Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-07 / 31. szám

0 HÉTFŐ, 1994. FEBR. 7. HANGSÚLY 7 A vajszivü gyanúsított A szegedi, kecskeméti és szabadkai gyilkosságokkal kapcsolatos legújabb informáci­ók szerint az észak-bácskai testvérvárosban több száz személyt kihallgattak, hatot pedig előzetes letartóztatásba helyeztek. Az elmúlt három nap nyomozásának ered­ményéről a szerb újságokban megjelent információk alapján tallóztunk. Marinko Magda, a Z. Nagy család legyilkolásával gyanúsí­tott szabadkai lakos szegedi le­tartóztatásáról az újvidéki Dnevnik című napilap február 4-i számában azt írja, nem le­het tudni, hogy az idegenlégiót is megjárt fiatalember a saját szakállára dolgozott-e, vagy valaki felbérelte. A vizsgálat során viszont kiderült, nagyon sok a hasonlóság a szabadkai, a szegedi és a kecskeméti gyil­kosságok között, ezért valószí­nűleg a három bűncselekmény összefüggésbe hozható. Marin­kóról tudni vélik, hogy Jugo­szláviában „tiszta" volt, csak az európai országokban fordul­tak elő kisebb ügyei. Nem de­rült ki. miért hagyta el az ide­genlégiót, sem az, miért nem körözték. Egyesek szerint azért menekült el a jugoszláv rend­őrség elől Szegedre, mert egy alkalommal fegyverrel védte meg húgának becsületét. Sza­badkán a Galéria kávézó volt a kedvenc helye. Autóval és mo­torral járt oda. de fogatos ko­csival, sőt nem ritkán lóháton is beállffott. A lap újságírójá­nak még annak idején azzal di­csekedett, hogy az édesapjának tanyát vett, és nagyon szereti a lovakat, a kutyákat, a nőket, na meg a gyerekeket. A szabadka­iak többször látták, amint gye­rekeket motoroztatott a város­ban. fagylaltot, üdítőt vásárolt nekik. Középmagas, közepesen fejlett külsejével, mosolygós, illedelmes modorával nem ha­sonlított idegenlégiósra, még kevésbé elvetemült gyilkosra. Hogy melyik volt az álarc és melyik az igazi arca, azt most még nyilván lehetetlen eldön­teni. Retteg a szabadkai alvilág Az ugyancsak pénteken megjelent Politika lap szerint nem kizárt, hogy Marinko Magda a szabadkai gyilkossá­gok idején az észak-bácskai városban tartózkodott. Az Agatic és Petric család legyil­kolását sokan az illegális ke­reskedelemmel hozzák kapcso­latba, elsősorban a dohány­csempészéssel. Több szabadkai „vállalkozó" rettegésben él, mert annak idején üzletelt az áldozatokkal és a hozzájuk ha­sonló üzelmeket folytatókkal. Az sem ismeretlen, hogy több cégtulajdonos márkában meg­fizettetett nagy előleget vett föl bizonyos áruért, de a szajrét soha nem szállították le a meg­rendelőknek. Ilyképpen ez a Féteg rövid idő alatt jól meg­Rács mögött a gyilkosok? A tegnapi Vecernje Novosti keretben hozza a szegedi rendőrség pénteki razziájá­nak eredményét. A Kossuth Rádióra hivat­kozva közlik, hogy 195 személyt tartóztat­tak le és 12 körözött jugoszláv állampolgár is horogra akadt. A lap szerint a szerbiai bel­ügy folgöngvölítette azt a tavaly február 25­én Szabadkán elkövetett gyilkosságot is, amelynek áldozata Fehér Ida volt. A be­gyűjtött adatok és bizonyítékok alapján ezt a bűncselekményt is Marinko Magda kö­vette el, másodmagával. Mindegyik gyil­kosság indítéka a nyereségvágy - mondják a jugoszláv illetékesek -, és az áldozatok kivétel nélkül jól szituált, gazdag vál­lalkozók voltak. A rabolt pénz egy részét megtalálták és elvették a gyanúsítottaktól. Marinko Magdaról kiderült, két szép háza is van, ahol a házkutatás során nagyobb mennyiségű aranyat talált a rendőrség. szedte magát, majd eltűnt a vá­rosból. Akik maradtak és részt vettek a piszkos üzletekben, most joggal félnek, nem mer­nek kilépni az utcára, méreg­drága biztonsági berendezések­kel, fegyverrel, testőrökkel próbálnak meg védekezni. > Akik kimaradtak az osztozkodásból A szombati Dnevnik a gyil­kosságokat az alkohol-, de­viza-, dohány- és fegyverke­reskedelemmel hozza kapcso­latba. Valaki kimaradt a nagy buliból, az osztozkodásból, így a nagymenőknek lakolniuk kellett. Magdáról úgy tudják, ismerte és találkozott azzal az illetővel (Marko Pejanovic), akit négy hónappal ezelőtt pa­licsi lakásában gyilkoltak le, hasonló módon, mint a már említett két szabadkai családot. Agatic-csal is barátkozott, ezért föltételezik, hogy bizo­nyos üzletekben együttműköd­tek. Marinko Magda édes­anyja. Milica, beismeri fiáról, hogy önfejű és különböző gya­nús üzletekkel foglalkozott, de azt tagadja, hogy gyilkos len-. ne, különösképpen nem gyer­mekgyilkos. Az édesanya tilta­kozik a nyomozók és a kihall­gatások ellen, valamint azt is elmondta, hogy a rendőrök minden arany ékszert elvittek a házból, és cserében semmilyen bizonylatot nem hagytak. Állí­tólag az Agatic-gyilkosság hal­latán Marinko Magda Szeged­ről felhívta családját, és figyel­meztette őket, vigyázzanak magukra, őrizkedjenek és le­gyenek résen. A véres, guban­cos fonál, úgy látszik Belgrád­ba, sőt az Újvidék melletti Pi­rosra is elvezet, mert az üzleti és egyéb szálak egész eddig nyúlnak. A kecskeméti gyil­kosságról olyan találgatások kaptak szárnyra, hogy a sza­badkai Drago Kujundzsicsot csak csaliként használta a jól szervezett maffia, hogy bejus­son a magyar házaspár kiváló­an őrzött lakásába. Esetükben drágakő-kereskedelemről volt szó, először a házaspárt likvi­dálták, a szabadkai fiút pedig mint tanút gyilkolták le. Bővül a gyanúsítottak köre A szombati Politika nem hivatalos forrásokra támasz­kodva megírta, hogy a szabad­kai két családdal négy gyilkos végzett, közülük kettő belgrádi volt, kettő pedig helybeli. Az egyik gyanúsítottak név szerint „A törvényeket nem a bűnözőknek hozzuk w • Milyen személyes élmé­nyek sarkallták az indít­vány beterjesztésére? -Választókörzetemben, Nagyszénás és Gádoros között nemrég egy börtönbüntetését töltő személy követett el gyil­kosságot, mikor négy nap sza­badságra hazaengedték. Ekkor gondoltam először komolyan arra, hogy változtatni kellene valamit az utóbbi időben túlsá­gosan liberalizálódott törvény­könyvünkön. Az orosházi gyil­kosság áldozatait személyesen ismertem. A félelmet, ami az események után végigsöpört a városon nehéz leírni. A felesé­gem pedagógus, ő mesélte mi­lyen stresszt váltott ki a gyere­kekből a tragédia. De tudni kell, hogy kevésbé nagy publi­citással bíró „apró" bűncselek­mények történnek sorozatban a tanyákon a falvakban. Az em­berek félnek. A magyarországi társadalom egyébként is elbi­zonytalanodott, lelkileg leron­gyolódott az utóbbi években. A szegedi, kecskeméti esemé­nyek méginkább azt az érzést keltik az emberekben, hogy a törvények nem védik az állam­polgárt. Annak idején örömmel üdvözöltük a halálbüntetés el­törlését, de utólag be kell lát­nunk, hogy ez az ország még nem érett meg erre a döntésre. Néhány nappal ezelőtt Varga Zoltán és dr. Széli Péter egyéni képviselői indítványt terjesztettek az Ország­gyűlés elé, melyben javasolták, a halálbüntetés intézmé­nyének visszaállítását. Mint tudjuk a halálbüntetést az Alkotmánybíróság kezdeményezésére a Parlament 1990­ben eltörölte. Az indítványról és a beterjesztés okairól az Orosházán élő Varga Zoltán országgyűlési képviselőt kérdeztük. A törvényt nem is a Parlament kezdeményezte, hanem a Ha­lálbüntetést Ellenzők Ligája ja­vaslatára az Alkotmánybíró­ság. A Parlament csak elfogad­ta a dolgot, bízva abban, hogy tényleg itt az ideje az Európába való igyekvésnek. Utólag azt mondom, nincs még itt az ideje. Az Antall kormány leg­nagyobb mulasztása is az, hogy nem csinált leltárt. Nem tudjuk, kinek, kiknek hozzuk a törvényeket. Nem tudjuk, mi­lyen az a társadalom, amelynek tagjai vagyunk. De vélemé­nyem szerint nem szégyen egy rossz, elhamarkodott döntést felülvizsgálni. • Nem gondolja, hogy ez a visszakozás visszateszést kelt, majd a külföld szemé­ben? - Véleményem szerint a parlamenti döntéseket nem külföldieknek, hanem egy or­szág polgárainak érdekében hozzuk. S a törvényeket nem elég megfogalmazni és megszavazni, azokat „karban­tartani" is szükséges. Ha a helyzet úgy kívánja, módosíta­ni kell. A francia törvényho­zók is fontolgatják, hogy visz­szaállítják a halálbüntetést a gyermekgyilkosságok eset­ében. Az USA-ban is csak szü­neteltetik a halálbüntetést. Vannak bűnözők, akik évek óta várnak a végleges döntésre. Mi Európa felé való túlzott igyekezetünkben a törvényho­zásban átugrottunk egy lépcső-' is megnevezi, ez Ivan Sinko­vics, becenevén Cigány. Állí­tólag ő bujtatta fel Magdát a gyilkosságokra. Sinkovics nem ismeretlen a rendőrök előtt, adócsalás miatt hosszabb időre börtönbüntetésre ítélték, de a közelmúltban szabadlábra he­lyezték, ami állítólag nem volt olcsó mulatság számára. Sin­kovics kapcsolatba hozható egy korábbi gyilkossággal, amit a mai napig nem derítet­tek fel, továbbá egy titokzatos körülmények között történt közúti „balesettel". Magda hét gyilkosságot beismert? Az ugyancsak szombaton megjelent Politika Express úgy tudja, hogy a gyilkosságokkal kapcsolatban néhány gyanús­ított már beismerő vallomást tett. Az újságíró meg nem erő­sített forrásokra hivatkozva azt állítja, Magda hét gyilkosságot ismert be a magyar rendőrök­nek, egy ugyancsak letartózta­tott belgrádi gyanúsított pedig tízet. A szabadkai rendőrök házkutatást végeztek Magda szüleinek a jugoszláv-magyar határ mentén található házá­ban, és az édesapa, Ivan beval­lása szerint nagyobb mennyisé­gű aranyat találtak. Marinko Magda köztudottan nem dolgo­zott sehol, ezért föltételezik, az aranyat valahol rabolta. Tavaly egy szabadkai kocsmában tá­madt lövöldözés után Marinko Magyarországra menekült, de a szülők bevallása szerint néha hazalátogatott. Ismerte a meg­gyilkolt Agaticot, sőt egyes, hihetetlennek tűnő mendemon­dák szerint, amíg az Agatic család síelt, el is látogatott ott­honukba, és kijátszva a házve­zetőnő éberségét, két-három napig az ágy alatt gubbasztva, hazavárta áldozatait. így történ­hetett meg, hogy sem a riasztó­berendezés és a kamerák, sem a kutyák nem észleltek semmit. A riporter tudni véli, hogy pén­teken este őrizetbe vettek egy szabadkai lakost, aki üzletelt Agatic-csal és Petric-csel. Belg­rádból pedig még négy gyanú­sítottat szállítottak Szabadkára. A rendőrség nem tagadta, de meg sem erősítette a hírt, hogy a letartóztatottak között van a 40 éves Ivan Sinkovics „Ci­gány" is, aki tavaly egy ka­mionnyi csempészett cigaretta miatt bukott le, s emiatt ítélték börtönre. Rács mögött a maffia többi tagja A Politika Express tegnapi számában arról számolt be, hogy Marinko Magda szegedi letartóztatása után a szerbiai belügyi szerveknek is sikerült előállítaniuk a maffia többi tagját, és a szabadkai gyilkos­ságok mozaikja összeállt. A két ország rendőrségének gyü­mölcsöző együttműködése meghozta a várt eredményt. Alapos a gyanú, hogy a kecs­keméti gyilkosság is Magda nevével hozható kapcsolatba, ekkor, állítólag tévedésből öl­ték meg Drago Kujundzsicsot. Arra azonban, hogy e két sza­badkai vérengzés megrendelt volt-e, vagy csupán „spontán" leszámolásról beszélhetünk, csak akkor derül fény, ha köz­zéteszik a nyomozás eredmé­nyeit. A gyanúsítottak már elég sok adattal szolgáltak, és kap­csolatuk a gyilkosságokkal szinte minden kétséget kizár. Egyelőre hat személyt tartóz­tattak le, de úgy látszik, ez a szám nem végleges. Több száz személyt kihallgattak A vasárnapi Magyar Szó Rács mögött a gyilkos(ok)? címmel számol be a szerb bel­ügyminisztérium első hivatalos közleményéről, és leszögezi, hogy a vizsgálat során hatal­mas mennyiségű pénz, ékszer és egyéb értéktárgy került elő. A rendőrségről kiszivárogtatott hfrek szerint több száz embert hallgattak ki, akik valamilyen kapcsolatban álltak a meggyil­kolt üzletemberekkel. Nem hi­vatalos értesülések szerint le­tartóztatták a Cigány gúnynevű 40 éves Ivan Sinkovicsot is, aki állítólag kapcsolatban állt Josip Agatic-csal., fokot. Ahelyett, hogy csak szü­neteltettük volna a halálbünte­tést, rögtön eltöröltük. • Most, a választások kü­szöbén könnyen gondol­hatják indíványukról, hogy pártjuknak, a Nemzeti De­mokraták Szövetségének segít híveket toborozni. - A konkrét események sar­kalltak bennünket az indítvány megtételére. Arról nem tehe­tünk, hogy a sorozatos gyilkos­ságok éppen a választásokat megelőző időkben történtek. Egy évvel korábban, vagy ké­sőbb, az események miatt ugyanúgy kezdeményeztük volna a törvénymódosítást. Rá kell döbbennünk, hogy miköz­ben a 3/3-as, a pufajkás törvé­nyekre koncentrálunk, a politi­kai leszámolás megoldásain gondolkodunk, addig kivirág­zik az országban a bűnözés. A törvényeket pedig nem a bűnö­zőknek hozzuk, hanem az ál­lampolgárok védelmében az ő biztonságérzetüket erősítendő. A szemet szemért, fogat fogért elvét zászlóra tűző törvényke­zés, tudjuk, nem a polgári demokráciák jellemzője. Statisztikai adatok mutatják, hogy a bűncselekmények számát a halál­büntetés kiszabásától való félelem kevésbé befolyásolja, mint a tudat, hogy a tettest bizonyosan leleplezik. Vagyishát az éber rendőrség többet ér, mint a parlament által szentesített törvény. Ez így van Európában és Európán túl is. Pacsika Emília Bűnözők ellen A vízumkényszer nem megoldás A szegedi gyilkosság kap­csán már annyi minden fel­vetődött a különféle tárgya­lások, hivatalos és magánbe­szélgetések során, hogy kép­telenség lenne valamennyit felsorolni. Egy kérdés vi­szont visszatért, fontos szere­pet kapott: hogyan lehetne megakadályozni, hogy a kül­földi bűnözők tanyát verje­nek a régióban? Jó lenne már a határnál visszafordí­tani őket. De hogyan? Eset­leges megoldásként körvona­lazódott a vízumkényszer bevezetése. Ez csupán játék a gondo­lattal, de ha esetleg születne ilyen döntés, a határőrség képes lenne-e a megnöveke­dett feladat ellátására, lenne­e értelme az egésznek, funk­cionálna-e a szűrő? A kérdésekkel Kátai Jó­zsef ezredeshez, a kiskunha­lasi Határőr Igazgatóság ve­zetőjéhez fordultunk. Ők fel­ügyelik régiónkban a déli szakaszt. - Nem vagyok illetékes az ügyben véleményt mondani, sokkal magasabb szinten dön­tenének erről, ha ez a téma komolyan szóba jönne. • Engem csupán a ma­gánvéleménye érdekel... - Kizártnak tartom a ví­zumkényszer bevezetését, de ha mégis megtörténne, ak­kor képesek lennénk a meg­növekedett feladat ellátásá­ra. Természetesen ez renge­teg plusz munkát kívánna tőlünk. De nemcsak tőlünk, hanem valamennyi szervtől, amely vízumkiadásra jogo­sult. Gondolja csak el: tavaly 19 millóan léptek át a határ­átkelőkön, ennek 85 százalé­ka jugoszláv volt. Emberte­len munka lett volna 16 mil­lió vfzum elkészítése, kiállí­tása. • A bűnözőket ki lehet-e szűrni a vízum-módszer­rel? - Nem, mert senkinek a homlokára nincs ráírva, hogy milyen ember, mik a szándékai - jelentette ki az ezredes. - Ha útiokmányai rendben vannak, adottak az egyéb feltételek is, akkor ki kell adni neki a vízumot. • Van-e számítógépes nyilvántartásuk a bűnö­zőkről? - Nincs. • Vízumkiadásnál készül­ne-e külön nyilvántartás a ki-belépőkről? - Ez képtelenség lenne, hiszen akkor az adminisztrá­ció miatt teljesen megbénul­na a határforgalom. Olybá tűnik, a mostani feltételek és elgondolások mellett ez az út nem járható. Ha bevezetnék, akkor legfel­jebb vízummal, vagy a zöld­határon jönnénck-mennének a bűnözők. A helyzeten lé­nyegesen nem változtatna. Pedig ráférne egy kis fazon­igazítás... V. Fekete Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents