Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-12 / 60. szám

TARSASFLG* KUITURA* IFJUSAG* BŰNÜGY* SPORT Kirándulás a rádióban - két tételben Szabad behatolást hirdetett péntek délutánra a Magyar Rádió a hallgatók, a pártok és a sajtó képviselőinek. A Bródy-porta mosolygó rendésze arra kért, fáradjak át a Pollack Mihály téri portára, és Katona Terézia műsorigazgatóval vegyem föl a kapcsolatot. A kapcsolatfelvétel sikeres volt. A műsorigazgatóságon Katona Terézia és Furkó Zoltán nemzetközi sajtó- és kc „nségszolgálati osztályvezető fogad, már van vendégük, egy hallgató, aki most beszél, és bemutatkozás helyett rám ripakodik: - Ön, kérem, kék szalagos vagy nem? Megszokott alacsony színvonalamhoz képest is nagyon bambán bámulhatok, mert Katona Terézia segít ki, és ő is elmondja a hallgatónak: újságíró. - De kék szalagos vagy nem?! Mert tudja-e, hogy minek a színe a kék? - Az égnek - válaszolom, de nem nyerek pólót, se rádiódíj-engedményt a hallgatótól, mert egy kicsit dühösen igazít helyre: - Az izraeli zászlónak! mondja az igazságkereső hallgató. - Engem nyugdíj előtt rúgott ki a zsidó főnököm az állásomból, azért mert keresztény vagyok. Elmentem Wallenberg Társasághoz, megkérdezni, hogy kihez fordulhatok. Mert Rózsa T. Endre megírhatta, hogy őt azért rúgták ki a rádiótól, mert zsidó. Én kihez fordulhatok? Kihez? Nevetséges ez a nagy tolerancia, ami itt van! Csak megkérdezem tőle, hogy mitől ilyen sértett. Hisz én például jószerével csak bemutatkoztam neki, máris letámadott. Elkomorodik: - Sértegettek itt engem negyven éven át - és sorolja a kedvezőtlen államközi szerződést 1982-ből, megkérdezi, hogy cikkeimmel, ott a szegedi lapban, támogatom-e Hajdú János jelöltségét, na, na, legalább csak egy kicsit, ugyebár, néz rám, és csippent a szemével, miképp azt évtizedeken át Kádár Jánostól látta, és felvilágosít még, hogy mindenképpen el kell olvasnom Mónus Áron könyvét. Akkor majd okos leszek. Katona Terézia pedig ezt mondja: - Nem örülnék neki, ha ezzel az úrral egy cikkben szerepelnénk. Egy ilyen véletlen összejövetelből olyan következtetéseket lehetne levonni, amelyek nem ránk jellemzőek, hanem arra, aki mondja, Ugye, megért?, Teljes mértékben! Úgyhogy most lapozzunk bele azokba az oldalakba, amiket a műsorigazgatóságon kértem, s a „Hallgatói telefonok az elbocsátásokkal kapcsolatban" címet viselik: - „Mélységesen felháborít, hogy Mester Ákost elbocsátották, egy talpig becsületes ember volt." - „Beindult a zsinagógapankráció a TV és a Rádió ügyében, de sajnos nagyon keveset bocsátottak el, legalább 70 százalékot kellett volna elbocsátani, de nem most, hanem három évvel ezelőtt. Addig sem munkálkodtak volna ilyen kegyetlenül." - „Egy mezítlábas rádióhallgató voltam. A görcs rángassa meg a Csúcs urat. Minden jó műsort letiltottak. Sok-sok álmatlan éjszakát kívánok neki!" - „Ébredj magyar hazám! Élén Csúcs Lászlóval, aki ízig-vérig magyar ember. Nem alkuszik, cselekszik, söpri a szemetet. Kár, hogy Toldi Miklós nem az az ifjú Toldi Miklós, aki majd adott volna Bölcsnek, Jancsónak, Ómolnárnak és a senkiházi Havas Henrik, Farkasházybandának, hogy a lába se érte volna a földet. Ébredjünk magyarok! Még most nem késő. Láthatjuk, hogy az ellenség nem alszik. Egyre szemtelenebb. Támad. Követel. Segítsük Csúcs Lászlóékat, ne hagyjuk őket magukra. Kérjük a jóistent, hogy Csúcs Lászlóéknak adjon erőt, egészséget munkájuk elvégzéséhez. A XI. kerületi nyugdíjas csoport nevében." x - „Ez, kérem, kedves Csúcs László, kimondottan politikai tisztogatás. Amit egy újsütetű demokráciában szerintem nem szabadna megcsinálni. Gondolkodjon el rajta, de azt hiszem, hogy ez már magán nem segít." - „A magyarok Istene áldja meg Csúcs Lászlót, hogy végre megszabadított minket ettől a bűnbandától. Köszönöm." - „Egy nagyon mocskos káromkodás. Életveszélyes fenyegetés." - „Ilyen névsorolvasás nem hangzott el sem az adócsőgyár, sem a Dimag, sem egyéb vállalati karcsúsítások során utcára kerülők esetében. Úgy gondolom, ők is megoldották a sorsukat, majd megoldják a rádiósok is... Túl drága a rádió műsorideje ahhoz, hogy egyes emberek munkaviszonnyal kapcsolatos ügyes-bajos gondjait mi hallgassuk... remélem, szíveskednek ennek megfelelően intézkedni." - „Magam és 27 rádióhallgató nevében azt üzenjük, hogy a rádiót nem nyitjuk ki soha többet, amíg ez a vezetőjük él és uralkodik a rádióban. MDF párttag vagyok, kilépek abból az okból kifolyólag, hogy ezt a disznóságot megengedték. Hogy a legjobb munkatársakat... fasiszta módon kirakták a rádióból..." - Nem vagyok kíváncsi a Die Presse, és egyéb külföldi újságok cikkeire..." - „Sajnos, Pető úrnak most fáj a feje, hogy a jól kigondolt stratégiának fuccs, mert a választási küzdelemben az SZDSZ most már nem tud egyeduralkodó lenni. De arra számítsanak, hogy ő most elszalad Soros úrhoz, hogy a további intézkedést és utasításokat megkapja. Azért ettől függetlenül (Csúcs László) legyen kitartó és erős, mert azért a magyar nép többsége önnel áll." A beérkezett telefonokat talán kötetben kellene kiadni. A pró és kontra üzenetek a magyar társadalom nagyon informatív képét adnák. A második tételben megkérdeztük Katona Teréziát, hogy miért épp most, a választások előtt csökkentették a rádió létszámát? Miért nem, mondjuk egy évvel ezelőtt? - Egy évvel korábban hangzik a felelet - nem volt a rádiónak szervezeti és működési szabályzata. És enélkül ezt nem lehetett megtenni, csak miután az SzMSz-t a kormány elfogadta. Egyébként nem 129, hanem 91 rádióst bocsátottunk el. A többieket nyugdíjba küldtük. A 91 elboBudapest, július 4. Nagy Feró és Csurka István, a MIÉP városligeti rendezvényén. (Czech Attila képe az Év fotói 1993 kiállításán) csátott 54 millió forint végkielégítést kap. - Lehet tudni, hogy ki, mennyit? - Nem. A nagyobbak több milliót. Szerintem most boldogok, hogy ennyivel megúszták. - Jó két évvel ezelőtt Rózsa T. Endre Csurka István pártfogásával sajtótájékoztatót tartott Mester Ákos és a 168 óra körüli gazdasági ügyekről. Aztán ez az ügy lehalkult. - Nem halkult le mondja Katona Terézia. Mester Ákos a rádióval olyan szerződést kötött, ami lehetővé tette, hogy a rádió műsorának a hasznát, a 168 óra című hetilapon keresztül a saját zsebébe folyassa. A rádió harminc fillért kapott példányonként a lapért. Ezt az állapotot idén január 1-jén a rádió megszüntette. - Az elbocsátásban mégis, a politikai ellentétek öltöttek testet, ugye? - kérdezem. - Nem voltak politikai ellentétek. Inkább etikai problémák. Mester és Bölcs István olyan dolgokat tett közzé, amelyek nem voltak igazak. Valamint egyikük se volt hajlandó tárgyalni. Egy évvel ezelőtt deklarálták, hogy nem tárgyalnak az alelnök úrral. Nekik még most is Gombár Csaba az elnökük. Csúcs alelnök úr többször üzent nekik, hogy le kellene ülni. Ők mindig visszaüzentek, hogy nem. Csaknem lehülyézték az alelnök urat. - Melyik nyugati demokrácia rádiójánál lehet ezt megcsinálni? - szól Furkó Zoltán osztályvezető. Egyiknél se. - Csurka István ugyan ment az MDF-től, de ez az elbocsátás mégis a Csurkaprogram végrehajtása. Ennek a programnak pedig a média „zsidótlanítása" a lényege. így van? - kérdezem. - Nem így van - mondja Katona Terézia. - Nincs faji nyilvántartás a rádiónál. Rózsa T. Endrét pedig épp most vették vissza. Mi független rádiót szeretnénk. Kevésbé politikusát, nem úgy, mint eddig. - Létezhet-e egy olyan forgatókönyv - kérdezem -, amely mégis amellett szól, hogy szándékosan időzítették a választások elé ezt az elbocsátást? E forgatókönyv arra játszik, hogy a tiltakozások közepette csak lesz egy csoport, amelyik nyilvánosan veszti el a fejét, meg lehet indítani a rendőri akciót, ezt föl lehet fújni, azután rendkívüli állapotot lehet elrendelni, és ennek alapján már el lehet halasztani a választásokat? - Kinek állna érdekében, hogy ne legyenek választások? - kérdez vissza Katona Terézia. - Nem, ezt kizártnak tartom. Valóban: kinek az érdeke volna ez? Zelei Miklós Nagy Bandó András Rádióaktivitás Nekem a „Rádió" egykoron azt jelentette, hogy a falon lóg egy drapp színű doboz, azt hiszem, néprádiónak mondtuk, s abból szól a... Mi is? Szóval szól a rádió. Szív küldi ment orrbaszájba, nóták és operettek egymás hegyén-hátán, aztan ha jött a komolyzene, akkor anyuka szólt: „Kapcsoljátok,már ki azt a cincogast!" És ezzel be is lett tiltva a Kodály-módszer, még csírájában. Érdekes módon a nagy rádiós egyéniségeket nem tudtam elfeledni, valahogy sikerült nekik az, ami a többieknek nem: naggyá nőttek. Ott volt például éveken át Lőrincze Lajos, ízes stílusával, édes anyanyelvünkkel, s mi tagadas, így utólag döbben rá az ember, nagy rádióssá nőtte ki magát, lett igazi vendége otthonainknak. Vagy például Buga doktor aki minden magyar család háziorvosaként ápolgatott bennünket, hangja még ma is a fülemben cseng, összetéveszthetetlen orgánumát nem lehet feledni. Aztán ugye volt nekünk Miska bácsink, annak pedig a leveles ládája - szerencsére ő még ma is van a mai gyermekeknek! -, s ő is csalaatagként ült közöttünk a hangszórón keresztül megszólalva. Emlékszem még Tompa Pufira és Völcsey Rózsira, akik a szüleimnek okoztak derűs perceket, még néhány bemondó hangjára, akik jellegzetes hangon olvasták nekünk a híreket és kész. Sokkal több nem maradt meg. Volt persze még Cseke László, de az már egy másik rádió, és nem az, amelyikről most szólni szeretnék. Később, amikor túlnőtt az agyam a serdülőkoron, megint akadt valaki, aki naggyű nőtt, igazi nagy rádiós személyiséggé. Aztán még egy, s mellettük sorra bontogatták szárnyaikat a többiek. Éveken at úgy vártuk a szombat délután négy órát jelző és műsort indító gongot, mint a misére hívó harangszót. Másfél órán át végre hallhattunk valamit a sok semmitmondó „politikai" jellegű műsor mellett! Sokszor mondogatjuk, hogy kinek a köpönyegebői bújtunk ki valamennyien, hogy kiket olvasva mozdult meg a politikai tudatunk, most ki kell mondanom: én 168 órát hallgatva nevelkedtem azzá, amivé lettem. (És lehet, hogy most megállok a fejlődésben...) Példaadó mértéktartás, korrektség, precíz rádiós munka, kicentizett bátorság irányt adó szellemiség. Volt nekünk, hallgatóknak valami. Ami a miénk volt. Ami értünk volt. Ami valami volt. Ami immár csak volt. Sírni fölösleges, kell ez a két hónap pihenő a csapatnak, hogy aztán újult erővel ismét munkához láthassanak. Hiszen nem ért véget a 168 óra karrierje, csak kényszerszünetet tartanak. Persze volt nekünk, nézőknek is néhány műsorunk, ami a miénk volt és értünk volt. Volt Hőmérőnk, volt Össztüzünk, volt Napzártánk, és sok minden mas mellett volt Egyenlegünk is. Es immár ezek sincsenek. (Még szerencse, hogy ez egy Közt szolgáló téve és rádió!) Most persze mindenki magyarázkodik. Mindenki rtiagyarázza a bizonyítványát. (Csupa elégtelent) Napok óta azt hallom, felelős kormánytagok szájából, koalíciós urak szájából és rádióvezető uraktól, hogy ezt az egészet, ezt a „szaknévsort maguk állították össze, a sajat kút fejüket használva, s a kormány nem szólt bele, merthogy nem is szólhat bele. Nos, Uraim, itt a hazugság tényállása forog fenn! Megpedig az arcátlan hazugság tényállása. Adva van az a bizonyos szita, melyen rendesen át lehet látni. Persze a vezető politikusaink mostanra megtanultak fapofák, gátlástalanok és arcátlanul "hazudósak lenni, akár a profik. Még a módszereik is azonosak. (Csináljunk önbetörést egy MDF-székházba, szórjunk ki egy kis virágföldet a csúcsvezető bársonyszékére, s mindezt mondjuk fekáliának, majd kenjük az ellenzéki es liberális bolsevista vandálokra, hátha szimpatizánsokat és velünk szolidarizálókat találunk a nép félrevezethető tömegében! Es tudjátok mit? Holnap gyújtsuk fel a Reichstagot es mondjuk azt, hogy a büdös kommunisták voltak!) Uraim, őszintén megmondom, én nem kételkedem az Önök szavában. Nálam Önöknek hitelük van! (Amit tovább nem szeretnék fizetni.) Teljes igazság van szavaikban: nem a kormány vezényelte le a politikai tisztogatasnak nevezett rádiós elbocsátásokat. Ezeket egyszerűen elküldte valaki, aki volt olyan hülye, hogy nem ismerte föl a nagysagukat. (Már bocsánat!) Szerintem sem a kormányfő, meg más kormányhű politikusok döntöttek így, azoknak csak van annyi sütnivalójuk, hogy az igazi nagy rádiósokat, a népszerű embereket nem kergetik el! Mert bizony azokkal túl sokan szimpatizálnak! És eiz megbosszulhatja magát! Á, nem! Biztosan csak valami eszeveszett és ostoba ember követhette el ezt az elemi hibát! Kár érte! (Mint ahogy a hallgatókat is kár értei) Nekem egyébként ezek után mindössze egy gondom van megint: hogy engem, a hallgatót nem kérdezett meg senki. Ugy értem, a Rádió felelős vezetői közül. Már tudniillik, hogy én, a hülye hallgató mit szeretnék? Meg egyáltalán: kit szeretnék hallgatni? Kik miatt kapcsolom be a készüléket? (Stb.!) Nem hiszem el, hogy egy valódi közszolgalati Rádío megengedhetné magának azt a luxust, hogy elkergesse a leghallgatottabb és legmegbecsültebb, szakmailag a legkiválóbb képességű munkatársait! Erről van szó Uraim! Itt lóg ki a lóláb! Nem arról van tehát szó, hogy ki állította össze a névsort, hanem, hogy kiknek a kárára! Ezért hazudósok Önök ott fönt, valamennyien! Mert lehet egyenesen beszélni, s azt mondani, hogy ezek ellenemre vannak, tehát kipenderítem őket az én rádiómból! (Igaz, ez így már diktatúra vagy komenizmus!) Lehet azt mondani hogy ezek menjenek a feszkes fenébe! De azt nem lehet mondani, hogy azért mentek a fészkes fenébe, mert ivarérett nyugdíjasokká váltak! Nagy kár, Uraim, hogy minket, hallgatókat nem kérdeztek meg - most sem! -, s hogy nélkülünk döntöttek. Higgyenek nekem: ez a győzelem fölért egy vereseggel. Már mindössze csák kilencszer 168 óra van hátra. Azt már kibírom hallgatás nélkül is. Bár szól a rádió...