Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-12 / 60. szám

TINI SZOMBAT, 1994. MÁRC. 12. Fotó: Gyenes Kálmán Havonta a Sajtóház Stefánia Klubjában A zenélő zöldmoszat Volvox Globator Ha azt halljuk, hogy Volvox, akkor már egyre többen gondolnak a fény­képen mosolygó négy fiatal­emberre, a számtalan sze­gedi törzshellyel - és már népes rajongótáborral ­rendelkező jazz-zenekarra. De vajon hányan tudják, hogy mit jelent a név? A jelentés magyaráza­tához helyesebb mindjárt kiegészíteni a nevet Volvox Globatorra, eredeti szépsé­gében ugyanis így hangzik. Az alakulást nehéz ponto­san behatárolni, de körül­belül két esztendővel ezélőtt egy bizonyos Római III. nevű csapat felbomlása után jött létre egy zenekar, melyet a keresztapa, Ples­konics András nevezett el egy gömbformájú zöldmo­szatról Volvox Globatornak. Mivel valószínűleg kevesen találkoztak személyesen volvox globatorral, ezért talán nem fölösleges meg­ismerkedni ezzel a jószág­gal - mely hasonlít a ze­nekarhoz. Telepes osoros­moszatról van szó, mely így nem egyedül él. Valódi tár­sas lény, a muzsikusokhoz hasonlóan csak társaság­ban érzi jól magát. Ráadá­sul a növényt alkotó sejtek erős összetapadnak, mint egy zenekar tagjai, úgy összatartoznak. A szabad szemmel is látható kis gömb többé-kevésbé növénynek minősül, táplálkozása miatt. Kis ostorai segítségével úszik, s ami érdekes: való­színűleg tudata is van - ami igencsak különös dolog egy növény esetében. A meg­oldást nem tudják a szak­emberek, ezért csak tippel­hetnek: vagy van egy köz­pont különleges sejtekkel, vagy a volvox sejtjei kol­lektíve döntik el, hogy merre ússzanak. Akárcsak a Volvox ese­tében. A muzsikusokat a jazz szeretete hozta össze, A Sajtóházban működő Stefánia Klub e heti vendége a népszerű szegedi jazz-csapat, a Volvox volt. A nagysikerű koncert végén a közönség egy része még táncra is perdült, ami egy jazz­együttes fellépésénél ugyebár ritkaság. Persze, lehet, hogy nem a Volvoxnál... s egyéni ötleteikkel fűsze­rezve irányítják a csapat zenéjét. Irányvonaluk az évek során nem módosult jelentős mértékben, talán csak annyit, amennyi ter­mészetes következmény: érettebbé vált muzsikájuk. Ma is a Spyro Gyra és Groover Whasington nyom­dokain haladnak, s a finom soft-jazz vizén lavíroznak. Bár általában feldolgo­zásokat játszanak, de ezek az évek során már-már sajátokká váltak. Hiszen egy-egy témát átvesznek, de a szólókat természe­tesen meghagyják az ere­deti mesternek. Minek is vennék át ezeket, hiszen improvizálnak épp elég jót helyette. Természetesen vannak saját kompozíciók is, 5-8 szám, melyeket sze­retnének stúdióban rögzíteni és kiadni. Igény biztos lenne rá, s nem tartanának attól, hogy nyakukon maradna a produkció, hiszen az utóbbi időkben felkapott hangszer lett a szaxofon. Elég talán Candy Dulfer­ra gondolni, akinek két számára most „szemet is vetettek" a fiúk. Rövidesen már ezeket is játszani fog­ják. S hogy hol? Számtalan törzshelyük van, muzsikál­nak a Charlie Pub-ban, a JATE-Klubban, a TÁK-ban, megtalálhatók a Jazz-Kocs­mában és havonta egyszer a Sajtóház Stefánia Klub­jában is. Több fesztiválon vettek már részt, az ország más tájain portyáztak, s több helyre vissza is hívták őket - a nagy sikerre való tekintettel. Talán ők az első jazz party-zenékar - meséli érdekes kalandjukat Mu­rányi Ákos szaxofonos -, hiszen rövidesen Kapos­várra utaznak egy party-ra. A történet még Tompán kezdődött, ahol egy pizzé­riában kellett játszaniuk egy zártkörű összejövetelen, s a társaságnak annyira tetszett a produkciójuk, hogy most újra meghívták őket - ez­úttal a Dunátúlra. Örven­detesnek nevezhető ez a fejlemény, hiszen ma még ritkaság, hogy egy buliban vagy egy zenében jazz szóljon - lakodalmas rock, sramli- vagy bálizene he­lyett. A csapat egyébként megint töri valamiben a fejét. Néhanapján szeret­nének énekest, hiszen ha nem is az összesben, de egy-két dalban jól jönne egy igazi jazz-torok. Több lehe­tőségről is beszélnek, egyi­kük például az a Szekeres Adrienn, akit már a sze­gediek is jól ismerhetnek. Szerepelt már többször is a táncdalfesztiválon, de élő­ben is hallhattuk már, a River születésnapi buliján énekelt káprázatosan ­mellette pedig Murányi Ákos fújta a szaxofont. Az idei tervek közé tar­tozik még egy videoklip elkészítése is, melynek egyetlen akadálya van csu­pán: a pénz. Nem bővel­kednek szponzorokban, s a művészet eme ága sem működik napjainkban mae­cenatúra nélkül. - tévé ­Tinitoll Várjuk írásaitokat! A Városi Rock Klubba érve az eFeMeR után ér­deklődöm. A próbateremből hangos, de ritmusos dobszó szűrődik ki. Ez azt jelenti, Willy már itt van. És a töb­biek? Rájuk még várni kell. De lassan összejön az egész gárda, és ekkor el­kezdődhet a hangulat a te­tőfokára hágni. Talán az in­terjú is elkezdődhet. Az együttes vezetőjét, Hegyi Pált kérdezem: - Egy - gondolom, már agyoncsépelt - kérdéssel kezdeném: hogyan kezd­tétek? - Az egész zenélés csak „pajtási botorkodásként" indult, szórakozásból. Majd­nem mindannyian a JATE hallgatói vagyunk, így a társaság adott volt. A do­bosunk Willy Krames ame­rikai, és ő a Juhász Gyu­lában tanár. - Amikor elkezdtétek, a szülők mit szóltak? - Többségünk zenész­gyerek, így a család nem jelentett hátrányt. Ide pedig úgy kerültünk, hogy zenélni szerettünk volna, és egy­szerűen lejöttünk. Persze, beszéltünk a Szurdival,,a Rock club vezetőjével. És A Tinimagazin a Ti magazinotok. S hogy ez nem csak üres szócséplés, arra bizonyság, hogy nemrég meghirdettük a Tinitoll­akciót. Új rovatunkban a Ti írásaitoknak szeretnénk helyet biztosítani, hogy ne csak szerkesszük együtt, hanem írjuk is együtt a Tinimagazint. Témamegkötés nincs, bármilyen ügyben tollat ragadhattok, s megírhatjátok véleményeteket nekünk. Ma a Tömörkény gimnáziumban tanuló Sugár Kata írását olvashatjátok. Ö az ismert szegedi zenekar, az eFeMeR tagjaival készített interjút. mivel normálisan viselked­tünk, maradhattunk, így már három éve itt vagyunk. Egyébként Szegeden sza­bályosan megdöglenek a zenekarok. Innen a szó szoros értelmében ki kell törni, ami csak keveseknek sikerül. Úgy érzem, ennyi munkával és energiával Pesten már nem itt tarta­nánk. Pedig utálom Pestet. Azért, hogy legyen mihez kezdenünk, a JÁTÉ Kultu­rális Titkárságától kapunk támogatást. - Rajongóitok hallhat­nak rólatok? - Két kazettánk már meg­jelent. Az első címe Holt játék, a másodiké Félme­sék. Most, február körül jelenik meg a harmadik, ha minden összejön. - Általános téma a da­lokban? - Természetesen a nők. De az egészet próbáljuk egyénivé tenni. Az energia, és az érzelmek dominálnak bennük. Budai Zsuzsa billentyűs, a csapat egyetlen nőtagja. - Próbáljuk elnyomni ­szólnak nevetve a fiúk, de Zsuzsa úgy érzi, egyenlő tagja a zenekarnak. Közben elárulom, hogy a suliban már a padra is fel­került a n.evük. Mosoly húzódik szájukon, örülnek, mert ők is, mint általában, szeretnék megnyerni a fiatalokat. Azt hiszem, si­kerülni fog. • - - " - P i ­v Az eFeMeR akcióban a JATE-klubban. (Fotó: Hárs László) A ZZ-Top méltó utódai Nine Below Zero Budapesten Néhányan a legretteget­tebb zenekritikusok közül azt állítják, hogy az angol banda, a N. B. Z. méltó utódja az időközben legen­dává vált rockbandának, a ZZ-TOP-nak. Mások igazi dicshimnuszokat zengenek az együttes élő koncert­jeiről, melyek valódi élmé­nyeket jelentenek a mai zenei életben. Egyben min­denki egyetért: a N. B. Z. iszonyatosan jó zenét játszik, amit jól bizonyít legújabb munkájuk, az „Off The Hook" lemez. Akit egy­szer a blues megfertőzött, az rabja marad élete végéig és egyre többet akar. A várakozásnak most vége. Az igazi blues rajongóknak - és akik azok akarnak lenni Április negyedike pirosbetűs ünnep a rock­és bluesrajongók naptárában: este 5-től Budapesten a Globe Arénában lép fel a Nine Below Zero. - kötelező a N. B. Z. új le­meze. Címe: „Off The Hook", ami olyasmit jelent: már megint megúszva. Az együttes agyának, Dennis Greaves-nek sikerült az „Off The Hook" lemezen is megteremteni a kis, füs­tös, angol klub tipikus atmoszféráját. Ez is sikerük egyik titka. Olyan hírességek tartoz­nak a rajongóik közé, mint Pete Townshend (ex WHO együttes), Sting, Ray Davis (ex Kinks), akik, ha lehe­tőség adódik, szívesen ját­szanak a N. B. Z. élő kon­certjein. S végre Európa-turnéra indult a csapat, melynek során április negyedikén lépnek fel Budapesten, a Globe Arénában. Koncert helyett kisebb fesztiválról is beszélhetnénk, ugyanis a műsornak magyar részt­vevői is lesznek: a Sonia és a Sápadtarcúak, a Palermo Boogie Gang, a Takáts Tamás Dirty Blues Band és a Budapesti Rockfesztivál Zenekar (Póka Egon és barátai). m, r K. NE CSAK OLVASD - HALLGASD IS A TINIMAGAZINT! Minden csütörtökön: 17.30-18.00 94.9 MHz

Next

/
Thumbnails
Contents