Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-25 / 47. szám

PÉNTEK, 1994. FEBR. 25. MÉG 72 NAP 5 • Választási arcképcsarnok A mozaikokból összeáll a kép ,,AKI KÖZSZEREPLÉST VÁLLAL, AZ EGYSZERSMIND ARRA IS SZERZŐDIK, HOGY NYÍLT KARTYÁKKAL JÁTSSZA AZ ÉLETÉT" - MONDJA EGY VOLT VÁLOGATOTT ASZTALITENISZEZŐ, AKI VALLALATI VEZÉRIGAZGATÓVÁ KÜZDÖTTE FÖL MAGÁT. TALAN NEM IS ELSŐSORBAN A GAZDASÁGI VEZETŐKRE GONDOLT, HANEM A POLITIKUSOKRA. KÖZELEDNEK A VÁLASZTÁSOK, NAPONTA ÉRZÉKELJÜK, HOGY A KAMPÁNY MÁR MEG IS KEZDŐDÖTT. ILLŐ HÁT MEGKÉRDEZNI: KIK A MI POLITIKUSAINK. MOSTANTÓL AZ OLVASÓKAT MEGISMERTETJÜK NÉHÁNY KÖZÍRÓ VÉLEMÉNYÉVEL. S MIKÖZBEN AZ OLYKOR EGYMÁSSAL IS FELESELŐ SZERZŐK JELLEMZIK A MAGYAR PÁRTVEZÉREKET, REMÉLJÜK, A MOZAIKOKBÓL KIKEREKEDIK A KÉP. • Furcsa ember ez a Thiirmer Gyula. Egyre nehezebb eldönteni róla, hogy buta-e vagy csak nincs humorérzéke. A politikában az egyik legalább olyan nagy baj, mint a másik. Lehet, hogy magánemberként okos, sokezer kötetes házikönyvtára van, tájékozott a történelemben. Politikusként azonban rendre bakot lő. Szinte nincs olyan jelentős hazai vagy nemzetközi esemény, amelynek thürmeri megítélése időtállónak bizonyulna. Mint mindenkinek, nekem is a moszkvai puccs ugrik be, amikor innen, Magyarországról üdvözölte a Gorbacsov ellen lázadókat. Holott igazán élhetett volna a gyanúperrel. A puccs ugyanis rossz hangzású szó. Azt jelenti, hogy egy szúk kör palotaforradalmat kísérel meg; az alant lévők terhei Balkézről való gyerek? változatlanok, csupán a felső réteg cserélődik ki. Márpedig neki, mint a Munkáspárt elnökének a bérből és fizetésből élőket kéne képviselnie, az ő szemszögükből kéne nézni a világot. Nem is vitatom, hogy szubjektíve így gondolja, a fejlemények azonban azt sejtetik, hogy objektíve kiknek a malmára hajtja a vizet. Azokéira, akiknek „szélsőbalos" mumusra van szükségük, akik előszeretettel riogatják a rendszerváltás híveit. A létező szocializmusról bebizonyosodott, hogy nem jó. Visszasírni kár. Mindazonáltal illő megértéssel fordulni azok irányába, akik már túl öregek Habsburg Gyuszi A feleségemnek volt egy kolleganője, aki szép szóval, az értelemre hatva akarta neveli a gyerekeket. Mikor az egyik az anyja izéjébe küldte a másikat, ez a hölgy türelmesen, anatómiai pontossággal elmagyarázta a büdös kölöknek, hogy ez milyen rettenetes kívánság. Fizikailag képtelen helyzet a szegény kisfiút oda visszagyömöszölni. A helyzet valóban elképzelhetetlen, a politika azonban mindenre képes. A kommunisták most pontosan ott vannak, ahonnan jöttek. No, még nem a mély illegalitásban, de ugyanabban a csöndes megvetettségben szervezkedés, „nemzetidegen", „önkényuralmi", sejtekben politizálós őskeresztényi állapotban, amelyből mintha még nem is nőtt volna ki az államszocialista „államvallás", ami sok évtizedig országolt Kelet-Európában. És Thürmer Gyula ennek a vallásnak a honi pápája, vagy fogalmazzak pontosan: prímása. Gondolom, aki ma kommunistának adja a gyerekét, az nem igazán karrierizmusból teszi. A Munkáspártban vannak egyrészt a megátalkodott öreg mozgalmiak (Öreg kutya nem tanul új trükköket mondja az angol), másrészt a baloldali idealisták (akik éppenséggel folyton a kizárás határán voltak azok részéről, akik ma a kormánypártokban és az ellenzékben szidják versenyt a „bolsevistákat"), és nyilván vannak karrieristák is. Kell, hogy legyenek, hisz Thürmer Gyula különben nem élt volna túl annyi sikertelen puccsot. Van ebben valami Beckett-szerű: ahogy világuk pusztulása után, egy csorba csuporért - mint hatalomért - megy a hírig. Az persze, hogy támadják, nem bizonyít semmit az ex-MSZMP főnökének politikai hitéről. Mondanám Thürmerre, hogy elvhű kommunista, hiszen, ha pártelnök helyett kettőskönyvelő lenne, biztosan kevesebb gondja volna. De meggondolkodtat valami. Azért az, hogy a Gorbacsov elleni puccs második percében csókoltatta Janajevéket, azt mutatja, hogy nem sok különbség van a Munkáspárt és a Habsburgok között. Nem felejtenek, és nem tanulnak. Szántó Péter ahhoz, hogy változtassanak negyven év alatt megszilárdult nézeteiken, vagy éppenséggel fiatalok-középkorúak, de nincs munkájuk. Ők kétségkívül a rendszerváltás áldozatai. S mert százezerszámra vannak, csakugyan nem árt képviselni az érdekeiket. Az én parlamentemben tehát helye volna a Munkáspártnak, más kérdés, hogy ügyesebb pártvezért is el tudnék képzelni. Mert ízlelgessük csak ezt a Thürmer-mondást: „Az ötéves kislányomról tréfásan szoktam mondani: ő is baloldali szimpatizáns, hiszen engem szeret." Aki kifejtette, az kötelezőnek érzi a politikusok között mostanában dívó könnyed hangvételt. Csakhogy az idézet nem humorérzéket tükröz, hanem görcsös megfelelni akarást. Ez nem belülről jövő humor, hanem csak humorizálás. Majdhogynem idétlenség. Elvégre a gyereknek mi köze a papa világnézetéhez (mindenesetre nem szokás belekeverni az ideológiába). Az ilyen és ehhez hasonló megnyilatkozások alapján vélem úgy, hogy Thürmer Gyula viszonylag fiatal kora ellenére anakronisztikus jelenség. Stílusa, személyisége nem illik a kilencvenes évekbe - ezt előbb-utóbb választói is észreveszik. Zöldi László Rosinante is hiányzik Megindítóan hősi kép is lehetne: bukott ügyek utolsó védelmezőjének lenni. Cervantes még nevetséges figurának találta Don Quijote-t, az idő azonban átrajzolta a mesét, és lett belőle a szélmalomharcok erkölcsi győztese. Akár hősies harc is lehetne az, amit 1990 után az MSZMP elnöke magára vállalt: a hajdan egyeduralkodó párt fejeként, immár a parlamentből is kiszorulva vallja és vállalja azt, amit kiejtett magából a történelem. A spanyol mesealak bármilyen idejétmúlt volt is - harcolt. E pártvezérnek egyetlen fegyverténye emlékezetes: elsőnek üdvözölte a moszkvai puccsot. Nem azt hiányoljuk, hogy Thürmer Gyula elfelejtette megszervezni a katonai hatalomátvételt, hanem azt, hogy nem viszi vásárra a maga bőrét. La Mancha lovagjának volt rozsdás vértje, csorba fringája, es nyargalni ott volt Rosinante, a roggyant paripa. Neki nincsen Rosinantéja se. Ami vivőerő a szocialista ideológiából, az más pártokhoz állt. Az ő térfelén néhány halláskárosult Sancho maradt és fiatalnak... Nos, szívfájdító volt látni azt az egy-két arcot, amelyik a kubai hatalmas fejlődést éltetni gyűlt össze. Valóságismeretük teljességgel hiányzik, inkább védeni kellene őket, mint nyilvánosság elé vinni. Kegyetlen szabály munkál abban, hogy ezt a pártot senki nem kívánja betiltani, senki nem akarja szankciókkal üldözni, de még vitába se száll velük egyetlen szervezet sem. Néhány röpke gunyfintor villan ugyan feléjük, de az is szellemtelen. Nem csoda: hajdan szájas elvtársaiktól származnak ezek a gesztusok, azt hitelesítendő, hogy már átmosakodtak. A harctalanság, az ellenfél nélkül maradás - ez az igazi negáció. Amikor valaki vagy valami már annyira sem számít, hogy érdemes volna rajta élcelődni, teljessé válik az enyészet. Az ilyen végóra nem tudhat elromolni vagy megszépülni. Az ilyen vég még emlékeztetőnek is kevés: tanulság nem vonható le belőle. Önmagán kívül semmi másra nem utal. Aki mégis útjában találja, az széttárja karjait, csak annyit mond: „Ez van." Aztán indulatok nélkül megy tovább. Berkes Erzsébet Thürmer Gyula Közgazdász, 1953. ápr. 14. Sz.: Thürmer Gyula. Nős. Gy.: Gyula, 1974, Marianna, 1988. T.: Nközi Kapcsolatok Int., Moszkva, 1971-76. É.: 1976-80 a Küliigymin.-ban dolgozik, 1980-82 a moszkvai nagykövetség másodtitk., 1982-88 az MSZMP KB külügyi oszt. szovjet referense, 1988-89 Grósz Károly külpol. tan.adója, 1989- az újjászervezett MSZMP (1992- Munkáspárt) eln. 1990 országgy. képv.jelölt. C.: Munkáspárt, 1082 Bp., Baross u. 61. Tel.: (1)1342721. (A Ki kicsoda 1994 alapján) Thürmer mondja Kívülálló A Parlament nem egyenlő egy olyan klubbal, melyet hat pártnak nyitottak meg. Onnan ki lehet esni, oda be lehet kerülni. Helyzetelemzés Ha lop, csal, hazudik a képviselő, apját-anyját megöli, akkor sem történik semmi. Legfeljebb átül egy másik frakcióba. Családi összetartás Az ötéves kislányomról tréfásan szoktam mondani: ő is baloldali szimpatizáns, hiszen engem szeret. Jelszó Ma a bal a jobb. Nem kell szó szerint venni Ha nem ismerném a tényeket, akkor én nagyon szívesen az MDF-re szavaznék. Pártellenszenvek - a Szonda Ipsos szerint Országos adatok FKGP 13 MDF 22 MSZP 6 Egyéb párt 16 Nincs iiyen, bizonytalan 38 Az egyes pártot adatainak összege a kerekítés miatt nem 100% A keleti országrész adatai FKGP 12 MDF 21 MSZP 5 Egyéb p*t 11 Nincs ilyen, bizonytalan 45 A pártokról kialakult képet a „fonákjáról" is lehet nézni: egy-egy pártot mennyien nem kedvelnek, mekkora ellenszenvet „sikerült" kivívnia maga ellen. Ezen a téren az MDF a „legsikeresebb". A keleti országrész lakosságának 21 százaléka semmiféleképpen nem szavazna rá a képzeletbeli választásokon. Ez az elmúlt hónaphoz képest 4 százalékos emelkedést jelent. Az FKGP megőrizte ugyan második helyét, de ellendrukkereiből mintegy 5 százalékot „elveszített". Az MSZP-vel szembeni ellenérzéseikről a megkérdezettek 5 százaléka számolt be, 2 százalékkal kevesebb. mint a tavalyi esztendő utolsó havában. A Fideszre 3, a KDNP-re 2, az SZDSZ-re 1 százaléknyian nem szavaznának semmilyen körülmények között sem. Ézen pártok esetében lényegesebb elmozdulás nem tapasztalható. A Parlamenten kívüli pártok nagy része közömbös az emberek számára: sem rokon-, sem ellenszenvtáboruk nem jelentős. Ez utóbbi esetében akad két kivétel: a Munkáspárt és a MIÉP. Az előbbitől a Dunától keletre fekvő megyék lakosságának 5, az utóbbitól 3 százalék idegenkedik. Tehát a Munkáspárt veszített a tőle elfordulok sorából, a MIÉP „tartja a szintet", pedig országosan elindult felfelé az elutasítási indexe. (Országosan a decemberi 4 százaléknyi ellentáborra! szemben januárban 6 százalék volt a MIÉP-et elutasítók aránya.)' Az adatfelvétel ideje: 1994 január. Az adatfelvétel módja: személyes, kérdőíves megkérdezés. Az alapsokaság: 18. évét betöltött, keleti országrészben lévő állandó lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár. A megkérdezettek száma: az ország felnőtt lakosságát reprezentáló 936 fő, ebből 455 fő a keleti országrész választópolgárait képviseli. Az alapsokaság és a megkérdezettek összetétele nem, korcsoport és a lakóhely típusa szerint megegyezik. Ferenczy Europress