Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-03 / 28. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. FEBR. 3. Í VÁLASZTÁSI KAMPÁNY 5 Tisztességes megélhetést, kiszámítható jövőt! A munkáspárt Csongrád megyei programja Megyei programunk illeszkedik a párt országos programjához, amely világosan kifejti, hogy ellenzünk mindenfajta visszatérést a múlthoz, Tiltskúzunk a második világháború előtti társadalmi-gazdasági állapotok újraélesztése ellen. Nem akarunk visszatérni az elmúlt évtizedek hibáihoz sem. Ugyanakkor óvni kívánjuk mindazt, ami az utóbbi 30-35 évben jó és értékes volt: a létbiztonságot, a dolgozók munkához juttatását, a mindenkinek biztosított oktatási és egészségügyi rendszert, a társadalmi nyugalmat, a békés külpolitikát. A Munkáspárt célja a dolgozó emberek - a munkások, a szövetkezetekben és egyénileg gazdálkodó parasztok, értelmiségiek, kisvállalkozók, nyugdíjasok és fiatalok - politikai érdekvédelme. A Munkáspárt parlamentbe kerülve azért fog síkra szállni, hogy az országos politika biztosítson - munkát, tisztességes megélhetést, kiszámítható jövőt, - törvényességet, demokratikus rendet, nyugalmat, - békés külkapcsolatokat. A Munkáspárt reálpolitikát folytat. Felemeli szavát a társadalom nagy többségét kitevő, a saját munkájukból élő dolgozó emberek érdekeiért, mert ők a tőkés rendszerváltás kárvallottjai. A Munkáspárt konkrét céljai: 1 Olcsóbb parlamentet, az 8* ország teherbíró képességéhez alkalmazkodó központi és helyi közigazgatást akarunk. A képviselői fizetéseket a dolgozók igazságérzetének figyelembevételével kell megállapítani. Fokozni kell az országgyűlési és helyi képviselők felelősségét és kötődését választóikhoz. 2

A privatizáció jelenlegi • gyakorlatát le kell állítani, a vele kapcsolatos korrupciós ügyeket ki kell vizsgálni, és meg kell állapítani a felelősséget. A privatizációból befolyt pénzösszegeket munkahelyteremtő beruházásokra kell fordítani, elsősorban a szolgáltató, az infrastrukturális és az ipari húzóágazatokban. A munkavállalók tulajdonossá válását nem ritka kivételként, hanem általános gyakorlatként tegyék lehetővé. Valóra kell váltani a dolgozók érdekvédelmi szervezeteinek közreműködő és ellenőrző szerepét. •hhbhmhhmh 3

Biztosítani kell a tulaj• donformák esélyegyenlőségét. Ne tegyék tönkre - sem jogszabályokkal, sem közgazdasági eszközökkel - a még működő ipari, mezőgazdasági termelő vállalatokat és szövetkezeteket csak azért, hogy a magánszféra életképességét erőszakkal bizonyíthassák. Meg keli tiltani az állami és szövetkezeti tulajdon olcsó kiárusítását a külföldi és belföldi tőkének. A közösségi tulajdon életképességét a gazdasági verseny, az egyenlő pénzügyi, hitel- és adófeltételek döntsék el. Gazdaságélénkítő intézkedésekkel elő kell segíteni a kilábalást a válságból. 4

A lakosság életkörül• ményeinek javítása érdekében az alábbi sürgetjük: - a mesterségesen szított infláció fékezésével, az inflációval arányos nominálbérnöveléssel, a nyugdíjak arányos emelésével meg kell akadályozni további társadalmi rétegek perifériára szorulását; - a bér- és nyugdíjrendezéseknél érvényesüljön a szakszervezetek, a társadalom- és nyugdíjbiztosítási önkormányzatok érdekvédelmi szerepe; - meg kell oldani a privatizált vállalatok alkalmazottainak érdekvédelmét: az új tulajdonosokkal tartassák meg a munkaügyi törvényeket; - meg kell szüntetni a közoktatásban s az egészségügyben dolgozók fizetésbeli elmaradását; - a stagnáló lakásépítést el kell mozdítani a holtpontról; a bérlakásokat fel kell ajánlani megvételre a benne lakóknak, s az (gy befolyt összegeket kizárólag lakásépítésre kell fordítani - főleg a pályakezdő fiataloknak juttatva őket; - jobb adópolitikával ösztönözni kell a kisvállalkozókat alkalmazottak és szakmunkástanulók tartására. 5

Összehangolt belgazda• sági és külkereskedelmi politikával biztosítani kell mind a nyugati, mind a keleti piacokon az erőteljes térnyerést. 6

Nagyobb lehetőséget és • közéleti szerepet kell juttatni a civil szerveződéseknek (Nyugdíjasok Egyesülete, Lakásbérlók Egyesülete, Társadalmi Érdekegyeztető Tanács stb.), amelyek lehetővé teszik a szélesebb társadalmi kontrollt minden fontos kérdésben. hatással a megválasztott és felesküdött képviselőre. Az önkormányzati képviselőket úgy érdemes megválasztani, hogy egy képviselőre 200-400, maximum 50 család jusson. Miért családokat számolok? Azért, mert a személy és a nemzet között ott van még a család, mint igen fontos és nélkülözhetetlen érdekegység. Család nélkül nem lenne személy, nem lenne nemzet. A család több választót is magába foglal, ezért sokkal könynyebb a családok véleményét, érdekeit felmérni, mint különkülön a személyekét. Ez lenne a választások első foka. Az így megválasztott képviselők és polgármesterek, országgyűlési választási körzetenként delegáljanak maguk közül országgyűlési képviselőt, akik a törvényalkotó munkában részt vesznek, vagyis a helyi elképzeléseket, elvárásokat az ország törvényhozásában megjelenítik. Természetesen maguk közül választanák meg a nagyobb közigazgatási egységek - megyék - önkormányzatainak képviselőit is. Egymás megismerésére és e választások megtételére kapnának kb. fél vagy egy évet. Javaslatom igazi újszerűsége az úgynevezett családi körzetgyűlés, ahol rendszeresen találkozna a körzet képviselője a választóival, és ahol minden - a körzéthez tartozó családot egy fő, valamelyik szülő képviselhetne. A családi körzetgyűlésen minden család egy szavazati joggal rendelkezne, illetve - például 30 év fölött - olyan személy is kérhetne egy fél mandátumot, aki család nélkül, egyedül él. A részvételhez minden családnak kérnie kellene az arra jogosító igazolást (mandáumot) az illetékes önkormányzattól. Ez len7

A helyi önkormányzatok• nak feladataik ellátásához - a reális központi költségvetés, a különböző adók és más jövedelmi források igazságos elosztása alapján - az eddiginél jobban meg kell teremteni az anyagi-pénzügyi feltételeket. 8

Az állampolgárok nyu• galmát és békés életét garantáló közbiztonságot keli teremteni: kellő szigorral fel kell lépni a bűnözés és garázdaság ellen, megtartva a törvényesség követelményeit. 9

A szomszédos országok• ban élő magyar kisebbségek helyzetén elsősorban a hazai nemzetiségi politika példamutatásával lehet és kell javítani. W

A lakosság elemi ér• deke, hogy az országgyűlési választások eredményeként minél több olyan képviselő kerüljön a parlamentbe. ne a képviselő beszámoltatásának illetve felkészítésének színtere. Itt mérhetné fel a képviselő a választók tényleges érdekét és akaratát, illetve itt ismerhetné meg a választó azokat a magasabb szempontokat - közösség érdeket amelyek az egyéni érdekét korlátozzák, és itt állapodhatnának meg e korlátozás mértékéről. Ez lenne az ország legfontosabb érdekegyeztető fóruma, az egyéni és a közösségi érdek ütköztetésének legsúlyosabb színtere. 111. Végezetül felvetődik a kérdés, hogy ennek a szép képviseleti piramisnak ki legyen a tetején, ki álljon az ország élén? Számomra az nem is kérdés. hogy úgynezett elnöki rendszert kellene bevezetni, ahol az elnök egyszemélyben kormányfő is. Erre a jelenlegi megosztottságra semmi szükség. A kérdés inkább az, hogyan válasszunk magunknak elnököt? Az alulról építkező piramis-rendszer azt kívánná, hogy az Országgyűlés válaszsa meg az ország elnökét. Nekem mégis szimpatikusabb a nép által közvetlenül történő elnökválasztás, mert a piramis aljától a teteje messzebb van, és a közvetítés során óhatatlanul elkallódó választói érdeket összegyűjtheti egy olyan elnök, aki hatalmát a néptől kapja. Természetesen a visszahívás terhe rá fokozott súllyal nehezedne. A nép kezében tartja a helyi képviselőjét és a képviselet csúcsán álló elnököt. Ennél megbízhatóbb demokráciát nemigen tudok elképzelni. Gyirán István Baja aki ért a gazdasághoz, szociális érzékenységgel rendelkezik, és vállalja a dolgozók érdekeinek képviseletét. H

Csongrád megye sajá• tosságait figyelembe véve különösen fontosnak tartjuk az alábbiakat: - Felül kell vizsgálni az 1990 óta megyénkben folytatott iparpolitikát. Az ipar 1990-ben 53 126 szellemi és fizikai dolgozónak adott kenyeret. míg 1992-ben már csak 43 037-nek. A nyilvántartott munkanélküliek száma 1993 végén 25 918 fő volt, a munkanélküli pályakezdők száma 2563. A nyilvántartásból kikerültek aránya 36 százalék volt. Jobb iparpolitikával, a termelőberendezések korszerűsítésével, kedvezőbb hitelfeltételekkel elkerülhettük volna városaink iparának leépülését, gyárak, üzemek kiárusítását olcsó pénzért. Jól dolgozó, korábban nyereséges, exportra is termelő könnyű- és építőipari vállalatok, szövetkezetek mentek tönkre a kormányzati elvonások szorítása következtében. - A mezőgazdaság Csongrád megyében is húzóágazat volt, dollármilliókat hozott, miközben megtermelte a lakosság szükségletét. A rendszerváltást követően az új hatalom minden értelmet félretéve a mezőgazdasági nagyüzemek, az élelmiszergazdaság tudatos szétverésére törekedett. Ezt a folyamatot meg kell állítani. Megfelelő ösztönzéssel és hitelfeltételekkel, a piac igényeihez igazodva elő kell segíteni a világpiacon is keresett, magasabb élőmunkát igénylő termékek előállítását (fűszerpaprika, vöröshagyma, primőrök, őszibarack stb.). - Térségünk egyik sajátossága a mezőgazdasági termelőbázisra alapozott élelmiszeripar. Olyan pénzügyi és hitelpolitikára van szükség, ameiy ismét ösztönzést ad a megye élelmiszeriparának, s lehetővé teszi korábbi helyünk visszaszerzését húsipari (szalámi!) és tejipari termékek bel- és külföldi forgalmazásában. - Csongrád megyében és Szegeden egyaránt kiemelkedő szerepe van a felsőoktatásnak és a tudományos kutatásnak: ezek zálogai lehetnek a mélypontról való felemelkedésnek, a jövőbeli fejlődésnek. Ezért az alap- és alkalmazott kutatásokhoz szükséges feltételeket, az oktatók és tudományos kutatók munkájukhoz méltó javadalmazását alapvetően a központi költségvetésből kell biztosítani, különben az „agyelszívás" tovább gyengíti az ország és a megye szellemi kapacitását. - Fejleszteni kell megyénk infrastruktúráját, a közműellátást (csatomázás, vezetékes ivóvízellátás, telefonhálózat stb.). Fel kell újítani a Tisza és a Maros védőgátjait, tovább kell építeni a belvízi csatornarendszert. Ki kell használni a termálvizek adta lehetőségeket. A Munkáspárt Csongrád megyei képviselő-jelöltjei a párt programjának, választási célkitűzéseinek megismertetésével kívánnak eredményt elérni, szavazatokat gyűjteni. Tényekkel, érvekkel akarnak hatni, mellőzve az útszéli hangot, a személyeskedést. Ezt várjuk el a többi, parlamenti vagy parlamenten kívüli párttói is. A nemzet monológja Írásomat vitaindítónak szánom egy olyan monológ elejére, amelyben a nemzet - az egyszerű (szervezetlen) gyermekei révén - elmélkedik a saját sorsa felett. Nyugodtan állíthatom, hogy sokkal nagyobb szükségünk van most egy ilyen közös elmélkedésre, mint a hamarosan meginduló választási kampányra. Ha egy nép lemond arról, hogy a mindenkori helyzetét a józan ész világosságánál felméije és értékelje, akkor az a nép minden rosszat megérdemel, és előbb-utóbb meg is kap. i. Véleményem szerint a párt az az elem, az az idegen érdekegység (a választó és a képviselő között), ami az érdekérvényesítésben torzulást okoz. A rendszer legnagyobb hiányossága az, hogy a képviselő az „erejét", politikai támaszát a pártjától kapja, ezért elsősorban is a pártja érdekeit kell szolgálnia, és csak utána a nemzetét. Ha nincs párt, nincs politikus - feltétlenül támogatnia kell tehát a pártot ahhoz, hogy az érdekképviseleti rendszerben részt vehessen. Ezért van az, hogy a közélet minden lényegesebb területe mélyen „átpolitizálódott", azaz politikai érdekkkel „fertőződött". A jelenlegi gyakorlat szerint ma elsősorban pártokra és programokra szavazunk. Képviselő jelöltjeikből csak annyit látunk, amennyit meg akarnak mutatni; tehát csakis a szépet és a jót. Ezzel szemben az én véleményem az, hogy elsősorban is az emberre kellene szavazni - azt kellene megismerni - és csak másodsorban a pártra és annak programjára. Lehetetlent senkitől nem várunk. Ezzel szemben emberség dolgában senkinek sincs joga tévednie, legkevésbé annak, aki a többiek elé áll, hogy képviselje, vezesse őket. Hogy mit kíván az emberiség, azt pedig a szavazók - mindenféle magasabb iskolai végzettség nélkül is - pontosan tudják. ii. A képivseleti rendszer másik súlyos fogyatékossága az, hogy nincs meg a folytonosság a választó, az önkormányzat és az országgyűlés között. Jelenleg az önkormányzat és az országgyűlési képviselők egymástól teljesen függetlenül képviselik ugyanazoknak a választóknak az érdekeit, különböző szinteken. Az országgyűlési képviselő a választótól túl „messze" van; minden képviselőre egy kisebb város lakossága jut, ezért ha akarná sem tudná megismerni a választói véleményét egy-egy kérdésről. Az önkormányzati képviselő - akinek viszonylag közvetlen kapcsolata van a választóival - nincs abban a helyzetben, hogy a választói érdekét a jogalkotás teljes mélységében érvényesíthetné, mert a törvények abban a parlamentben születnek, amelyre az önkormányzati képviselőnek ebben a minőségében - semmilyen befolyása nincs. A hiányosság megszüntetésére javaslatom a következő: A pártok - a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően - állítsanak képviselőjelölteket az önkormányzati képviselő helyekre, illetve tegyenek javaslatot a polgármester személyére. Ezzel a pártok szerepe az ország politikai életében megszűnne. Innen kezdve a pártoknak ne legyen helye a képviseletekben, legyen ez tisztán a választó és a választott közös ügye. Külső érdekegység ne lehessen semmilyen HANGPRÓBA Újfent Marxról Tisztelt Takács úr! A Marx évforduló ürügyén a Délmagyarországban január 24-én megjelent cikkére reagálva engedje meg. hogy egy szellemes kifejezéssel kezdjem válaszomat. Németország is Marxnak köszönheti a jólétet, csak nem úgy, ahogy Önnek tanították, inkább úgy, hogy Marx tanait száműzték, és megmaradt náluk a tőke, s a többit hadd ne részletezzem. írásából ítélve aligha hiszem, hogy Ön munkás, pedig nagy előszeretettel hangsúlyozza, hogy „mi kisemberek" meg stb., inkább azokra az időkre emlékeztetnek, amikor pártiskolából kikerültek és az ott hallottakat át kellett ültessék a gyakorlatba. Vagyis a munkáshatalomra való hivatkozással elvették mindazt, amire a párttitkár elvtársaknak és köreiknek szüksége volt. Önök negyven-egynéhány évig uralkodtak és nem kis büszkeséggel hivatkoznak az elért eredményeikre, vagyis a viszonylagos életszínvonalra. Ezt azoknak a fiataloknak elmondhatják, akiket úgy tanítottak, ahogy az Önök ideológiája megkívánta. De hála az idősebb korosztálynak, elég kevesen hitték, hisz minden családban akadt, aki elmondta, hogy tíz-egynéhány évig abból éltek, amit elvettek attól, akinek volt valamije. Vagyis gyárat, nagybirtokot, kisüzemet, épületet, lovat, mezőgazdasági felszerelést, még bútort is. Utána következett a külföldi kölcsönök fölvétele egészen addig, amíg a bankok le nem húzták a rolót, illetve az egész rendszer meg nem bukott. írásának további részéből kénytelen vagyok megállapítani, hogy semmi realitást nem tartalmaz, annál inkább fenyegetést, amelyet sugallni igyekszik a következő választásra. Hisz világosan írja, hogy a hatalom fél Önöktől, mint az ördög a tömjéntől. Pedig alig hiszem, hogy ennek a hatalomnak félnie kellene, hisz a kezéhez nemhogy vér nem tapad, de még be sem zártak senkit azért, mert másként gondolkodik. Nem úgy, mint az Ön szerint a palettán a kormány által nem kívánatos munkáspártnak nevezett kommunista párt. Ha egy kicsi realizmus volna Önben, akkor látnia kellene a valós tényeket. Hisz nem mi járunk dicső testvéreinkhez enni és csencselni, hanem fordítva. Azt hiszem, azt sem mellékes megemlítenem, hogy lassan mi magyarok tartjuk el (kis túlzással) fél Európát. Ezt, akinek van szeme, láthatja. Ami a szavazást illeti, nincs kétségem afelől, hogy elmegy szavazni, de afelől már kétségem van, hogy velem és a többi munkástársammal együtt akarja a vasat fűrészelni vagy hegeszteni. A nyugdíjasokra meg bízza rá (már aki be nem dőlt az ilyen szövegeknek), hisz ők tudják, hogy a nyugdíj nem most értéktelenedett el, hanem akkor, amikor kilenc-tíz százalékos infláció mellett fix KÉT százalékos emelést kaptak, egészen a rendszerváltozásig. Az, amit Ön szuggerál a cikkével a választópolgároknak, az nem munkáspárt, az egy idegen állam torz szüleményének a pártja. Higgye el, semmi, de semmi unszimpátiát nem érzek Ön iránt, de fel kell hívnom a figyelmét, most az a kapitalizmus kell, hogy kihúzza a példaképüket is a kátyúból, amit Önök állandóan gyaláztak és amivel egy ideig próbálták ijesztgetni a népet. Hát itt tartunk az Ön Marxával Takács úr! Tuska János munkásból lett nyugdíjas