Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-17 / 40. szám

A VÁROS 7 Pro és kontra, nagyon sokan hozzák szóba mostanában a kutyatartást. Ezért tartjuk szük­ségesnek, hogy az alábbiakat közzétegyük: Az ebtartás főbb feltételei már hosszú évek óta szabályo­zottak, helyi szinten korábban a tanácsok, majd az önkor­mányzatok által. A szabályo­zás indokát az ebek tartásához fűződő, illetve az azzal ellen­tétes - közel azonos nagy­ságrendű - állampolgári érde­kek adják. A szabályozás ugyanakkor az ebtartásra vonatkozóan csak a legalapvetőbb feltételeket állapíthatja meg, figyelemmel az említett - olykor ellentétes ­állampolgári érdekekre, az együttélési szabályokra, illetve a közegészségügyi feltételek­re is. A jelenleg hatályos 6/1992. (V. 6.) KGY. számú rendelet ennek megfelelően határozza meg, hogy többlakásos épüle­tekben lakásonként legfeljebb egy eb tartható, amennyiben ahhoz a lakók legalább kéthar­mada hozzájárulását adja, a többségi akarat érvényesülési lehetőségével. Közegészségügyi követel­ményként jelentkezik a beje­lentési, illetve oltási kötelezet­tség előírása, továbbá az úgy­nevezett tiltott helyek megha­tározása, ahová az ebek be­vitele, illetve a sétáltatása tilos, így például üzletbe, vagy piac területére, oktatási, egészség­Szegedről közel négyszáz fiatalembker kapta meg a be­hívóparancsot. A február 23-i bevonulás előtt fontosnak tart­juk közreadni azokat a tud­nivalókat, amelyek ilyenkor megkönnyítik a leendő kis­katonák és hozzátartozóik tájé­kozódását. Az 1993. évi CX. tv. újból szabályozta a személyes hon­védelmi kötelezettségüket tel­jesítők és hozzátartozóik jogo­sultságait. A törvény a Magyar ügyi. kulturális intézmény területére, játszótérre stb. Rendelet által meghatározott az is, hogy a közterületen oko­zott szennyeződést az eb tulaj­donosa köteles azonnal eltávo­lítani. Veszélyeztetéssel összefüg­gő kérdés, hogy 14 év alatti gyermek önállóan nem vezet­het olyan ebet, amelynél száj­kosár alkalmazása kötelező. (Ez utóbbit a rendelet szintén meghatározza.) Nyilvánvaló, hogy a ren­delet a szabályszerű ebtartást kívánja elősegíteni, melynek érvényesülését elsősorban ma­guk az ebtartók tudják befo­lyásolni. A rendelet előírásait sértő ebtartás esetén - felje­lentés alapján - szabálysértési eljárás folytatható le, nyilván az elkövető személyének konk­rét ismeretében. Többször ismétlődő problémaként je­lentkezik az, hogy különböző parkokban, játszótereken ebek futtatása, sétáltatása történik, zavarva, illetve veszélyeztetve ezzel az ott sétálókat, s szeny­nyezve egyben a területet. E nemkívánatos helyzet meg­szüntetése csak az adott terület fokozott ellenőrzésével érhető el, amelyet hatáskörébe tarto­zóan a Közterületfelügyelet, illetve a rendőrség jogosult vé­gezni. E szerveket az igénynek megfelelően értesítjük - illetve jelezhetik az állampolgárok is - az adott területet érintően szükségessé váló fokozottabb ellenőrzések megtartásáról. Közlöny 1993. december 27-i 188. számában jelent meg. A törvény új rendelkezése közül a hadköteleseket érintő­en a legfontosabb, hogy a be­vonulási segélyt a helyi ön­kormányzatok folyósítják. A hadköteles a sorkatonai szolgálatra való behívása ese­tén egyszeri bevonulási segély­re jogosult. A bevonulási se­gély iránti kérelmet a behívó­parancs kézhezvétele után a helyi polgármesteri hivatalnál - Szegeden az Egészségügyi és Népjóléti Irodán - kell be­nyújtani. A bevonulási segély összege a mindenkori minimálbér - je­lenleg 9000,- Ft - 60 száza­léka. Amennyiben a hadköte­lesnek eltartásra jogosult gye­rmeke van, a fenti összeg 100 százaléka. Eltartónak azt kell tekinteni, aki a gyermek eltar­tásáról a behívóparancs kéz­hezvétele időpontjában gon­doskodott. A bevonulási segély adókö­teles és abból a gyermektar­tásdíjat le kell vonni. A katonai családi segélyre való jogosultság elbírálása to­vábbra is a helyi polgármesteri hivatalok feladata maradt. Csa­ládi segélyben kell részesíteni a sorkatona munkaképtelen és eltartásra szoruló hozzátar­tozóját, ha őt a sorkatona a be­vonulást megelőzően saját ke­resetéből tartotta el, vagy tartá­si igénye a bevonulás után keletkezett, illetőleg a bevo­nulttal szemben fennálló tarto­zási igényét bírósági határozat állapítja meg. A megállapított katonai csa­ládi segélyt a polgármesteri hivatal határozata alapján a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság havonta küldi meg a jogosult részére. Változás a korábbi rendelkezésekhez képest, hogy a családi segély megállapítá­sának alapjául szolgáló összeg a mindenkori saját jogú nyug­díjminimum egy havi össze­gével - jelenleg 6800 Ft - azo­nos. Minden további személy esetén ez az összeg az első személy számára megállapított összeg 70 százalékával emel­kedik. Az igények érvényesítésé­Február 17-én Regionális Expo Konferenciát tart a Pesti Vigadóban a Világkiállítási Programiroda a vidéki illeté­kesek széles körű bevonásával. A rendezvényt Boross Péter miniszterelnök nyitja meg. Az egész napos program keretében bemutatkozik a tavalyi tíz Expo-Börze közön­ségdíjasa is. Barsiné Pataky Etelka főbiztos asszony előa­dása után a pódiumülésen a megyék, megyei jogú városok képviselői számolnak be az eddigi előkészítő munkáról, eredményekről. Nagy érdeklő­désre tarthat számot a vállalko­zási alapon szerveződött és el­fogadott kapcsolódó rendez­vények bemutatkozása. A konferencia lehetőséget nyújt párbeszéd kialakítására, prob­lémák felvetésére is. Az előkészítő megbeszélé­sen - ahol Ványai Éva alpol­gármester is jelen volt - el­hangzott, hogy az előrendezvé­nyeket még ez évben külföldi terjesztésre alkalmas program­füzetben meg kell jelentetni, A szociális törvény alapján az 1993-ban adható lakásfenn­tartási támo_gatást az adótör­vények, valamint az APEH 1993. február 23-i állásfogla­lása is adóköteles jövedelem­nek minősítette, azzal az ind­oklással, hogy a támogatás feltételrendszere nem meríti ki a SZJA-törvény szociális rá­szorultság fogalmát, és egyéb mentességi szabály sem értel­mezhető rá. Az APEH 1994. februárban megjelent Adó- és Ellenőrzési Értesítőjében kiadott egy újabb hez szükséges nyomtatványok a polgármesteri hivatal nép­jóléti irodájában szerezhetők be, a benyújtás feltétele a behí­vóparancs kézhezvétele. Kérjük mindazokat, akik még nem jelentkeztek a bevo­nulási segélyért, hogy pénztári időben, 9 és 13 óra között ke­ressék fel a népjóléti irodát. hogy idejében felkeltsük az ér­deklődést az 1996-os esemény iránt. A kísérő programok megva­lósításában jelentős igény van kamatmentes kölcsönkonstruk­ció kidolgozására. (Az első fordulóban eddig 15 szegedi pályázatot fogadtak el, orszá­gosan összesen 445-öt.) A Világkiállítási Tanács - a nagy érdeklődésre való tekin­tettel - tárgyalni fog az utolsó (1994. február 15.) pályázati időpont meghosszabbításáról. Az alpolgármesternő felve­tette, hogy a „Kommunikáció egy jobb világért" jelmondatú expo legnagyobb haszna az volna, ha minél több magyar fiatal megismerkedhetne az írott és a beszélt nyelv magas fokú kapcsolatával, kulturális identitásokkal, a legújabb szá­mítógépes technikákkal, te­lefon, rádió és videorendsze­rekkel, mint a személyes kom­munikáció eszközeivel. Java­solta, hogy diákigazolvánnyal, belépődíj fizetése nélkül láto­gathassák a kiállítást. iránymutatást, amely - a ko­rábbival ellentétben - az 1993. évi lakásfenntartási támogatást szociálisan rászorult támoga­tott esetében adómentesnek minősíti. A Polgármesteri Hi­vatal minden esetben rászorult­sági alapon adta a támogatást, így az APEH Csongrád Me­gyei Igazgatóságával egyez­tetett álláspont szerint a támo­gatás adómentesnek tekinthető. Kérjük ügyfeleinket, hogy további kérdéseikkel az APEH ügyfélszolgálatát (Szeged, Bocskai u. 10.) keressék fel. CSÜTÖRTÖK, 1994. FEBR. 17. Az ebtartás ábécéje A bevonulási segélyről kormányoz A polgármesteri hivatal összeállítása Időközi választás Második forduló: február 20. Az 1994. február 6-án tartott időközi önkormány­zati képviselő-választás első fordulója nem hozott ered­ményt, mivel a választó­kerületben lakó 6055 fő vá­lasztópolgár közül megje­lent 725 fő részvétele nem érte el a jogszabályban meg­határozott 40 százalékot, ezért a szavazás érvénytelen lett. A választási bizottság az időközi önkormányzati kép­viselő-választás második fordulóját 1994. február 20­ára (vasárnap) tűzte ki. Fel­hívja a választási bizottság a 001. számú szavazókör vá­lasztópolgárait - akik a polgármesteri hivataltól erről külön értesítést kaptak -, hogy szavazni a Szé­chenyi István Gimnáziumba (Felső Tisza-part 25.) men­jenek. A többi szavazókör változatlan helyen van, vagyis - a 002. számú a Szent György tér 7. sz. alatti ál­talános iskolában, - a 003-as, 004-es, 005­ös, 006-os szavazókörök a Tabán Utcai Altalános Is­kolában működnek. Kéri a választási bizott­ság, hogy szavazáskor a sze­mélyi igazolványt - és se­gítségképpen a kopogtatót ­feltétlenül vigyék magukkal. Szavazni csak személyesen lehet. A második fordulóban visszalépett a jelöltségtől Szögi Béla MDF-es jelölt, tehát a február 20-i szava­záson Bimbó Pálné (SZDSZ), Hargittai Rita (KDNP), Pasinszki József (Zöld Alternatíva), Varga László (MSZP), Z. Nagy László (Magyarországi Szo­ciáldemokrata Párt) indul. Képviselő az a jelölt lesz, aki a legtöbb érvényes sza­vazatot kapta. Vidék és az expo A lakásfenntartási támogatás adómentes Egy tiltakozás margójára Tegnapi lapszámunkban beszámoltunk arról, hogy a Tisza-parti Altalános Iskolában a tantestület és a szülői képviselet rendkívüli szülői értekezleten fejezte ki til­takozását azt követően, hogy az önkormányzat Ifjúsági és Oktatási Bizottságában felvetődött: egy új gimnázium kialakításának reményében meg kell vizsgálni a Tisza­parti iskola és a közeli Odessza II-es számú Altalános Iskola összevonásának lehetőségét. Az ügy kapcsán teg­nap Szalontai Balázs, a bizottság szakértő tagja írásba foglalt véleményével kereste fel szerkesztőségünket. Ezt adjuk most közre. • Az önkormányzat tavaly na­gyon nagy többséggel elfo­gadta oktatási koncepcióját, amely többek között kimondta, hogy Szegeden körülbelül dup­lájára kellene emelni fokozato­san az adott korosztályból gim­náziumi oktatásban részesülők arányát. Miért? Mert a nálunk fejlettebb országokban azt lát­juk, hogy ez az arány minde­nütt sokkal magasabb, mint ná­lunk. mert a szolgáltatások el­látására úgy képezik ki az em­bereket, hogy a gimnáziumi érettségi alapján kapnak az illető területnek megfelelő szakképzést, gyakran a mun­káltató által szervezett formá­ban. További fontos szempont, hogy hazánkban az egyik leg­alacsonyabb volt az egyetemre járók aránya a rendszerváltá­sig. Az utóbbi években ez di­namikus növekedésnek indult, és a cél az, hogy az egyetemi hallgatók arányát megkétsze­rezzük. De ehhez legalább ilyen arányban kell növelni a megfelelő középiskolák, első­sorban az univerzális középfo­kú képzést adó gimnáziumok kapacitását is. Ezt az elvont feladatot Sze­geden úgy bontottuk le a tény­leges tennivalókra, hogy tekin­tettel a város helyzetére, az alábbi szempontok szerint jár­tunk, járunk el: A városnak nincs pénze új iskolák építésére, és ezt a saj­nálatos módon stagnáló-csök­kenő gyermeklétszám nem is indokolja. Tehát a jelenlegi épületekben rugalmas működ­tetési formákat kialakítva kell a feladatokat megoldani. Az át­szervezések minimális peda­gógus egzisztenciális problé­mákkal járjanak, a lehető leg­kisebb megrázkódtatást okoz­zák a gyerekeknek, és gazda­ságilag is elfogadhatóak legye­nek. Tájékoztatás céljából a bi­zottság tagjai végiglátogattak több iskolát, hogy felmérjék a lehetőségeket. A látottakról egy rendkívüli, egyelőre csak az ötleteket szabadon megvita­tó bizottsági ülést tartottak, amelyre meghívták az önkor­mányzat más irodáinak képvi­selőit, a jegyzőt és a polgár­mester urat is. Ez után az ad­digi információk alapján ígé­retesnek látszó helyszínekről egy tervezetet készítettünk, amelyet először megbeszéltünk az iskolák tantestületével, véleményüket kérve. Egy ilyen megbeszélésre került sor 1994. február 10-én a Tisza-parti és az Odessza II. általános iskolában is. Mit tartalmaztak a javasla­tok? 1. A két iskola összevonását egy 12 évfolyamos oktatási in­tézménnyé, az épületek adott­ságai alapján oly módon, hogy az 1-5. osztályok a Tisza-parti épületben, a 6-12. osztályok az Odessza II. épületében kerül­tek volna elhelyezésre. Miért esett ezekre az iskolákra a vá­lasztás? Mert itt az átalakítást úgy lehetett volna megoldani, hogy nem kell egyetlen peda­gógust sem elbocsátani, a fo­kozatosan nyugdíjba menők helyett lehetett volna felvenni a gimnáziumi oktatáshoz szük­séges tanárokat. Azért válasz­tottuk ezt a helyet, mert ezek­ben az iskolákban magas szin­tű munka folyik, és azt re­méltük, van a pedagógusokban elég becsvágy arra, hogy ezt kiterjesszék. Ugyancsak a jó színvonal miatt remény volt ar­ra, hogy jó képességű gyere­kekkel lehet az iskolát fokoza­tosan felfejleszteni. A szülők­nek remélhetően nem okozott volna nagy problémát az ösz­szességében eggyel kevesebb első osztály indítása itt, mert a gyerekek jó része nem ebből a körzetből iratkozott be. Tekin­tettel egy gimnázium nagyobb vonzáskörzetére, fontos, hogy annak milyen a megközelíthe­tősége, ez ebben az esetben a közeli busz- és trolimegállók miatt mind a városból, mint a környékbeli településekből kiváló. Végezetül az egységes intézmény jó lehetőséget adott volna a majdan remélhetően kedvezőbbre változó demográ­fiai helyzetekhez való rugal­mas alkalmazkodáshoz. Ezt a tervet tártuk a Tisza­parti iskola tantestülete elé, hangsúlyozva, hogy az igazi előterjesztést az ő véleményük meghallgatása után, annak figyelembevételével tesszük. Mivel a tantestület és a meg­hívott szülői képviselők egy­értelműen elutasították az előterjesztett javaslatot, mind a Közművelődési és Közoktatási Iroda vezetője, mind jómagam azt mondtuk, hogy bár indoka­ikkal nem teljesen értünk egyet, de nem akarunk a neve­lők akarata ellenére cselekedni, olyan előterjesztést teszünk, amely nem javasolja az össze­vonást. Ezt az előterjesztést 1994. február 15-én délelőtt az iskola meg is kapta. Az nagyon dicséretes, ha emberek kiállnak munkájukért, munkafeltételeikért, megszo­kott közösségeikért. Ez a de­mokrácia alapja, mindenki je­lenítse meg érdekeit, és egy közös kompromisszum megta­lálása után haladjanak együtt tovább. Az azonban már nem ilyen kedvező, ha érdekeinket úgy akarjuk érvényre juttatni, hogy másokat azzal sértünk, olyan helyzetet teremtve, ami lehetetlenné teszi a későbbi megegyezést. Mert ez történt most is. A Tisza-parti iskola közvetve egymás ellen hangolta a két iskola diákjait, rossz hírét költötte az Odessza II-es is­kolának. Tudom, hogy az em­bereket élettapasztalatuk tanít­ja arra, hogy ez a sikeres társa­dalmi viselkedés, de az isko­lától, a pedagógusoktól pluszt is lehetne kérni... 2. A dolog logikájából ezek után gondolom következik, hogy a csak gimnáziummá ala­kulást az Odessza II-es iskola egzisztenciális okokból (évi két tanító áthelyezése máshova négy éven keresztül, illetve va­lamennyi, csak főiskolát vég­zett tanár fokozatos kicseré­lése) nem támogatta, így ott is megígértük a tervezet elve­tését. Altalános tanulságként azonban meg kell jegyezni, hogy ameddig csak lehet, az önkormányzat Oktatási és Ifjú­sági Bizottsága nem fog a pe­dagógusok nyilvánvaló akarata ellen cselekedni, nem csiná­lunk presztízskérdést abból, ha valamelyik elgondolásunk nem jön be, szeretnénk elérni, hogy a pedagógusok együttműködő partnert lássanak bennünk, akiknek ugyanazt a feladatot kell megoldani, csak más szempontokat is figyelembe kell vennünk. Azonban ez vég nélkül nem mehet, eljöhet az a pont, amikor a törvények elő­írásai, vagy egyszerűen kény­szerhelyzet miatt, drasztikusan kell lépnünk, amely lépés szükségszerűen lesz tökéletle­nebb, mint ha megfelelő átgon­dolással felkészülhettünk vol­na. Ezenkívül a szükségesnél drágább, nehézkesebb oktatási rendszer fenntartása olyan he­lyekről is elviszi a pénzt, ahol arra az oktatásban is nagy szükség lenne, mint például a pedagógusok fizetése... Szalontai Balázs az Ifjúsági és Oktatási Bizottság tagja

Next

/
Thumbnails
Contents