Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-05 / 30. szám

6 RIPORT DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1994. FEBR. 5. • lika néni öccse, Suti Pál könnyen segít visszaidézni első találkozásunkat. Ő meg is tetejezi még, inert állítólag az árvíznél is találkoztunk, meg később is, mindig ott, ahol nagyon kellett igyeke/niök. Lukas a fejem, kihagy az eszem, és ráadásul öregszem is, de meglehet, hogy neki van igaza. A Petőfi utcában laktak azelőtt, most Süli András utca a neve. Az ő házuk a 16-os számot viseli, végeredményben ez a ház a névadó. Nyers vakolatú ház, látszik rajta, eddig futotta a „költségvetésből", kőporozásra már nem. Elbontották a régi házat, helyette építették az újat. Mintha én még a régiben lettem volna. Körülbelül ott folytattuk a beszélgetést, ahol annak idején abbahagytuk: a Művésznőről. Nem akarom szépíteni a dolgot, teljesen egymáshoz tartozó családokon is erőt vesz néha a förtelmes harag, de erről a/ asszonyról jót egy szóval se mond senki az algyői maradék közül. Cifrázási szándék nélkül mondja: - A legutálatosabb teremtménye az Istennek az a nő, aki ilyet meg tudott csinálni. Munkásember volt az András bátyánk, földje volt, mégis kitolt vele. Úgy ment be hozzá, hogy elveszi feleségül, de mi tudtuk, nem lesz abbdl semmi. Nem férjül kellett ó neki, hanem rabszolgául. Nem volt annak fogalma arról, mekkora érték közelébe került. Bcmesélte neki, az semmi, amit fest, az a valanú, amit ő mázol. Szegény András, ez meg elhitte. • Biztos, hogv a búcsúban ismerkedtek meg? - Egészen biztos. • És az, hogy még aznap bement Szegedre? - Az is biztos. Ennél egyoldalúbb föllángolás el se képzelhető. Csúnyán becsapta. • Csak 6? - Dehogy csak ő. A Bálint Jenő legelőször. Sorozatban kérte a képeket, de nem kapott értük semmit. Hatalmas fölbuzdulás volt Új ház a régi helyén. (Fotó: Knyedi Zoltán) Algyő, hol vagy? Mindenki becsapta az őstehetségek fölfedezése, senki nem gondolta akkor, és sokan még most se. hogy azonnal'megjelentek a vérszfvói is. És a vérszfvók holta után is szívogatták. - Amikor kijött a bátyám, a film végett, akkor mondta: legyél jó reménységben, öcsém, ezek után a képek után te nagy jutalmat kapsz. Hittem, bíztam, reméltem, de csalódtam. Hogy az úriember is be tudja csapni a szegényt? Ha más mondta volna előre, megvertem volna azonnal. Kis ház volt a mienk, de mondtam neki, mármint András bátyánknak, jöjjön ki hozzánk, és maradjon itthon. Ahol négy ember elfér, elfér ott az ötödik is. Nagyapámék tizenheten voltak testvérek, nálunk nem volt újdonság, ha sokan voltunk. A Farki réten gyümölcsösünk volt, ha oda kijött volna, amit megkíván, mindene meglett volna. Akármikor bementem hozzá, a Művésznő mindig veszekedett velem. Mondtam neki. ne pöröljön. nem magára vagyok én kíváncsi, hanem a nagybátyámra: Ilyen nőre én kíváncsi nem vagyok. Még csak ajtót se nyitott. • Emlékszik rá, hogyan festett? - Nagyon emlékszem. Maga elé vette a papirost, kicsit föltámasztotta, egy darabig nézegette, morzsolgatta a két tenyerét, aztán azt mondta, legyünk csöndben, mert most főst. Lefektette a papirost, bemártogatta az ecsetet, és már föstött is. Legalább húsz vagy harminc ecsetje volt, mindig azt választotta, amelyikre szüksége volt. Nekem legtöbbször azt mondta, eriggy ki, kis szarházi. Jól van, mék játszani. Mire visszaértem, készen volt a kép. Látta volna, amikor a Horthyt megföstötte! Olyan aranygombok sorakoztak azon, talán az igazin se különbek. • Erről nem is hallottam. Horthy Miklóst? - Persze hogy azt. Azért nem emlegették a maga idejében, mert hátha rontott volna a megítélésében. Ha most élne még, úgy lehet, ki is tüntetnék érte. mert most már minden előfordulhat. Ugorjunk egy nagyot. Sokat írtak Suti Pálról is az újságok, a többszörösen kitüntetett kubikosbrigád vezetője volt a Vízügynél. Takács Tibor is írt róla valamelyik vízgazdálkodási folyóiratban. Csak a végéről idéznék néhány sort: „Ha majd nyugdíjas lesz, bejön Szegedre, leül a partfal előtti sétány padjára, s nézi a művét. Vagy ül a Dugonics téren, és gyönyörködik a sztnes szökőkútban. Ez lesz a boldogság!" - Régen itt a nyugdíj. - Be is megyek, egy héten legalább kétszer. Le is ülök, és el is szomorodom. Mert a mai fiatalok nem becsülik semmire, amit mi elvégeztünk. Az árvízi emlékmű márványlapjait is sorra összedarabolják. A rombolás lett az istenük. • A boldogság? - Panasszal telek én el, nem boldogsággal. A teljes Magyarország minden munkása nevében mondom, nem becsülnek minket semmire. • Régen jobb volt? - Mondta valaki egyszer, kedves elvtársak. Én meg mondtam neki, nem vagyunk egymásnak elvtársai. Csak akkor lennénk, ha az igazság fegyvereit egyformán szórnánk szét, és nem a hazugságét. Azt mondom én csak, de ha leírja, jól írja le, a nagybátyánknak az volt a sorsa, hogy sorra becsapta mindenki, de ugyanaz a sors jutott minekünk is. Amíg ígérni kell, olyan szépen szól a nóta, amikor viszont beváltani kellene, még jó, hogy szemünkbe nem mondják, de nagy marhák voltatok, amikor elhittétek. De megírom én ezt, meglátja! És elkezdi mondani fejében faragott strófáit. Még nem volt ideje leírni. (Ne vegye zokon senki, hogy a Művésznő nevét még most se említem. Nagy az ő vétke, nem tehetek róla. Az is kikívánkozik belőlem nagyon, hogy naiv művészként tartja számon a hivatalos megítélés Süli Andrást, pedig az egész ember szenvedett holtáig tartó, talponjáró, gyógyfthatatlan és jámbor naivságban.) (Folytatjuk.) Horváth Dezső Államtitkár a Cserepes soron Ritkán tapasztalható rendőri valamint vám- és pénzügyőri akció kezdődött tegnap reggel Szegeden. A gócpont természetesen a bizonyos körökben olyannyira kedvelt, ám sokak által mégis rettegett Cserepes sori „KGST-piac" volt. A véletlen hozta úgy, hogy utam éppen arra vitt, valósággal belecsöppentem a „begyűjtésbe". Jószerencsémnek köszönhetően, az eljárást személyesen ellenőrző dr. Becker Pál pénzügy-minisztériumi államtitkárral és kíséretével tarthattam. A sorok között sétálva, szinte valamennyi intézkedő rendőrhöz és vámoshoz volt néhány szava, kérdése, többször is végignézte, hogyan végzik dolgukat az akcióban résztvevők. Az egyik standnál két idősebb hölgy álldogált, akiket nem volt rest megkérdezni, mit szólnak a „takarításhoz". Első meglepetésükben alig bírtak (mertek?) megszólalni, majd amikor közölték velük, ki is az úr, megeredt a nyelvük. Dicsérték a közhangulatot megnyugtató közbelépést, kérve, a piacot ne számolják fel. Óhajukat azzal toldották meg, hogy sűrűbben intézkedjenek és legyenek kint rendőrök, mert akkor, de csakis akkor, biztonságban érzik magukat. Az államtitkár úr „Hölgyeim! További jó vásárlást, köszönöm a felvilágosítást, kezüket csókolom!" szavakkal vett búcsút a nyugdijasoktól... Gy. E. Új formátumú szerencsejáték (Folytatás az I• oldalról.) Hogy hogyan? - arról kérdeztem néhány nap tapasztalata alapján Vörös Lászlónét, a Széchenyi téri 141-es vezetőjét. - Két ablaknál a hagyományos szelvényeket áruljuk, mfg egynél a gépit - egyelőre kettőnknek van működtetéséhez jogosítványa. A forgalom eddig a megszokott volt. Még elég sokan idegenkednek, mint lenni szokott, az újtól. Legalább két-három hónap kell, amfg elfogadják az emberek. Most a legnagyobb gondot a kitöltés adja. - A területi igazgatóság ezekben a napokban megerősítette a két irodát, s mindaddig segttünk. amíg bele nem tanul.nak az emberek a szelvények kitöltésébe - mondta Kurunczi János hálózati csoportvezető. A két „tanár úrnak". Illés Sándornak és Rangosi Pálnak nem hagynak a páciensek sok szusszanásnyi időt, mert állandó „tanulóik" voltak. Közülük szólítottunk meg kettőt kérdésünkkel: mi a véleménye az újításról? Somogyi István: - A Sportfogadásban már olvastam a gépi szerencsejátékról, s a gyakorlatban is ki akarom próbálni. Azt hallottam, hogy nem elég biztonságos, s ha a felvételnél elvesznek a számok, s éppen nyernék vele, akkor csak a szelvény árát fizetik ki. Mit tud erről? A kérdést Kurunczi János felé továbbítottam. - Teljesen lehetetlen. Annál az oknál fogva, hogy fel sem veszi a gép a szelvényt, ha valamilyen probléma van. A kézbekapott bizonylaton pedig mindent regisztrál. Éppen az ellenkezője az igaz. Jakab Pál: - Most meghallgattam a kitöltési útmutatót, majd otthon ikszelem be a számokat. Azért szimpatikus az új lottó, mert kevesebbet kell adminisztrálni. - Szerintem az emberek nagyon gyorsan megszeretik ezt a formát, hiszen a hagyományosnál biztonságosabb, s nem is bonyolultabb, mert egy fogadás ideje 4 másodpercet vesz igénybe - mondta Tarnay Tamás területi igazgató. Süli József Sikerkedvtréning. Az mi?! • Szegedi Közéleti Kávéház A birtoklás kultúrája Fura egy szó, az biztos. De azért csábítóan hangzik. Megkockáztatom. aki ismeri Gazdag Lászlót, hallotta is már néhányszor ezt a kifejezést. Ez a 30 esztendős (tornász- és labdarúgómúlttal, 110 meg taekvvon-dós jelennel rendelkező) úr ugyanis jó ideje gyakoroltatja tanítványaival a „sikerkedv" megszerzését és megtartását. Biztos forrásból tudom, több sportoló - fgy a kézilabdás Sándor István és Mezei Richárd, vagy épp a tekéző Otott Katalin - is elismerte már: e módszer nélkül valahogy minden nehezebb lenne számukra, a pályán és a magánéletben egyaránt. • Gazdag úr, csak sportolóknak van szükségük a sikerkedvtréningre ? - Azt hiszem, minden olyan embernek érdemes kipróbálnia ezt a speciális edzésformát. aki komoly célokat tűz maga elé. Az élsportolók értelemszerűen az eredményeikben mérhetik le e tréning hatását, az üzlettel foglalkozók meg például a bevétel alakulásában • Speciális edzésformát említett... - Nem is véletlenül. A sikerkedvtréning tudniillik három részből áll. Az első a sikerps/ichológia. amely a sikeresség törvényszerűségeit próbálja „felfedezni". A második az énerö-gimnasztika, vagyis egy életenergiát aktiváló mozgássor. amelynek segftségével saját tulajdonságainkat „érezzük" és erősttjük. A harmadik rész a vizuális relaxáció. Ennek lényege, hogy a test izmainak ellazításával kellemes, felszabadult közérzetet teremtünk. • És Ön szerint mindez tökéletesen „begyakorolható"? - Igen! Február 8-án, 18 órakor ezért is indítunk egy 9x2 órás tanfolyamot a Forrás Szálló Juhász Gyula termében. A 3600 forintos tandíjért bárki (tehát a 10 éves kisgyerek és a 65 éves nyugdíjas is) meggyőződhet arról, hogy a rendszeres tréning céltudatosabbá és frissebbé teszi az embert. A legfőbb cél persze a pozitív gondolkodásmód kialakítása. Az teljesen abnormális dolog, hogy valaki rendre saját magának okoz problémákat, és mindig másoktól várja a megoldást. Önmagunk érdekében önmagunknak kell tenni. És még valami: a sikerkedvtréning otthon is folytatható, hiszen a tananyagot kazetta, pontosabban egységcsomag formájában haza lehet vinni. Az ismétlés pedig... Réthi • Tanár ár, a beszélgetés címében az erkölcs és a gazdagság között ott van az, hogy: vagy. Osztja-e azt a véleményt, mely szerint e kettő kizárná egymást? - Nagy baj, ha már a kettő között ellentét van. Én nem hiszem. hogy szabad lenne vagyvagy módon beszélni erről. Ezzel rögtön szembesülünk, mihelyt feltevődik a kérdés, hogy vajon erkölcstelen-e mindenki, aki gazdag? Úgy gondolom, nem a vagyont, inkább a/l kell megnéznünk: hogyan birtokol az ember. És itt ne csak a materiális értékekre gondoljunk - szellemi kincsünket, de még a nyomorúságunkat is lehet rosszul birtokolni. • Gazdagság és erkölcs - e két szóról eszembe jut, vajon az az eszme, amelyet az egyház mindig is fontosnak tartott, a birtoklás mértékletessége, érvényestthetö-e? - Ezt, úgy érzem, soha nem lehetett teljesen megoldani. Minden kor új kérdéseket vet fel, az embernek minden korban újra és újra meg kell találnia a mértéket, amellyel birtokolja az őt körülvevő értékeket. Ez a mérték pedig, úgy vélem, mindig személyhez szabott. Erkölcsi álláspontom az, hogy ne vegyek magamra nagyobb terhet, mint amit becsülettel és boldogan hordozni kezelni tudok. Anyagi gazdagságot sem. Mert ha másként Erkölcs vagy gazda(giság címmel érdekes (és igen időszerű) beszélgetéssel várja közönségét február 17-én, hétfőn 18 órától a Szegedi Közéleti Kávéház. A Hági étteremben tartandó találkozó vendége lesz Dr. Sávai János, a Hittudományi Főiskola teológiatanára és Perénvi Ottó, a Szegedi Nyomda igazgatója. A témában előzetesül Dr. Sávai Jánost kértük beszélgetésre. . lesz, akkor az, amit birtoklok lassan megfojt engem: a dolog megfordul, és a vagyon birtokol majd. A legfontosabb kérdés. hogy az a személy, akinek a birtoklás megadatott, tud-e bánni ezzel, vagy fordítva, a birtok elbánik vele. • Úgy véli, a birtoklásnak belső határai kell hogy legyenek? - Igen, s ehhez önismeret kell. Mindenkinek meg kell vizsgálnia magát, és választ kell adnia arra a kérdésre, hogy jyjjTi ÉJ ki ő, s tiszta lélekkel mit bír el. Hogy mikor lesz beteljesült ember. Akkor-e, ha sok dolgot kell magával hordoznia, és elfáradhat. összezavarodhat, vagy akkor, ha a gazdagsága szellemi, lelki kincs és ez táplálja kiteljesedését. Úgy vélem, mindaz, amit birtokolunk csak akkor tudja a kiteljesedésünket szolgálni, ha önmagunkkal tisztában vagyunk. Itt kezdődik a birtoklás kultúrája. • Milyen érzésekkel áll egy ilyen beszélgetés elé, amelyben a gazdaságról, vagyis pénzről, és nem lelki gazdagságról lesz szó? - Az anyagi gazdagság - lehetőség. Élni lehet vele, erkölcsösen, egyenes szándékkal is. Való igaz, hogy a lehetőség most összezavarta az emberek értéktudatát, s sokan olyasminek erdtek nyomába, amely a pénzen kívül másra nincs tekintettel. Hogy mégis miért nem idegenkedem a témától? Mert tudom: jobbító szándékunkban, amely az emberi tévedéseken igyekszik segíteni, vállani kell a pillanatnyi s/.édületet is. Néha le kell jutni az örvény aljára, hogy azt megismerhessük. Az ember eljut oda, és ismét felrugaszkodik. Egyszer a Tiszán elkapott egy örvény, tudom milyen az.. Leértem, és felrúgtam magam onnét. De azóta is szeretem a Tiszát, és nem nézek rá undorral. Az anyagi világra egy hívő ember sem nézhet ellenségesen. Viszont azt is tudni kell, hogy az. anyagi világ akkor lesz szilárd alapja mindennapi létünknak, ha mi magunk biztos lélekkel őrizzük erkölcsünket. Azt. hogy ebben az anyagi rohanásban emberek maradjunk, s azokra is gondoljunk. akik szűkösen élnek. S. P. s.