Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-26 / 48. szám

8 INTERJÚ DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1994. FEBR. 26. • Jóska! Mi először 1989. június 2-án találkoztunk: te akkor az MSZMI' Csongrád megyei reformkörének a vezetője voltál, én pedig a szegedi ellenzéki kerekasztalt képviseltem, s a politikai átmenet lehetőségeiről tárgyaltunk, nyilatkozatot is fogalmaztunk. - Amire szerződtünk, teljesítettük. Akkor mi, reformkörösök azt akartuk, ne legyenek előrehozott választások, mert nem az állampárttal kívántunk felvonulni, hogy lengyel vagy bolgár típusú átmenet következzen. Időre volt szükségünk, hogy az MSZMP kompromisszumos önfelszámolásával létrehozzuk mai, demokratikus baloldali pártunkat. Igaz, ennek az volt az ára, hogy nem 30, hanem éppen csak 10 százalék fölé kaptuk a szavazatokat. Mégis ez volt a tisztább helyzet, mint az állampárttal bajlódni még egy évig, eközben ugyanis lefékeződött volna a rendszerváltás. Úgy gondoltam, jó esetben a baloldal ellenzékben lesz, tehát talpon marad, s hogy így történt, a választási vereséget győzelemnek értékeltem. • Akkor és ahhan egyetértettünk: a haloldalnak biztosítania kell az új politikai tömörülések anyagi és jogi esélyegyenlőségét. Ehhez képest: a Szocialista Párt az ideológiától elhatárolta magát, de a vagyontól nem. - Erről nekem két dolog jut eszembe. Az egyik: Eörsi Mátyás a Fidesz székházügyének parlamenti vfl ájában angyali szárnyait verdesve azon sajnálkozott, hogy már csak egy tiszta erkölcsű párt van az Országházban: az SZDSZ. Én akkor elmondtam, a magyar Parlament elmulasztotta kialakítani a többpárti infrastruktúrát, jeleztem, ez veszélyes, mert a társadalom előtt lejáratódik az új rendszer, tudniillik ha sorra belenyomjuk egymást az agyagba vagy a trágyalébe, majd jön Fortinbras, de nem a svéd kultúrát fogja magával hozni. A másik: a jogutódlást vállaltuk, a vagyoni kérdés másodlagos volt; a reformköri küldöttség egyik tagjaként ugyanis jól emlékszem, Pozsgayval, Hornnal, Németh Miklóssal egyezkedtünk, s egyetértettünk, radikálisan fel kell számolni mindent, és jogutód nélkül feloszlatjuk az MSZMP-t. Felbontottunk egy üveg bort, és erre ittunk - volna, amikor Pozsgay Imre kezében megremegett a pohár: „- Akkor nem érvényes a nemzeti kerekasztal megállapodása, amit két hete Kampányhólabda Parlamenti folyosói beszélgetés is lehetne az alábbi interjú, hiszen két honatya találkozik egymással e hasábokon. Persze most nem ott, hanem a Sajtóház klubjában cseréltek eszmét. Igen, ez a helyes megfogalmazás, tudniillik a két szegedi országgyűlési képviselő meghökkentő fogadalmat tett: semmi ízléstelen vájkálás, turkálás a politikai szemétben. Semmi betartás. Betartották. „Megkeseredett a szánkban a rizling Géczi Józseffel beszélget Póda Jenő 99 frtunk alá!" Németh Miklós is elbizonytalanodott, hogy akkor kié lesz a kormány, ki fogja elfogadtatni a sarkalatos törvényeket? Mondhatom, megkeseredett a szánkban a pusztaniérgesi rizling, s rájöttünk, meg kell kötnünk az előbb emlftett csúnya kompromiszszumot. A következő, paktumpolitikai időszakban egyesek azt gondolták, a baloldalnak el kell tűnnie a színről. Tamás Gazsi el is búcsúzott tőlünk egy publicisztikában. Arra ment a játék, hogy minket törvényen kfvül helyezzenek: elszámoltatás stb. Túljutottunk, ám ezt az időszakot kellett volna a többpárti infrastruktúra létrehozására fordítani. A meglehetősen anarchikus helyzetben a politikai erők több városban is sikeresen megegyeztek, de még most, a '94es választások előtt sincs általános érvényű megállapodás. • A vidék-Magyarország képviselőjeként tartunk számon, a mezőgazdasági bizottsági munkád is ide kapcsol. Tudományos szocializmus oktató, majd reformkommunista voltál, ma a demokratikus baloldal embere vagy. Te hol helyezed el magad az utóbbi tíz-tizenöt év nagy társadalmi mozgásaiban? - A lengyel válság idején a '80-as évek elején - Szegeden és Budapesten e tantárgyat gyakorlatilag felszámoltuk. helyette politika- és eszmetörténetet tanítottunk. Segítette ezt, hogy a fővárosi jogi kar tudományos szocializmus tanszéke menedéket adott Bihari Mihálynak és politológiai csoportjának. Velük tartottunk szoros szellemi kapcsolatot, főnökünk akkorjconstruktívan konyakozott, nem szólt bele az ügyeinkbe. A marxizmus-leninizmus tanszékcsoportban fokozatosan többségbe kerültek a progresszív figurák. Az MSZP vidéki pártként alakult meg, itt volt a legerősebb, mint például a szegedi reformkörben, vagy Tolna, Vas, Zala, Bács-Kiskun megyékben. Nem akartunk olyan pártot, amely az 1948-tól felszámolt magyar szociáldemokrácia legrosszabb hagyományait folytatja: érzéketlen marad a népi, a nemzeti és az agrár problémákra. A Parlamentben sokat elértünf, személyesen én is, hogy ebből mennyit tudtunk piacosítani, az más kérdés. Büszke vagyok. 3 1.® 2.® 3.® 4.® 5.® 6,m 7.® 8.® 9.® 10.® 11.® 12.® Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje: „A szabad demokraták olyan államot akarnak, amely hatékonyan képes garantálni a polgárok biztonságát. Fontosnak tartjuk egy politikamentes, határozott, professzinális rendőrség megteremtését. A bűnügyekben eljáró hatóságok munkájában a mostaninál nagyobb szerepet kell kapnia a sértett védelmének. Meg kell teremteni a szervezett bűnözéssel szembeni fellépés korszerű jogi feltételeit. A rendőrség fejlesztésén belül a tényleges végrehajtó állomány anyagi megbecsülését javítani kell. A büntetőjog eszközeivel is üldözendő korrupciós cselekmények hatékony felderítésében jóval előbbre kell jutni." SZDSZ ^ hogy sikerült - éppen a kisgazdákkal összefogva, engem ezért kisgazda szocialistának hfvtak - az agrárlobbyt összehozni, s felállhatott a mezőgazdasági bizottság. Vagy: a Csurka-tanulmány megjelenésének időszakában szerencsétlen polarizációba sodródott a Parlament, mi azonban középre álltunk, nem vállaltuk, hogy az ország demokratákból és sötét mucsaiakból áll, számunkra nem Csurka, illetve Haraszti jelentette a viszonyítási pontot. Tárgyaltunk az MDF mérsékelt népi szárnyával, nemzeti liberálisaival, de gesztusaink nem sok viszonzást kaptak. A legbüszkébb azonban a szakszervezeti vitára vagyok. Úgy gondoltam, a megújulás csak az ágazati szakszervezetekből indulhat ki, akkor is, ha itt Nagy Sándor a vezér. E nézetünkkel 1:5-ös kisebbségben voltunk a Házban, s hogy ezt akkor nyíltan vállaltuk, ma is jó érzéssel tölt el. • A szakszervezeti nómenklatúra régebb óta ismert képviselői előkelő helyeken posztolnak az MSZP-listákon, nagy összehorulásoknak vagyunk szemtanúi. Miért? - A szakszervezeti vitában, még 1991-ben elmondtam Antall József miniszterelnök úrnak, hogy ő maga nem követte nagy példaképét, Bethlen grófot, nem egyezett ki a szakszervezetekkel - lásd Bethlen-Peyer-paktum -, tudniillik az ágazati szakszervezetek hajlandók lettek volna a lojalitásra, hiszen a magyar szakszervezeti mozgalom, a múlt századi kezdetektől, nem forradalmi, hanem kompromisszumos beállftódású volt. Két év múlva amikor végül is létrejött valamiféle megegyezés, már késő volt. így azt is mondhatnám, hogy a karjainkba pofoztátok a szakszervezeteket. Egyébként az ágazati érdekvédelemnek van jövője, nem lehet értelmiségi oldalról megszervezni, mint a Ligát, vagy '56-os nosztalgiával munkástanácsokat alakítgatni. Hogy néhány szakszervezeti vezető indul a listáinkon - jó esetben 4-5 juthat be -, az igazán nem lesz különösebben nagy hatással a parlamenti egyensúlyra. A társadalombiztosítási, illetve szakszervezeti tisztségeikről pedig nyilvánvalóan lemondanak. Nagy Sándor is. Az is tény azonban, hogy csak akkor alakulhat ki szociális partnerség a munkavállalók és a munkáltatók között, ha egy jóindulatú állam törvényi keretek között mintegy kikényszeríti a párbeszédet. Ezzel véget ér a vadkapitalizmus, ezt pedig elősegítheti, ha néhány, szakszervezeti ügyekben jártas képviselő is bent ül a Parlamentben. • Te már a jövő szocialistáiról beszélsz, maradjunk a jelenlegi kis frakciónál. Milyen ez a társaság? A gombnyomogatás ügy után, amelyben egy MSZP-s és egy MDF-es képviselő volt érintett, természetes volt, hogy a csaló a mi oldalunkon lemondott. Hámori Csaba viszont ma is ott ül velem szemben. - Addig nem akarok meghalni, míg azt a rejtélyt meg nem oldom, hogy a társadalom, beleértve a mi párttagságunkat is, miért reagálta le olyan hisztérikusan a Hámoriügyet. S hogy miért Hámori volt a célpont? Odáig már eljutottam, hogy megfogalmaztam: elsőként Hámori Csaba ujjára csapott le a demokrácia vasökle. Mert tudom azt is, hogyan nyomogatta mindenki, boldog-boldogtalan a gombokat. Hámorira a liberálisok azért haragudtak, mert sejtették, hogy dolgozott Pozsgaynak 1988-89 táján, de elkövette azt a hibát is, hogy nyilvánosan nem robbantott, nem állt be a hangos rendszerváltók közé. Általában pedig azért haragszanak rá, mert ki-ki a saját KISZ-es múltját látja benne. Ő maga ezeket személyeskedő támadásnak fogta fel, s úgy gondolta, hogy akik éppúgy zongoráztak a gombokon, azoknak nincs erkölcsi alapjuk őt felelősségre vonni. A következő ciklusban viszont nem indul. Szokolai viszont szerintem direkt csinálta - ő velem szemben ül -, láttam, egész délelőtt nyomogatta összevissza a gombokat, hogy vegye észre már valaki. Nem is csalódott, mert az SZDSZ-es hölgyek végre felnyújtották a kezüket. De egészen sokáig kínlódott, mire ezt elérte. Úgy gondolom, ez a ténykedése megtervezett visszavonulás volt, kiprovokálta a gombügyet. Mondtam is neki utána, sajnálom, hogy elmegy, mert olyan jól lehetett vele veszekedni. • Más ember: én egészen másképpen ismerlek, mint hogy Hajdú Jánossal esetleg egy képviselőcsoportba ülj le. - A Nagy Sándor- és a Hámori-üggyel ellentétben, itt most megfogtál, tisztelt képviselőtársam. De nincs rajta sem a megyei, sem az országos listán. Az MSZP-ben - talán az állampártiság ellenhatásaként veszett nagy a demokrácia, s ha egy városi közössége úgy dönt, hogy Hajdú Jánost indítja, akkor ezt felülről nem lehet megvétózni. De szerintem minden párt jelöltjei között lesz egy-két kakukktojás. Az viszont engem is meglepett, hogy^Hajdú a ]\[ap TV-ben nem csupán visszaemlékezett 1983-as kijelentéseire, de még büszke is volt rájuk. Hajdú annak idején jelképévé vált egy magatartásnak, ma ezt lett volna alkalma átértékelni. Mert ő tizenegy évvel ezelőtt azt a Csoórit bfrálta, aki bizony az elsők között lépett fel a határon túli magyarok érdekében, olyan időszakban, amikor Ceausescu valóban a magyar kisebbség megsemmisítésére tört. • Két és fél hónappal a választások előtt hogyan látod. Szegeden mi fog történni? - Én babonás yagyok, nem tartozom azok közé, akik pár közvélemény-kutatási eredmény alapján azt tervezgetik, hogy melyik tárcát foglalják majd el a kormányban. De sem államtitkári, sem főosztályvezetői pozíciót nem néztem ki magamnak. '90-ben arra gondoltam, jó lesz, ha megmaradunk, '94-ben meg kell erősödnünk, s '98-ra kormányzati tényezővé válik a demokratikus baloldal. Persze ez az ütem felgyorsult. De meg kell várnunk a végeredményt. Nem zárom ki, hogy konzervatív, például a kereszténydemokrata erőkkel lényegesen jobb kapcsolatokat teremtünk. De ezt nem segíti elő Lezsák úr ördögűző tevékenysége. Nem szabad elzárkóznia a baloldali szövetségtől senkinek, mert azzal inkább magának árt, s a mostani kormánykoalíciót segíti. Meg kell ezt gondolnia olyan pártoknak is, mint az MSZDP vagy az Agrárszövetség. Érdekes ugyanis megfigyelni, a KDNP és az MDF egymás javára történt visszalépései, mint most Szegeden, egy jelöltben összegzik a szavazatokat; a liberális visszalépéseknél azonban, lásd az újszegedi időközi önkormányzati választást, nem ez történt. • Ki a jelölted a következő beszélgetésre? - Koha Róbert.