Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-12 / 60. szám

SZOMBAT, 1994. MÁRC. 12. ÜNNEP 5 • Ma este: gála a nagyszínházban Átallják a Szegedért Alapítvány díjait Öt évvel ezelőtt öntött formát nyolc szegedi intézmény és vállalat jóvoltából az a kezdeményezés, melynek célja az volt: „díjakkal és támogatásokkal elismerni és segíteni mindazokat, akiknek tevékenysége a város tudományos, kulturális, művészeti és társadalmi életének gazdagodását szolgálja." A Szegedért Alapítvány azóta nem csupán életképességét bizonyította, hanem rangot is vívott ki magának. Olyan személyiségek neve fémjelzi az utat. amit a fél évtized alatt az alapihány bejárt, akik szegediségükkel az ország, sok esetben a világ előtt öregbítették a város hírnevét. Ma este hét órakor a Nagyszínházban immár ötödik alkalommal rendeznek ünnepélyes díjkiosztó gálám isort. (Az esten ott lesznek a szegedi tévéstú iió kamerái - a programot később felvételről s, gározza a televízió.) A S egedért Alapítvány idei díjazottjait, a fődíjas Straub F. Brúnó akadémikust, Tandori Károly akadémikust (tudományos kuratórium), Nagy Albertet, a Szeged Táncegyüttes vezetőjét (művészeti kuratórium), Liebmann Béla fotóművészt (társadalmi-állampolgári kuratórium) neves előadók műsora is köszönti: Bálint János fuvolaművész és növendékei, a Canticum Kamarakórus, Karczagh Ferenc színművész, Gregor József magánénekes, a Pavane Táncegyüttes, a Salieri Kamarazenekar Pál Tamás vezényletével és Pál Anikó (zongora) közreműködésével, Szecsődi Ferenc hegedűművész és Vajda Júlia magánénekes. Ünnepi köszöntőt Dr. Tráser Ferenc, a Dél-magyarországi Gabonafeldolgozó Rt. vezérigazgatója. a Szegedért Alapítvány soros elnöke mond. A fődíjas: Straub F. Brúnó Ez év január 5-én tudományos konferenciát rendeztek a tiszteletére, 80. születésnapja alkalmából, Szegeden. Abban az intézetben, a Szegedi Biológiai Központban, amelynek alapító főigazgatója volt. Tudós kollégái - sem ez alkalommal, sem máskor - sosem beszélnek Straub. F. Brúnó akadémikusról, mint „főnökről", bár sokan ma is így szólítják; az SZBK az a különleges intézmény, ahol barátságos melegséggel hangzik ez a szó és nincs „hivatali" "zöngéje. Straub akadémikus intézetét a demokrácia szigetének nevezik mindazok, akiknek szerencséjük volt vele együtt itt kezdeni azt a hatalmas szervező és tudományos kutató munkát, amelynek eredményei ma világszerte, s - ami nagyobb csoda - itthon is feltétel nélkül elismertek. Az idő is igazolta, hogy az „újat csinálni" igénye, amellyel az újonnan létrehozott intézetbe válogatta-verbuválta a legtehetségesebb fiatal kutatókat működött; az SZBK-ban akkor elképesztőnek tetsző kutatói szabadságot kapott fiatalokkal betört Magyarországra a modern biológia, s behozva a hátrányt hamarosan a nemzetközi élvonalhoz érkezett. Szent-Györgyi Albert intézetében - és bűvöletében elkezdett tudományos pályájának (az orvostanhallgatói státust Szent-Györgyi hívására hagyta el, s lett biokémikus) kiemelkedő állomása az izommozgás egyik alapvető fehérjemolekulájának, az azóta már a tankönyvekben is szereplő aktinnak a felfedezése. Úttörő szerepe volt az enzimkristályosításban; először izolált enzimeket izomból, s ennek nyomán vált felismerhetővé, milyen jelentősége van az enzimek szerkezete és funkciója közötti kapcsolatnak. Egyszer azt mondta: a természettudományban az igazi nagy eredményeket 35-45 évesen éri el az ember; azután már úgy tudja az eredményeit kamatoztatni, hogy segít a fiataloknak. Ezt tette. Szeged városa az általa alapított-igazgatott kutatóintézet, az itt fölhalmozott tudományos és emberi értékek, az itt dolgozó személyiségek nélkül nem lenne az, ami; Straub. F. Brúnó a város díszpolgára, s az idei évben a Szegedért Alapítvány fődíjasa. A kitüntetések mindig többjelentésűek; egyebek között ebben biztosan benne van a hely szellemének alakításáért kijáró tisztelet, megbecsülés, hála. A tudományos kuratórium díjazottja: m A művészeti kuratórium díjazottja: m A társadalmi-állampolgári kuratórium díjazottja: Tandori Károly Nagy Albert Liebmann Béla A

kár a magyar tudós világnak, a szellem embereinek ezen a tájon hagyományos anyagi szegénységét is jelenthetné; mégis inkább szimbolikus jelentése van annak a ténynek, hogy a rangos szegedi matematikai iskola egyik kiemelkedő személyisége, Tandori Károly, az analízis professzora az egyetem talán legöregebb bútorait használja. A Bolyai Intézetben, tanszéki szobájában relikviaként őrzi az egyik intézetalapftó, Riesz Frigyes egykori ülőbútorait, s ír naponta a másik matematikai nagyság. Kalmár László hajdani íróasztalán. Ez a „tárgyi folytonosság" jelzi a szellemi folyamatosságot: azt a tiszteletre méltó „matematikai sort", amelyben a József Attila Tudományegyetemen iskolateremtő matematikusok munkálkodnak. a tanítványi körökből rendre kiemelkednek különleges tehetségek, akiknek átadhatók a teremtett értékek, s akik ismét teremtenek új értéket, melyeket átadni képesek... A matematika: szép - állítja Tandori professzor, s axiómája bármi meglepő a laikus számára, hihetővé válik; mert olyan érzékletesen beszél az elméleti matematika gyönyörű szellemi építményéről, amelyben minden elem pontosan ott van, ahol lennie kell - akár a versben a szavaknak, a zenében a hangoknak -, hogy el kell fogadni a tézist. Tandori Károly Újvidéken született, de öt esztendős korában Szegedre költözött a család. A nagyhírű Baross volt a professzor alma matere - ma ő az elnöke a Baross Öregdiákok Szövetségének. A tudományegyetemen matematikafizika szakon végzett; 32 évesen már a matematikai tudományok doktora lett, 40 évesen akadémikus. Azt a bizonyos szellemi építményt gazdagította évtizedeken át: gondolkodott és tanított. A matematikáé mellett a Tisza és az alföldi táj szépségét is ismeri; kertet művel Újszegeden, kedvvel, mint aki ismeri a termő rög meg a teremtő gondolat, a földközeliség meg a szellem röpte között a testvériességet. A

z akkor még Édosz Szeged táncegyüttesnek nevezett, néptáncos közösség vezetőjének „szegődött" Szegedre 1972-ben a Békés megyei Gyomáról érkezett koreográfus, Nagy Albert. Az elmúlt 22 esztendőben nem csupán mint néptánckoreográfus, hanem mint pedagógus és együttesszervező, mint menedzser és a néptánchagyományok kutatója-megőrzője is döntő szerepe volt abban, hogy a város a hazai néptánckultúra egyik biztos bázisává, fesztiváljai révén a határokon túl is ismert helyszínévé vált. A Szeged Táncegyüttesben á bő két évtized alatt legalább négyezer fiatal ismerkedett meg a néptánchagyományokkal, s lelt életre szóló élményforrást a kultúra e sajátos ágában. A koreográfusi-pedagógusi szerepkört ugyan mindig is kiegészítette Nagy Albert azzal, hogy az együttes fellépéseit, vendégszerepléseit, utazásait szervezte, mostanára azonban e kettős funkció arányai felcserélődni látszanak. Erről így vallott egy nemrégiben adott interjúban: „Ma is mindennél jobban szeretek a próbateremben lenni, de be ' kell látnom, hogy a szakszervezeti háttér megszűnésével szertefoszlott az együttes anyagi biztonsága... egyre több az úgynevezett menedzselési feladatom. Szükségesnek látszik tehát, hogy koreográfusi, pedagógusi voltomat nem tagadva, fokozatosan átengedjem a helyem a tanítványaimnak. Most éppen négyen vannak olyanok, akik lehetnének művészeti vezetők is akár... Szerintem csak azért, mert kedvet érez hozzá, ne tanítson akárki! Néptáncot csak az oktasson, akiben megvan hozzá a képesség. Lehet valaki kitűnő táncos, de pedagógusnak, nos, hogy finoman mondjam, nem megfelelő. Vagy fordítva. Nekem most szerencsém van: Hollandiától a Duna Táncegyüttesig kiváló táncos tanítványaim dolgoznak szólistaként, s ugyanakkor itthon élnek, s remélem, maradnak is azok, akikre nyugodtan rá merem bízni a csoportvezetést" - mondja. S az órájára néz: próbája kezdődik... V

árosnak fotós krónikása, a fotóművészet szegedi doyenje, Liebmann Béla június 24-én lesz kilencvenöt éves. A temesvári születésű, zsidó családból származó fotóriporter életereje még ma is óriási. Erről ő így vall: „Mindig jól tartottam magam, most sem érzem korom súlyát. Egyébként a Liebmannok hosszú életűek. Édesapám 93, Leó bátyám pedig 90 évet élt." Liebmann Béla az első világháborúban az olasz fronton harcolt, s itt közlegényként megkapta a Nagyezüst Vitézségi Érmet és a német vaskeresztet. A második világháborúban, ahol munkaszolgálatos volt, ez utóbbinak köszönhette életét. Feleségét és kislányát azonban elvesztette. „Ha nem lettem volna vallásos zsidó, akkor öngyilkosságot követtem volna el a haláluk után." Nem tette. Talpraállt és keményen dolgozott. Állítása szerint négyszer költözött a Napfény városába. Először 1921-ben jött Szegedre. Néhány nap elteltével azonban felutazott a fővárosba, s ott szabadúszó fotóriporterként, Vér György újságíró oldalán, olyan híres országos lapoknak dolgozott, mint a Színházi Élet, a Tolnai Világújság, az Est és a Pesti Hírlap. Szegedi látogatásai során egyre hosszabb időt töltött a városban, mígnem 1923-ban végleg ideköltözött, s a helyi lapoknak dolgozott. Liebmann Béla fotói dokumentumértékűek. A hét évtized alatt megörökítette Szeged változó arcát, egyedülálló fényképeket készített híres művészekről, tudósokról és politikusokról. Csak néhány nevet sorolnék fel a teljesség igénye nélkül, a lencsevégre kapott hírességek közül: Tőkés Anna, Karády Katalin, Pietro Mascagni, Lehotay Árpád, Székely Mihály, Csortos Gyula, Vaszy Viktor, Móra Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Szent-Györgyi Albert, Tildy Zoltán, Horthy Miklós és családja. Lehár Ferenc világhírű zeneszerző a következőket írta 1935-ben Liebmann Bélának: „Kedves Liebmann Úr! A .Szép a világ' színházi felvételek nagyszerűen sikerültek. Fogadja hálás köszönetemet! Tisztelő híve: Lehár Ferenc. " Liebmann Béla fotói különböző nemzetközi kiállításokon fél Európát bejárták. 1991-ben a Magyar Fotóművészek Szövetségének tiszteletbeli tagjává választották. Nemzeti lobogónk alatt Ünnepi rendezvények, megemlékezések Március 15-e közeledtén programok, ünnepi megemlékezések készülnek országszerte, így Szegeden és környékén is. Bízva abban, hogy ünnepi díszbe öltözött, fellobogózott házak köszöntik a szép napot, különös figyelemmel készülünk a 48-as forradalom évfordulójára. Március 12-én, szombaton délután fél.2-kor hat gimnázium (a makói József Attila, a szabadkai, a Tömörkény, a Radnóti, a Piarista és a Deák) csapatának részvételével rendeznek történelmi vetélkedőt a Deák gimnáziumban, Kossuth halálának centenáriumára emlékezve. Ugyanezen a napon, szombaton 14 órakor a városháza dísztermében a szabad sajtó napja alkalmából köszönti a tömegkommunikáció szegedi képviselőit dr. Lippai Pál polgármester és fogadáson látja vendégül az újságírókat, riportereket. Hétfőn, március 14-én délután 18 órakor a Demokratikus Charta a Dugonics térről indulva a sajtó szabad és független működéséért, hangsúllyal a közszolgálati rádió és televízió kormánytól és pártoktól való függetlenségéért rendez demonstrációt. Sétát egy szál virággal, egy szál gyertyával. Az ünnep előestéje szolgál egy új kezdeményezésnek: március 14-én este 7 órától kerül sorra a Forrás Szállóban az 1. nemzeti bál, politikamentesen, politikusok és újságkészltők tiszteletére. Március 15-én, nemzeti ünnepünkön délelőtt 9 órakor Algyőn, az országzászló emlékműnél koszorúzási ünnepség lesz. Délelőtt 10 órakor Szőregen,'a Hősök terén és Kiskundorozsmán az országzászló emlékműnél tartanak megemlékezést és koszorúzást. Ugyancsak 10 órakor lesz emlékünnepség Kisteleken a Petőfi Sándor Általános Iskolánál és Mórahalmon az 1848-as emlékműnél. A szegedi megemlékezések 11 órakor a Dóm téri panteonban a Petőfi-szobornál, és az Aradi vértanúk terén a szőregi csata emlékműnél folytatódnak. A központi ünnepség országos jelentőségű megemlékezés lesz a Klauzál téren, ahol a Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke mond beszédet. A program térzenével kezdődik, majd déli 12 órakor elhangzik a Himnusz, követőleg pedig a Szegedi Nemzeti Színház művészei adnak ünnepi műsorösszeállítást. Ezt követően dr. Lippai Pál, Szeged polgármestere mond köszöntőt, majd Göncz Árpád beszéde hangzik el. Az ünnepi műsort a 150 tagú városi egyesített kórus 48-as dalokkal zárja, majd a résztvevők elhelyezik a Kossuth-szobor tövében az emlékezés koszorúit. A városi ünnephez kapcsolódik még Tápén, az országzászló emlékműnél 15 órakor sorra kerülő koszorúzás.