bár nem volt „érintett", fölállt és azt mondta, hogy ő itt tovább nem... Szóval Vajda Zsuzsa szerint a Magyar Rádióban történtek alaposan kimódolt forgatókönyv alapján történtek. Olyan elbizonytalanítási stratégiát, pszichikai terrort, megfélemlítés! hadjáratot, az emberek megosztásának mesteri kísérleteit, mint ami ott a Csúcs-éra alatt zajlott - nem lehet rögtönözni. „Sokan nem hitték, hogy mindezt megtörténhet; én valahogy pontosan érzékeltem: ezt nem fogja érdekelni semmi, hogy tönkremennek pályák, életek, megroppannak emberek, ez végig fogja csinálni. És már korábban eldöntöttem, ilyen helyen nem dolgozom tovább. Nem is tudtam rendesen dolgozni az utóbbi hetekben, olyan ideges voltam. Ellehetetlenült az egész..." * „Mi már 10 éve elváltunk, a gyerekeket én neveltem. Amikor kiderült, hogy rajta vagyok a listán, telefonált, hogy megpróbál valamit csinálni... Amit a gyerekek mondtak neki, arra valószínűleg egész életében emlékezni fog..." Nagy Izabella indulatok nélkül beszél. A gyerekek apja, Győry Béla, aki nemrég a Vasárnapi Újság című, vasárnap reggeli műsort szerkesztette, ma a vallási műsorok főszerkeszöségének vezetője - és a MIEP sajtószóvivője. Nagy Iza azt mondja, a 70es évek elejétől egészen '89-ig nemigen halmozták el szakmai lehetőségeket, legalábbis nem azon a területen, ahol otthonosan érezte volna magát. „Ez szomorú; de mit tehetnék? Már nem számolhatok azzal, hogy esetleg majd ezután. Nem is számolok. A nagyobbik gyerekem már dolgozik; azt mondta, majd eltart..." * Ahogy Nagy Izabella nem tudja, mi az oka, hogy barátok, néha családtagok „pártosodtak el" olyan módon, hogy nincs mára egyetlen közös szavuk sem - a szegediből lett pesti, s most elbocsájtott újságíró, Polgár Gyula meg azt nem tudja, hogy valaha visszakerülhet-e a szakmába. Merthogy az SZDSZ jelöltjeként indul a választásokon, a szőlőhazájában, Somogyban. Mármost ha egy újságíró arra vetemedik, hogy már ilyenkor, amikor a befutó még akárki is lehet, ennyire nem titkolja a pártállását, annak alighanem más pályát kell választani. Viszont tükörbe tud nézni reggelenként, s az is valami... (Vagy ki tudja? Lehet, hogy azoknak a „kollégáknak", akik mindig fürgén fölsorakoznak a mindenkori győztesek mögé, nincs is arcuk; ók is nézhetnek a tükörbe.) Nem tűrték tovább" Vajon kinek kedvez a szerencse? A polgármester és asztaltársasága A szóvivő és a képviselőjelölt a narancs bűvkörében Neumann Gábor és Fiala János: a kérdés esetükben is az, lesz, lehet-e sztrájk? - Neumann Gábor: - Az a fajta közösség, amely szerintem még két hónappal ezelőtt sem volt meg a Rádióban, ezekre a lépésekre úgy reagált, hogy ellenzi az elbocsátásokat. De hát én elfogult vagyok. Hogy milyen formát kap a sztrájkhangulat, az ma megjósolhatatlan. - Fiala János: - Úgy gondolom a látványos, illetve esetünkben a „hallványos" sztrájk lenne az érdekes. Ez azonban nem lehetséges. Szerintem a Rádión belüli társaság sohasem volt olyan egységes, mint most, de ez nem jelent igazi egységet. Relatíve egységes a külső nyomás miatt. A sztrájkbizottság' amit eddig el tudott érni: folyamatosan tárgyalt azzal a vezetőséggel, amelyik vezetőség egyébként egyáltalán nem volt hajlandó tárgyalni senkivel sem. - N. G.: Szerintem nem mertek tárgyalni. Mégpedig teljesen logikusan, mert azok az urak, akik jelenleg a Rádió legfelsőbb vezetésében vannak - P. Szabó József kivételével, aki profi hírszerkesztő - nem értenek ahhoz, amihez a műsorkészítők értenek. Az első mondatnál meg lehet cáfolni az érveiket. - Hogyan élik meg azt, hogy a történtek miatt egyenesen az utca nyilvánosságához apellálnak a rádiósok, míg rendes körülmények között lelkileg ez távol állna tőlük? - N. G.:- Túl egyszerű volna, hogy az ország nagyobbik része, amelyik nem járatos a politikában egyoldalúan csak azt hallja, hogy itt minden rendben van. Aki ezt nem Így akarja, annak nincs más módja. - F. J.: - Mi a Gáborral eddig nem álltunk ki demonstrációkon az emberekhez szólni. Eleddig valójában ezt a műsoraink tették meg. Nagyon szerencsétlen helyzet, amikor egy rádiósnak műsor nélkül kell ágálnia, mert a kötéltáncos sem tudja elmondani, milyen jól tudna kötélen táncolni, ha sajnos nincsen momentán kötél. Mi a Neumannal egy-egy apró jelenségből az emberi gyarlóságot igyekeztünk bemutatni a Táskarádióban és ebben nem tettünk különbséget paraszt vagy államtitkár között. Csak egy konkrét példa: a Morvái István annak idején a főváros főkertésze volt. Ahogy felmentették és kinevezték a belügyminisztérium közigazgatási államtitkárává, a Táskarádióban megkérdeztük tőle: vakbélműtétet is vállalna-e, lévén a főkertész mit ért ehhez? A mi műsorunkra ez a jó értelemben vett pimaszság volt jellemző, csakhogy a hatalom nem tűrte tovább.