Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-08 / 56. szám

KEDD, 1994. MÁRC. 8. KULTÚRA 7 tulálok", csak ennyit mond, mikor egy szék felborul. Semmi szidás, csak egy átható tekintet és az ülőalkalmatosság máris a helyére kerül. Katedra helyett kuckó m Három áve indult a Freinet tanoda Mennyit ér a patkószög? Három éve, hogy az első ne­bulók beültek a Freinet tanoda apró székeibe. A cél itt is pon­tosan ugyanaz, mint másutt, megtanulni frni, olvasni, szá­molni. Itt is van tanmenet, óra­rend és napló. Hogy megköze­lítően hiteles képet lehessen festeni az itt folyó munkáról, több hónapot is el kellene töl­teni a tápéi Bálint Sándor isko­la két épületében. Az újságíró legfeljebb ízelítőt tud adni egy toleráns, humanista alapállás­ról árulkodó tanítás, nevelés műhelytitkairól. „Ami a szívedet nyomja" A lélek kulcsa aranyszínű papírból van. mégis varázserő­vel bír. Aki a kezébe kapja, megnyílik a többiek előtt és mesél. Ezzel kezdődik egy nap az elsősöknél. Kiderül, ki. mit álmodott; mi történt reggel, suliba indulás előtt Eszterrel, Icuval, Dáviddal. Mindenki elmondhatja, ami a szívét nyomja. Nézem az órám, már hetven perce megy a diskurzus és a kicsik csak most kezdenek mocorogni. A történetek rop­pant érdekesek. Ráadásul a legizgalmasabbat ki lehet majd szedni a kisnyomda betűivel. - Nem zavarjuk meg a fog­lalkozást? - kérdezem Iványi Józsefnét, mikor betessékel a „tanterembe". A gyerekek hoz­zászoktak a vendégekhez ­nyugtat meg az igazgatónő, - a szülők, hozzátartozók bármi­kor meglátogathatják az is­kolát. Azon nyomban be is mutat egy anyukának, aki ép­pen kisfiát jött „meglesni", ho­gyan boldogul az új helyen. Dávid nem itt kezdte az el­sőt - meséli az anyuka. Szuper mozgékonyságával, vibráló természetével nem tudott be­illeszkedni az „iskolaérett" gyerekek közé. Ellenségessé, zárkózottá, kezelhetetlenné vált, akkor jutott eszünkbe ez az iskola. Itt a megfelelő tem­póban. stílusban foglalkoztat­ják a pedagógusok. Figyelem Dávidot; tényleg örökmozgó. De roppant krea­tív, állandóan van mesélni és tennivalója, és imádja az ufó­kat. Itt megnyugodott, látha­tóan a saját világában élhet. Vali néni sohasem kiabál Ne gondolja senki, hogy a Freinet iskolában nincsenek „kötelező" feladatok. Hogyne lennének! Például az „a" betűt itt is meg kell tanulni. - Most ugyanazt látod majd, mint bárhol másutt. Egy hely­ben kell ülni és róni a papírt ­súgja a fülembe Havasi Valé­ria. a tanító néni. „Órakette­sénél kezdem, kerekítem, ke­rekítem, bezárom. Egyenesen fel, rajta, vissza egyenesen, ke­rekítem, kerekítem." A gyere­kek együtt kántálják a „verset" a tanító nénivel, akinek arra is van ideje, hogy munka közben a síró Esztert ölébe vegye és megvigasztalja. Kellemes munkazajtól zsibong a terem, Vali néni sohasem kiabál, elég, ha picit megemeli a hangját, máris ráfigyelnek az aprósá­gok. A másodikosok néptánc órá­ján is ezt tapasztalom. Patyi Zoltán laza humorral kezeli a gyerekhadat. Van idő. Megvár­ja, míg a srácok kifickándoz­zák magukat, csak aztán húzza végig a vonót a hegedűn. „Gra­A Freinet osztálytermek könnyen felismerhetők. A ta­nári asztal félretolva, szinte használaton kívül árválkodik. A sarokban viszont kuckó épült szekrényből, halászhá­lóból. A szőnyegen egy-egy foglalkozást törökülésben lehet megtartani. Aki akar, le is dől­het, persze ez nem jelenti azt, hogy nem kell figyelni. Kovács Gyöngyi itt tartja a matek órát. A gyerekek a helyes megoldást jelző kártyát ebből a „földszin­tes" testhelyzetből emelgetik a magasba. A politika'a iskolából sem zárható ki. Vajon mit várnak a csemeték a politikusoktól? Az elsősök, az általuk ismert kis és nagy nyomtatott betűkkel le is írják kívánságaikat. Hogy ne kelljen fizetni a buszért, hogy legyen béke, sok pénz, Ma­gyarországon építsenek űrál­lomást, és hogy csak 100 fo­rintba kerüljön egy túrakerék­pár. Erkölcsi kérdések megvá­laszolására az ismert angol gyermekvers ad jó apropót. Az csemeték hamarjában kiderítik, hogy a kis dolgok is okai le­hetnek nagy történéseknek. „Máskor verd be jól a patkó­szöget!", szól az intelem nem­csak a politikusnak. A Freinet iskolába egyéb­ként ugyanolyan gyerekek jár­nak, mint bármelyik másik su­liba. Év végén, itt is ugyan­olyan követelményeknek kell megfelelni, mint másutt. Itt is van osztályzat, csak feleltetés nélkül, lecke is van, de nem otthon kell megcsinálni. Bizo­nyítvány is van, csak nem ret­tegnek tőle a gyerekek. Itt más úton, másként jutnak el a tudn­ivalókhoz. Mindenki önma­gához képest fejlődik, oko­sodik. Nincsenek győztesek, vesztesek, elsők és utolsók. Mert verseny sincsen. Mégis van siker, eredmény. S fontos­nak tartják jól beverni a pat­kószöget. Pacsika Emília Teljes vértezetben Éjféli levélféle Németh Józsefhez Kedves Jóska! Nem volt könnyű fönnmaradni vasárnap este, de megér­te. Megajándékoztál - ki tudja hányan tudtak fönnmaradni azon éjféli órán - képeid varázslatával és tőmondatos szűk­szavúságod arany- rögeivel. Felüdülés volt látni a Magyar Televízió borzasztóan elsekélyesedett, a Halló vasárnap! és a Zsákbamacska színvonalára süllyedt műsorok között, vagy inkább azok perifériáján - az érték diadalát. Mert a veled készttett portréfilm - bár, s gondolom ezzel te is tisztában vagy, egyenetlen és nem kellő-feszesen szerkesztett volt ­mégis bebizonyította, hogy lehet és kell odafigyelnünk min­den értékre, legyen az művészet, tudomány, emberi gondo­lat, mozdulat, szándék. Különösen ebben az értékvesztett vi­lágban, amikor - csak példaképp említem - a TV-Híradó nézői számára megszűnt a magyar képzőművészet, hiszen kiadásaiban, ha van is jelzés kiállttásokról, azok tűnő napi célokat szolgálnak, nem az értékre, inkább a pártpolitikai szándékokra figyelnek. Fantasztikus, miként ötvöződik majd négy évtizedes pá­lyádon a pannon élmények gyermekkori ihletése és a meg­szeretett, fölvállalt vásárhelyi puszta élménye. Keveseknek sikerült megteremteni ezt az összhangot úgy, hogy ne kelljen föladni a művészi kvalitásból. Bizonyára sok volt a kísértés, hiszen az alföldi festészet inkább terelgetett a látványcentri­kussághoz, mint az általános emberi lényeg megragadásá­hoz Neked ez mégis sikerült. Szenna és Vásárhely, a dél-du­nántuli dombok és az alföldi síkság, az ottani erdők és az it­teni szántók-füzesek, dunántúli subások és a Tisza-parti ha­lászok olyan ötvözetben jelennek meg képeiden, mint annak idején, több ezer évvel ezelőtt őseink világmagyarázó bar­langrajzain Spanyolországban, Afrikában, Indiában. Szőnyi tanítványként freskó szakon végeztél ugyan, mégis elsősorban táblaképfestőnek ismer a művészetszeretö kö­zönség. De táblaképfestőnek is monumentális maradtál, s megtanultad Szőnyi azon emberi és művészi intelmét: kö­zönség elé csak teljes vértezetben szabad kiállni. Ez mentett meg minden kísértéstől, ettől lettél hazai képzőművészetünk kikezdhetetlen mércéje. Jól ismert s néhány még közönség elé nem került képed bűvkörében megragadott Csikai Márta szobrászművész kis­bronza műtermed ablakában: Édesanyád - kétéves gyerek­ként - a fejére tett kosárban vitt a szennai rétre. Elmesélted, hogy egyszer kígyóra lépett, borzasztóan megijedt, s te is majdnem kiestél a fejtetőnyi magas kosárból. Azóta - mond­tad - iszonyodsz a hüllőktől. Bizonyára igaz ez konkrét és jelképes értelemben is. Mert művészeted mentes minden kí­sértéstől, legyen az hatalom, pénz, erőszak, dicsőség, csaló­ka csábítás. Tudjuk, betegség gyötör. Aggódunk érted. Persze, ez puszta önzés, hisz szeretnénk, ha még sok-sok festménnyel és ilyen tőmondatokkal ajándékoznál meg bennünket. Említetted, hogy a Pincesor című képet akkor festetted, ami­kor az orvosok eltiltottak az italtól. Engedd meg, hogy azért mi emeljük poharunkat, megköszönjük ezt a gazdagító éjféli órát. s ürítsük borát jobbulásodra! Tisztelettel üdvözöl: Tandi Lajos Már akkor megérte, ha kialakul az oktatási lobby Beszélgetés Moldovait Judittal az iskolaszékről A közoktatási törvény értelmében február 28-áig az alap- és középfokú oktatási intézményekben kötelezően meg kell alakítani az iskolaszékeket. Az új szervezetbe három fő csoport: a nevelőtestület, a szülői munkaközös­ség és az iskolafenntartó szervezet delegálja képviselőit. De mások is részt vehetnek a munkában. Például azok, akikért az iskola van, a diákok. Szegeden előző héten döntött a képviselő-testület az iskolaszékekbe delegált önkormányzati képviselők, illetve oktatási bizottsági ta­gok listájáról. Moldován Judit önkormányzati kép­viselővel, az oktatási bizottság elnökével ezután beszél­gettünk. • A listát nézegetve kide­rül, hogy többen öt-hat-hét iskolaszékbe is bekerültek. Ön például kilenc iskola­székben tag. Nem megy ez az érdemi munka rovására? - Bizottságunk álláspontja szerint, ha az iskolaszékeknek semmi más hasznuk nem lesz, csak annyi, hogy létrejön a közgyűlésen belül egy, az is­koláért és oktatásért küzdő lob­by - aminek ügyét eddig in­kább csak a kisebb létszámú, de a humánszféra iránt érzéke­nyebb ellenzék vitte és támo­gatta -, akkor már megérte őket megalakítani. Mivel min­den képviselő érintett az ügy­ben, remélem, hogy az iskolai problémákat testközelből látva és hallva, közelebb kerülnek majd ahhoz, s így előbb-utóbb kialakul a képviselő-testület­ben valamiféle egészséges, ok­tatást támogató vagy legalább elismerő és elfogadó lobby. A másik: 53 városatyát kellett el­osztani hármasával 59 intéz­ménybe. Ezért van olyan, aki több helyen is iskolaszéki tag. • Mi alapján döntötték el, hogy ki melyik általános-, illetve középiskolába kerül? - A területi képviselő auto­matikusan körzete iskolájához került. A listás képviselők, il­letve az oktatási bizottság tag­jai pedig szabadon választottak az intézmények között. • Az iskolaszék maga hatá­rozza meg, hogy milyen pe­riódusonként ülésezik? - Igen. Az iskolaszék a saját maga által meghatározott szer­vezeti és működési szabályza­tában rögzíti, hogy milyen idő­szakonként és hogyan ülésezik. De hatásköri leírását is önmaga állapítja meg, részben úgy, hogy a törvény adta jogosítvá­nyain túl, összegyűjti az isko­lafenntartó és a nevelőtestület által leadott jogosítványokat. Az oktatási bizottság tagjai egyébként arra hívták fel a fi­gyelmet az alakuló üléseken, hogy az iskolaszékek ne pró­báljanak nagyot markolni az első időkben. • Az önkormányzat mint iskolafenntartó milyen jo­gosítványokat szándékozik adni az iskolaszékeknek? - Mivel az oktatási bizott­ság is nehezen szerzett jogosít­ványokat a közgyűléstől, ép­pen ezért nem szeretné azokat tovább adni. Egyébként is egy akkora iskolai intézményhá­lózattal rendelkező városban, mint Szeged, nem lehet általá­nosságban megmondani, hogy melyik jogosítványt lenne cél­szerű a bizottságnak leadnia. Ez működik egy községben, ahol nagyon kevés az intézmé­nyek száma. Ott például az is­kolaszék akár az oktatási bi­zottságot is helyettesítheti. Egyelőre nem látjuk annak le­hetőségét, hogy a bizottság ha­tásköréből bármelyik jogosít­ványt is leadjuk az iskolaszé­keknek. Szerintem az iskola­szék jelenleg egy véleménye­ző, tanácsadó szerepkörrel el­látott testület. Ha beletanul a szerepébe, amihez megítélé­sem szerint legalább egy tan­évnek el kell telni, akkor bizo­nyos feladatkörökre kaphat majd jogosítványokat a nevelő­testülettől, illetve az iskola­fenntartótól. • Egy-egy iskolaszéki ülé­sen kötelező mind a három képviselőnek jelen lennie? - Nem kötelező, de azzal számolni kell, hogy ha az isko­lafenntartói oldal képviselői közül nincs ott mindenki az ülésen, akkor születhet olyan döntés, amely később esetleg kedvezőtlen lesz a számunkra. Szerintem az elején egyébként nem lesznek konfliktusok, mert az iskolaszékek az szmsz megalkotásával és a beiratko­zásokkal lesznek elfoglalva. • Tegyük fel, hogy az is­kolaszéknek nem lesz tagja az igazgató. Ön szerint, nem okoz ez majd zavart és konfliktust a működésé­ben? - Szerintem, az a helyes, ha az igazgató nem tagja az isko­laszéknek. Azt gondolom, nem célszerű beválasztani. Gondol­jon bele: a direktor képvisel egy álláspontot valamilyen ügyben, de azért kikéri az isko­laszék véleményét. Ott azon­ban leszavazzák az elképzelé­sét. Másnap döntenie keli. Mit csinál? Konfliktusba kerül az iskolaszékkel és önmagával. Remélem egyébként, hogy az igazgatóknak nemcsak segít­ség, de jó kontroll is lesz az is­kolaszék. Itt szeretném megje­gyezni: az iskola vezetőjének felelőssége továbbra is válto­zatlan a szakmai, gazdasági, törvényi és igazgatási ügyek­ben. • Mi lesz az iskolataná­csokkal, a szülői munkakö­zösségekkel és a diákönkor­mányzatokkal az iskolaszé­kek beindulása után? Ki­nek a véleménye lesz majd a döntőbb? - A diákönkormányzatok érintetlenek maradnak a fel­adatkörükkel. Képviselőik azonban részt vehetnek az is­kolaszék munkájában. Egyéb­ként ahol én vagyok tag min­denhol javasoltam a tanulók részvételét a munkában. A szü­lői munkaközösségekről annyit: egy-egy osztály szülői munkaközösségének egészen más a feladatköre, mint az is­kolaszékbe delegált szülőknek. Az iskolatanács már más do­log. Bevallom, nem tudom lé­tezik-e még működő iskolata­nács a városban. Arról van in­formációm, hogy több helyen is elhalt. Kosztolányi József, az oktatási bizottság elnökhe­lyettese elképzelhetőnek tartja, hogy az iskolaszékek mellett tanácsadó testületek működje­nek. Ebben azok kapnának he­lyet, akik szoros kapcsolatban állnak az iskolával: például vállalkozók, szponzorok, üze­mek képviselői. Nekem az ötlet szimpatikus. • Milyen javadalmazást kapnak az iskolaszéki tagok? - Nem kapnak sem költség­térítést, sem tiszteletdíjat, sem javadalmazást. Társadalmi munkában végzik a feladatot. Szabó C. Szilárd

Next

/
Thumbnails
Contents