Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-26 / 48. szám

-nm TÁRS ASÁG«KULTÚRR* IFJÚSÁG* BÚN ÜGY* SPORT A mah-gar nép története A modellt pontosan kell beállítanom. (Fotó: Nagy László) A reklám fenegyereke Szegeden Egy 29 éves horvát fiatalembert tavaly nyáron érte a halálos lövedék. Édesapja írásban nyilatkozott, hogy fia utolsó viselt öltözékét - a terepszínű nadrágot és a vértől átitatott, golyóütötte lyukas pólót - felhasználhassák egy háborúellenes plakáthoz. Kinek jutott volna eszébe ez az első pillanatra meghökkentő ötlet, mint Oliviero Toscani reklámfotósnak? Ő a Benetton cég frontembere, akit a reklámszakma zöme ma a világ numero unójának tart. Az 51 éves vibráló férfiú nem ismeretlen a világsajtóban. Ő az, aki fotóival olyan hirdetéseket készít, amelyek erősen megosztják a világ, de különösen a szakmabéliek táborát. Egyesek botrányosnak tartják fotóit, mások vele kapcsolatban megújhodásról beszélnek. De mindenképpen figyelemre méltó ez a hanyagul öltöző, tüzes szemű és fiatalos külsejű ötletember. A hét közepén Szegeden járt, ekkor sikerült néhány percre elcsípni. - Miért van itt Bzegeden? - A Benetton őszi világkatalógusához keresek arcokat, modelleket. Az eddigi gyakorlattól eltérően keleteurópai országban szeretnék fotókat készíteni. Mivel a Szegeden nemrég nyílt új üzletünk kifejezetten jól illeszkedik a 7000 boltot tartalmazó hálózatunkba, természetes volt, hogy az önök városában nézzek szét. - Az ön fotói meglehetős botrányt kavartak, kavarnak a világ nagy képes újságjaiban. A még véres köldökzsinóros újszülött, vagy az AIDS-beteg képe provokálja a szemlélőt. Ön, illetve cége, a Benetton most hirdet, provokál, vagy... - ...ne folytassa, ismerem a dilemmáját. Sokan ezt kérdezik világszerte. Azzal kezdem, hogy az én felfogásom a reklámról eléggé eltér a közízléstől. A világban az az elterjedt gondolkodás szakmai berkekben, hogy a reklám a termékek és szolgáltatások igénybevételére biztat. Tehát röviden: vásárolj a miénkből. Tanácsot ad arra, hogyan fogyasszam el az életemet. Én ezzel szemben úgy vélem, nekem magamnak kell kreálni az életemet, ne pusztán velem történjen minden a világban. - A konzervatív reklámszakemberek álláspontja szerint a hirdetés nem sérthet tabukat és érzelmeket. Ön ez utóbbi, véres trikóval pont ezt teszi. - A „normális" hirdetés valóban nem háborít fel senkit, de engem untat, sőt felháborít. Az elesett fiatalember ruházatának képe arra ösztökél, hogy felhívjam a figyelmet az ottani szörnyű állapotokra. A nyugati világ máig nem kívánt tudomást szerezni a háborúról, nem akart tudni a tényekről. Amíg nem látta a holttestet a fotómon, addig nem volt számára igazi a háború. De én tudom, hogy mi folyik ott, ideje volt embertársaimat ráébreszteni a borzalmakra. - A Benetton miért támogatja 15 millió dollárral az ön eiborzasztó fotóját? - Más cégek nem érzik szükségesnek, hogy saját nevüket a problémák mellé helyezzék. A Benetton képes ennyi pénzt áldozni arra, hogy szembesítse a világot a gondokkal. A cégem is és én is így találjuk helyesnek. Az embereket meg kell szólítani, kommunikálni kell velük. Akár ilyen esetekben is. Vass István Péter Tanító néni, kérem, én készültem... Bella néni, tessék elhinni nekem, én egész este tanultam. Csak és kizárólag a történelemmel foglalkoztam. Átlapoztam mindent, ami a tananyagon - a tanító néni tananyagán - kívül is érdekes lehet, de esküszöm, nem lettem okosabb. Pedig jártattam az agyam, piszkosul!... Először is kezdjük azzal, amit Bella néni mondott nemrég Szigetváron - vagy Szigetvárott? -, s ami számomra is elementárisán hatott, s egyben - hogy úgy mondjam - agyilag összekuszált. Mert ugye Bella néni azt mondta a magyarok eredetéről szólva, hogy a manysik nem a testvéreink. Meg azt is mondta tanító néni, hogy mi nem nyershalat rágva, és nyereg alatt húst puhítva jöttünk be a Kárpát-medencébe. Bella néni öregebb nálam, azért olyan idős mégsem lehet, hogy mint utolsó élő tanú nyilatkozzon őseink szokásairól. Mert honnan is tudhatná Bella néni, hogy egyáltalán ettek-e nyershalat vagy sem? Bárhol olvastam őseinkről, ott volt mellette az a pár szó, ami igazolja, tulajdonképpen ehettek nyershalat azok a mahgarok! Mert ugye miből éltek annak idején? Igen, tanító néni, halásztak és vadásztak. Ha megfogták azt az istenverte halat, nem azért fogták meg, hogy akváriumba tegyék, hanem mert rohadtul éheztek, aki pedig éhes, az akár a nyershalat is megeszi. Persze sütögethették is, füstölgethették is, de akkoriban nem mindig volt idő a magyar konyhaművészet gyakorlására, mert gyakran voltak a nyomukban azok, akiket előzőleg üldöztek... Ami pedig a nyereg, alatt puhított húst illeti, ezzel jól össze tetszett kavarni, Bella néni! Ugyanis számomra eddig is logikus volt, hogy ha a nyereg alá - húst teszünk, akkor az ott egyrészt sós izzadságot szív magába, ami kvázi tartósítja, másrészt minden egyes lódobogás fölérhet egy kloffoló ütéseivel. Én pedig büszke voltam arra, hogy ilyen eszesek voltak a hajdani mah-garok, most azonban Bella néni némileg rontott azon az imidzsen, amit a történelemtanítás eddig már tuti kialakított. Legfőbb gondom a manysikkal van, ezekkel a buta ősökkel. Ugyanis eddig tiszta és világos volt számomra, hogy őseink között ott voltak a manysik - vogulok -, a hantik - osztjákok, s mindezt a nyelvtudomány, a régészet és az őstörténeti kutatások hosszú évek alatt derítették ki. Mert ugye az ember az őseit nem válogathatja meg, az olyan, amilyen, tőle származunk, ne vacakoljunk azzal, hogy milyenek voltak, hogy kik voltak, hogy mit kajáltak, ha megéheztek vagy mit nem, s azzal se, hogy őskövületi viszonyok között éltek vagy netán komfortos barlangokban. Egy biztos, a mi őseink nem voltak ott sem az egyiptomi kultúra kialakulásánál, sem annak fejlődésénél. Nem építettek piramist Szakkarában, nem tőlük származott Imhotep, s Dósószer fáraó sem tipikusan finnugor eredetű pali. Önnek biztosan tudnia kell, Mezopotámiában sem a mi őseink tüsténkedtek sajnos! -, Gilgamessel nem voltak rokonságban, sőt, Gilgames azt sem tudta, hogy mah-garok lovagolnak az ázsiai sztyeppéken, esetleg nyershalat rágcsálva, netán nyereg alatt húst puhítva. Persze nem is tudhatta, hiszen az általa - is formált mezopotámi kultúra már rég hanyatlásnak indult, amikor a mah-garok, azon tűnődtek, mit kéne föltenni a ló hátára, hogy ne törje föl a valagukat a ló háta. Nincs ebben semmi kellemetlen, nekem így jók az őseink, ahogy vannak, illetve, ahogy voltak. Bella néninek azt is tudnia kell, hogy mah-gar őseink bizony Krétán sem fordultak elő, nincs tehát közük a minoszi kultúrához; Dareiosszal sem tartottak szoros kapcsolatot: Athénban sem voltak érdekeltségeik, s Rómáról is csak jóval később tudták meg, hogy minden út oda vezet. Ez van. így tehát kedves Bella néni, számomra cseppet sem zavaró, ha kiderül őseinkről, hogy nyershalat ettek, sőt, kifejezetten örülök, hogy a nyereg alatt puhították a húst. Nekem az őstörténetünk így szép, ahogy van. Ezzel a bizonytalansággal, ezzel a földerítetlenséggel, ezzel a kuszasággal, tippelgetéssel, találgatással. Tetszik nekem, hogy nomád állattenyésztéssel foglalkoztak, hogy vándoroltak és hogy a nagy jövésmenés közben képesek voltak eljutni Levédiába, ott pedig kapcsolatot tudtak teremteni a keleti szlávokkal. Ezek után azt kell mondanom, Bella néni, hogy nem szégyen az sem, hogy tele vagyunk jövevény szavakkal. Tetszik tudni, ennyi őshaza és ennyi vándorlás után és alatt sok mindent összeszed az ember. Ne tessék hát azt tanítani a többi iskolatársamnak, hogy „a magyar népnek semmije sincsen", mert ez így egyszerűen nem igaz. Mint ahogy az sem igaz, hogy „mindenünket elvették". En úgy fogom föl, hogy mindenki adott nekünk valamit a sajátjából, s legtöbbször olyanok adtak, akiknek volt valamijük, ellentétben velünk. Nem olyan nagy baj az, hogy sem a „Király", sem az „Izabella" nem magyar eredetű szó, Bé-került a köztudatba és kész. S még valamit. Ezt egy hajdani humorista fogalmazta meg elég pontosan: (felületesen idézem!) igaz, büszkék lehetünk arra, hogy volt egy Botondunk, aki buzogányával beverte a bizánciak várkapuját, de ne tessék elfelejteni, akkor ott már volt egy kapu!... Történelemformáló munkájához további sok sikert kívánok! Nagy Bandó András M •szal az Ezer Tó Országában I. motmii w A hét fotói Amikor február 14-én, hétfő délután alig több mint kétórás repülés után a Finnair Budapest-Helsinki légi utat járó DC 9-es gépe átsuhant a Finn-öböl fehér jégtáblái felett, vendéglátónk, Pertti O. Toikka, a finn légitársaság közép-európai rezidense otthon köszönthetett bennünket. Talán egy nép gazdagsága és kúltúrája abból is lemérhető, hogy miképp fogadja a vendégeit. Ez a nekünk, magyaroknak távoli unokatestvér nép - alig többen, mint ötmillióan ott fenn, Európa északkeleti sarkában - igencsak kitett magáért. Helsinki Vantaa repülőtere nem csak a szolid eleganciájával, de méreteivel is meglepte a Ferihegyhez szokott honi utast. A Finnairnek kétszer annyi gépe (elsősorban DC-k), és hát sokkal modernebb repüiőparkja van, mint a Maiévnek. A kilenctagú delegációnk tehát így már a határon átesett azon a sokkon, amit egy negyven éve nálunk még szegényebb ország az utóbbi évtizedekben produkált. Mi, szegediek képviseltük rácsodálkozó kis csapatunkban a vidéket. Ugyanis a Finnair bemutató tanulmányútjára a repülőjegyek eladásában éllovas utazási irodák közül hatot, köztük a szegedi MORTON'S-t is meghívta. Hogy miért ért bennünket, szegedieket a megtiszteltetés? Az talán az utóbbi év gazdasági sikereiben rejlik. Petőfi S. sugárúti irodánk dinamikus fejlődésére mi sem jellemzőbb, hogy Szegeden a legtöbb repülőjegyet adjuk el, méghozzá úgy, hogy legtöbb jegyünkben érvényesíteni tudjuk a speciális, sokszor egyedi, kedvezményes díjtételeket. Ennek a sikernek a követ-. ] kezményeként mára már két számítógépes terminálon keresztül és öt telefonfővonal segítségével tudjuk teljesíteni az igényeket. (A helyfoglalási világrendszerhez csatlakoztatott számítógépeinkkel a világ bármelyik repülőjáratára azonnali helyfoglalást tudunk érvényesíteni.) Talán ez az oka annak, hogy a Szegedről Finnországba repülő tudományos, üzleti és politikai küldöttségek (Turku és Szeged testvérváros!) szinte kizárólag a MORTON'S-nál veszik a repülőjegyet. így hát bizonyára alapos oka volt annak, hogy erre a csodálatos hétre a Finnair három meghívót küldött irodánk számára. (Március 1-jén, kedden folytatjuk.) (x) stf/furvm/f Liberális lökés, konzervatív ellenőrzés. (A dákó( szigorúan független) Imre miniszter keskeny ösvényen... (Nagy László felvételei)