Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-08 / 56. szám

6 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1994. MÁRC. 8. • Nagy László az alagút végén? • Bezárultak előtte a kapuk • Mit hozott március hetedike? Megrendelésre szállított fejek Amikor nemrégiben Nagy Lászlóval, a Magyar Televízió felfüggesztett gazdasági főigazgatójával találkoztam Hódmezővásárhelyen, természetes újságírói kíváncsisággal faggattam elbocsátása körülményeiről és az azóta történtekről, időközben - minden bizonnyal a forgatókönyv szerint - a Magyar Rádió 129 kiváló munkatársa is „lapátra" került. Mindez ellen tiltakozó nyilatkozatokban fejtette ki véleményét több magyarországi és külföldi politikai párt, valamint érdekképviselet. Az SZDSZ, az MSZP és a Fidesz nem látják értelmét a sajtószabadság kilátásait. Tíz neves teicvfziós személyiség közleményben tiltakozott a politikai indíttatású intézkedés ellen. Trükkök a hódításhoz • Sokan emlékszünk még arra, amikor több mint egy éve elsőként hagyta el a „hajót", azaz a Magyar Televízió épületéi. Azóta nem sokat hallottunk Önről. Mi történt akkor és azt követően? - Ha arra gondol, hogy 1992 decemberéhen kivezettek a televízióból, nos, akkor az nem önkéntes távozás volt, hanem vittek - mondja Nagy László fanyar mosollyal. Tizenöt vagy tizenhat hónap távlatából visszatekintve a dolog egyre inkább azt igazolja. hogy igenis létezett egy forgatókönyv, amely valahol mégiscsak megszületett a koalíció háza táján. Ez a televízió akkori vezetésének levélváltárásól és a tévé műsoridejének, intézményének birtokbavételéről készült. A Csurka úr által készttett forgatókönyv megvalósítását a kormány néhány tagja vagy maga a kormány felvállalta, az ő tudtukkal történt. Ennek kezdete volt a Hankiss elnök úr ellen indított fegyelmi eljárás, majd rá tfz napra Bányai Ciáhor és ellenem indított büntető eljárás. Ez 1992. december 10én kezdődött, és az azóta történt események azt igazolják, hogy a gyanú leghalványabb jele is hiányzott ezen eljárások megalapozottságához. Az intézkedések egy célt szolgáltak: eltávolításunkat az intézményből, valamint, hogy a kiszemelt régi televíziósok és az újonnan odahelyezett alelnök teljesen az MDF vagy a kormánykoalíció kívánalmainak megfelelően alakítsa át a tévé struktúráját és műsorpolitikáját. Egyébként azt hiszem, hogy a látott műsorokból a nézők számára is nyilvánvaló, mi történt az eltelt hónapok alatt. • Alig-alig vagy szinte nem is védekezett a nagy nyilvánosság előtt. Nem volt rá módja? - Ez egy furcsa dolog. Én magáról az eseményről úgy értesültem, hogy éppen azokon a szakértői jelentéseken dolgoztam, amelyek az egész eljárás alapját képezték. Kollégáim szóltak, hogy a rádióban a kormányszóvivői tájéko/tatón: Balsai úr feljelentése alapján büntető eljárás indult ellenem és Bányai Gábor ellen. Ennek a publicitása kellőképpen nagy volt, hiszen kivezetésünket, a rendőrségi kihallgatás első mozzanatait a • Úgy látszik, nincs szerencsénk ezekkel a fél esztendőkkel. 1983-ban is az történt, hogy Duray Miklós Kutyaszorító cfmű könyve még az év elején napvilágot látott New Yorkban, egyébként az akkor éppen emigráns Püski Sándor kiadásában. Aztán hosszú hónapokig csönd; akik itthon hozzájutottak a kötethez, rágódtak rajta, de nem volt beszédtéma, nem viharzottak körülötte a kedélyek. Duray kisebbségi sorsvázlatát én is olvastam. Egyetemi professzorom és néha főnököm a történettudományi intézetben, Ránki György Amerikában tanított, s mert tartotta velem a kapcsolatot, hébe-hóba szellemi útravalót is küldött: a Kutyaszorító példányát tőle kaptam. Érdekesnek találtam a könyvet, sót elgondolkoztatnak, de bevallom, nem rendített meg. Kisebbségi sorsú családból származom igaz, nem a Felvidékről, hanem Erdélyből -, a nemzetiségi megaláztatásokkal nem eme kötet oldalain, hanem a rokonok körében találkoztam. Csoóri Sándor előszava pedig azért nem hagyott túl mély nyomokat bennem, mert indulatai riasztottak talán, tételeivel azonban egyetértettem. Ma is úgy látom, igaza volt abban, hogy az egvpártrendszerú szocializmus nem oldotta meg a kisebbségek gondjait. Aki ezt a tézist vitatja, annak nem a kijelentés igazságtartalmával van baja; a többpártrendszer nem tetszik neki. Igaza volt abban is Csoórinak, hogy a magántulajdon megHfradó szinte élő adásban, naponta többször is közvetítette. A képekkel azt sulykolták az emberek fejébe, hogy ez két bűnöző, aki több száz milliós visszaéléseket, sikkasztásokat követett el. Ez alapozta meg a vád gyanúját ellenünk. Hogy ez mennyire így került be a köztudatba, azt akkor tapasztaltam igazán, amikor eltelt pár hónap, és lezajlott a fegyelmi elbocsátás is. Elkezdtem munkát és kapcsolatokat keresni, de bezáródtak előttem a kapuk. • Úgy értsem, hogy nem is tudott munkát találni? - Ha valakinek az volt a célja, hogy engem - mint embert. Nagy Lászlót - lehetetlenné tegyen a szakmában, akkor az nagyjából sikerült. Mert az emberekben, a vállalkozók, az intézményébek többszüntetésével a kisebbségi magyar parasztokat és kézműveseket a többségi állam megfosztotta az anyagi függetlenségtől, s ami ezzel egyet jelent: a kulturális önállóság látszatától. S igaza volt abban is, hogy például a két világháború között a felekezeti intézményekben jött létre a nemzetiségi kultúra megannyi fellegvára; gleichshaltolásuk csökkentette a kisebbség életesélyeit. Aki ismerte a környező országok valóságát, az 1983ban sem vonta kétségbe Csoóri Sándor tapasztalatait. Az más kérdés, hogy nem gondoltuk végig - még azt is megkockáztatom: jól vagy rosszul értelmezett önérdekből nem mertük végiggondolni - a szemléleti következményeket. Mindenekelőtt azt, hogy a többpártrendszer a magántulajdon és az egyházi intézményrendszer megerősítése külön-külön nem számított ugyan eretnekségnek, de (gy, együtt emlegetve már valami egészen mást jelentett. Azért nem nevezem meg, hogy mit, mert ez a jnás technokrata megközelítésben kapitalizmust jelentett, a népi frók gondolatain nevelkedettek megközelítésben pedig valamiféle harmadik utat. A végkövetkeztetést egyébként Csoóri Sándor sem vonta le, a lényeg azonban aligha lehetett kétséges az olvasó számára. Vajon a magyar pártvezetés miért csupán fél év múlva sértődött meg? Emlékezzünk csak vissza, 1983 nyarán, kora őszén mozségében él még a félsz, hogy akire a kormány rosszat mond, aki szálka a szemében, azt nem tanácsos foglalkoztatni, még ha meg is dolgozik a pénzéért. Úgyhogy saját nevemen nem kaptam munkát. Mások megbízásából készítettem pénzügyi, üzleti terveket, és főként szaktanácsadóként dolgoztam, ebből tartottam fönn magam. • Hogy' élte meg ezt az időszakot? - Maga a bejelentés is döbbenetes volt számomra. Először nem is tudtam vele mit kezdeni. Még jobban megdöbbentett a büntető jogban és büntető ügyekben nagyon járatos védőügyvédem, dr. Bárándy Péter reakciója, aki egyszerűen nem hitte el, hogy azok, akik a másik oldalon ülnek, ugyanúgy jogot végzett emberek, és mégis úgy értelgolódik a magyar értelmiség. Tagjai - túlnyomórészt fiatalabb évjáratú, jól fölkészült szakemberek - szűknek érzik a kereteket. Addig még nem jutnak el. hogy szembe kell fordulni a rendszerrel, de már akadnak olyanok a hatalom környékén, akik a refomeri kérdéseket is sokallják. Ez utóbbiakat idegesíti, hogy éledeznek a szellemi műhelyek, önálló arculatot mutatnak. A kultúrában plurális szerkezet kezd kialakulni, előbb-utóbb a politikában is érezteti majd hatását. Ráadásul az egypárti központban érlelődik a válság. Nem egyszerűen frakciók feszülnek egymásnak, mint máskor, még kívülről is kivehetők egy összpontosított támadás körvonalai. A tét: Aczél György személye és politikája. Keleten és északon aggasztó a határon túli magyarság helymezték a jogot, illetve a jogtalanságot, ahogyan... Mert a törvénytelenség minden eszközét felhasználták velünk szemben, például bizonyítási eljárást kértünk néhány esetben, de időhiányra hivatkozva ezt elutasították. Persze, idő nem is volt, mert 1993. január 20-án kezdődött az MDF akkori soros nagygyűlése, amire szállítani kellett azokat a fejeket, amelyeket bizonyos emberek megrendeltek. A fegyelmi elbocsátó határozat is olyan gyorsan készült, hogy csupán kézírásra futotta, nem volt idő legépelni. • Az eljárás megszüntetése mit jelentett Önnek? - Most, hogy vége lett és dugába dőlt az egész „stratégia", a publicitás nem volt akkora. Eddig a közszolgálati tájékoztatási eszközök - sem a tévé, sem a rádió - nem közölték hivatalosan az ügyészség döntését, azt, hogy az ellenem indított büntető eljárást bűncselekmény hiányában megszüntették. Ezt csupán néhány lap közölte, olyan, amely az eltelt időszakban is reális képet igyekezett adni a történtekről. De engem az nyugtatott, hogy tudtam: nem követtem el hibát, ártatlan vagyok. Bár ezt majd azoknak kell kimondaniuk, akik az ellenkezőjét állították. A Legfőbb Ügyészség erről szóló jogerős határozata - amely megerősítené az első fokon eljáró ügyészség döntését még nincs a kezemben, erre várok. Egyébként túlvagyok már a dolgon, úgy érzem magam, mint aki egy sötét alagút végére ért. de még nem léphet ki a fényre. Ennek oka, hogy Bányai Gáborral megfellebbeztük az elbocsátó határozatot, ügyünket a Fővárosi Munkaügyi Bíróság tárgyalja. Első alkalommal - és remélem, utoljára - március 7-én, hacsak időhúzás céljából el nem napolják a tárgyalást... loó Erzsébet zete. A megaláztatások fokozódnak, a többségi hatalom egyre szemérmetlenebb. S mert a magyarországi közvélemény ezer szállal kötődik az „Minek az együttjárásról annyit beszélni, ezt csinálni kell!" - mondhatja egy (a „témában" jártast tizenéves. Pedig a pár-, vagy társválasztáshoz nemcsak „rózsaszínű köd" szükséges. Az sem baj, ha az ész is működik egy kicsit. A Tabán Családsegítő Közösségi Ház és az Ergonom csoport háromnapos tanfolyamra várja azokat a középiskolásokat, akik szeretnék játékos formában kipróbálni, hogyan érhetnek el sikereket a másik nemnél. Barkós Bea (Ergonom Bt.) és munkatársa: Szászi Balázs mondta el. hogy a tréning ingyenes, mert a költségeket - résztvevőnként mintegy 6 ezer forintot - alapítványi támogatásokból fedezik. Március 14., 15. és 19. napján, egész napos foglalkozássorozaton ismerkedhetnek meg az érdeklődő tizenévesek a párkapcsolatok titkaival. Reggel 9-től délután 6-ig sokszínű program várja a jelentkezőket: délelőtt előadásokat hallgathatnak a szerelem, törvényszerűségeiről (mert bármily furcsa, léteznek ilyenek!), valamint arról, hogyan működik a jó házasság. Kedvcsináló a fontosabb témákból: siker a másik nemnél, a vonzó nő és a megnyerő férfi, „lazázás", trükkök a hódításhoz, együttjárás, harerdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai rokonokhoz, ismerősökhöz, a kisebbségi kérdés lüktető seb a társadalom testén. (Hogy valamelyest enymonikus párkapcsolat. Délutánonként pedig játszani lehet: helyzetgyakorlatokban próbálhatják ki. hogyan viselkednének bizonyos „párkapcsolati szituációkban." Önismeretük gyarapszik ily módon. Az egyes szereplők viselkedését senki sem minősíti, pusztán tükröt tartanak eléjük: ilyen vagy, ha akarsz, változtass magadon! A „tanulók" persze enni is kapnak: svédasztalon terítenek számukra, s miközben a finomságokból válogatnak, megismerhetik a „svédasztalozás" etikettjét is. Az utolsó nap délutánja pedig a közös és könynyed mulatságé: zenés, táncos „bálon" köszönnek el egymástól a tanfolyam résztvevői. Barkós Bea és Szászi Balázs azt kérik, hogy lehetőleg olyan tizenévesek jelentkezzenek, akik mindhárom napon el tudnak jönni a kurzusra - ezt az egyes napok programjának fölépítése kívánja meg. Tizennégytől húszéves korig várnak jelentkezőket, akik valószínűleg nem bánják meg, ha március 1 O-ig jelentkeznek a Tabán Családsegítő Közösségi Házban (Szeged, Kereszttöltés u. 13. Telefon: 326-636), mert a három nap után többet tudnak majd önmagukról, önbizalmuk, magabiztosságuk megerősödik. Es később, ha majd életre szóló kapcsolatot kötnek valakivel, talán kevesebb hibát követnek el, mint az előző nemzedékek. Ny. P. hftsem a fogalmazás pátoszát: kocsmai tapasztalat, hogy ha egy párttitkár berúgott, menten a székely himnuszt énekelte.) Vége a nyári szünetnek, kezdetét veszi a politikai szezon. Közeledik például a kommunista pártok szokásos összejövetele: találkoznak az ideológiai titkárok. Itt az alkalom példát statuálni. Az ürügy nyilvánvaló: ha a szlovák elvtársak csőrét piszkálja a Duray-könyv, a Kutyaszorító, akkor el kell határolódni tőle. Már csak azért is, mert egyúttal az előző íróját, Csoóri Sándort (és barátait) szintén móresre lehet tanítani. De ki legyen az elhatárolódás és a móresre tanítás eszköze? Hát persze, hogy Hajdú János - vélhetné a mai olvasó. Elvégre annyit tudhat A Hét hajdani főszerkesztőjéről, hogy bizalmi ember volt Aczél György agytrösztjében. Ezt különben ő sem tagadja abban az interjúban, amely a Magyar Narancs 1994. február 24-i számában jelent meg. A válasz mégsem ennyire egyszerű. A pártközpont ugyanis versenytárgyalást hirdetett meg, négyen kaptak megbízást ellencikk megírására. Három irodalmár és egy újságíró. A négy dolgozat közül csak egyet ismerünk. Hajdú Jánosét. E sorozat következő részében bemutatom a másik három szerzőt, ismertetem a mindmáig publikálatlan vitairatok legfőbb tételeit. Zöldi László Lapzárta előtt Nagy László családjától telefonon kaptuk az alábbi információkat: A Fővárosi Munkaügyi Bíróságon Nagy László és Bányai Gábor felperesek, a Magyar Televízió, mint alperes ügyét tárgyalták. A tárgyaláson a felpereseket meghallgatták."A bíróság várta a Legfőbb Ügyészség másodfokú (jogerős) döntését, amely azonban nem érkezett meg. Ézért a bíró április 13-ára tűzte ki a következő' tárgyalást. A tárgyalás délelőtt fél 9-től délután 2-ig - nagy számú érdeklődő előtt, több MIÉP-es érdekeltségű hölgy bekiabálása mellett - zajlott. A meghallgatáson részt vett Hankiss Elemér, a TV elnöke is, aki jelenleg Amerikában tanít. A munkaügyi bíróságon történteket a Fekete Doboz stábja rögzítette. Mümandarinillat Aki jártában-keltében nemcsak a szemét, hanem az orrát is nyitva tartja, bizonyára találkozott már gyümölcsszagú hölgyekkel. Mellbe-, pontosabban orrbavágó élmény: elhúz mellettünk valaki, s hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy egy kis mandarint, narancsot, vagy effélét ennénk, az illatát már érezzük is, már csak az ízlelés boldogsága hiányzik. Aztán kiderül, hogy átverés az egész, sehol egy déligyümölcsöktől dagadó szatyor, viszont az illatfelhő kondenzcsíkjának irányából könnyen kikövetkeztethetjük, ki lehetett a tettes. Az első föllángolás után már tudjuk, csak műmandarin-illat ez, s elhessentjük a gondolatot, hogy az illető hölgybe (legalábbis vitaminéhségtől vezetve) beleharapjunk egy nagyot. Nyilas Kutyaszorítóban (Csoóri, Hajdú János és a többiek) Emlékeztetem az olvasót, hogy tegnap, a sorozat első részében azon töprengtünk: vajon miért nem pontosan tíz évvel az Utószó egy előszóhoz című Hajdú-cikk megjelenése után vált támadási felületté az egykori tévékomnientátor eszmerendszere és személyisege? Miért csak némi fáziskéséssel, újabb fél esztendővel később, a választási kampány előestéjén került az érdeklődés középpontjába? Most azt próbálom megvilágítani, hogy 1983. szeptember 16-án milyen körülmények között jelent meg Hajdú János Csoóriellenes vitairata. 2. Kit keli móresre tanítani? Csoóri Sándor az MDF VI. országos gyűlésén. (Fotó: Soós Lajos)