Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-23 / 45. szám

SZERDA, 1994. FEBR. 23. GAZDASÁGI MELLÉKLET III. - A kettős - öntözési és belvízvédelmi - célt szolgáló, visszaduzasztásra alkalmas talajcsövezés. Ha nem sikerült volna elfogadtatni, ma nem hiszem, hogy azzal foglalkozhatnék, hogy miként juttassuk el a Tisza vizét, mostmár nemcsak a mártélyi és mindszenti földekre, hanem egész Székkutasig. Az emberek várják az öntözés lehetőségét, mint a Messiást. A siker érzése számomra, amikor jó szóval, a támogatási lehetőségek megismertetésével egyegy jó programra össze tudom hozni az embereket. - Emberekkel foglalkozni köztudottan időigényes dolog. Az elfoglalt ember nem ér rá pénzt keresni. Ennyi energiát talán egy üzleti vállalkozás jobban megfizetne. - Mi erre, a hivatalnoki szintre álltunk be, s ehhez igazítottuk az életünk. Mindkettőnk szakmaszeretete lehet a magyarázat, hogy nálunk ez nem gond. Bár lehet, hogy kissé elkényelmesített, hogy munkámban az utóbbi években nem tréningeztem napi, gazdasági döntéskényszerekkel. Testvérem rámerészkedett a szabad vizekre, s nem bánta meg. Ettől még nem kötelező utánoznom. Bár egy szakmámon kívüli, baráti indíttatású társas vállalkozásba már én is bemerészkedtem. - Szóval a maszek öntözőtelep kizárva? - Szó sincs róla. A ház körüli konyhakertet a feleségem műveli, de én vagyok az öntözés felelőse. Van egy engedélyes kutam, s egy korszerű japán tömlőm, amely 8 méter szélesen őszi eső módjára juttatja el a vizet a növényekhez. Tóth Szeles István Nagy utazás - csöpp szerelem .Javíthatja az ön szerelmi életét egy kis vonatozás?" Ez a kérdés nem valamilyen szocio-pszicho-szexuális kérdőíven szerepel, hanem az egyébként meglehetősen konzervatív amerikai vasúti társaság, az Amtrak új hirdetéseiben. S még hozzáteszik: „Egy vonatút az egekig emeli a szerelmet." Nos, hogy így van-e, nem tudom. Mindenesetre úgy tűnik, az egyre szűkülő piacon vergődő utazási társaságok a végső fegyverhez nyúltak a fogyasztók meghódítása érdekében. Azokra a régi típusú szerelmi románcokra utalnak, amelyeket az ember képzeletében az utazással társít. Tudják, hogy a potenciális piac hatalmas, hiszen Amerikában meglehetősen sokan, főleg középkorú házaspárok gondolják úgy, hogy ki kell szakadniuk otthonról egy időre, hogy felfrissítsék házasságukat. A 40-es, 50-es éveik végét taposó sokgyerekesek, akiket a szociológusok csak „babyboomerként" emlegetnek, egy közös utazástól egyenesen csodákat remélnek, már ami a szerelmi életüket illeti. Az Amtrak hirdetése éppen egy ilyen házaspárt ábrázol, amint a vonatfolyosón ölelkeznek. A felirat pedig így szól: „Egy vonatút olyan, mint egy hosszú, kellemes randevú." Az, hogy az amerikai utazási társaságok megpróbálnak mindent bevetni, nem véletlen. A statisztikák szerint az utazási ipar 1993-ban mindössze 3 százalékos növekedést mutatott az előző évhez képest. Ez pedig kevesebb, mint a feles a korábbi időszak növekedésének. A romantika pedig nem rossz marketing-eszköz, legfőképpen azoknak a cégeknek, amelyek - ha tisztességesek - nem csalogathatják magukhoz az embereket azzal, hogy mindenkinél alacsonyabb árakat ígérnek. S hogy mitől rolmantikus az utazás? Az Amrtak-hirdetéseket készítő reklámügynökség előzetesen közvéleménykutatást tartott az utazók körében. Az eredmény: az emberek kifejezetten szexisnek ítélték a vonatozást. Mondván, hogy órákra össze vannak zárva, és benne van a levegőben, hogy - bármi metörténhet. A tengeri hajótársaságok talán még nagyobb eséllyel apellálhatnak az emberek szerelmi romantika iránti vágyaira. A Princess Hajózási Társaság ezt már évekkel ezelőtt felfedezte. Az igen népszerű Szerelemhajó című tv-sorozatot uganis egyik hajójuk fedélzetén forgatták, hétről hétre forróbbnál forróbb szerelmi románcokat mutatva be. Azóta a társaság minden hajója szerelemhajó néven fut, és a közvéleménykutatások még ma is azt mutatják, hogy a kellemes képzelettársítás meglehetősen sok embert vonz. S hogy azután a kupéban és a fedélzeten mi történik, már igazán nem az utazási társaságok dolga. Keczer Gabriella Gondolatok, hideg vízről Lehet sok az eső, lehet kevés. Tasnádi Gábor, megtalálja vele a munkáját. A csapadékos esztendőkben mint a belvizek eltüntetésére szolgáló megyei meliorációs program mindenese bukkant fel a közéletben, mostanság az öntözési támogatásra mozduló gazdaságok és új gazdák is ugyanőt keresik a megyei FM Hivatalban. Ki ez az ember, aki e végletes helyzetekben egyformán feltalálja magát? Gondolom, e kérdésre adott válaszok nemcsak egy embert mutatnak be, hanem az értelmes hivatalnoki lét értelmébe is bepillantást engednek. - Óriási szerencsémnek tartom, hogy életem eddigi szakaszában mindig azt csinálhattam, amit tanultam, s szerettem. Szarvason végeztem, öntözési és meliorációs üzemmérnök vagyok. Kint az életben, a deszki téeszben kezdtem, majd két lépcső után 1976-ban fogadtam el az invitálást a megyei tanács mezőgazdasági osztályára. Döntésemben a jobb fizetés reménye éppúgy befolyásolt, mint az átfogó, nagy tétekben való gondolkodás igénye. Beszélgetésünk során egyre inkább ámyalódott a kép, soksok minden érdekelhet egy olyan embert is.aki egy szakma vagy hivatás mellett tette le a voksát. A negyvenes éveit taposó, négygyermekes apa életében a család sem vált soha mellékessé. A természet szeretete, mint összekötő kapocs tűnt fel elbeszélése nyomán. - Senkinek sem szóltam még róla, szeretnék jelentkezni a mezőgazdasági környezetvédelmi szakmérnöki képzésre. Az előzményekre a mártélyi holtág' lehet a példa. Hiszem, hogy e holt víz épp a most Fotó: Gyenes Kálmán Tasnádi Gábor: a siker egy jó program készülő öntözőrendszer révén kelhet életre, ugyanis így egy szezonban vagy féltucatszor cserélődhet, frissülhet fel a vize. A Tiszához köt még, hogy Algyőn élünk, s az utóbbi két év legszebb családi programjait a Tisza-túrák jelentették. A túrából a gyaloglás sem maradhat ki. Feleségem tanár, amikor vándortáborba megy a diákokkal, hétvégén igyekszem utánuk eredni. Visszatérve a szakmához, egy időben felerősödtek azok a hangok, hogy szárazságban minek évente 100-150 milliót áldozni a belvízrendezésre. Talán el is veszett volna a támogatási keret, ha nem ilyen jó diák módjára tudták volna a programban résztvevő szakemberek megmagyarázni a bizonyítványukat. Ugyanis meliorációs keretből hivatalosan nem lehetett a pénzt az égetően szükséges öntözőművek megépítésére átcsoportosítani. - Mi is volt ez a mentőötlet? Inter-Európa Bank Rt. Egy yen egy forint Bizonyára már mindenki tudja, hogy február 15-én, kedden délután leértékelték a forintot 2,6 százalékkal. A jelenlegi forintleértékelés a január 3-i 1 százalékos devalvációt követte, és biztos, hogy idén még követi egy pár hasonló mértékű forintleértékelés. Sokan úgy vélik azonban, hogy a választásokig már egyáltalán nem, vagy csak egyszer lesz leértékelés. Ezekkel a kis lépésekkel a Nemzeti Bank a forint magasabb kamata miatt a reálbefektetés hozamának szintjét is kívánja egyensúlyban tartani a külföldi devizanemekhez képest, hiszen a világ vezető országainak devizái mind 8 százalék alatti hozammal kamatoznak. A hét elején valóságos dráma zajlott le a devizákban nagyban befektetők szeme előtt. A február 11-i amerikai-japán kereskedelmi csúcstalálkozó kudarca után szinte minden dealer és befektetési alapkezelő hosszú dollár pozíciókat eladta és yent vásárolt, gondolva arra, hogy a Clinton-kormány egy erős yenben is keresheti a hatalmas japán kereskedelmi többlet megnyirbálásának eszközét. A 11-i 108,30 USD/JPY szintről hétfő reggelre 105,40-es szinten kezdett az európai piac. A japán nemzeti bank folyamatos intervenciói ellenére is rendületlenül zuhant tovább az európai, az amerikai és az ázsiai üzleti órák alatt, míg végül kedd hajnalban megérintette a 101,40-es váltási szintet, amely mélyponton utoljára csak 6 hónappal ezelőtt kereskedett a világ. Ez a hirtelen zuhanás közel 7 százalékos felértékelése volt a yennek, ami nagyon jó hír azoknak, akik yenben tartották a pénzüket, hiszen a forintleértékeléssel együtt a múlt heti yen-forint 0,91 átváltási szint helyett 1 yen pontosan 1 forintot ér. A hatalmas dolláreladás a többi devizával szemben is gyengítette a zöldhasűt, és a korábban betonbiztosnak hitt 1,7520-as szintet könnyedén áttörte a dollár és csütörtökön már az 1,7270-es szinten várta a Bundesbank ülésének eredményét. A korábbi amerikai kamatemelés miatt megrendíthetetlennek hitt dollár ezért sokaknak meglepetést okozott gyengülésével. Csütörtökön azonban újabb meglepetéssel a Bundesbank szolgált, hiszen amikor a legkevesebben számoltak azzal, hogy kamatlábat csökkent számításba véve a német munkapiaci vitákat, ami általános béremelés esetén befolyásolja az inflációt és a legutóbbi dollár kamatemelés a márkára hátrányos voltát, a Bundesbank pont most jelentette be a diszkont kamatlábának 50 bázis pontnyi, azaz 5,75-ről 5,25-re való csökkentését. Igaz, kihasználták a márka hirtelen erősödését, de ez a hfr könnyedén megtépázhatta volna a nemrégiben lélegzethez jutott márkát. Csengeri Ervin Évtizedekig működtetett Kisteleken, az E-75-ös főút mellett egy kis forgalmú élelmiszerboltot a helyi áfész egyetlen eladóval. Két évvel ezelőtt Hegedűsék átvették az üzletet, és családi vállalkozásban újraindították. Mára ez lett az egyik legkedveltebb élelmiszerboltja a kisvárosnak, öt alkalmazottal több tízmilliós éves forgalmat bonyolítanak le. Néhány hét múlva felavatják az üzlet mögött kialakított húsfeldolgozó üzemüket is. Ferencet és Flóriánt, a két Hegedűs-fivért, és Ferenc feleségét, Zsuzsát a vállalkozás sikeréről kérdeztük. - Épp lejárt volna a gyesem - kezdi mesélni Zsuzsa -, korábban a helyi Kábelgyárban dolgoztam, de oda nem akartam visszamenni. Férjem egy húsboltban dolgozott, ahová bizományba üdítőt vittek eladni, és felajánlotta neki a Bácsszőlősi Állami Gazdaság, hogy nyisson egy üzletet otthon. Forgalmas főútvonal mellett lakunk, és épp itt állt üresen a garázsunk, ezért belevágtunk. 1990 májusában nyitottunk, hamar rájöttünk, hogy nem éri meg kizárólag csak egy cég termékeit árulni, így egy hét után felbontottuk a szerződést a bácsszőlősiekkel, és kiváltottuk a vállalkozási engedélyt. Nagyon nagy forgalmú palackozott italokat árusító boltunk volt, az év végi záráskor a szegedi könyvelőnk nem akarta elhinni, hogy akkora forgalmat lehetett abban a kis üzletben lebonyolítani. - Hogyan nyitották meg a második üzletet? - Az üzlethelyiség adott volt, mert a szüleim házában működött egy élelmiszerbolt, csak vissza kellett venni az áfésztől - folytatja Ferenc. Eleinte ez egy kicsit nehezen ment, az egyik ügyintéző kereken ki is mondta: mindent el fognak követni, hogy ne sikerüljön. Végül az áfész elnökével egyeztünk meg, és 1992. március 3-án nyitottunk. Saját tőkénk nem sok volt, 30 százalékos kamatra kaptunk 800 ezer forint kölcsönt. Szerencsére gyorsan fellendült a forgalmunk. Felvágottaktól kezdve a vegyi termékekig szinte mindent árulunk, egy ABC komplett kínálatát tudjuk nyújtani. Ha olyan dolgot keresnek a vevők, ami addig nem volt kapható, akkor azt másnap már beszeHúsf eldolgozó Kisteleken Napi öt mázsa köröm Fotó: Hárs László A Hegedűs fivérek a pult mögött. Fél ötkor kelnek rezzük Szegedről. Öt alkalmazottunk van, kilenc nagyobb közület számára szállítunk árut. Vasárnap délelőtt is nyitva tartunk, akkor általában 60 ezer forint körüli forgalmat bonyolítunk le. Minden nap reggel fél ötkor kelünk, elkészítjük és kiszállítjuk a közületek rendeléseit, fél hétkor nyitunk. Amikor vállalatnál dolgoztunk - veszi át a szót Flórián -, akkor egy télen száz helyre is hívtak bennünket disznót vágni. Ez adta az ötletet, hogy egy saját hűsfeldolgozó üzemet hozzunk létre, ahol házi jellegű termékeket készítenénk, és árban is versenyképes kínálatot nyújtanánk. Nagyon rossz dolognak tartjuk, hogy gyakran nem lehet kapni Kisteleken füsölt kolbászt, töpörtót, amit pedig naponta keresnek. - Hogyan sikerült az újabb vállalkozáshoz szükséges tőkét előteremteni? - Megpályáztuk a Start-hitelt, sikerült kapnunk 3,5 millió forintot. A húsvéti kolbászt már ebben az új üzemben szeretnénk előállítani. Furcsa, hogy egy ekkora településnek jelenleg nincs saját vágóhídja, és nem megoldott a húsellátása. A régi vágóhíd berendezését szinte teljesen széthordták. Errefelé nagy a kereslet az olcsóbb melléktermékek, a köröm és az aprólék iránt, a mi üzletünkben naponta elfogy belőle 5 mázsa. Minden nap 40 láda húsárút hozunk Szegedről a Pick Szalámigyárból. - Mit gondolnak, mi a titka a sikerüknek? - Azért jönnek hozzánk a vevők, mert már régről ismernek bennünket, és látják, hogy ma is ott állunk a pult mögött, tudják, ha valamit keresnek, akkor azt igyekszünk beszerezni. H. Zs.