Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-15 / 61. szám

6 KÜLÖNSZÁM I. Nemzeti bál Szeged, Forrás Szálló 1994. március 14. Király Zoltán a szociáldemokraták pártelnöke, feleségével Rózsa Edit és Havas Henrik eszmecseréje Oxford messze van? Barát József mondja: „Sok szempontból írigylésreméltó helyzetben vagyok. A megalakulása óta dolgozom a sztrájkbizottságban, több a tennivalóm, mint valaha, amikor naponta műsorokat készítettem... Akkor jöttem haza Oxfordból, egy éves tanulmányútról, amikor kinevezték Babiczky Klárát adófőszerkesztőnek; fekete lé) voltam, nem tartoztam szekértáborokhoz, az a gyanúm, Csúcs úr nem is nagyon tudta, hogy én ki vagyok. Olyan helyről csöppentem haza, ahol a szellemi tartás, a méltóság, a gondolatok szabadsága évszázadok é)ta hagyomány, ahol a 13. század óta mindennap használt fogalom a civil társadalom... Nyilvánvaló volt számomra, hogy ebben a helyzetben, ami itthon alakult, nem lehet nem cselekedni. Az elbocsájtottak között sokan vannak, újságírók is, akiknek filléres napi gondokkal kell küzdeni — megpróbálunk segíteni. Nemcsak nevetséges, hanem cinikus és szomorúan hazug, amit Csurka mondott a milliókról... Meg vagyok győződve róla, hogy újabb és újabb kollégák fogják a rádióban elmondani, hogy nem értenek egyet a pénteken történtekkel. A frontvonalak nem az ottmaradottak és az elbocsájtottak között húzódnak; a frontvonalak másutt vannak: azon sokak, akik a szólás és a tájékoztatás szabadságát a szakmai minimumnak tekintik és azon kevesek között, akik a beígért nem csekély fizetésemelések, pozíciók reményélxrn hajlandók ismét, vagy esetleg életükben először bértollnokká zülleni. Hiszem, hogy nem sikerül olyan politikai kurzust bevezetni az egész országban, amilyent sikerült a rádióban. Ennek az országnak a polgárai a saját szemüknek és fülüknek fognak hinni, s nem a Pálfy G. István vezényelte látványnak, s nem a Csúcs László által kirendelt „füleknek". Az is igaz, hogy nagyon valószínűtlen dolgok megtörténtek a mi térségünkben; közös felelősségünk, hogy Magyarországot ne lehessen balkanizálni." Az Első Szegedi Nemzeti Bál alighanem sajtótörténeti eseményként vonul majd he a történelembe. A március 15-i nemzeti ünnep - óh, sajtószabadság! - előestéjén a Magyar Rádió töhb mint száz elbocsátott munkatársa fogadta el a Délmagyarország szerkesztősége és a Forrás Szálló invitálását, és ült autóba vagy autóbuszba, hogy részt vegyen a nemzeti bálon. Ismerős arcok, „rádiós" bangók népesítették be nem sokkal a tizenegy órai érkezés után a Forrás előcsarnokát, pedig nem könnyű helyzetben jöttek el rádiós kollégáink, hiszen az elmúlt hét nehéz napjai kevés reményt adtak, hogy a választások előtt rendeződjék a médiavíkzály. Akik munkahelyüket vesztették, most —e bálon való jelenlétükkel is - ahhoz a nyilvánossághoz fordultak, amelyiket eddig a szakma tisztességének megfelelően tájékozattak. Mindannyian jobb szerettük volna, ha a sajtótörténetnek kevesebb köze van ehhez az estélyhez, s a közszolgálati média népszerű újságírói szólásszabadságuk s munkahelyük birtokában érkeznek a magyar sajtószabadság évfordulóját ünnepelni a szép szegedi estéhe. Jobb szerettük volna, ha a rádiós egyéniségek úgy találkoznak a szegedi ünneplőkkel, ahogyan március tizenötödikén a sajtó munkása a közélet vagy a gazdaság munkásával találkozhat. Jó zenével Jlnom ételekkel szép hölgyekkel elegáns urakkal ahogyan az egy nemzeti hátban dukál Ez utóbbiak közül egyébként minden a helyén volt a Forrás Szállóban. Mire Bölcs István, Mester Ákos és a többiek „túlélték" az interjúkészttők érdeklődését, kezdődhetett a hál Sajtótörténeti hál volt. Maguk alatt vágják a fát" Furcsa helyzet, hogy a kollégáknak ehhen a „szerepben" kell Szegeden vendégeskedniük, mondotta a Magyar Rádió botrányos körülmények között elbocsátott munkatársainak érkezése után Balog József, a szegedi stúdió volt főszerkesztő-helyettese, aki a történtek nyomán mondott le tisztségéről. - Tegnap este Budapesten a Charta-demonstráción a rádiós sztrájkbizottság részéről hangzott el: ha nem történik valami, sztrájk lehet a Rádióban. Mi a véleménye erről? - Nem tudom, a sztrájk hogyan oldható meg a közszolgálati rádióban, Budapesten hónapok óta többféle elképzelés van. Az egyik az, hogy azokban a műsorokban, amelyeket az elbocsátott vagy elbocsátásra váró szerkesztők és műsorvezetők jegyeztek, a megmaradt kollégák, jelezzék, hogy a műsorok kiknek a szellemi termékeit tartalmazták amíg dolgozhattak. Ez a jelzés vasárnap a Gondolatjelben meg is történt, aminek a következménye etikai vizsgálat lett. Nem hiszem, hogy mindenki ellen, aki a műsorokban tovább dolgozik, etikai vizsgálatot lehet majd folytatni, mert akkor ezek a műsorok nem lesznek. Egyébként lehet, hogy ez is a cél. Itt most már nemcsak politikai műsorokról van szó, a Petőfin nagyon sok zenei, a Kossuthon pedig háttérműsort állítottak le. Mostanra mindösszesen csupán egy konfliktusvállaló és kezelő, a konfliktusok mögé néző műsor maradt, ez a Magyarországról jövök. Nem tudom meddig még. Örülök, hogy benne dolgozhattam, én végülis ott lettem rádiós, ott tanultam meg, hogy mit jelent egy-egy ilyen műsort elkészíteni. Én ismerem ezt a Magyarországot, és meggyőződésem, hogy akik ezeket az intézkedéseket hozzák, azok nem ismerik, s ezért is merik megtenni, amit tesznek. Biztos vagyok benne, hogy maguk alatt vágják a fát, s remélem, most már gyorsan el is fogják vágni. A népszerű művészházaspár: Fekete Gizi és Rácz Tibor Áll a bál a Forrás nagytermében MARCZIUS TIZENÖTÖDIKE '94