Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-01 / 26. szám

KEDD, 1994. FEBR. 1. Kampányhólabda A hölgyek öröme: a beszélgetés. Most egymást faggathathatják, vehetik célba a kampányhólabdával. Eláruljuk, a hívott fél, Rózsa Edit a jól bevált Sajtóház klub helyett más helyszín javasolt a fotózásra: egy kozmetikai szalont. A képviselőnő' ugyanis az esti beszélgetés előtti rövidke szabadidejét ott töltötte. A Kampányhólabda azonban éppen attól olyan, amilyen, mert csak kismértékben vagy inkább sehogyan sem tűri a „kozmetikázást". Ennyiben maradtunk. íme! LMAGYARORSZÁ IVV- ÉS LAPKIADÓ A demokrácia kijárási tilalma Rózsa Edittel beszélget Ványai Éva • Edit, kérlek áruld el, 1989-ben, az újonnan megalakult pártok közül miért az SZDSZ-t választottad? - Az első szegedi pártrendezvény az MDF-é volt. Talán nem véletlen, hogy névre szóló meghívót kaptam az Ady térre. És el is mentem, mert valóban érdekelt, hiszen én is részese voltam az 1988 közgpe óta zajló parlamenti, társadalmi-közéleti folyamatoknak. Ezen a gyűlésen azonban olyan személyes élményekben volt részem, amelyek egy kicsit visszarettentettek. Te is ott voltál, Éva, átélted, bizonyára tudod, miről beszélek. Bár nem sok híja volt, hogy akkor, ott az alakuló ülésről tagkönyvvel távozzam. Azt hiszem, ez volt a rendezők, a meghívók szándéka is. Az élmény azonban mégis elijesztett. A túlzottan agresszív, hangos örömujjongások, tapsviharok inkább a különböző kormányzati-parlamenti elvtársak szónoklatainak kritikátlan elfogadását idézték fel bennem. Ez egy kicsit elgondolkodtatott. Nem éreztem jól magam ott. De előtte is volt már egy majdnem-találkozásom az MDF-fel. Nem sokan voltunk abban az időszakban. 85-ben olyanok, akik a hivatalos politikai stílustól eltérően fogalmazták meg és végezték feladataikat. Azt hiszem, mi, Király Zoltán képviselőtársammal ilyenek voltunk. Nemcsak szavakban, de tettekben is tanúbizonyságát adtuk ennek. A híres bős-nagymarosi szavazás esetében például úgy éreztük magunkat, akárha az akasztófa alatt állnánk. Amikor Király Zoltán szervezte a Jurta Színházban azokat a nevezetes rendezvényeket, telefaxokat, táviratokat kaptak a képviselők, hogy lemondják a találkozást, hogy nem kell megjelenniük, hogy elmaradnak a beszélgetések. Természetesen nem a szervezők részéről, hanem azoktól, akiknek egyáltalán nem volt érdekük ez a fajta nyilvánosság. H Közbevetőleg azért megjegyzem, még nem beszéltéi arról, miért az SZDSZ-t választottad, hiszen korodat tekintve a Fideszhez is csatlakozhattál volna. - Köszönöm a bókot. A választások előtti időszakban alakult ki igazán barátsággá mélyülő személyes kapcsolatom Balla Évával, aki az első szabaddemokrata országgyűlési politikus volt. Éva révén megismerhettem Pető Ivánt, Tölgyessy Pétert, Tardos Mártont és egy csomó olyan embert, akik nagyon sokat segítettek az akkori parlamenti munkámban. Az ő stílusuk, modoruk, felkészültségük, gondolkodásmódjuk hozzám nagyon közelálló. A választás előtt több párt megkeresett, hogy induljak a színeikben. A Fidesz is. A fiatal demokratákkal egy más típusú konfliktusom volt, mint az MDFfel. Budapestről Hegedűs István kért fel, hogy csatlakozzam, Szegeden ayonban akkoriban Ökrös Tamás éppen a Fideszben próbált politizálni, és ő nagyon ellene volt ennek a gondolatnak. Persze az azért nem véletlen, hogy egy liberális pártot választottam. Az általam vallott értékek ugyanis megegyeznek a liberális értékekkel. Az életfelfogásom is ennek megfelelő: alapvetően toleráns. • Hogyan értékeled a Parlament elmúlt négy évi tevékenységét és a saját szerepedet? - A parlament rengeteg törvényt hozott. Többet, mint amennyi módosító indítványt, önálló képviselői indítványt és határozatot én benyújtottam, de túlságosan nem vagyok elmaradva. Talán túlságosan gyors a törvényalkotó munka, egy kicsit kapkodó, átgondolatlan. Sokkal inkább lehet törvénygyárnak, mint törvényhozásnak nevezni. Ez a munkarend. Az alatt a két nap alatt hétről hétre több törvényt vagy módosítást - is elfogadunk. Mert nagyon sok azoknak a törvényeknek a száma is, amelyeket rövid időn belül módosítani kell. Ez is azt jelzi, hogy több időt kellene szentelni az előkészítésnek, kevesebb törvény fölött dönteni, de alaposan megfontolva. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az országban meglehetősen nagy a bizonytalanság, az emberek mondhatni még fél évre előre sem tudnak tervezni. Amikor tehát a parlament munkáját kell értékelnem, én nem azzal hivalkodnék, hogy egy évben Tiány törvényt vagy határozatot hoztunk, hanem hogy hány olyan törvényt alkottunk, amelynek van köze az élethez, a társadalmi valósághoz, a gyakorlathoz, és amely - mert ez is nagyon fontos - megvalósítható. Én ez utóbbiakra volnék inkább büszke. Az én parlamenti szerepem? Talán dicsekvésnek hat, nem akarok itt számokkal dobálózni, nem is ez minősíti a munkámat, de több mint 200 módosító indítványom volt, több hozzászólásom és ezek nemcsak '93 őszétől datálhatok, hanem '90től, amikor megalakult ez a parlament. De nem panaszkodhatom akkor sem, ha interpellációim, kérdéseim számát tekintem. Vagy pontosabban, azok az állampolgárok nem panaszkodhatnak, akiknek az érdekében kérdeztem, hozzászóltam, interpelláltam. Azt hiszem, inkább ők lehetnek büszkék arra, hogy vannak olyan képviselők, akik fontosnak tartják, hogy városuktól, környéküktől nem elszakadva - nem kijáró képviselőként, mert én ebben nem hiszek - a helyi érdeket megjelenítik a törvényhozásban, és a legfontosabb fórumon folyamatosan egyeztetik az országos érdekekkel. I A napi ügyintézésben veszed-e hasznát női mivoltodnak? - Fogalmam sincs. Nem tudom, hogy mennyi hasznát veszem a női mivoltomnak, mennyi hasznát a jó kapcsolatteremtő képességemnek. Ha egy tárgyalásba vagy ügyintézésbe fogok bele, inkább felkészülök az aktuális témából. mert nem tudom, hogy minek mekkora szerepe van. Erre nem én tudnék válaszolni. • Hogyan tudod összegyeztetni a közéletiséget az - Nagyon jól. Talán hasonlóképpen, mint te. Ha kiegyensúlyozottnak látszom, abban nyilvánvalóan nemcsak a munkámnak, hanem a családi INTERJÚ 9 háttérnek is szerepe van. Én nyugodt vagyok, jól érzem magam, s ez önmagáért beszél. • Tudjuk, hogy indulsz a '94-es választásokon. Hogyan tervezed egyéni és politikai jövődet, ha nem jutsz be a parlamentbe? - Akkor is ugyanazt csinálnám, mint most. Egyszerűen nem tudok elszakadni, foglalkoztatnak a környezetemben zajló folyamatok. Ha úgy érzem, hogy valamit tudok tenni, nemcsak mint képviselő, hanem mint aktív közéleti ember, akkor teszek is. Talán a public relations-szel, a közönségkapcsolatok formáival, ezek társadalmi meghonosításával, elterjesztésével foglalkoznék a politikai vagy az üzleti életben. Akár mint kisvállalkozó is. • Égető napi probléma a kultúra finanszírozása. Van-e ötleted a megoldásra? - Szerencsés helyzetben vagyok, mert nem kell új ötleteken gondolkoznom, Annus József riporteri minőségében föltette ezt a kérdést neked. Azt válaszoltad, hogy szeretnél megszervezni Szegeden egy kultúrafinanszírozó alapítványt, és hogy ehhez keresel éppen partnereket, elsősorban szegedi vállalkozókat. Ezt én jó ötletnek tartom, és ebben, vagy ebben is partnerednek tartom magam. Ahogy az én egyik kezdeményezésemben, a Cinege cipője akcióban meg te csatlakoztál hozzám. • Kit választasz interjúalanyodnak? - Amikor a kampányhólabdáról először olvastam, számomra még nem volt kézenfekvő, hogy kik közül választhatnék, s az jutott eszembe, hogy Gyulay Endre püspök úrral beszélgetnék szívesen. Erre valószínűleg sor is kerül - rajtam igazán nem fog múlni -, de nem a Hólabdában. Mint megtudtam, egy konzervatív politikust kell választanom. Szilvásy Lászlóra gondoltam. Szabad választások 1990 - Elvtársak, vége! Teóriák9 tévhitek, tanulságok, avagy a nagy magyar kulturális lejtó MDF SZDSZ FKgP MSZP Fidesz KDNP Független $ Többpárt jelölt 4 Agrárszövetség 1 • Toronymagasan az első helyen végzett 1990-ben - a parlamenti mandátumok számát tekintve - az MDF, de a második legerősebb párt, az SZDSZ is több mint kétszer annyi helyet szerzett a törvényhozásban, mint az utána következő Független Kisgazdapárt. Mucsaiságot is pedzegettek akkoriban a lapokban, a tömegkommunikációban. A vidék fejletlen még a demokráciára, mint szegényparaszt a szocializmusra. Majd Budapest. De a főváros is - elesett, hogy azt a szót használjuk, amely talán a legalkalmasabb az akkori nemzetközi és sajtóhangulat leírására. A húsz területi listából 14 az MDF-é, 5 az SZDSZ-é lett, Somogyban at FKGP győzött, és itt szerezte legelőkelőbb, második helyezését az MSZP. Budapesten a lehetséges 32-ből a március 25-i első fordulóban az SZDSZ 20 helyen került az élre, de ebből csak kilencet tudott véglegesíteni a második körben, míg ugyanekkorra az MDF majdnem megkétszerezte erejét, 12 helyett 23 közvetlen mandátumot harcolt ki. Miért? Az akkori elemzők szerint azért, mert szinte hibátlan volt az MDF-FKGP-KDNP együttműködés; s a választók mint pártot - esetlegesen éppen szabaddemokrata arcok mellett - az MDF-et részesítették előnyben; s a második körben az eredetileg más pártokra voksolók most döntő többségükben az MDF-et ikszelték. Következtek a magyarázatok. A továbbra is felszálló ágban lévő „mucsaisághoz", a fogalmat bővítve, az ívet kiegészítve, ekkor kapcsolódott a magyar kelet-nyugati ellentét, a kulturális lejtő. A Dunától nyugatra az SZDSZ majd' kétannyira erős, mint az MDF, keletre viszont az MDF kiütéses győzelmet aratott, Szegeden mindhárom országgyűlési képviselő az MDF színeiben játszotta végig a választási meccseket, s utazott jutalmul a fővárosba. Azért érdekesek ezek az adatok, mert a jórészt katolikus Dunántúl a KDNP jogelődjének, a Demokrata Néppártnak fő bázisa volt, 1947-ben a DNP Zalában, Vasban abszolút többséget szerzett, GyőrMoson-Sopronban elsöprő fölénnyel győzött. Elképzelhető, hogy az MDF-propagandára inkább a református alföldiek voltak vevők, íródtak az akkori értékelések. A magam véleménye szerint: az aulikus Dunántúl most is az integrációra szavazott, a nemzeti függetlenség és önrendelkezés kurucos körkörös védelmével szemben, 1990ben még mindig Széchenyi és Kossuth vitázott. Nem szabad persze elfelejteni azt sem, hogy a radikális gazdaságátalakítás Fidesz-SZDSZ propagandaszövegét „liberális munkanélküliségre" fordították ugyanezek az alföldiek, s kollektív emlékezetükből a viharsarki idők ínséges-rémséges képeit előkubikolva, egyszerre fontolva haladást hallottak ki az MDF-es szónoklatokból. Megvolt, de tényleg volt-e rendszerváltás? Kommunista párt nincs, csak kommunista arcok maradtak a kupola alatt. Az MSZMP nem bírta átugrani az akkor még csak 4 százalékos parlamenti küszöböt, de Nógrádban csupán 800 szavazat kellett volna, hogy megelőzze az MSZP-t. Apropó, munkásosztály. A leginkább iparosodott megyéken ~a borsodi, veszprémi, fejéri és komáromi területeken - az MDF és az SZDSZ osztozott. ó. i.